Párolt káposzta paprikás zabtörettel

Káposztakészleteim leépítése jegyében készítettem tegnap a következő ételt ebédre:

A párolt káposztához fogtam egy kis fej káposztát, és nem túl vékonyan felszeleteltem. Arra is ügyeltem, hogy a csíkok ne legyenek túl hosszúak, meg hogy a torzsa által összetartott darabok is legfeljebb falatnyiak legyenek. Vastag aljú edényben kevés napraforgóolajat melegítettem, majd rátettem a feldarabolt káposztát, és időnként megkeverve roppanós-puhára pároltam. Nem forgattam állandóan, hanem hagytam, hogy az alja enyhén barnás színt kapjon (de persze meg ne égjen). Mikor kész volt és már levettem a tűzről, egy kis szójaszószt forgattam hozzá.

Közben megfőztem a zabtöretet. Ez új alapanyag a konyhámban, nemrég szereztem be belőle egy csomaggal. Zabból van, valahol félúton a szemes zab és a zabliszt között. Már ott a boltban úgy gondoltam, hogy valami paprikás jellegű dolog finom lehet belőle - hát most kipróbáltam! Még előző este átmostam, majd beáztattam egy bögrényit. Most pedig kevés felmelegített olajra szedtem egy lábasba, majd sóval, frissen darált borssal és őrölt pirospaprikával ízesítettem. Az áztatóvizéből is öntöttem még hozzá, és összefőztem. Gyorsan megvolt, mivel majdnem puhára ázott.

Tányérra szedtem a káposztát, a közepére pedig a főtt zabtöretből halmoztam (nem mindet, kb. 1-1,5 dl száraz magból készült kása kitesz egy adagot, főleg ha jó sok zöldség is van hozzá). Egyszerű, de ízletes ebéd lett, és közben további ötleteim támadtak a zabtöret felhasználását illetően. A zab áztatóvizének maradékát ittam meg utána.

A maradék paprikás zabtöret akár kenyérkencének is elment volna (kicsit hígabbra főzve meg főleg, merthogy álltában is sűrűsödött még), de én nem igazán rajongok ezért a műfajért (vagy ha mégis megeszem, akkor külön, hozzá - sosem szerettem a megkent változatot). Inkább kásaként kanalaztam el, és egy kis savanyúságot ettem hozzá. (Ez a savanyúság amolyan "próbaüzem" volt egy nagyobb szabású akció előtt, amiről hamarosan beszámolok majd.)