2009. április 17., péntek

Gyermekkori ízek: Morzsás tészta


Ez az egyszerű tésztaétel főleg gombóc után készült nálunk másnap, a beforgatáshoz használt pirított zsemlemorzsa maradékából. Kifőtt tésztát, leginkább szélesmetéltet kevertünk össze a morzsával, és valamilyen házi dzsemet kanalaztunk a tetejére. Később a menzán elég nehezen jöttem rá és barátkoztam meg vele, hogy az ottani változat morzsája valójában búzadarából van (ilyen otthon sose volt), azért nem olyan, mint az általam ismert ("normális"). Jó, persze azt nem is morzsás tésztának nevezték, hanem grízesnek :)

A zsemlemorzsa-pirítás elég nagy mumus számomra: nehezen találom el, hogy ne maradjon fakó, de ne is égjen meg. Viszont ha megszárított kenyérhéjból vagy apró péksüteményből készítem a morzsát (húsdarálón áthajtom), azt már nem kell pirítani :) És mivel nincs hozzáadva zsiradék, nem is avasodik meg, ha nem használom fel rövid időn belül.

Gombóc ugyan nem volt nálam mostanság, morzsás tészta viszont igen, ilyen morzsával - ami most épp mákos pogácsa maradékából készült, azért látszanak benne mákszemek is a képen (nem rontották ám el! :) Ehhez bodzadzsemet választottam, és természetesen most már a tészta is durumbúzás, al dente állagúra főzve. Egyszerű, gyors, laktató étel, még jó, hogy eszembe jutott egy sietős napon :)

Meg az is, hogy jó régen küldte nekem Napmátka ezt a körkérdést, így feltétlenül itt a helye ennek a receptnek.

1 megjegyzés:

napmátka írta...

Én ezt nem ismertem, csak a grízes tésztát, nálunk az volt szokásban.
De nagyon jó ötlet, valamikor kipróbálom.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails