2012. január 17., kedd

Ha kajáldát nyithatnék...

... Akkor az egy olyan hely lenne, ahol csupa vegán és laktovegetáriánus finomság lenne az étlapon. Finomítatlan, teljes értékű alapanyagokból készülne minden. A friss, szezonális zöldségeket és gyümölcsöket helyi, környékbeli termelőktől venném; szintúgy a tejet, a sajtot és a különféle tejtermékeket. Szezonon kívül saját tartósítású aszalványokat, befőtteket, dzsemeket, ivóleveket is használnék. Mindig attól függene a napi menü, hogy milyen alapanyagok állnak rendelkezésre a legkiválóbb minőségben.

A vendégek láthatnák az alapanyagokat, s nem csak konkrét ételt választhatnának a napi ajánlatból, hanem fő alapanyagot és esetleges egyéni kívánságokat is mondhatnának, ami alapján valami személyre szóló, kifejezetten nekik improvizált fogást kapnának. Ha akarják, nézhetnék, ahogyan készülnek a megrendelt ételek. Nem adagolnék ki előre semmit, mindenki annyit szedne magának a tálból, amennyi jólesik. A ki nem szedett ételt természetesen nem tálalnám fel másnak újra, hanem rászorulóknak adnám ingyen. Kekszeket és egyéb jól szállítható csemegéket is tartanék, elsősorban elvitelre.

Egy kicsi, otthonos, csendes hely lenne, ahol nyugodtan lehet enni, inni, beszélgetni. A berendezésben a barna és a zöld árnyalatai kapnák a főszerepet, és ehhez igazodnának a kiegészítők és az edények színei, stílusa is. Egyszerű, időtálló darabokat válogatnék össze mindenből. Télen bent a cserépkályha melege, nyáron kint az árnyas fák, valamint virágos- és fűszerkert adnának a hangulathoz. Az itt termesztett friss fűszernövényeket használnám a főzéshez, illetve ezekből szárítanék szűkösebb időkre. Isti lenne a kertész, ő gondoskodna a növényekről.

Mosolygós, hozzáértő, elkötelezett munkatársakra bíznám a főzést, a felszolgálást és az egyéb munkákat. Ha úgy jönne ki a lépés, én is besegítenék a feladatokba, de az én dolgom elsősorban az alapanyagok beszerzése, az ételek kitalálása, majd - jó háziasszonyként - a betérő vendégekkel való személyes törődés lenne. Mindenkihez lenne néhány kedves szavam, hiszen azt akarom, hogy jól érezze magát nálam és elégedetten távozzon, majd szívesen térjen vissza, illetve ajánlja a helyet másoknak is.

A kijáratnál lenne becsületkassza, s mindenki annyit dobna bele, amennyit akar (amennyire értékelte a vendéglátást, illetve amennyit megengedhet magának). Nem a haszonért csinálnám a boltot, hanem mert imádnám csinálni, és hiszem, hogy jót tennék vele az embereknek és a világnak.

Mókus játékához csatlakozva álmodoztam.

6 megjegyzés:

Mókus írta...

Na az alapanyagokat illetően nagyon egy keréken jár az agyunk, csak te le is írtad! :)
Örülök ha szerezhettem pár kellemes percet az "álmodozáshoz" való ötlettel:)

Anazar írta...

Azt hiszem gyakori vendég lennék nálad Dulmina!

sedith írta...

No, ez Dulmina! AZ igazi. Pontosan ilyennek tudlak csak elképzelni. Én nagyon szívesen betérnék mindig hozzád, főleg, hogy egy ilyen hely még sosem akadt az utamba.

Roza írta...

Nagyon jó kis ötlet:)

eszter írta...

Szép ábrándok! Na de Magyarországon becsületkassza? Kicsit naív elképzelés, de így vagy Dulmina, nem igaz?

Bridge írta...

Én betérnék... :)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails