Az alap:
Szűrőben megmosok és nagyjából lecsepegtetek 1 pohár (2 dl) kölest, majd egy közepes méretű, vékonyan kikent tepsibe szórom, és ráöntök 3 pohár vizet. Óvatos rázogatással elérem, hogy nagyjából egyenletes rétegben terüljön szét a köles az alján.
Almás:
Rászórok 1 marék mazsolát. 3-4 zöldalmát felnegyedelek, kivágom a magházát, meghámozom. Ezúttal nem hosszában, cikkekre, hanem keresztben vágom vékony szeletekre, egyenesen a tepsibe, nagyjából egyenletesen eloszlatva, de nem sorbarakva. Mikor az össz almamennyiség felénél járok, megszórom fahéjjal, majd folytatom az almadarabolást. Így egy része barna (fahéjas), a többi meg világos lesz. 200 fokon 45 perc alatt megsütöm, előmelegítés nélkül. Langyosra hűlve tálalom, mézzel megcsorgatva (így nem károsodik a hőtől, és ki-ki ízlés szerinti mennyiséget tehet rá). Másnap, hidegen (vagyis "konyha-hőmérsékleten") is jó, egy konyharuhával letakarva eláll.
Almás-baracklekváros:
Nem is kerül rá más a két említett hozzávalón kívül. 2-3 zöldalmát darabolok rá az előbb leírt módon, majd kb. 1 dl sűrű, házi sárgabaracklekvárból rakok foltokat (kanállal kiveszem az üvegből, majd késsel kisebb darabokat "szaggatok" belőle). Ezek egy része lesüllyed az alma alá, mások fent maradnak. Sütés úgy, mint fent. Szerintem ez a lekvárnak köszönhetően épp elég édes, de aki akarja, csorgathat rá egy kis mézet a tányérján.
Idő: kb. 1 óra elteltével lehet enni, de csak 5-10 perc munka az összeállítás az elején
Pénz: a köles kb. egy százas, a rávaló meg még ennyi se - az eredmény pedig 2 tisztességes adag főétel vagy 4 adagnyi desszert
Miután sikerült vennem hazai kölest (külön rá van írva a tasakjára!), most már hazai alapanyagokból készítem (utóbbi változatot teljesen, az elsőnél a mazsola és a fahéj továbbra is kilóg).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése