2012. május 9., szerda

Bodzás cobbler (laktovega)

Magunkat ismerve, az első tavaszi gyümölcsöket frissen, nyersen, magukban fogjuk befalni. Dehogy "pocsékoljuk" süteménybe! Az évjáratos, kompótként már nem kelendő befőttekkel viszont jobb nem is történhetne, mint hogy valami nagyon gyümölcsös desszertté alakítsam őket. Az alábbi megoldás annyira ízlik mindkettőnknek, hogy már ismétlés is volt belőle. A receptet a GoodFood májusi számában találtam, kicsit átalakítottam, és így megtartom mint alapreceptet.


Hozzávalók 24 cm-es piteformához

2 kis üveg (2 x 370 ml) bodzabefőtt (vagy tetszőleges más befőtt)
1 evőkanál keményítő

10 dkg teljes kiőrlésű liszt (vagy zabpehelyliszt)
5 dkg darált mandula (vagy mogyoró vagy dió)
1-2 evőkanál barna cukor
1 kávéskanál sütőpor
5 dkg hideg vaj
1 evőkanál vaníliakivonat
75 ml tejszín (vagy zsíros tej)

fél marék mandulaforgács (vagy aprított mogyoró vagy dió)


Nagyjából leöntöm a befőtt levét, piteformába öntöm a gyümölcsöt, a nagyobb darabokat falatnyira vágom. Rászórom a keményítőt és kanállal óvatosan összeforgatom. (A lére nem lesz szükség, meg lehet inni.)
Tálba szórom a lisztet, a darált mandulát, a porcukrot (mákdarálón áthajtva vagy kávédarálóban porítom) és a sütőport, összemorzsolom a felszeletelt vajjal, majd kanállal hozzákeverem a vaníliakivonatot és a tejszínt.
Lisztbe mártott kanállal kisebb diónyi darabkákat szaggatok belőle a gyümölcs tetejére. Végül rászórom a mandulaforgácsot.
170 fokon, légkeveréssel addig sütöm, míg a tetején szépen megpirul a tészta és a mandula, alul pedig forr a gyümölcsös réteg (kb. 25-30 perc).
Langyosan, a sütőformában tálalom.

 

6 megjegyzés:

Zsangyal írta...

Az átalakítás előtt ez melyik recept volt? :)

Dulmina írta...

Húha! Rá se lehet ismerni? :)
Rebarbarás-epres pite narancskrémmel, a 65. oldalon. A gyümölcs másmilyen, a tészta az, csak a cukor jóval kevesebb (ebben nagyon alulról lövöm a közízlést, nekem ennyivel ízlett), a narancskrémet meg kihagytam. A tésztaformázás azért nem az újságban szereplő nyújtós-szaggatós, mert ahhoz mindkétszer nagyon lágy lett, és nem akartam pluszban lisztezni, egyszerűbb volt így megoldani (egyébként szokták így is).

Zsangyal írta...

Próbáltam név és küllem alapján találgatni :)
Ma a minestrone és a scone került nálunk asztalra, meg a halpogácsa. (Utóbbi receptjében nem vagyok biztos, lehet, hogy egy tojás nem ártott volna bele. De itt is csak találgatok.) Szerintem a Goodfood-os minestrone nálad is játszik. Nálunk ugyan a cukkini nem mehetett bele, de enélkül is nagyon meggyőző volt!

Dulmina írta...

A scone és a minestrone is szerepel a listámon, csak utóbbihoz még várom egyik-másik alapanyag igazi szezonját. (Már kikeltek, szóval jó úton haladunk :)

Nálunk ma az Almás morzsa karamellel volt a desszert, egyszerű, de csuda finom! (Át se kellett alakítanom, ami tényleg ritkaság.)

Zsangyal írta...

Almás morzsával az volt a bajom, hogy még sosem csináltam zabkását. A recept írója ezt alapnak gondolta. Nekem nem volt az, és így egy ehetetlen izét kaptam az egyébként nagyon finom alma tetejére. Karamellel meg nem akartam bajlódni, úgyhogy mézet tettem az almához.

Dulmina írta...

Ott nem a receptíró volt a hunyó, hanem a fordító (vagy a korrektor): zabpehely az valójában. 'Porridge oats' lehetett az eredetiben; külön a 'porridge' valóban zabkása, de a 'porridge oats' meg a főzetlen, száraz pehely, amit veszünk, ha zabkását akarunk főzni. Nekem is furcsa volt első olvasatra, de mivel sütésileg se illett oda a zabkása, meg a nyelvi magyarázat is beugrott, jobbnak láttam a saját józan eszemre hallgatni - be is jött :)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails