Piros-fehér-zöld keksz

Egy régebbi receptem variációja a nemzeti színek jegyében:

Egy tálban jól elkevertem az alábbiakat:

• 15 dkg apróra reszelt sajt (én egy tekercs füstölt parenyicát használtam úgy, hogy a héját leszedtem, és csak a belsejét reszeltem le)
• 20 dkg zabliszt (reform lisztjeim közül a legfehérebb, amiből magában is lehet tésztát készíteni)
• 1 teáskanál só
• 1 teáskanál sütőpor

Hozzáadtam még ezeket is, és lágy, de nem ragadós tésztává gyúrtam:

• 1 dl étolaj (úgy szemre)
• kb. 1 dl víz

A tésztát három részre osztottam, és egy-egy részhez hozzágyúrtam az alábbi természetes színező-ízesítő anyagokat:

• a piroshoz: 1 kiskanál pirospaprika
• a fehérhez: 1 evőkanál szezámmag
• a zöldhöz: 1 evőkanál szárított petrezselyemzöld, apróra morzsolva

Külön-külön hurkává sodortam mindegyiket, majd kicsit ellapítottam és egymásra raktam őket. Innen lehetett volna szeleteléssel vagy nyújtással-szabdalással is kekszeket gyártani, én azonban inkább elővettem kedvenc keksznyomómat, és azzal formáztam a kikent tepsire.

180 fokon 15 perc alatt sült meg. A tányéros képen az összesnek kb. a harmada látható. Laza, ropogós kekszek lettek, melyekben határozottan érezni a sajtot és a színezéshez használt ízesítőket is.

Megjegyzés: Így nagyon könnyű volt formázni, és a kész kekszek egyáltalán nem törnek a "toldásoknál". Csak zablisztből elég omlós a nyers tészta, keksznyomó nélküli formázáshoz javaslom egy részét (legalább a felét) teljes kiőrlésű búzalisztre cserélni.

Ráadás felfedezés: Magyar hozzávalókból sikerült mindezt elkövetnem.

Ha Kisvirág nem hirdette volna meg ezt a játékot, akkor valószínűleg csak egyszerű sajtos-szezámmagos kekszet sütöttem volna... De így sokkal érdekesebb volt! :)