2008. december 1., hétfő

Az adventi hangulat nyomában

Az idén valahogy egyáltalán nem érzem, hogy közeledne az ünnep. Pedig a közértben már a nemzeti ünnep előtt bőszen pakolták a szaloncukrot, és a halottak napi mécsesek mellett is jól megfértek a csokimikulások az akciós részlegben. A százforintosban a koszorúk helyén legutóbb már karácsonyi díszek kellették magukat, s bár napvilágon jártam a városban, azért észrevettem, hogy már fel van rakva mindenhová az ünnepi díszkivilágítás. Tévét ugyan nem nézek, de szerintem netezéssel megvan a napi tájékozódás-adagom a világ dolgairól, és itt igazából már szeptember óta nem lehet kikerülni a témát még akkor sem, ha nem tudatosan keresem.

De gondoltam, majd eljön ennek is az ideje. A birsalmasajtot ünnepi formájúra szaggattam, és novemberben azért már elkezdtem ötletelni, szigorúan csak a gyűjtögetés szintjén. Épp jókor érkezett a felkérés, hogy legyek a Vegán Karácsony című blog társszerzője. A receptolvasgatás kapcsán érzett nagy reménytelenségemet jól oldotta, mikor rádöbbentem, hogy eddig is számos vegán dolgot műveltem a témában a majdnem-vegetáriánus halmazon belül, és jópár régebbi kedvencem könnyedén átalakítható ilyenné.

Aztán a hétvégén előszedtem a koszorúk, asztali és egyéb díszek kellékeit, és el is kezdtem összeállítani belőlük az idei dekorációt. Szerencsére az alapok mind megvoltak szépen, zöldeket meg vágtam/vágok a kertből (ezért nem csinosítottam meg korábban a tujáimat, hiszen ilyenkor fel tudom használni a levágott részeket). Fenyőtobozokat és egyéb terméseket is gyűjtögettem folyamatosan, most csak válogatni kell őket. De valami még mindig hiányzott... Nem volt kedvem mézest sütni (kedv nélkül meg nem akartam "letudni" a dolgot), így idén sem mézeskalács-koszorúm van.

Ma ellátogattam az adventi vásárokba, a szokatlanul jó időre való tekintettel busz helyett biciklivel. Gondoltam, szétnézek, tájékozódom, a kézművesektől esetleg ellesek egy-két ötletet, amit aztán én is meg tudok valósítani magam, beszívom azt a kürtőskalácsos-forraltboros illatot, megnézem a város fenyőfáját meg adventi koszorúját, amiről olvastam az újságban, aztán hátha ez volt a hiányzó darab.

Nagyon jót tekertem, találtam új kerékpárutat a belvárosban, jót nézelődtem a vásárban, meg utána jól bevásároltam a Reformházban (a vett hozzávalók egy részéből karácsonyi süti lesz :). Már egész besötétedett, mire hazaértem, így hát beüzemeltem egy kicsit az állandó karácsonyfai kinevezést kapott fenyőfám díszkivilágítását, és csodáltam az ablakból. Tavaly benti karácsonyfa volt a kis fenyő, aztán tavasszal én kertembe került a ház elé, és szerencsére meg is maradt. Egy egyszerű, sima fehér égősor van rajta, az díszlik csinos fenyő-formában a nagy sötétségben. (Hazafelé jövet azt is láttam, hogy ettől sokkal harsányabb fények vannak a környék házainál, meg egyéb érdekes kinti dekorációk. De nem verseny, nálam ennyi lesz, ez egyben a karácsonyfa is; legfeljebb akkor majd hosszabb időre bekapcsolom a fényeit. Szerintem nem fog tiltakozni a fa, hogy ezentúl kint marad :)

De valami még mindig hiányzik... Lehet, hogy ebben is annyira külön utat járok már, hogy ezek a külsőségek ilyen visszafogott hatással vannak rám? Pedig most is itt illatozik a ma beszerzett ánizs meg fahéj, és a birsalmasajt kiszaggatásakor megmaradt apró darabkákból csemegézek épp...

No nem baj, akkor keresgélek tovább...

0 megjegyzés:

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails