A receptet persze most is csak annyira tartottam be, amennyire szoktam, vagyis 100 % teljes kiőrlésű lisztet használtam, és a tejet meg a tojást is kiiktattam. Ez lett belőle:
1 dkg élesztőt felfuttattam kb. 1 dl vízben 2 evőkanál barnacukorral. Közben egy tálba öntögettem a többi hozzávalót: 35 dkg teljes kiőrlésű búzalisztet, 1 evőkanál őrölt lenmagot, kb. 0,5 dl étolajat és 1 teáskanál vanília kivonatot. Majd hozzáadtam a felfuttatott élesztőt, és lágy, de nem ragadós tésztává gyúrtam (ehhez még kellett hozzáadnom valamennyi vizet). Letakartam, és langyos helyen duplájára kelesztettem. (Hűvös időben erre leginkább a sütő vált be: bekapcsolom 50 fokra egy kicsit, de nem várom meg, míg egészen felmelegszik, beteszem a tésztát tálastul, és rácsukom a sütőajtót. Így nem szükséges további fűtés, mert tartja a hőt, és a tészta is szépen megkel.)Közben elkészítettem a formákat: 10 papírgurigát bevontam alufóliával úgy, hogy többszörösen betekertem őket, és a végeiknél rájuk hajtottam. Ehhez a gurigáknál 4-5 centivel hosszabb darabokat vágtam a fóliából, és ezekbe csomagoltam. (Személy szerint semmi kivetnivalót nem találtam az így hasznosított WC-papír gurigákban, de akit ez zavar, az például konyhai papírtörlő gurigájából is megoldhatja, csak azt előbb ketté kell vágni.)
A megkelt tésztát lisztezett felületen hosszúkás alakúra és nem túl vastagra nyújtottam, majd derelyevágóval felcsíkoztam. A csíkokat az előkészített formákra tekertem úgy, hogy mindig legyen némi átfedés a szélénél. Jó volt a becslés, épp elég volt a 10 guriga (bár a tészta széléből kicsit rövidebb kalácsok lettek). Utána tollkenő segítségével enyhén megnedvesítettem a tésztát, majd darált dióba forgattam. Nem lévén édesszájú, a cukrot inkább hanyagoltam teljesen a külsejéről. (Legközelebb darálás helyett inkább késsel vágnám apróra a diót, és a forgatás után picit bele is nyomkodnám a tésztába. Meg alkalomadtán más ízesítéseket is kipróbálok majd: kókuszreszelék, egész mák, fahéj, mogyoró, stb.)
200 fokon bő 15 perc alatt megsültek. Akkor kapcsoltam be a sütőt, mikor az utolsó darabokat tekertem, nem melegedett még fel egészen, mikor beraktam őket. 15 perc elteltével már láthatóan kezdtek pirulni, ekkor elzártam a sütőt, de még bent hagytam őket egy kicsit. Kivéve aztán lehúztam őket a gurigákról. Ami nem fogyott el frissen, azt kenyérruhával (ez sűrű szövésű és a konyharuhánál nagyobb) letakarva raktam el másnapra. De meg kell mondanom, hogy frissen volt az igazi!
Köszönöm Rének az ötletet és a kiinduló receptet, erről meg fogom emlegetni! :)
5 megjegyzés:
Nagyon szépek, és remek ötlet a papírguriga, ki fogom próbálni :-)
Fantasztikus vagy, épp ezen morfondíroztam tegnap, mikor olvastam Ré receptjét és tessék, Nálad megszületett a nekem való! :o)
De jó, most látom, Te is azonnal megcsináltad! Én egy mákos változatot sütöttem, ahogy nálam lenni szokott: kevert lisztből.
Sokaknak tetszik ez a papírgurigás ötlet, tényleg olyan egyszerű-nagyszerű.
Szia!
Szerinted meg lehetne kukorica vagy rizslisztből is csinálni vagy a keverékükből?
Mert glutén érzékeny vagyok ugyh nálam nem jöhet szóba a teljes kiörlésü búzaliszt...:(
Köszi a választ elöre is:)
Egyszer készítettem csak kukoricalisztből kelt tésztát, ami megkelt ugyan (minden előzetes aggodalmam ellenére), de valami egészen szokatlan állaga volt megsülve (frissen egész jó volt, másnap viszont már nagyon nem esett jól). Rizslisztet meg legtöbbször csak keveset rakok egy-egy tésztába, más egyéb lisztek mellé. Elvileg a keverékek jobban összetartják a tésztát, meg akinek nem szempont a tojás elhagyása, annak érdemes azzal is "megtámogatni" még. Úgy elképzelhetőnek tartom, hogy működjön (bár állagra és ízre nem pont ilyen lesz). Persze ez csak tipp, a kipróbálás lenne a biztos :)
Megjegyzés küldése