2012. január 1., vasárnap

Karácsonyi-újévi ételeink 2011-ben

Idén karácsonykor itthon ünnepeltünk Istivel kettesben, minimális külsőségek közepette. Az adventi időszak olyan sűrű volt, hogy nem igazán volt érkezésünk hosszasabban készülni az ünnepekre. A "jó lenne" listát végül igencsak lefaragtuk, pedig eleve nem terveztünk sokat.

Az adventi koszorúnk ilyen volt. Az alapot még ősszel készítettem birsalmasajtból, a szalagot és a gyertyát pedig a karácsonyi mindenes dobozból ástam elő, így most nem került semmibe, és összeállítani sem volt nagy munka. Mivel nem ezeket a gyertyákat gyújtottuk meg, ünnep után szét lehet majd szedni, a birsalmasajt alapot megenni, a többit meg ismét eltenni.

 

Karácsonyfa helyett - a tavalyi évhez hasonlóan - most is csak a lépcsőkorlátra került az égősor meg néhány dísz. Esténként pedig gyertyát gyújtottunk. Tavasszal sajnos kipusztult a kis ezüstfenyő a ház előtt - megártott neki a hosszú ideig igen magas talajvíz - így azt már nem tudtuk ünnepi díszbe öltöztetni odakint. Isti különben sem rajongott a kinti díszítés ötletéért; de mások kerti fényeit azért megcsodáltuk sétáink során.

Előzetes sütikészítés mindössze egy adag mézeskalács volt, ami azon nyomban el is fogyott, haszna csak annyi volt, hogy megbizonyosodtunk a recept működőképességéről.

24-én Isti csinált egy nagy fazék töltött káposztát a saját receptje alapján - ebben már hónapokkal korábban megállapodtunk, és jó is volt, hogy így több napra megvolt a finom főétel. Annyit módosított a korábbiakhoz képest, hogy a rizs meg a kukorica helyett 2 bögre nagy szemű zabpehely és 1 bögre vörös lencse keveréke került a töltelékbe (ez megfőve ugyanúgy összeáll, mint a hagyományos, darált húsos töltelék, és igen ízletes is). A káposzta méretéhez igazodva közel dupla adag készült, ami aztán ki is tartott kettőnknek három napig.

Nekem pedig a szaloncukor- és sütikészítés jutott az ünnep előtti napon: a kókuszos szaloncukor mellett egy adag aszalt gyümölcsös készült még (előbbi Istinek, utóbbi meg nekem ízlett igazán; egyiket se csomagoltuk be, csak tányérra raktuk a csemegét), sütiből meg bejgli, mézeskalács és gesztenyés csigakalács (recept a Kifőztük magazin 2011. decemberi számában). Mindezek mellett csak egy mákos tésztára futotta ebédre: főtt durum tészta, darált mák, meggylekvár, Istinek méz is.

Ünnep előtt sem voltam túl fényesen, karácsonyra pedig sikerült teljesen lebetegednem, úgyhogy hársfatea, bodzatea, főtt krumpli olajjal és erős paprikával, citromlé, méz volt a "gyógyeledel", és a lehetőségekhez mérten semmittevés meg alvás a kímélő program.


Karácsony előtt 21-én mentem egy kört a városban, főleg bevásárlás miatt, de kíváncsiságból végigsétáltam az adventi vásárokban is. Kedvetlen árusok, drágaság, semmi különös választék, és a stílusok érdekes keveredése fogadott. Nem vettem semmit, egy helyen szimatoltam meg pár fajta teakeveréket, s bár kellemes volt, inkább légfrissítő kategóriában játszott volna nálam, nem itókaként, annyira tömény volt benne az aroma. Inkább a Reformházban került aztán a kosaramba egy természetesebb keverék - másfélszer akkora kiszerelés valamivel kevesebb pénzért, és hozza azt, ami egy teakeveréktől elvárható: nem harsányan aromás, inkább szerényen kellemes, karácsonyi, pont jó.


Volt még félbarna szendvicskenyér meg sütőtökös kenyér (ugyanaz, csak került bele egy szelet maradék sült tök, s mellé kevesebb folyadék - szépen megszínezte és nagyon jó állagot adott a tésztának, ízben viszont nemigen tett hozzá). Két ünnep között készült sárgaborsókrém (az alap kenyér és a krém receptje is a Kifőztük 2011. júniusi számában olvasható), főételnek meg babos rakott krumpli Isti módra (szintén több napra elegendő adag; recept később). A pékáruk elfogytával sütöttem egy adag kakaós csigát (recept a Kifőztük augusztusi, kenyeres különszámában).

Szilveszter-újév is itthon telt, különösebb extrák nélkül. Mivel a szaloncukrok már elfogytak, édes csemegének sütöttem egy adag tejcsokis-ropogós kekszet (elsősorban Isti kedvéért, én csak pár darabot ettem belőle). Főételnek készítettem egy adag vega székelykáposztát, árpagyöngy helyett ezúttal barna rizzsel. Hogy ne főzéssel kelljen kezdeni az új évet, még este összeállítottam egy nagyon finom pástétomot (recept később) a szintén akkor sütött kenyér mellé, meg előkészítettem a lencsét is. Ezt most paradicsomos lencseleves formájában fogyasztottuk el, délután meg szilvalekváros bukta sült. Pezsgő helyett inkább karácsonyi teát ittunk.

Nem volt az év többi részében szokásosnál több étel az ünnep miatt, se az összmennyiséget, se a fajtákat illetően (az édesség volt arányában valamivel több, de ennyi meg belefér). Így aztán könnyedén megúsztuk a túlevést és a pocséklást is - és még hiányérzetünk se volt miatta.
 

0 megjegyzés:

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails