Kapros palacsinta (laktovegetáriánus)

A tavalyi kaporültetvény által elszórt magokból már most gyönyörű nagy, erős példányok vannak a Tanyán. Kaporimádóként természetesen nem hagyhattam ki, hogy kicsit megtépjem őket. Kaporszósz, kapros-túrós lepény, jaj, de szeretem! De Isti is mondott egy jót, amolyan régi családi receptet: kapros palacsinta. A tésztájában van a kapor. Sok kapor. Oké, ez már rossz nem lehet!

Vettem hát a bevált (tojásmentes, reform) palacsintareceptemet (15 dkg Graham-liszt, 10 dkg fehér liszt, jó fél liter tej, 1/2 dl olaj), a bekevert tésztába beleszecskáztam egy kazal friss kaprot meg hozzáadtam 1 kávéskanál sót, és kisütöttem. A sok kaportól egy álló zöld gezemice a nyers tészta, nem lehet papírvékonyra sütni. Isti szerint ezt töltelék nélkül szokták enni - én rém furcsállottam, de ráhagytam. Finom így is, határozottan, de nem tolakodóan kapros. Lekvár (vagy más édes töltelék) természetesen tényleg nem való bele, de azért egy kis túró (házi túrót összekevertem annyi tejföllel, hogy kenhető legyen) nem rontotta ám el! Igaz, így a kapros-túrós lepény elhalasztódott, de nem bánom, mert ez is nagyon ízlett.
 

Sült bébifokhagyma (vegán)

Most van az az időszak, amikor már fejesedik a földben a fokhagyma, de még nem száraz a külső héja és a gerezdeket sem vonja még be egyenként. Nem hagyhattuk ki, hoztunk belőle a Tanyáról. Régóta tervezem ugyanis kipróbálni, hogy milyen ez sütve. Legutóbb Hegyi Barbara szakácskönyvében láttam, gyönyörű képpel és részletes leírással (oké, hogy nem nagy ügy, de aki még életében nem csinált és nem is evett máshol ilyet, annak jól jön, ha tudja, hogy pontosan mire számíthat). Meg is jegyeztem magamnak, hogy amint lesz a Tanyán megfelelő alapanyag, a tettek mezejére lépek. (Saját termés hiányában a piacon érdemes szétnézni alapanyagért - hétvégén több néninél is láttam Dorozsmán.)

Alaposan megmostam 8 szép fej bébifokhagymát, levágtam a szárukat és az aljukat, majd kereszt alakban bevágtam a tetejüket, de nem átalig, hogy ne hulljanak szét. Két kis tálkába (kerámiacsészébe) raktam őket, enyhén sóztam, majd megcsorgattam olajjal úgy, hogy kívül-belül bevonja őket és kb. 1 cm magasan legyen alattuk. Hideg sütőben indítva 180 fokon kb. 30 percig sütöttem, amíg ígéretes illatuk lett és némileg megpirult a tetejük.

Kenyeret is sütöttem mellettük, méghozzá aszaltparadicsomos mediterrán kenyeret, Graham-lisztből. Ezúttal két kisebb kenyérkét formáztam a tésztából, így szépen megfértek egymás mellett a nagy tepsin a fokhagymával, és teljes kihasználtsággal ment a sütő. Igaz, annyiból nem volt a legszerencsésebb választás éppen ez a recept, hogy az olajos kenyérrel nem kívántuk a fokhagyma alatti olajat is kimártogatni (jó lesz az majd később máshoz), de a sült hagymához nagyon rendben volt. Nekem különösen tetszett, hogy ebben a korban még sokkal enyhébb ízű a fokhagyma, mint majd éretten. Kívül enyhén ropogósra sült, belül pedig fantasztikusan puhára, és mindenestül ehető volt. Fölvettem a "Tavasszal kihagyhatatlan" című listámra a bodzavirágos finomságok mellé.
 

Kifőztük 2012/6.

Megjelent a Kifőztük gasztromagazin júniusi száma, sok-sok szezonális recepttel a kora nyár jegyében. Az újság a kifoztuk.hu oldalról tölthető le.
 

Expressz napraforgópástétom (vegán)

Tegnap délután az alábbi nagyon egyszerű pástétomot dobtam össze Istinek vacsorára a kenyérhez. Annyira átütő sikere volt, hogy nem merülhet feledésbe a recept!

Szárazon, állandó kevergetés mellett illatosra pirítottam 2 marék (kb. 10 dkg) hántolt napraforgómagot, majd miután kihűlt, kávédarálóval megőröltem. Hozzákevertem 4 teáskanál sörélesztőpelyhet meg 1 kávéskanál VegaNatura ételízesítőt (a só + valamilyen zöld fűszer összeállítás sem lehet rossz...), majd annyi vizet, hogy jól kenhető állagú krémet kapjak (apránként adagoltam, összesen valamivel több, mint 1/2 dl kellett hozzá). Így rögtön is finom volt, de kb. egy óra elteltével - mire Isti végzett a kerti munkákkal és bejött enni - még sokkal ízletesebb lett. (Ez csak "kísérleti" mennyiség volt, legközelebb minimum duplázni fogom.)

Később az is eszembe jutott, hogy a poralakú összetevők keverékéből akár többszörös mennyiséget is elő lehet készíteni és zárható üvegben tárolni (egy-két hétig biztosan eláll, azt azért ne feledjük, hogy az olajos magvak darálva sokkal gyorsabban avasodnak, mint egészben). Így már csak vizet kell hozzáadni, amikor minimális munkával és extra hozzávalók nélkül akarunk valami finom kenyérrevalót készíteni, ami ráadásul még egészséges is.
 

Tavaszi zöldborsós tészta (laktovegetáriánus)

A Tanyáról hozott friss zöldborsóból készítettem ezt az igazán tavaszi fogást ma ebédre. Nagyon ízlett mindkettőnknek, és üdítő változatosság a sok paprikás után (ami Isti kedvence, ha borsóról van szó).

 

Hozzávalók 2 személyre
25 dkg tojásmentes fodros nagykocka
30-40 dkg zsenge zöldborsó
1 újhagyma
1 evőkanál ghí (vagy vaj vagy olaj)
1 teáskanál dijoni mustár
1/2 citrom leve
5 dkg füstölt (házi)sajt
só

Megfőztem a tésztát a szokásos módon.
Közben vastag aljú edényben megolvasztottam a ghít, majd kis lángon, időnként megkeverve megpároltam rajta a borsót. Amikor majdnem kész volt, hozzáadtam a vékony karikákra szelt újhagymát is (a zöldjét is nyugodtan bele lehet vágni, az mehet kicsit vastagabbra). Végül pedig hozzákevertem a mustárt és a citromlevet, majd összeforgattam a leszűrt tésztával. Kevés reszelt sajttal megszórva tálaltam; ki-ki ízlés szerint sózta az adagját.

Ötlet: GoodFood 2012/2. (április) - Tavaszi zöldséges metélt citromos-snidlinges szósszal
  

Kókusztejes gyöngybab (vegán)

Első találkozásunk a kókusztejjel. Én olvastam már róla, csak enni nem ettem még, Isti meg nézett nagyot, hogy nem édességbe szánom. Hanem bablevesbe. Ami inkább főzelék állagú. Bár amikor megkóstolta és nagyjából beazonosította az összetételét, Isti azt mondta rá, hogy ez saláta. Akármi is, finom volt! Nem mondom, hogy ezentúl minden nap ilyet ennék, de alkalomadtán érdemes kipróbálni valami teljesen mást, mint a megszokott.

Hozzávalók 2-3 személyre
1 bögre (2,5 dl) gyöngybab (25 dkg)
1 evőkanál olaj
3 újhagyma
1 gerezd fokhagyma
1 evőkanál sós paprikakrém
1 kávéskanál csípős paprika
1 teáskanál szárított kakukkfű
1 teáskanál közepesen csípős curry
1 teáskanál tört szegfűbors
1 evőkanál natúr vegamix
1 doboz (400 g) kókusztej
1/2 citrom leve
pár csepp hidegen sajtolt paprikamagolaj (csípős) (elhagyható)

Éjszakára beáztattam, majd másnap friss vízben puhára főztem a babot.
Fölszeleteltem az újhagyma tömör részét és a meghámozott fokhagymagerezdet, és a fölmelegített olajon időnként megkeverve puhára pároltam a paprikakrémmel együtt. Hozzáadtam a többi fűszert, azzal is pároltam még egy kicsit, majd beletettem a leszűrt babot és a kókusztejet, és forrás után kis lángon 10 percig főztem. A tűzről levéve belekevertem az újhagyma összevágott üreges szárát és a citromlét, és lefedve állni hagytam még kb. 5 percig. Hidegen sajtolt paprikamagolajjal megcsepegtetve tálaltam.

Forrás: GoodFoood
 

Citromos-rozmaringos sült krumpli (vegán)

A régi krumpli és a Tanyáról kapott fokhagyma utójából többször is készítettem mostanában a következő finomságot. Sőt, miután ezzel könnyedén leépítettük a télről maradt krumplikészletünket, a múltkor vettünk a piacon egy zsák tarlókrumplit (ezt a gabona learatása után vetik és késő ősszel takarítják be; mivel rövidebb ideig tárolták, még most is nagyon jó állapotú). Vehettünk volna egy kiló újat is ugyanannyi pénzért, de az egyetlen igazi jóllakásra se lett volna elég kettőnknek, ez meg - ha minden jól megy - talán két hétig is kitart. Addigra pedig hátha az újkrumpli ára is megszelídül - ráérünk kivárni!

Hozzávalók (2 adag főétel vagy 3-4 adag köret)
1 kg krumpli
3 evőkanál olívaolaj
1 citrom leve
2-3 evőkanál fehérbor (elhagyható)
1 teáskanál szárított rozmaring
só
darált bors
1 fej fokhagyma (elhagyható)

Meghámozom és nagyobb hasábokra vágom a krumplit. Annyi vízben, amennyi ellepi, forrás után 2 percig főzöm, majd leszűröm és alaposan lecsepegtetem.
Nagy tálban összekeverem az olajat, a citromlét, a bort és a fűszereket, majd beleborítom a krumplit, és óvatosan összeforgatom, hogy mindenütt bevonja a fűszeres folyadék. (Ha használok fokhagymát, akkor gerezdekre szedve megtisztítom, és azt is a krumplihoz keverem.) Állni hagyom, amíg fölmelegszik a sütő 180 fokra. Szilikon sütőlappal bélelt tepsire terítem (ha nem szívta fel az összes lét, azt is rácsorgatom), és légkeveréssel szép pirosra sütöm. Ez körülbelül 25 percet vesz igénybe; közben egyszer átforgatom lapátkanállal.

Tipp: rozmaring helyett friss tárkonnyal is finom, ebből 2 arasznyi ág összetépett leveleit használtam.

Forrás: GoodFood
 

Lencsesaláta sült sárgarépával (laktovega)

Most is "GoodFood menza" volt nálunk - mint az első szám megjelenése óta elég gyakran. Továbbra is nagyon jó a felhozatal vegetáriánus receptekből a magazinban, és a piacon a friss répát meglátva egyből beugrott ennek a salátának a képe, így nem volt kérdés, hogy mit fogok készíteni belőle.

Hozzávalók 3-4 személyre

1 bögre (2,5 dl) barna lencse (25 dkg)
2 bögre víz

1 csomó új répa (kb. 0,5 kg)
1 dkg vaj
1 evőkanál római kömény
6-7 szem zöld bors
csipet só
1 evőkanál méz
2-3 újhagyma

1/2 citrom leve
1 evőkanál extra szűz olívaolaj
1 kávéskanál só
1 marék friss mentalevél
3-4 nyárikáposzta-levél (vagy saláta)
10 dkg füstölt (házi)sajt


Kétszeres mennyiségű vízben puhára főztem a megmosott lencsét, majd leszűrtem és megvártam, hogy langyosra hűljön.

Kis hasábokra vágtam a megmosott répát. Száraz serpenyőben világosbarnára pirítottam a római köményt, majd mozsárba öntöttem és összetörtem a borssal együtt. A serpenyőben megolvasztottam a vajat, rátettem a répát, elkevertem, majd kis lángon, fedő alatt, időnként megrázogatva roppanós-puhára pároltam. Hozzáadtam a fűszereket és a mézet, ezzel is sütöttem még egy kicsit, majd a tűzről levéve beleforgattam a csíkokra vágott újhagymát is.

Nagy, lapos tálba öntöttem a lencsét, és hozzákevertem a citromlét, az olívaolajat meg a sót. Rászórtam a mentát és a falatnyi darabokra tépett káposztalevelet, és óvatosan összeforgattam. Rátettem a répát, és kicsit ezt is beleforgattam. Végül rászórtam a kis kockákra vágott sajtot.

Frissen, langyosan tálaltam; a maradék kihűlve (de nem hűtő-hidegen!) is finom volt.
 

Bodzás cobbler (laktovega)

Magunkat ismerve, az első tavaszi gyümölcsöket frissen, nyersen, magukban fogjuk befalni. Dehogy "pocsékoljuk" süteménybe! Az évjáratos, kompótként már nem kelendő befőttekkel viszont jobb nem is történhetne, mint hogy valami nagyon gyümölcsös desszertté alakítsam őket. Az alábbi megoldás annyira ízlik mindkettőnknek, hogy már ismétlés is volt belőle. A receptet a GoodFood májusi számában találtam, kicsit átalakítottam, és így megtartom mint alapreceptet.

Hozzávalók 24 cm-es piteformához

2 kis üveg (2 x 370 ml) bodzabefőtt (vagy tetszőleges más befőtt)
1 evőkanál keményítő

10 dkg teljes kiőrlésű liszt (vagy zabpehelyliszt)
5 dkg darált mandula (vagy mogyoró vagy dió)
1-2 evőkanál barna cukor
1 kávéskanál sütőpor
5 dkg hideg vaj
1 evőkanál vaníliakivonat
75 ml tejszín (vagy zsíros tej)

fél marék mandulaforgács (vagy aprított mogyoró vagy dió)


Nagyjából leöntöm a befőtt levét, piteformába öntöm a gyümölcsöt, a nagyobb darabokat falatnyira vágom. Rászórom a keményítőt és kanállal óvatosan összeforgatom. (A lére nem lesz szükség, meg lehet inni.)
Tálba szórom a lisztet, a darált mandulát, a porcukrot (mákdarálón áthajtva vagy kávédarálóban porítom) és a sütőport, összemorzsolom a felszeletelt vajjal, majd kanállal hozzákeverem a vaníliakivonatot és a tejszínt.
Lisztbe mártott kanállal kisebb diónyi darabkákat szaggatok belőle a gyümölcs tetejére. Végül rászórom a mandulaforgácsot.
170 fokon, légkeveréssel addig sütöm, míg a tetején szépen megpirul a tészta és a mandula, alul pedig forr a gyümölcsös réteg (kb. 25-30 perc).
Langyosan, a sütőformában tálalom.

 

Tavaszi tarhonya (vegán)

Végre sikerült tojásmentes tarhonyára lelnem a boltban, így számos új recept kipróbálásának lehetősége nyílt meg előttem. Íme az első, melyet a GoodFood márciusi számában találtam, és szokás szerint nem teljesen tartottam be. A végeredménnyel viszont nagyon elégedett voltam, és ez a lényeg!

Hozzávalók 2-3 személyre

1 bögre (2,5 dl) (tojásmentes) gépi tarhonya (25 dkg)
1 evőkanál olaj
1,5 bögre víz
csipet só

3 újhagyma
1 sörretek (vagy 1 csomó hónapos retek)
1 marék friss menta
1 nagy marék friss citromfű

2 evőkanál extra szűz olívaolaj
1 csapott kávéskanál só
5-6 szem zöld bors
1/2 citrom leve


Vastag aljú kis fazékban fölmelegítettem az evőkanálnyi olajat, és állandó kevergetés mellett világosbarnára pirítottam rajta a tarhonyát. Felöntöttem a vízzel (vigyázzunk, mert hirtelen felforr és erősen gőzöl, de bátran kell önteni, és akkor hamar elcsendesedik), ízesítettem csipet sóval, és kis lángon, lefedve addig főztem, amíg az összes vizet fölszívta. A tűz elzárása után lefedve pihentettem még pár percig.
Amíg a tarhonya főtt, meghámoztam és kis kockákra vágtam a retket, felkarikáztam a hagymát, összeaprítottam a zöld fűszereket.
A kanállal föllazított tarhonyához kevertem az olívaolajat, majd az előkészített zöldeket, végül ízesítettem sóval, törött zöld borssal és citromlével. (Legközelebb a zöld fűszereket csak kicsit később tenném hozzá, hogy ne színeződjenek sötétzöldre a hőtől. Most külön szórtam még a tetejére díszítésként.)
Langyosan, vega egytálételként ettük. (Amúgy elvileg saláta lett volna, hidegen összekeverve és hűtőben összeérlelve - mivel annyira ízlett így, hogy mind elfogyott frissen, nem tudtuk meg, hogy úgy milyen lett volna.)

Tipp: ha már nem lesz retek, zsenge karalábéra fogom cserélni.
 

A tavasz ízei - könyvajánló

A tél folyamán nagyon megkedveltem a sorozat első részét, így nem csak magát a tavaszt, hanem A tavasz ízei című könyvecskét is vártam. A beharangozóban látott üde zöld, virágos borítókép pedig még kíváncsibbá tett.

Nem is kellett csalódnom: szép kivitelű, jó fogású, gyönyörűen illusztrált kötet ez is. Tavaszi virágok helyett ugyan nyomdafesték-illatú, de én ezt is nagyon szeretem az új könyvekben :)

Jobban belemélyedve aztán örömmel állapítottam meg, hogy nem csak a külcsín, hanem a belbecs tekintetében is kitettek magukért a készítők. Hamar akad olyan recept, amit már a megjelenés idején - márciusban - is könnyedén elkészíthetünk az akkor épp elérhető alapanyagokból. Igaz, ez még természetesen nem afféle harsogóan tavaszi finomság, de tavaszvárónak remek. S aztán ahogy hétről hétre újabb és újabb friss zöldek jelennek meg a piacon, úgy találni ínycsiklandó recepteket hozzájuk a könyvben. Karalábé, spenót, sóska, spárga, medvehagyma - hogy csak néhányat említsek hirtelen. De vannak itt kevésbé közismertek is egy-egy recept erejéig, mint a vízitorma vagy a vajrépa. A cukkini, a zöldbab vagy épp az újkrumpli pedig majd inkább már nyár elején lesznek igazán aktuálisak.

Bőséges a választék minden kategóriában: reggeli gabonaételek, kenyérfélék, pástétomok, levesek, főételek, feltétek, saláták és édességek egyaránt helyet kaptak a könyvben. Most is érdekes és hasznos olvasmány a fitoterápiáról szóló írás a végén, meg a könyvben előforduló reformélelmiszerek kislexikon-szerű ismertetése. Meg a rövidebb receptek után, amolyan "helykitöltőnek" berakott pár mondatból is sok érdekességet tudhatunk meg a használt zöldségekről, gyümölcsökről, fűszerekről.

Nagyításért katt a képre

Két recepttel én is hozzájárultam a színes kínálathoz. Lassan aktuális is lesz a virágos-epres palacsinta, melyhez bodza- és akácvirág, no meg természetesen finom eper kell! A napraforgógombócos tavaszi leves szezonális hozzávalóira, a zsenge, új zöldségfélékre sem kell már sokat várni.

A könyv ide kattintva rendelhető meg a kiadótól.
 

Szezámos-pórés tészta (vegán)

Az idei utolsó két kis téli póréhagymából készítettem ezt a pénteki ebédet a héten. Kár lenne, ha feledésbe merülne a recept, úgyhogy - bár már nem igazán most aktuális - feljegyzem ide.

Hozzávalók 2 személyre
25 dkg tojásmentes durum spagetti
2 póréhagyma
2 evőkanál olaj
1 marék (pirított) szezámmag
2-3 evőkanál szójaszósz
1-2 evőkanál hidegen sajtolt szezámolaj

Megfőztem a tésztát a szokásos módon.
Közben megmostam és hosszában négybe, majd keresztben kb. 3 cm-es darabokra vágtam a pórét; a zöldjéből is felhasználtam az ép részeket. Vastag aljú, mély serpenyőben megmelegítettem az olajat, és kevergetve puhára pároltam rajta az előkészített hagymát. A tűzről félrehúzva hozzákevertem a szezámmagot, majd a leszűrt spagettit, végül pedig a szójaszószt, és kicsit összepirítottam. Tálaláskor megcsorgattam a szezámolajjal.
 

Krumpli-póré gratin (laktovega)

Az öreg krumpli ilyenkor már - nem meglepő módon - csírázik is, fonnyadt is, de azért még ehető. Ha így folytatjuk, el is fogy az utója, mire olcsó lesz az új, ami ráadásul már szabad földben termett. Ahhoz is gyűlnek már a kipróbálandó receptek, de addig is megmutatom, mivel csaptam közé a réginek valamelyik nap.

Hozzávalók 2 személyre
1 kg krumpli
2 kisebb póréhagyma
2 dl tejszín
3 dl zsíros tej
1 teáskanál VegaNatura ételízesítő
1 babérlevél
1 dkg vaj
10 dkg füstölt (házi)sajt

Kis lábosba öntöttem a tejszínt és a tejet, beletettem a babérlevelet és az ételízesítőt, és összeforraltam. (Füstölt fokhagyma héját is tettem bele, de csak mert épp rátaláltam a spájzban - kellemes füstös ízt adott neki, és így maximálisan kihasználtam ezt a remek alapanyagot.) Lefedve félretettem arra az időre, amíg előkészítettem a zöldséget. Meghámoztam és vékony (kb. 3 mm vastagságú) szeletekre vágtam a krumplit, megmostam és szintén vékony szeletekre vágtam a pórét, zöldjének ép részével együtt. Kivajaztam egy közepes tepsit (20 x 30 x 5 cm), vegyesen beleraktam a krumplit és a pórét, aztán ráöntöttem a fűszeres tejet (a babérlevelet az étel közepébe dugtam, a hagymahéjat viszont kivettem belőle). Végül ráreszeltem a sajtot, és lefedtem az egészet alufóliával. 200 fokon 45 percig sütöttem (addig, míg a krumpli már majdnem puha volt - vagyis járta a villa, de azért még némi ellenállást tanúsított a beleszúráskor), majd levettem a fóliát, és rápirítottam a tetejére a sajtot (kb. 10 perc). Utána pedig az elzárt sütőben pihentettem még kb. 10 percig.

Forrás: GoodFood
 

Újhagymás-paradicsomos penne (laktovega vagy vegán)

Újkeletű fölfedezésem, hogy az újhagyma nem csak nyersen megenni jó, hanem főzéshez is kiváló alapanyag. Ezúttal egy ízletes tésztaételbe került, amit ráadásul könnyen, gyorsan elkészíthetünk.

Hozzávalók 2-3 személyre
33 dkg penne (a kilós csomag harmada)
3 evőkanál olívaolaj
1 csomó újhagyma
1 üveg (400 ml) paradicsomkoktél (ebben most piros koktélparadicsom volt)
1/2 citrom leve
1 csapott kávéskanál só
10 dkg füstölt (házi)sajt (elhagyható)

Megfőztem a tésztát a szokásos módon.
Kb. 3 cm-es darabokra vágtam az újhagymát, a zöldjének ép részeivel együtt. Vastag aljú, mély serpenyőben fölmelegítettem az olajat, és kis lángon, kevergetve megfonnyasztottam benne a hagymát. Hozzáadtam a leszűrt paradicsomot, és összemelegítettem. (Ehhez az ételhez a paradicsombefőtt leve nem kell - meg lehet inni vagy el lehet tenni máshoz.) A tűzről levéve hozzáforgattam a leszűrt tésztát is, és ízesítettem a citromlével meg a sóval. Tálaláskor sajtot reszeltem rá. (Vegán változatban, sajt nélkül is finom, de akkor valamivel több hagymát és paradicsomot elbír.)

Forrás: GoodFood
 

Újhagymás rizs (vegán)

A zöldborsós rizsen túl is van élet - itt van például ez az igazán tavaszi, kicsit talán merész, de harmonikus fűszerezésű változat újhagymával.

Hozzávalók (2 adag vegetáriánus főételhez vagy 3-4 adag körethez)
1 bögre (2,5 dl, 25 dkg) barna rizs
2 evőkanál olaj
2 bögre víz
1 teáskanál VegaNatura ételízesítő
1/2 fahéjrúd
1/2 teáskanál koriandermag
1 csomó újhagyma (gyöngyhagymát használtam, ennek szelídebb az íze)

Megfőztem a rizst a szokásos módon, a felsorolt fűszerekkel ízesítve (a koriandermagot mozsárban összetörtem). 2-3 mm vastagságú szeletekre vágtam a hagymát, a zöldjének ép részeivel együtt. Amikor a rizs már felszívta az összes folyadékot és puha volt, eltávolítottam belőle a fahéjrudat, belekevertem a hagymát, és lefedve állni hagytam kb. 5 percig.

Forrás: GoodFood
 

Spenótos-krumplis lepény (laktovega)

Megint vettem egy adag spenótot a piacon, és megint nem főzelék lett belőle. Voltak elképzeléseim, de aztán kiütéssel győzött a frissen vett GoodFood első átlapozásakor meglátott recept - átszabva persze a saját ízlésünkhöz és az itthon fellelhető alapanyagokhoz. 

Hozzávalók 2 nagy tepsihez, 6-8 személyre

• félbarna, dagasztás nélküli pizzatészta (1 adag, összesen 60 dkg lisztből)
• 1/2 kg spenót
• 1 kg krumpli
• 4 evőkanál olívaolaj
• 2 teáskanál szárított rozmaring
• 25 dkg (füstölt) sajt
• só

Elkészítettem egy adag dagasztás nélküli pizzatésztát.

Meghámoztam és 1/2 cm vastag szeletekre vágtam a krumplit, majd enyhén sós vízben megfőztem. Inkább legyen egy picit ress, érdemes figyelni, hogy még semmiképp se essenek szét a szeletek. Leöntöttem róla a vizet és félretettem hűlni.

Szűrőbe raktam a spenótot, és forró vizet öntöttem rá, így összeesett. Alaposan lecsepegtettem, és ezt is félretettem hűlni.

Kétfelé vettem, átgyúrtam és kinyújtottam a tésztát.

Lereszeltem a sajtot.

A kinyújtott tésztát befedtem a spenótlevelekkel, majd a krumpliszeletekkel. Rászórtam a rozmaringot és kevés sót, megcsorgattam az olajjal, végül befedtem a sajttal.

190 fokra melegített sütőben légkeveréssel 20 percig sütöttem.

Frissen, melegen tálaltam, de a maradék kihűlve is elég jó volt. Isti paprikalekvárt csöpögtetett még rá, valamint megállapítottuk, hogy egy kis zsenge fokhagyma sem rontotta volna el a feltétet.
 

Birspite karamellás morzsával (laktovega)

Van az úgy, hogy hosszú ideig csorgatom a nyálam egy hozzávalóra, aztán amikor végre sikerül beszerezni, már nem is értem, hogy miért vágytam rá annyira. Valahogy már nem vonzanak azok a receptek, amikhez fontos lett volna, így aztán - bár természetesen örülök neki, hogy van - inkább polcdísz lesz belőle. Arra azért ügyelek, hogy végül mégiscsak kezdjek vele valamit, mielőtt tönkremenne. Most egy adag nádmelasz került kibontásra, s bár nem igazán olyan színű és ízű valamit rejtett a doboz, mint amilyet képzeltem, sikerült jó társaságot összeszedni neki. Ez az egyszerű, de a nádmelasz karakteres ízének köszönhetően mégis különleges desszert született:

Hozzávalók 24 cm-es piteformához, 2-3 személyre
1 üveg (720 ml) sült birsalma
2 evőkanál nádmelasz
5 dkg tejkaramella
5 dkg teljes kiőrlésű liszt
5 dkg apró szemű zabpehely
5 dkg vaj
ízlés szerint méz (elhagyható)

24 cm-es kerámia piteformába öntjük a birset a levével együtt, és megcsorgatjuk a nádmelasszal. Apróra vágjuk a karamellát, összekeverjük a liszttel és a zabpehellyel, majd elmorzsoljuk a felkockázott vajjal. Nedves homokra emlékeztető állagú lesz, nem áll össze. A gyümölcs tetejére szórjuk a kapott morzsát. 180 fokon 25 percig sütjük; akkor kész, amikor a szélénél bugyog a sűrű, melaszos lé, a tején pedig megpirult a morzsa. Langyosan, a formában tálaljuk. Akinek nem elég édes, mézet csorgathat az adagjára.
 

Paradicsomos csicseriborsó-egytál (vegán)

Hét második fele. Nincs már itthon se tej, se sajt, se friss zöldség. Szombat a piac-nap, addig abból kell gazdálkodni, ami a konyhaszekrényben és a kamrában akad. Soha rosszabb pénteki ebédet!

Hozzávalók 3-4 személyre

• 25 dkg száraz csicseriborsó
• 1 csapott kávéskanál szódabikarbóna
• 4 dl zöldséges paradicsomszósz
• 4 dl paradicsomkoktél
• 1 teáskanál római kömény
• 2 kávéskanál só
• kb. 1 dl paprikakrém (csípős)
• 1 teáskanál szárított lestyán (vagy petrezselyemzöld)
• 3-4 dl víz
• 1 marék köles
• 3-4 evőkanál extra szűz olívaolaj

Bő vízbe áztatjuk a csicseriborsót egy éjszakára, majd másnap friss, szódabikarbónás vízben puhára főzzük (kb. 20 perc).
Szárazon enyhén megpirítjuk a római köményt, majd mozsárban összezúzzuk. Fölmelegítjük a paradicsomszószt és a paradicsomkoktél levét, beletesszük a leszűrt csicseriborsót és az ízesítőket, valamint felöntjük némi vízzel, hogy legyen egy kis leve (a vízzel előtte ki lehet öblíteni a szószosüvegeket, így semmi sem megy veszendőbe a tartalmukból és mosogatni is könnyebb lesz). Kis lángon 5-10 percig főzzük, majd beleszórjuk a kölest, és ezzel is főzzük még 5 percig. Hozzákeverjük a koktélból félretett egész paradicsomot, lefedjük, és a tűzről levéve állni hagyjuk kb. 10 percig. Tálaláskor megcsorgatjuk az olívaolajjal.

Ötlet: GoodFood
 

Spagetti tejszínes kucsmagombaszósszal (laktovega)

A ház előtti fenyők alatt minden tavasszal nő pár kucsmagomba. Idén először meg is mertem enni (miután több hozzáértő is megerősítette, hogy ez tényleg kucsmagomba és tényleg ehető). Mint új hozzávalóknál általában, most is nagyon egyszerű elkészítési módot választottam, hadd érvényesüljön a saját íze. Mi tagadás, lehetett volna kicsit több gombát is használni hozzá, de most ennyi volt. Azért ízlett! Sajnálhatja a Főkóstoló, hogy nem kért belőle (nem szereti a gombát).

Hozzávalók 1 személyre

• 12,5 dkg durum spagetti (félkilós csomag negyede)
• 3 kucsmagomba
• 2 dl tejszín
• 1 csokor petrezselyemzöld
• pár csepp olívaolaj
• csipet só
• 1 evőkanál fehérbor

Megfőztem a tésztát a szokásos módon.
Közben elkészítettem a szószt: Alaposan megmostam, majd negyedbe vágtam a gombát (hadd nézzen ki többnek :), és pici olajon enyhén lepirítottam. Felöntöttem a tejszínnel, beletettem az összevágott petrezselyemzöldet, és kis lángon addig forraltam, míg besűrűsödött. Amikor már majdnem kész volt, hozzáadtam a sót és a bort is, és még kb. 1 percig forraltam.
Beleforgattam a leszűrt tésztát, és máris tálaltam.
 

Vajkrém pirított magvakkal (laktovega)

Sokkal kiadósabb és ízletesebb így egy csomag vaj!

Hozzávalók

• 10 dkg teavaj
• 10 dkg hántolt napraforgómag
• 10 dkg szezámmag
• 1,5 dl víz
• 1 nagy csokor friss vagy 1 nagy marék szárított petrezselyemzöld
• 1 csapott kávéskanál só

Felforrósított serpenyőben, zsiradék nélkül, folyamatos kevergetés mellett megpirítjuk a napraforgómagot, aztán külön a szezámmagot. Hőálló edénybe borítjuk és megvárjuk, míg kihűl, majd kávédarálóval megőröljük. Megolvasztjuk a vajat, és hozzákeverjük a többi összetevőt. Legalább fél órára betesszük a hűtőbe, hogy kenhető állagúra szilárduljon. Kenyérrel vagy péksüteménnyel és friss zöldséggel vagy savanyúsággal tálaljuk.

Tipp: más olajos magvakkal is készíthetjük, például tökmaggal, lenmaggal, stb.