2012. július 27., péntek

Mit főzzek?

Menütervezés szempontjából nálam általában a szombattal kezdődik a hét. Ez ugyanis a szokásos piacozós nap: ekkor szerzek be zöldséget, gyümölcsöt, házi tejet és tejterméket az elkövetkező időre. Befőzési szezonban előfordul, hogy vasárnap is teszek egy kört, mert akkor is nagy piac van és kicsit más a kínálat, meg egyszerre nem tudnám elhozni biciklivel a heti betevőt és a spájzolni valót is.

Pénteken már végiggondolom, hogy kb. mit szeretnék, mi lenne jó, de sosincs meg előre fixen, hogy mi kerül majd a hátizsákomba. Azt veszek, ami "megszólít": amiből szívesen főznék, amit szívesen megennék, s amiről úgy érzem, hogy megéri az árát. Sokszor előfordul, hogy olyasmi jön szembe, amire előzetesen nem is gondoltam, de jó vételnek tartom. Meg persze olyan is van, hogy hiába szeretnék valamit és volt is dögivel előző héten, akkor egy szem se, vagy valamiért nem szimpatikus, így felejtő.

Az összetétel tehát változó, azt tudom, hogy összesen mennyit kell vásárolni, hogy az kényelmesen elég legyen a következő piacozásig, de semmi ne menjen belőle tönkre. Ha rosszabb a felhozatal (mostanában nem, de télen és tavasszal előfordul), nem kell minden áron venni ennyit, hiszen vannak itthon tartós készletek, akkor azokból kell kipótolni szükség szerint. Ha meg ellenállhatatlanul jó a kínálat (tipikusan nyáron és ősszel), lehet többet is venni, csak akkor az vagy tovább is tárolható legyen, vagy befőzés a hétvégi program.

A beszerzőkörút után pedig indulhat a sakkozás, hogy miből mit készítsek majd. Sokszor már hazaúton pörög rajta az agyam, itthon pedig ki is tudom keresni a konkrét receptet vagy ötletadót, s ha már kikerestem, írok is egy listát, hogy mit és hogyan adnának ki a meglévő alapanyagok. Természetesen először mindig azt kell megfőzni, ami legkevésbé bírja a tárolást, majd szépen sorban jöhet a többi. Egy-egy hozzávaló nem feltétlenül egyetlen ételben végzi, és annyi belőle a hétre; elfogyhat akár 3-4 kisebb részletben is, mellékszereplőként. A megvalósítási sorrend megállapításánál további szempont, hogy melyik nap mennyi időt érek rá a konyhában tölteni, van-e elfogyasztandó vagy továbbalakítandó maradék, no meg hogy milyen jellegű ételt ennénk épp szívesen. Mennyiségi gond esetén sincs baj, érvénybe lépnek az előző bekezdésben említett menekülőutak.


Múlt héten például ezeket vettem:
4 liter házi tej (680 Ft)
házi sajt (840 Ft - 1600 Ft/kg)
10 cső kukorica (500 Ft)
9 kg apró krumpli (270 Ft)
1/2 l fejtett bab (300 Ft)
1 csomó répa (100 Ft)
1 csomó petrezselyem (60 Ft)
1,5 kg zöldbab (300 Ft)
1 kg cukkini (80 Ft)
3 kg paradicsom (140 + 200 Ft)
1,5 kg paprika (220 Ft)
1,5 kg padlizsán (300 Ft)

A piacról hazaérve első teendő a tej felforralása, a sajtnak pedig irány a hűtő.

A kukoricát is érdemes frissen megfőzni, be is lakmároztunk belőle reggelire, meg aztán napközben rájártunk a többire.

Ezután a zöldbab, a fejtett bab, a répa és a gyökér a soros, meg a paradicsomból az olcsóbbik adag, ami gyors fogyasztásra való. Utóbbi fogy is rendesen kenyér meg szendvicskrémek mellé. A tejet Isti issza, a kedvenc kenyértésztánkba kell (ugyanez a tészta megy kenyérnek formázva is), meg tetszőleges ételhez is van..

A zöldbab soknak bizonyult, de amint beláttam, nem erőltettem főzelékként, hanem eltettem a fagyasztóba szűkösebb időkre. Nem télire és hasonló távoli jövőre, mert ez a típusú tárolás nekem nem jön be, legfeljebb pár hétre tettem csak parkolópályára. Ennyiért kár lett volna otthagyni; hamarosan megtalálom az alkalmat, amikor jól jön még az.

A hét során szép apránként, változatos sorrendben és összeállításban fogyott minden, vissza lehet nézni itt a blogban a recepteket. Egy piláf volt még a szerdai vacsora, ami nincs fent, mert az "egyszer meg lehet enni, de ne ismételjük" kategóriásnak minősítettük. Valamint szinte minden nap sütöttünk kenyeret, amit reggelire és vacsorára fogyasztottunk szendvicskrémekkel, paradicsommal és paprikával. Én időnként zabkását reggeliztem helyette (régi dzsemmel a spájzból), mert továbbra sem vagyok ennyire kenyeres. Ma pedig meggyes pite volt az uzsonna-vacsora, befőttből (ugyanez, csak barack helyett meggyel). Meg valamelyik nap bontottunk egy üveg sült birset gyors desszertnek, máskor pedig házi fagyi volt minden másnap (tejszín, tej, dzsem alapon).

A krumpli volt a jolly joker a hét utolsó napjaira, végül nem kellett bevetni, de ez már nem újkrumpli, úgyhogy adott esetben eltartható pár hétig a sufniban. Holnap pedig nem kell venni még többet.

Szépen ki is pipálhattam az előzetes tervként írt lista nagy részét, a "tartalékos" ételek maradtak ott, amikhez nem volt kedvünk. Talán majd jövő héten, ha a piaci jószerencse úgy hozza.

A közel 4000 Ft-os bevásárlásból tehát bőven kitelt a heti menü kettőnknek, nem is sok bolti egyébbel és itthoni, meglévő készlettel kiegészítve (ez így nyáron elég jellemző felállás). Finomakat ettünk, egyszer se maradtunk éhen, úgyhogy semmi okunk nem ugyanebben a szellemben folytatni a jövőben.
 

5 megjegyzés:

Hajnal írta...

Nagyon jó kis menü volt a héten :) Én is szívesen elfogyasztottam volna mindet :)
Jó olcsó arra felétek a piac,nálunk nem úsztad volna meg ennyiből :(

Mézeskalácsos írta...

Ez megint egy nagyon hasznos és okos bejegyzés.Nekem is továbbgondolásra érdemes dolgokat írtál.Köszönöm.Szép hétvégét kívánok!

Zsangyal írta...

Remélem, egyszer én is képes leszek ennyire tudatosan megtervezni a következő hetemet. Meg persze végrehajtani a tervet. :)
Jó volt végigolvasni! :)

eszter írta...

hát igen, így vásárol egy olyan háziasszony, aki rutinos és kreatív a konyhában. azért nekem ezt a heti 4ezres bevásárlást még soha nem sikerült előadnom.valami mindig elcsábít

Dulmina írta...

Hajnal:
Tényleg főnyeremény ez a piac, nem véletlenül szerettem bele ideköltözés után azonnal. Akikhez pedig évek óta rendszeresen visszajárok vásárolni, sokszor még az olcsót is lekerekítik nekem, alkudnom sem kell.

Mézeskalácsos:
Örülök, hogy hasznos olvasmány volt. Ezért érdemes blogot írni :) Szép hétvégét Neked is!

Zsangyal:
Némi gyakorlás, és bele lehet jönni :) Én se voltam mindig ilyen, de az is erre szorít, hogy most már nem csak magamra főzök, meg az is, hogy ha akarnék se költhetnék ennél lényegesen többet ennivalóra - akkor viszont ebből igyekszem kihozni a maximumot.

Eszter:
Előbb-utóbb összejön majd az a rutin. Az elcsábulás pedig nálam is benne van időnként - s miután a "tényleg kell ez nekem?" kérdésre határozott igen a válaszom az adott esetben, gondolatban még hozzáteszem, hogy az el nem pocsékolt dolgok helyett ezt most megérdemlem, és kész.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails