2009. október 7., szerda

Pirospaprika-lekvár, Kaldeneker után szabadon

Korábban készítettem már a mesterszakács receptje alapján ilyet (persze már akkor is jóval kevesebb cukorral), csak akkor annyi szépséghibája volt a dolognak, hogy piros helyett zöld színű paprikám volt hozzá. Idén viszont már most különösen kedvező árú a paradicsompaprika, ráadásul friss, érett, jó minőségű darabok.

2,5 kilónyi érett paradicsompaprikát megmostam, majd mindegyiket kettévágtam, és eltávolítottam a csutkáját és a magjait. (Szerintem nyersen könnyebb kiszedni az összes magot, és ha netán valamelyik paprikának rossz a belseje - ennél a fajtánál elvétve elő szokott fordulni a legjobb beszerzésben is - azt is időben észreveszem így.) A fél paprikákat egy nagy tepsire sorakoztattam úgy, hogy a vágott felük legyen fölül - így sütés közben a lé bennük marad, nem folyik ki és ég rá a tepsire. A legnagyobb tepsimre majdnem rá is fért mind, a kimaradókat viszont nem tartottam érdemesnek külön felvonásban sütni, így inkább raktam belőlük még egy (messze nem teljes) réteget.

200 fokon 45 percig sütöttem, előmelegítés nélkül - ekkor már az illata és a színe is arról árulkodott, hogy kész van.

Egy nagy fazékba öntöttem az egészet, és lefedtem, hadd álljon a saját gőzében. Mikor langyosra hűlt, lehúztam a héját.

A meghámozott paprikadarabokat a kiengedett levükkel együtt összeturmixoltam, majd feltettem főni (azért levestül, mert kevés is volt, sűrű is volt, és nagyon finom - sajnáltam volna kihagyni belőle, az állagát meg ennyi nem rontotta el). Az ízesítés nálam most a visszafogottság jegyében így alakult: 3 teáskanál só, 2 evőkanál gyümölcscukor, 1/2 citrom leve, 75 ml almaecet, 1 csípős paprika (egészben tettem bele, a végén pedig kivettem).

10-15 percig főztem gyakori kevergetés mellett (figyelni kell rá, mert csapkod, ráadásul igen élénk a színe is), majd előkészített üvegekbe töltöttem még azon forrón, lezárás után 5 percre fejreállítottam, aztán pedig egy plédbe csavarva hagytam kihűlni.

Frissen nem igazán voltam kibékülve az ízével, számomra az ecet nagyon "kilógott" (a csípősség beállítása miatt sokat kellett kóstolgatnom - azt akartam, hogy legyen egy picit erős, de ne adjon tűzleheletet). Másnapra viszont szépen "összesimult" - még jó, hogy lett a végén egy kis maradék, amin ezt tudom tesztelni :)

Felhasználási ötletek:

  • szendvicsekre, hidegtálakhoz ízesítésnek és díszítésnek (piros arany helyett)
  • kencének: kenyérre, krumplilepényre
  • péksüteményekbe tölteléknek (nem kocsonyásítótól sűrű, így melegítés hatására se olvad folyósra) (például ilyen csigákba, a grillezett paprika helyett)
  • ételekbe ízesítőnek és színezőnek
  • különleges gasztroajándék
Idő: összesen ráment egy fél nap, de ebből csak egy bő órányi volt a munka
Pénz: kb. 450 Ft volt a fenti adag, amivel 8 db 1,5 dl-es üveg lett teli, meg maradt egy kávéscsészényi kóstoló
Hazai alapanyagokból, az ízesítők egy része kivételével (nyilván jellegükből adódóan).

2 megjegyzés:

VKOrsi írta...

ez akkor ha jól értem na-benzoát nélkül is jól elvan?
köszi, Orsi

Dulmina írta...

Igen, ebbe nem kell tartósító, a hőkezelésnek és a légmentes zárásnak köszönhetően nem fog megromlani.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails