2008. március 27., csütörtök

VKF! XIV – 2. rész: Tésztagyúrás, darabolás

Manapság olyan érzésem van a boltban, hogy a tipikus száraztészta a spagetti. Meg a makaróni, a fusilli, a penne... Szinte vadászni kell a fodros nagykockát, szélesmetéltet vagy épp lebbencset. Pedig utóbbiakat gondolom magyarnak. A liszt mellett sok tojásból, s kézzel gyúrva, mint nagyanyáink idejében. Mikor nyáron végig volt rakva a verandán a sok tészta, hogy száradjon. Aztán vászonzsákokban vagy dobozokban bekerült a spájzba, s lett belőle kifőtt tészta, meg lebbencs, meg tarhonya. Meg persze ott voltak a vasárnapi húslevesbe valók: aprókocka, eperlevél, cérnametélt, csiga... (Ez itt a képen még piaci beszerzés, de mint látható, a készítéshez szükséges eszközt már előástam, úgyhogy hamarosan én is megpróbálkozom a csigatekeréssel :)

Magam is nagy rajongója vagyok amúgy a durumbúzás olasz tésztáknak. De persze formavilágukban és ízükben is más kategóriát képviselnek ezek, mint a leginkább az emlékeimben élő tojásos, magyar tészták. A boltiak persze fehér lisztből vannak, tojást sem igazit láttak (ha láttak egyáltalán...), és sajnos meg sem közelítik „az igazit”, amit még volt szerencsém a dédinél rendszeresen enni.

Nincs mese, házi tésztagyúrás lesz ebből! Persze ha én válogathatom meg az alapanyagokat, akkor teljes kiőrlésű liszt legyen a fehér helyett. Meg természetesen friss, házi tojás. Innen már csak elszántság kérdése a dolog, no meg, mint a megvalósítás kezdetén kiderült, némi karizom sem árt :) (Nem annyira hatékony edzés ugyan, mint az ásás, de azért megérezni...)

20 dekányi liszttel és 2 tojással kezdtem a dolgot, gondolván, hogy ez egy jól kezelhető mennyiség – gyúrni legalábbis mindenképp, s utóbb kiderült, hogy nyújtani és szárítani is. Tehát ebből a két dologból kell egynemű tésztát varázsolni – a tojások méretétől függően elképzelhető, hogy egy pici víz kell még hozzá. De csak apránként, nehogy túl lágy legyen, mert akkor majd ragad a nyújtáskor. Ha egynemű, és majdnem sima gombóc, akkor jó.

A nyújtást szerencsére nem a hagyományos nyújtódeszka és nyújtófa eszközparkkal kellett végeznem, mert még tavaly ősszel vettem egy erre szolgáló remek gépet. Sőt, nem csak nyújtani tud, hanem szeletelni is. Ezzel nyújtottam hát, először négy darabban, majd amikor már nagyon hosszúak lettek az egyes csíkok, feleztem őket, és úgy nyújtottam egyre vékonyabbra. Az első fokozaton többször is átengedtem őket, behajtogatva a keskeny végeket, hogy minél kezelhetőbb alakú tésztadarabjaim legyenek. Mire mindet áthajtottam, pont szikkadt annyit az első, hogy mehetett a következő fokozat.

Aztán jött még a darabolás. Illetve a lebbencset nem is kell darabolni, a szélesmetéltet meg rábíztam a gépre. (Az igazán munkás feladat egyébként a levesbetétnek valók darabolása-formázása: igényel némi gyakorlatot, hogy szép, egyenletes méretű legyen...) A tarhonyát meg reszelni kell, meggömbölygetni egy kicsit kézzel, majd kirostálni belőle a nagyon apró törmeléket.

A megformázott tésztából akár azonnal is lehetetett volna ételt készíteni, de én inkább a szárítás mellett döntöttem. Tálcákon egy rétegben elrendeztem a darabokat, szétraktam őket a házban, hogy nagyon ne legyenek útban, s néha átforgatva őket megvártam, még megszáradnak.

A vászonzsákokig viszont nem jutottak el. Holnap azt is leírom, mi lett belőlük.

----------

Tésztakészítéssel kapcsolatos hasznos linkek:

Hoxa portál cikke

Tésztakészítés részletes leírása

(Folytatom...)

----------

Kapcsolódó bejegyzések:

1. rész: Magyar ízek

2. rész: Tésztagyúrás, darabolás

3. rész: Kifőtt tészták hagyományosan és egy kis csavarral

1. recept: Diós-almás metélt

(Noodles with apples and walnuts)

4. rész: Tésztaételek

2. recept: Öregtarhonya reformosan

(Tarhonya or lebbencs)

5. rész: Tészták – még!

3. recept: Tojásos nokedli csalamádéval

(Dumplings with eggs and mixed pickles)

6. rész: A mű angol nyelvű összefoglalója

(Hungarian home-made száraztészta)

7. rész: Záró gondolatok

Nincsenek megjegyzések:

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails