Graham liszt, teljes kiőrlésű búzaliszt és szintén teljes kiőrlésű rozsliszt mindig van itthon. Néha teljes kiőrlésű tönkölyliszt is. Meg zabpehelyliszt – amit ha nem sikerül készen venni, kávédarálóban is elő lehet állítani zabpehelyből. Fehérlisztet évek óta nem tartok, és egyáltalán nem is hiányzik.
A receptjeimet így sem kellett lecserélni, hiszen mindent el lehet készíteni ezekből az egészségesebb lisztekből is. Sűrítéshez (rántásba, szószokba) is ugyanúgy működnek, meg süteményekbe is. A sütőpornak vagy szódabikarbónának teljesen mindegy, hogy milyen tésztát lazít, a zabkorpás ugyanúgy laza lesz tőlük, mint a Graham lisztes, vagy épp a hagyományos. Az élesztős tésztáknál kell figyelni, hogy mindig legyen benne búza alapú liszt (Graham vagy teljes kiőrlésű), ne csak rozs, mert az önmagában nem kel meg. Rá lehet segíteni egy kis búzasikérrel, de megfelelő körülmények között (jó élesztő, langyos hely, kis cukor vagy méz, no és elegendő idő) szépen megkelnek anélkül is.
Az még a különbség, hogy a teljes kiőrlésű lisztek több folyadékot felvesznek, mint a fehérek, és még így sem lesznek olyan ragadósak. Nekem nagyon tetszik, hogy könnyebb dolgozni a nyers tésztával, amikor nyújtásról vagy formázásról van szó.
Kicsit más az ízük is az ilyen tésztáknak, aztán egyéni ízlés kérdése, hogy ez kinek-kinek bejön-e. Az mindenesetre nem igaz, hogy a csak teljes kiőrlésű lisztből készített pékáruk keserűek.
Egyedül a „Sárga ...” című sütemények nem lesznek belőlük sose sárgák, hiába volt szép a tojás – a kakaós vagy fahéjas csodákról viszont garantáltan senki meg nem mondja, hogy nem fehér lisztből készültek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése