Amarantos egytál

No de mi az az amarant?

Pár éve egy barátom vett valamilyen gabonatallért, ami a felirat szerint "almával és amaranttal" volt dúsítva. Fogalmunk se volt persze, hogy mi az az amarant, de nemes egyszerűséggel úgy gondoltuk, hogy megkóstoljuk, és ami nem az alma benne, az az amarant. Almához nem sok köze volt az ízének, így rajta maradt, hogy amarant. A maradék meg az én nyakamon maradt, mert neki nem ízlett :) Becsületből felajánlotta ugyan, hogy elviszi a kutyájának, de aztán kitaláltam, hogy kenyérhiányos időkben nagyon jó lesz az tükörtojást mártogatni, így végülis elfogyott.

Következő találkozásom az amaranttal pehely formájában volt, és kifejezetten kedveltem müzlibe. Meg akkor már utána is néztem az interneten, hogy mi ez. Mikor megláttam a növény képét, az volt az első gondolatom, hogy ez úgy néz ki, mint a disznóparéj! Nem is tévedtem nagyot, tényleg rokonok.

Nemrégiben pedig sikerült szert tennem magra is:

Ebből főztem ma egy ételt, némi tarhonyával és zöldségekkel kiegészítve. Meglehetősen apró magok (a kölesnél is apróbb), azért gondoltam, hogy kipróbálás ide vagy oda, nem magában főzöm meg, mert nekem kell bele valami rágható. Tehát a zacskón szereplő útmutatóból az "önálló elgondolás szerint" című esetet választottam, és szabadjára engedtem a fantáziámat.

Adta magát a pakoláskor talált fél bögre házi tarhonya, ami önmagában kevés lett volna valamihez. Aztán volt itt egy kis felszedett pasztinák, s mivel az mintegy egyesíti a gyökeret, répát, zellert, már csak krumplit tettem mellé. Olyannyira ízletes lett az eredmény, hogy fűszerezni se kívántam a végén (még sózni se, a bors és paprika vonalat meg végképp nem). Így meg már inkább nem nevezem amarantos tarhonyának, még ha ötlet szintjén nyilván merítettem abból is, hogy korábban olvastam ilyen receptet.

A zöldségek előkészítésével kezdtem: meghámoztam és nem túl nagy darabokra vágtam őket. 1 bögre krumpli és 1 bögre pasztinák lett. (Ez utóbbi már régebbi szedés volt, amúgy elég csak alaposan megmosni. Egyúttal arra is rájöttem, hogy ha sokat áll felszedve, akkor lehet fás a nagyoknak a közepe.) Aztán egy mély, lefedhető serpenyőben kevés olajat melegítettem, majd elkezdtem pirítani rajta fél bögre tarhonyát. Falapáttal kevergettem, majd nemsokára hozzáöntöttem a zöldségeket is, és így folytattam a pirítást. Pár perc múlva következett fél bögre amarantmag, majd nemsokára 2 bögre víz. Felforraltam, majd kis lángon, lefedve haraphatóra főztem (15-20 perc). Így nem sok leve maradt, de aki levesesen szereti, használhat több vizet. Szárított petrezselyemzöldet morzsoltam bele a végén. Ez a mennyiség 2 adag.

Ez a tarhonya még tojásos volt (bár barna lisztből), tojás nélkül még nem próbáltam készíteni. Kétségtelenül vegán változathoz nem is tarhonyát használnék, hanem inkább beáztatott (!) árpagyöngyöt, és a zöldségek pirításával indítanám az egészet. (Így jó a főzési idő, áztatás nélkül addigra szétfőnek a zöldségek, és az amarantmag is túl sok főzést kap. Több edényt meg kár maszatolni a külön gabonafőzés és külön zöldségpirítás miatt - ez utóbbit viszont a plusz íz miatt nem lenne célszerű hanyagolni.)