Kifőztük 2012/1.

Megjelent a Kifőztük gasztromagazin 2012. januári száma. Benne a szezonális receptek mellett sok-sok palacsinta-variáció, nem csak desszert kategóriában.

Az én konyhámban az alábbi finomságok készültek:

 Kenyérmorzsával sült csicsóka

 Csokoládés-kókuszos keksz

 Ketchupos keksz

Az újság továbbra is ingyenesen tölthető le a www.kifoztuk.hu oldalról.
 

Körtés-diós kenyérkocka (vegán)

A maradék szikkadt kenyérből ezúttal nem morzsa lett, hanem ez az egytálétel. Nem szokványos kombináció, de nagyon finom volt így a körtével és a fűszerekkel. Mivel nálam a saját eltevésű befőtt igen alhangon édes, nem ment át tőle desszertbe a téma.

Hozzávalók 2 személyre

• 25-30 dkg szikkadt Graham-kenyér
• 1 üveg (4 dl) körtebefőtt
• 2+1 evőkanál olaj
• 1 teáskanál szárított rozmaring, mozsárban összetörve
• 1 csapott kávéskanál só
• 2 marék dióbél

Kisebb falatnyi kockákra vágjuk a kenyeret, majd összekeverjük a befőtt levével, hogy mindenütt enyhén megnedvesítse. Hozzádaraboljuk a körtét is, belecsorgatjuk az olajat és beleszórjuk a fűszereket, majd további keveréssel eloszlatjuk benne mindezeket. Közepes méretű (25*30 cm), vékonyan kiolajozott tepsibe terítjük, majd megszórjuk a durvára vágott dióval. 200 fokon addig sütjük, míg megpirul a teteje (kb. 20 perc). Melegen tálaljuk.

Az ötletadó receptet az Ízek és Érzések magazin 2010-es karácsonyi különszámában találtam.

Mézeskalács golyók (laktovega)

Nálunk idén jóízűen elfogyott a mézeskalács az utolsó morzsáig, de ha nálatok maradt belőle, javaslom hasznosítani, például úgy, ahogy én is tettem tavaly.

A karácsony elmúltával itt maradtak a mézeskalácsból készített tárgyak: az adventi koszorú és a különféle mécsestartók. Én ezeket is ugyanabból az ehető tésztából készítettem, mint a figurákat, és természetesen a megevést szántam végső sorsuknak. Elég kiábrándító lenne elcsomagolni őket, és jövőre meg azután mindig csak előhúzni a dobozból a kövületeket. Mert oké, szépek, tetszenek, de jövőre meg azután majd csinálok másikat, újat, kicsit másmilyet. Ezekről meg leeszegettem a díszítésként használt olajos magvakat (és megettem), a tésztát pedig kisebb darabokra tördeltem, és áthajtottam a húsdarálón. Remek kekszmorzsa lett belőlük. Máskor úgyse fordul elő kekszmorzsa a konyhámban, mert venni nem veszek, a saját sütésű kekszek meg mindig jobban sikerülnek annál, mintsem hogy ilyen kármentő jellegű felhasználásukra kényszerülnék. Most a morzsához hozzákevertem még néhány egyéb maradékot, és az alábbi csemege formájában tálaltam:

Mézeskalács golyók

(laktovegetáriánus recept)

Hozzávalók:

• maradék karácsonyi mézes keksz vagy annak tésztájából készült dekoráció, amennyi van (nálam úgy 30-40 dkg lehetett)
• sárgabarack dzsem (nálam egy Nagymama lekváros üveggel kellett, de ez meglehetősen híg volt)
• 4-5 dkg puha vaj
• 5 szem aszalt sárgabarack, felaprítva
• 1 evőkanál cukormentes kakaópor (vagy karobpor, vagy el is maradhat)
• 2 evőkanál méz (illetve tetszőleges édesítő ízlés szerint)
• kb. 10 dkg darált dió a hempergetéshez

Elkészítése:

1. A tésztát ha szükséges, megszárítjuk, majd kisebb darabokra tördeljük és húsdarálón áthajtjuk.
2. A kapott morzsát összedolgozzuk a többi hozzávalóval. A dzsemet úgy adagoljuk, hogy egy jól gyurmázható, nem túl puha masszát kapjunk (a szükséges mennyiség nyilván erősen függ attól, hogy mennyire száraz a morzsa és milyen sűrűségű a dzsem). Ha netán mégis megszaladt, és nagyon lágy lett, akkor egy kis zabkorpa hozzáadásával menthetjük meg.
3. Legalább fél órát pihentetjük, ezalatt némileg keményedik is, de legfőképp összeérik az íze.
4. Kézzel kis golyókat formálunk belőle, és darált dióba hempergetjük.

Változatok:
Sárgabarack helyett más gyümölcsöt is választhatunk hozzá, illetve dió helyett is használhatunk más olajos magot vagy esetleg búzacsírát is. Ízlés szerint dúsíthatjuk csokidarabokkal, vagy olvasztott csokival megcsíkozhatjuk a tetejét.
 

Legnépszerűbb receptjeim 2011-ben

Az elmúlt év egyes hónapjaiban bejegyzett receptjeim közül az alábbiakat néztétek meg legtöbben:

Január: Köleses krumplileves

Február: Tejes Graham kifli

Március: Tejszínes-csicsókás tönkölykenyér

Április: Almás-diós püspökkenyér

Május: Babpástétom

Június: Paradicsomos zabpehelypástétom

Július: Zabpelyhes babfasírt egyben sütve

Augusztus: Pikáns lencsepástétom

Szeptember: Sült paprika - frissen és eltevésre

Október: Sült birsalma - mindenféléhez

November: Gesztenyés sütőtökkrém

December: Diós-mézes keksz


Ezek kétharmada nálunk is kedvenc, több ismétlést megért darab, amit mindenképpen érdemes volt megörökíteni (még ha ez aktuálisan nem is a legjobban sikerült, főként a kép tekintetében). A többi viszont nem hagyott bennünk túl mély nyomot; ha nem lenne a blog, már rég feledésbe merült volna, hogy olyat is ettünk valamikor.

A népszerűségi listán taroltak a szendvicskrémek, aztán következik a pékáru-sütemény kategória, majd a befőzés. Valóban elég nagyban megy nálunk mindegyik, de azért a tartalmas egytálételeknek is rajongói vagyunk.

Ha minden jól megy, idén is jövök mindenfélével, amiből ki-ki kedvére válogathat, s remélem, talál is néhány olyat, amit aztán szívesen készít újra meg újra. Megjegyzésbe várom a kívánságokat, milyen recepteket olvasnátok tőlem szívesen.

Karácsonyi-újévi ételeink 2011-ben

Idén karácsonykor itthon ünnepeltünk Istivel kettesben, minimális külsőségek közepette. Az adventi időszak olyan sűrű volt, hogy nem igazán volt érkezésünk hosszasabban készülni az ünnepekre. A "jó lenne" listát végül igencsak lefaragtuk, pedig eleve nem terveztünk sokat.

Az adventi koszorúnk ilyen volt. Az alapot még ősszel készítettem birsalmasajtból, a szalagot és a gyertyát pedig a karácsonyi mindenes dobozból ástam elő, így most nem került semmibe, és összeállítani sem volt nagy munka. Mivel nem ezeket a gyertyákat gyújtottuk meg, ünnep után szét lehet majd szedni, a birsalmasajt alapot megenni, a többit meg ismét eltenni.

 

Karácsonyfa helyett - a tavalyi évhez hasonlóan - most is csak a lépcsőkorlátra került az égősor meg néhány dísz. Esténként pedig gyertyát gyújtottunk. Tavasszal sajnos kipusztult a kis ezüstfenyő a ház előtt - megártott neki a hosszú ideig igen magas talajvíz - így azt már nem tudtuk ünnepi díszbe öltöztetni odakint. Isti különben sem rajongott a kinti díszítés ötletéért; de mások kerti fényeit azért megcsodáltuk sétáink során.

Előzetes sütikészítés mindössze egy adag mézeskalács volt, ami azon nyomban el is fogyott, haszna csak annyi volt, hogy megbizonyosodtunk a recept működőképességéről.

24-én Isti csinált egy nagy fazék töltött káposztát a saját receptje alapján - ebben már hónapokkal korábban megállapodtunk, és jó is volt, hogy így több napra megvolt a finom főétel. Annyit módosított a korábbiakhoz képest, hogy a rizs meg a kukorica helyett 2 bögre nagy szemű zabpehely és 1 bögre vörös lencse keveréke került a töltelékbe (ez megfőve ugyanúgy összeáll, mint a hagyományos, darált húsos töltelék, és igen ízletes is). A káposzta méretéhez igazodva közel dupla adag készült, ami aztán ki is tartott kettőnknek három napig.

Nekem pedig a szaloncukor- és sütikészítés jutott az ünnep előtti napon: a kókuszos szaloncukor mellett egy adag aszalt gyümölcsös készült még (előbbi Istinek, utóbbi meg nekem ízlett igazán; egyiket se csomagoltuk be, csak tányérra raktuk a csemegét), sütiből meg bejgli, mézeskalács és gesztenyés csigakalács (recept a Kifőztük magazin 2011. decemberi számában). Mindezek mellett csak egy mákos tésztára futotta ebédre: főtt durum tészta, darált mák, meggylekvár, Istinek méz is.

Ünnep előtt sem voltam túl fényesen, karácsonyra pedig sikerült teljesen lebetegednem, úgyhogy hársfatea, bodzatea, főtt krumpli olajjal és erős paprikával, citromlé, méz volt a "gyógyeledel", és a lehetőségekhez mérten semmittevés meg alvás a kímélő program.

Karácsony előtt 21-én mentem egy kört a városban, főleg bevásárlás miatt, de kíváncsiságból végigsétáltam az adventi vásárokban is. Kedvetlen árusok, drágaság, semmi különös választék, és a stílusok érdekes keveredése fogadott. Nem vettem semmit, egy helyen szimatoltam meg pár fajta teakeveréket, s bár kellemes volt, inkább légfrissítő kategóriában játszott volna nálam, nem itókaként, annyira tömény volt benne az aroma. Inkább a Reformházban került aztán a kosaramba egy természetesebb keverék - másfélszer akkora kiszerelés valamivel kevesebb pénzért, és hozza azt, ami egy teakeveréktől elvárható: nem harsányan aromás, inkább szerényen kellemes, karácsonyi, pont jó.

Volt még félbarna szendvicskenyér meg sütőtökös kenyér (ugyanaz, csak került bele egy szelet maradék sült tök, s mellé kevesebb folyadék - szépen megszínezte és nagyon jó állagot adott a tésztának, ízben viszont nemigen tett hozzá). Két ünnep között készült sárgaborsókrém (az alap kenyér és a krém receptje is a Kifőztük 2011. júniusi számában olvasható), főételnek meg babos rakott krumpli Isti módra (szintén több napra elegendő adag; recept később). A pékáruk elfogytával sütöttem egy adag kakaós csigát (recept a Kifőztük augusztusi, kenyeres különszámában).

Szilveszter-újév is itthon telt, különösebb extrák nélkül. Mivel a szaloncukrok már elfogytak, édes csemegének sütöttem egy adag tejcsokis-ropogós kekszet (elsősorban Isti kedvéért, én csak pár darabot ettem belőle). Főételnek készítettem egy adag vega székelykáposztát, árpagyöngy helyett ezúttal barna rizzsel. Hogy ne főzéssel kelljen kezdeni az új évet, még este összeállítottam egy nagyon finom pástétomot (recept később) a szintén akkor sütött kenyér mellé, meg előkészítettem a lencsét is. Ezt most paradicsomos lencseleves formájában fogyasztottuk el, délután meg szilvalekváros bukta sült. Pezsgő helyett inkább karácsonyi teát ittunk.

Nem volt az év többi részében szokásosnál több étel az ünnep miatt, se az összmennyiséget, se a fajtákat illetően (az édesség volt arányában valamivel több, de ennyi meg belefér). Így aztán könnyedén megúsztuk a túlevést és a pocséklást is - és még hiányérzetünk se volt miatta.
 

Plébános mézeskalácsa (laktovega)

Bár van jól bevált mézeskalácsreceptem, ez annyira megtetszett, hogy rászántam magam a kipróbálására. Érdekelt, mit tesz a tészta állagával és ízével a szokásosnál több zsiradék, no meg reméltem, hogy Istinél is nyerő lesz egy ilyen jó tejes mézeskalács.

Nem is kellett csalódnunk; sütés után rögtön puha, ízletes, visszafogottan édes csemege lett belőle, és nincs semmi ördöngősség az elkészítésében. A próba adag hamar elfogyott, karácsonyra ismételnünk kellett.

Hozzávalók 5 nagy tepsi figurához

• 10 dkg vaj
• 2 dl méz (személyesen a termelőtől vesszük a piacon)
• 1,5 dl tejszín vagy zsíros tej (házi, ez is a piacról)
• 2 evőkanál mézeskalácsfűszer (vagy őrölt fahéj, szegfűszeg, gyömbér keveréke)
• 1 evőkanál szódabikarbóna
• 1/2 kg teljes kiőrlésű liszt (lehet csak búza vagy vegyesen is, például háromgabonás kenyérpor, ami teljes kiőrlésű búza-, árpa- és zabliszt keveréke)
• darált dió a nyújtáshoz (vagy mogyoró, mandula, tetszés szerint)
• tetszőleges olajos magvak és/vagy összevágott aszalványok a díszítéshez (elhagyható)

Gőz fölött megpuhítottam a vajat, majd kézi habverővel jól elkevertem a mézzel, a tejszínnel és a fűszerrel. Ezután fakanálra váltottam és hozzádolgoztam a szódabikarbónás lisztet. A kapott lágy tésztát letakarva a hűtőbe tettem egy éjszakára.

Másnapra sokat keményedett, így már könnyű volt vele dolgozni. Liszt helyett kevés darált diót szórtam alá, úgy nyújtottam kisebb adagokban 3-4 mm vastagságúra, majd figurákat szaggattam belőle. Isti szilikon sütőlappal bélelt tepsire rakosgatta (lehetnek közel egymáshoz, nem nőnek jelentősen), és 180 fokra melegített sütőben 8-10 perc alatt aranybarnára sütötte. Alhangon megsütve omlós, tovább sütve egyre ropogósabb (csak arra figyeljünk, hogy ne égjen meg), és mindkét esetben puha, rögtön fogyasztható, kihűlés után sem keményedik ehetetlenre. A sütőből kivéve érdemes a tepsin hűlni hagyni pár percig, úgy könnyebb leszedni és a formáját is biztosan megtartja.

Most csak figurák lettek, de egyébként "szobrászkodáshoz" is alkalmas állagú ez a tészta.

A kiinduló receptet Antal Valinál találtam.
 

Aszalt gyümölcsös szaloncukor (vegán)

A kókuszos mellett ilyen szaloncukrot készítettünk idén. Csupa gyümölcs, magától édes, természetesen finom.

Hozzávalók kb. 60 darabhoz

• 20 dkg vegyes aszalt gyümölcs (nálam most szilva, sárgabarack, meggy)
• 20 dkg mazsola
• 3 közepes alma
• 3 dkg darált mandula (vagy dió vagy mogyoró, tetszés szerint)
• 1 kávéskanál mézeskalácsfűszer (vagy őrölt fahéj, szegfűszeg, gyömbér tetszőleges összeállításban)

a külsejére:

• további darált olajos mag vagy magas kakaótartalmú étcsokoládé

Húsdarálón áthajtjuk először az aszalványokat, majd az almagerezdeket (csak a magházát kell kivágni; ha szép a héja, nem szükséges meghámozni). (Így lényegesen könnyebb lesz majd kitisztítani a darálót, mert főleg alma marad benne.) Hozzákeverjük a mandulát és a fűszert, és egy éjszakán át állni hagyjuk; ezalatt az aszalványok beszívják az alma nedvességtartalmát és jól formázhatóvá szilárdul a krém.
Másnap kisebb falatnyi gombócokat vagy hosszúkás darabkákat gyurmázunk belőle, és tetszés szerint darált mandulába hempergetjük vagy megolvasztott étcsokoládéba mártjuk. Darálékba forgatni rögtön formázás után érdemes, amikor még nedves a külseje, csokizás előtt viszont jobb, ha pár órát szikkadni hagyjuk.
Bevonás után tányérra rendezzük vagy egyesével becsomagoljuk. Néhány napig biztosan nem romlik meg, későbbre meg úgyse marad belőle :)

Tipp: Ugyanezt a krémet nem csak szaloncukornak formázhatjuk meg, hanem használhatjuk süteménytölteléknek is, sűrű lekvár helyett. Ez a mennyiség kb. 6 dl; lezárt üvegben, hűvös helyen tárolható.
 

Kókuszos "szaloncukor" (laktovega)

Isti nagy kókuszrajongó, így nem volt kérdés, hogy milyen ízű szaloncukrot szeretne. Meg hozzá elég édesszájú is, ezért az alábbi csemegét találtam ki neki. Mivel a csomagolásról lemondott, a klasszikus szaloncukor forma helyett inkább golyócskák lettek, minimuffin-papírban.

20 dkg kókuszreszeléket összedolgoztam annyi repcemézzel (kb. 4 dl), hogy formázható masszává álljon össze. Ebből aztán kis golyókat gyúrtunk, amiket vízfürdőn megolvasztott tejcsokoládéba mártottam (25 dkg kellett összesen) egy villa segítségével, és szilikon sütőlapra rakosgatva hagytam megszilárdulni. Ebből a mennyiségből kb. 50 golyó lett (szaloncukornyi méretűből kb. 75-öt is kiadott volna, és a nagyobb felület miatt valamivel több csoki fogyott volna).

Elkészítéséhez kell némi idő meg elszántság, de garantáltan műanyagmentes, töményen kókuszos desszert a jutalom. Nagy sikere van a Főkóstolónál!

Magamfajta kevésbé édesszájúaknak ezt a változatot ajánlom.

Ha a klasszikus formában, becsomagolva szeretnénk, akkor azt így szoktam.
 

Almakompót (vegán)

Ebben a hideg időben nincs is jobb, mint egy bögre melengető finomság. Mondjuk egy almakompót, ahogy én készítem:

Közepes lábast félig engedek vízzel. Meghámozok egy fél citromot, és belekarikázom (ha tele van magokkal, azokat kipiszkálom). Aztán almát hámozok, és falatnyi kockákra vágva rakom a citromos vízbe. Legyen jó tartalmas, de azért lepje el a lé. Beledobok egy rúd fahéjat is, meg ízesítem (sötét) barna cukorral (kb. 2-3 evőkanál; pontos mennyiség kóstolgatás alapján megállapítva). Felforralom, és amint puha az alma, zárom is el alatta a lángot, hogy véletlenül se főjön szét. Langyosan vagy kihűlve egyaránt fogyasztható, tányérból leves helyett, vagy bögréből "csak úgy", lehet inni külön a levét, vagy enni csak az almát, vagy leturmixolni rostos lének, vagy keverni hozzá müzlit, vagy besűríteni a levét egy kis vízben simára kevert keményítővel, vagy ahogy csak tetszik! Vegán sütikbe is jó a leve, víz helyett. Ha pedig netán van kéznél egy túlérett banán, belekarikázva egészen különleges ízt ad neki (maga a főtt banán nem egy nagy szám, de a kompót összességében igen kiváló lesz tőle; és kevesebb édesítést igényel). Még egy tipp: a fahéjrudat egy használat után még nem dobom ki, hanem kiteszem kistányérra és megszárítom, s alkalomadtán újra használom mindaddig, amíg érzem az illatát.
 

Diós-mézes keksz (vegán)

(Ez is egy "konzerv" bejegyzés tavalyról a zárt blogomból. Idén még csak elméletben készültem a karácsonyra, úgy se sokat. Mindegy, majd lesz valahogy...)

Bár kerültek a könyvbe kekszek szép számmal, nagy sajnálatomra a keksznyomós műfaj kimaradt. Pedig ha egyszer ráéreztünk a technikára, akkor gyorsan, egyszerűen lehet igen látványos - és nem mellesleg igen finom - kekszeket készíteni így. Ezúttal egy korábbi, jól bevált receptemből indultam el, csak kicseréltem benne ezt-azt, meg hozzátettem, meg elvettem - igen, úgy is mondhatjuk, hogy teljesen átszabtam. Mégis ehető maradt - sőt, ízletes, kellemesen ropogós, igazi karácsonyi kekszek lettek belőle.

Diós-mézes keksz

(vegán recept, mézzel)

Hozzávalók (kb. 90 darab, 2 nagy és 1 kis tepsi kekszhez)

• 25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 12 dkg darált dió
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 1 teáskanál mézeskalácsfűszer
• 15 dkg méz
• 8 dkg olaj (szűk 1 dl, úgy szemre)
• víz a megfelelő tésztaállag eléréséhez (kb. 1/2 dl)
• kevés margarin a tepsi kikenéséhez

Elkészítése

1. Nagy tálba szórjuk a tészta poralakú hozzávalóit, összekeverjük, majd a többivel együtt lágy, de tiszta kézhez nem ragadó tésztává gyúrjuk.
2. Keksznyomóba töltjük, és kikent tepsire nyomjuk.
3. 180 fokon kb. 12 percig sütjük. Akkor van kész, amikor láthatóan pirul a széle, és a teteje is kapott egy kis színt.
4. A tepsin hagyjuk hűlni, majd óvatosan megmozdítva tányérra szedjük.

Fahéjas csiga és csigakalács gazdagon (laktovega)

Az utóbbi hetekben némi karácsonyi hangulatot vittem a szokásos péksüteményünkbe.

A tészta receptjét és a csigaformázást a Kifőztük magazin 2011. augusztusában megjelent kenyeres különszámában írtam le részletesen. Most barna cukor helyett mézzel készítettem ugyanezt, a töltelékhez pedig a következőket kevertem össze: 2-3 dkg olvasztott vaj, 1 nagy evőkanál méz, 1 evőkanál fahéj. Miután ezzel megkentem a kinyújtott tésztát, rászórtam 1 marék durvára vágott diót és 1 marék mazsolát (aki nem szereti, cserélje le dióra vagy hagyja ki) is.

Másik alkalommal a kalácshoz rövidebb téglalapot nyújtottam egy adag ugyanilyen tésztából, és nem kentem ki a széléig a tölteléket. Picivel több vajat olvasztottam a töltelékhez, és mielőtt hozzákevertem volna a mézet meg a fahéjat, tollkenővel vékonyan kivajaztam belőle a 30 cm-es püspökkenyérformát. A feltekert tésztarudat sütés előtt hagytam a formában is kelni. 180 fokon kb. 50 perc alatt sült meg; egy idő után letakartam alufóliával, hogy ne piruljon túl a teteje.
 

Narancsos "túró rudi" muffin (laktovega)

A hűtőben árválkodó házi túró felhasználásához kerestem ötleteket, aztán némi karácsonyi hangulattal fűszerezve ez sült ki belőle:

Narancsos "túró rudi" muffin

(lakto-vegetáriánus recept)

Hozzávalók (18 darabhoz):

A tésztához:

• 30 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 4 evőkanál keményítő
• 2 evőkanál cukormentes kakaópor, átszitálva
• 2 teáskanál sütőpor
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 1 nagy csipet só
• 3,5-4 dl víz
• 1 dl olaj
• 3 nagy evőkanál méz (édesszájúak tegyenek picit többet)
• 1 evőkanál fehérborecet vagy citromlé (a kész sütiben nem érezni az ízét, a szódabikarbóna beindításához kell valami savas dolog)

A töltelékhez:

• 25-30 dkg tehéntúró
• 1,5 dl citruslekvár (vagy narancslekvár vagy tetszőleges egyéb lekvár/dzsem)
• 1-2 evőkanál méz (ízlés szerint, a lekvár édességének figyelembe vételével)

 A forma kikenéséhez:

• 2-3 evőkanál vaj vagy olaj

Elkészítése:

1. Ha szükséges, akkor megolvasztjuk a forma kikenéséhez szánt zsiradékot, és egy tollkenő segítségével eloszlatjuk a muffinforma mélyedéseiben.
2. Egy tálban jól elkeverjük a töltelék hozzávalóit. Ha nagyon száraz a túró, akkor célszerű pár kanál tejfölt vagy valamivel több lekvárt adni hozzá.
3. Egy másik tálba szitáljuk a tészta poralakú összetevőit, majd hozzákeverjük a folyékonyakat is. A víz adagolásával állítsuk be, hogy egy sűrű, de fakanállal jól keverhető tészta legyen. Az ecetet csak a legvégén keverjük bele.
4. A muffinforma mélyedéseibe rakunk egy-egy kanál tésztát, arra egy-egy kanál túrót, majd ismét egy-egy kanál tésztát. A széleket igazítsuk el, hogy a túró ne kandikáljon ki, különben sütéskor kijön belőle.
5. 180 fokon 15-20 perc alatt megsütjük; tűpróbával ellenőrizzük, hogy kész van-e (a beleszúrt fogvájó tisztán jön ki).
6. Teáskanállal alányúlva kiemeljük a formából, és némi hűlés után fogyasztható. Ha netán marad belőle, másnap is finom puha.

Tippek:

• A töltelékként használt túrókrém önállóan is finom csemege.
• Muffinok helyett egyszerűen lepényként is megsüthetjük: öntsük egy kikent tepsibe a tésztát, majd pöttyözzük meg evőkanálnyi túrókupacokkal. Így valamivel hosszabb sütési idővel számoljunk, és csak kihűlve lehet szépen szeletelni.

Új blog és e-könyv

Téli étkek Dulmina tündérkonyhájából címmel elindult válogatás blogom, ahol a téli hónapokban aktuális receptjeimből találhattok képes ajánlókat - hétköznapokra és az ünnepekre egyaránt. Azokat az ételeket és italokat gyűjtöm itt csokorba gyakran felmerülő szempontok mentén, amelyeket azóta is szívesen készítek újra meg újra, hogy először kipróbáltam és bejegyeztem őket a blogomba. Ha tetszik a műfaj, érdemes lesz naponta visszalátogatni, mert folyamatosan készítem a felkerülő tematikus ajánlókat. A blog az alábbi címen érhető el: http://dulmina-karacsony.blogspot.com/

A játék lezárult, de akinek nem a Mikulás vitte, természetesen az is hozzájuthat Téli csemegekosár című e-könyvemhez. Mától a Zsibvásáros kínálatomban szerepel, fix árasan, tehát azonnal vihető.

Kellemes ünnepi készülődést mindenkinek!

Kifőztük karácsony - Töltött paszternák (laktovega)

Vegetáriánus karácsonyi (vagy bármilyen ünnepi) menü összeállításánál nekem a főétel szokta leginkább feladni a leckét. Mert mi az, ami jól is néz ki, finom is, és valamennyire ünnepélyes is? Szeretem, ha a nem vegáknak is megakad rajtuk a szeme, sőt, akár meg is kóstolják - hadd lássák, tapasztalják, hogy a húsmentes ételek is tudnak látványosak és legfőképp ízletesek lenni. Nem kell ám azt hinni, hogy a vegák csak unalmas köreten, húspótlókon, salátán, nyers répán meg bizarr magokon élnek!

Töltött paszternák - Csábító illat, ínycsiklandó látvány és különleges, gazdag íz jellemzi ezt a tápláló egytálételt, melyet nem csak vegetáriánusoknak ajánlok szeretettel. Főszereplője a téli zöldségkínálat egyik kevésbé ismert tagja, a paszternák, amelyet füstölt sajttal és pirított dióval egészítettem ki, és némi fahéjjal bolondítottam meg.

Én a fenti étellel gazdagítottam a Kifőztük magazin karácsonyi különszámának igencsak változatos, mindenféle ízléshez, vagy épp speciális diétához remek ételeket, italokat felvonultató receptkínálatát. Az újságot adományokért lehet letölteni. A teljes befolyó összegből két gyermekotthont támogatunk. Bármilyen kis összeg is nagy segítség. Kérlek, ha teheted, adakozz Te is - még két napig, december 8-ig tart az akció. Részletes információk: http://karacsony.kifoztuk.hu/

A Kifőztük csapata és a támogatandó gyerekek nevében is köszönöm!
 

Adventi koszorú 2011

Ez az egyszerű és illatos dísz lett az ősszel bemutatott birsalmasajt koszorúalapból:

Beneveztem vele Ceffa játékára, melyben az idei adventi koszorúnk képét kell beküldeni, és mellé leírni röviden, hogy hogyan készítettük a díszt. Ha tetszik az alkotásom, kérlek, támogass egy lájkkal! Köszönöm!

Mézeskalács mécsetartó

(Egy jó ötlet tavalyról. Akkor csak a zárt blogomba írtam róla, most megosztom mindenkivel.)

Tegnap nem csak két nagy tál figurát sütöttem mézesből, hanem "játszottam" is egy kicsit a tésztával, és ezúttal egy ilyen mécsestartó lett belőle. Este föl is vittük és kipróbáltuk, hogyan világít át rajta a kis teamécses fénye. Van olyan látványos és hangulatos, mint kerámia társai, az ünnepek elmúltával pedig nem kell kerülgetni, rakosgatni, néhanapján leporolni - egyszerűen meg lehet enni, és jövőre sütni másikat!

Egy üres konzervdobozt használtam formának. Leszedtem róla a címkét, alaposan elmosogattam kívül-belül, majd szárítás után kikentem margarinnal a külsejét. A vékonyra nyújtott mézes tésztából vágtam egy akkora kört, mint a doboz alja, aztán meg a doboz magasságánál valamivel szélesebb és a kerületénél valamivel hosszabb téglalapot (az illesztésekre számítva). A téglalapba lyukakat vágtam apró karácsonyi kiszúrókkal, nem túl közel egymáshoz és a széléhez. A doboz aljára igazítottam a kört, majd feltekertem az oldalára a téglalapot, és jól összenyomtam a két szélét, lent pedig aláhajtottam a túllógó szélet. Végül az egészet a tepsire helyeztem, fejjel lefelé, és megsütöttem (picit több idő kellett neki, mint a figuráknak). Kihűlés után óvatosan kihúztam belőle a konzervdobozt. Így ugyan nincs speciális mécseshely a közepén, de sima az alja és nincs túl közel az oldala, ha pedig nem mozgatjuk, szép csendesen ég benne.

Kedves ajándék is lehet, egyszerű celofánba csomagolva. Ha nem mécsest mellékelünk benne, akkor telerakhatjuk apró figurákkal, így azonnal ehető része is van.
 

Kifőztük 2011/12.

Megjelent a Kifőztük magazin decemberi száma, telis-tele jobbnál jobb receptekkel, melyek között mindenki találhat kedvére valót. Középpontban az advent, lehetséges gasztroajándékok, valamint finomságok karácsonyra, szilveszterre, újévre. Újabb remek gesztenyés recepteket hoztunk, és tart még a Maronival közös játékunk is. Decemberben pedig érdemes lesz naponta ellátogatni az oldalunkra, mert újabb és újabb ötletekkel és megnyerhető ajándékokkal várjuk olvasóinkat.


Ízelítőül megmutatom, hogy én mikkel gazdagítottam a karácsonyi szám receptkínálatát:

Gesztenyés csicsókaleves - Ez az ízletes, elegáns, igazi téli leves az ünnepi asztalon is megállja a helyét. Ráadásul nagyon egészséges, és sokféle sajátos étrendbe is beilleszthető. Kényeztessük vele a családunkat, a vendégeinket!

Gesztenyés lencsefőzelék - Nem csak újévre ajánlom ezt a hagyományostól eltérő lencsefőzeléket, amelyet gesztenye tesz különösen ízletessé. A belefőzött darált gesztenye a sűrítésről gondoskodik, az egész szemek pedig húshagyó "feltétként" szolgálnak.

Gesztenyés vagdalt - Ki hinné, hogy ez az ínycsiklandozó illatú és kinézetű pástétom vegán, gluténmentes karácsonyi menü főfogása? Természetesen nem csak a húst, a tojást és a tejtermékeket kerülők, illetve a lisztérzékenyek ehetnek ebből az ízletes, tápláló finomságból, amelyet gesztenye és sült paszternák tesz különlegessé.

Gesztenyés-almás káposzta - A hagyományos párolt káposzta mellett ezt a gesztenyével és almával dúsított változatot is érdemes kipróbálni.

Zöldséges-gesztenyés pite - Ez a látványos, illatos és ízletes étel kiváló főfogása lehet a vegetáriánus karácsonyi menünek. A finom gesztenyés tészta alatt színes sült zöldségek rejtőznek lágy, tejszínes szószban.

Fokhagymás falatok - A sok édesség mellé nem árt valami sós is az ünnepi asztalra. Ez a fűszeres csemege kitűnő vendégváró, sör- vagy borkorcsolya. Cukorbetegek, fogyni vágyók és tojáskerülők számára is megfelelő.

Aszalt szilvás buborékkalács - Ez a méltán népszerű csemege látványos és finom péksütemény az ünnepi asztalra. A gömböcök külsején sütéskor finoman megpirul a fahéjas cukor, belül pedig aszalt szilva rejtőzik.

Csokoládés-gesztenyés csigakalács - A hideg napokon remek kényeztetés ez a kétszínű, illatos kalács, amelyet a tésztájába gyúrt gesztenye tesz különlegessé. Önmagában is ízletes, és tetszés szerint meg is kenhetjük vajjal, meggylekvárral. Italnak tejet vagy kakaót ajánlok mellé.


A 88 oldalon több, mint 80 receptet tartalmazó kiadványt a http://www.kifoztuk.hu/ oldalról lehet letölteni, szokás szerint ingyenesen.
 

Játék: Kinek vigye a szakácskönyvemet a Mikulás?

December 6-án reggel valaki találni fog egy levelet a postaládájában. A levélben lesz egy hivatkozás, ahonnan letölthet egy különleges szakácskönyvet. Ezt:

 

Leírás

Tartalomjegyzék

Ha szeretnéd, hogy Te legyél az e-könyv boldog tulajdonosa, akkor nincs más dolgod, mint e-mailben megírni nekem a dulmina (kukac) citromail (pont) hu címre, hogy

• Miért örülnél ennek a könyvnek?
• Ha te kapnád, melyik receptet próbálnád ki belőle először?

Az e-mail tárgya az legyen, hogy: JÁTÉK, tartalma pedig a válaszod a fenti két kérdésre (mindkettőre!). December 5-én éjfélig várom a nevezéseket. A jelentkezők közül sorsolással választom ki, hogy kinek vigye a Mikulás a szakácskönyvet, és rögtön útnak is indítom.

Játékra fel!

(A nevezéseket visszaigazolom, ha 24 órán belül nem kaptál választ, akkor kérlek, írj újra vagy jelezd itt megjegyzésben.)