Zabpelyhes-diós torta (vegán)

Újabb recept Hamikus Zsuzsi Tündérkonyhájából. És már látom, hogy a konkrét finom étkek mellett azt is köszönhetem ennek a könyvnek, hogy végre nagyobb mennyiségben is fogyasztom a kukoricalisztet (eddig főleg csak főzeléksűrítéshez meg alkalomadtán pudingfőzéshez fogyott 1-2 evőkanálnyi mennyiségben). Ebbe a sütibe is kellett egy egész bögrével! Amúgy egy nagyon egyszerű, kevert tészta az alap, arra került egy szintén nagyon egyszerű krém.

A tésztához egy tálban összekevertem a következőket:

• 1 bögre zabpehely
• 1 bögre kukoricaliszt
• 1 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt
• 1 teáskanál szódabikarbóna (az eredetiben 1 evőkanál van, legközelebb talán beletenném)
  
• 1 teáskanál őrölt szegfűszeg (az eredetiben ez is 1 evőkanál, meg még 1 evőkanál őrölt édeskömény is; ennyi fűszer az én ízlésemnek sok)
  

Majd hozzáadtam a következőket is:

• 1/2 bögre étolaj
• 1 nagy evőkanál méz (mennyiség ízlés szerint, az eredetiben 1/2 bögre szerepel)
  
• kb. 1 bögre víz (a használt mézmennyiségtől függ, több méz mellé valószínűleg kevesebb is elég)
  

Összekevertem, majd kikent, kilisztezett piteformába öntöttem, és kanállal elsimítottam a tetejét. 180 fokon 35 percig sütöttem előmelegítés nélkül, meg még az elzárt sütőben hagytam egy kicsit (30 percnél a tűpróba még nem mutatta teljesen késznek).

Rácsra borítva hagytam kihűlni, majd megtöltöttem. Kettévágtam, és házi sárgabaracklekvárt kentem a közepébe (ez most elég sűrű volt, úgyhogy előtte összekevertem egy kis vízzel), kívülre pedig diókrém került: ehhez jó 1 bögre darált diót összekevertem 1 teáskanál mézzel (mennyiség persze kinek-kinek ízlés szerint) és annyi vízzel, hogy jól kenhető, inkább lágy, de nem folyós masszát kapjak (nekem kb. 1 dl víz kellett hozzá). Díszítésnek mazsolát szórtam a tetejére. (Az eredetiben nincs lekvár, de a cukormentes házi fajta nem rontotta el.)

A tészta elég sokat beszívott a lekvár és a diókrém nedvességtartalmából, és a lekvár nem is igazán látszik a felvágott tortában, csak az íze árulja el. Másnapra a mazsolaszemek is megszívták magukat egy kicsit. Természetesen ez nem olyan édes és légies, mint a legtöbb torta, de nekem épp ezért ízlik nagyon. És még a dió is hőkezelés nélkül van benne! :) Alkalomadtán kipróbálom a mákkrémes változatot is (ugyanez, csak dió helyett mák), annak baracklekvár helyett bodzalekvárt tennék a belsejébe.