Egy nagy tálban gőz fölött megolvasztottam 7,5 dkg mézet, majd levéve hozzászeleteltem 10 dkg vajat, és megvártam, míg elolvad.
Közben egy serpenyőben megpirítottam 3 marék (10 dkg) diót, állandóan rázogatva, hogy ne égjen meg. Pár perc alatt kész is volt. Hűlni hagytam, majd nagyjából ledörzsöltem a héját. A kiválogatott diódarabokat egy nagy deszkára halmoztam, és késsel összevagdostam valamennyire.
Hozzáadtam a mézes-vajas keverékhez, meg került még bele 10 dkg apró zabpehely, 20 dkg Graham liszt, 1 teáskanál szódabikarbóna és 1 teáskanál fahéj. Mivel nagyon nem akart formázható lenni, kapott még egy kis folyadékot, nevezetesen 1 evőkanál rumot (kellemes plusz ízt adott neki, mint utóbb kiderült).
Így kézben már összeállt gombóccá, de még mindig nagyon esett szét a kilapításkor, úgyhogy beraktam egy kicsit a hűtőbe "önkritikát gyakorolni" (hátha összefagyna, vagy valami...). Előtte két másik fajta keksznyomós kekszet készítettem, annak seperc alatt megvolt a formázása, azért is esett rosszul ez a nehezített kézi molyolás. Közben kitaláltam, hogy nem egyesével fogom formázni, hanem inkább henger alakban hűtöm keményre, és egyszerűen felszeletelem (mint ezt és rokonait). Így is lett (két rövidebb hengert csináltam, így könnyebb volt kezelni), s mivel közben a másik két keksz már rég kész lett és hűlőben volt a sütő, ezt eltettem inkább másnapra.
Jó volt az elképzelés, reggel könnyedén tudtam 5-6 mm vastag szeleteket vágni belőle egy éles késsel. Szilikon sütőlappal bélelt tepsire sorakoztattam, és 175 fokon 15 perc alatt megsütöttem (amikor láthatóan kezd pirulni a teteje is, akkor van kész), majd a tepsin hagytam egy kicsit hűlni, csak utána szedtem le. Kb. 5 cm átmérőjű korongokból 53 db lett.
Nagyon jól összeillik benne a pirított dió, a fahéj és a rum, ráadásul kellemes, omlós állagú, feledteti az elkészítés során felmerült nehézségeket (legközelebb meg helyből így indulok neki a formázásnak). Bár most ez nem aktuális, szerintem a karácsonyi hangulathoz is illik - igaz, húsvétra meg gyakran a kedvenc karácsonyi sütikből van nálam ismétlés.
A kiinduló receptet Biankánál olvastam, a szándékos és a némileg kényszerű átalakítások után ez lett belőle.
Idő: kb. 10 perc az összeállítás + egy éjszaka hűtés (de akár egy óra is elég lehet) + kb. 10 perc a szeletelés és fél óra a sütés (két tepsire fér rá mind)
Pénz: kb. 400 Forint a fenti mennyiség
Hazai alapanyagokból, a fahéj és a rum kivételével.
Újabb jácint nyílt ki, ezúttal a rózsaszín. Húsvétra teljes lehet a sorozat a lilával.
Ez pedig egy pár éve telepített sárgabarack:
A növények csodálása és a madárdal élvezete mellett munka is akad. A mostani magas talajvizes idők igencsak próbára tették még a csicsóka tűrőképességét is. Szerencsére annyit azért találtam, amiből kitelt az új vetemény (egy adag pogácsára való viszont sajnos nem maradt - pedig apró is jó lett volna...):
A tavalyi feledhető szezon után ismét próbálkozom pár növénnyel - főleg fűszerekkel. A nagy fenyő alatt van a palántanevelde (bent meg a feljegyzés, hogy melyik edénybe milyen mag került):
Új (főleg dísz)növényekkel is gazdagodott a kert, de ezek még nem túl látványosak.
Azért tisztes próbálkozás volt az első nárcisz igyekezete is (és úgy néz ki, hogy némi időeltolódással lesz még sok, ha minden igaz, más színűek és méretűek is):
Az ibolya közben már tömegesen virít, és persze illatozik:
Ez a kis apróság meg valami vad növény a fűben, de szép, ahogy nagy, összefüggő területet beborít:
Legközelebb már tényleg étellel jövök, mielőtt még szó érné a ház elejét :)
Két komposztálóm van, így az éretlen részeket nem kell ki-be rakosgatni, egyszerűen csak átrakom őket a másik kalodába, miután levettem mindkettőnek az érintett végét (mindössze drótok tartják, hogy ezt egyszerűen meg lehessen tenni). A nagyon éretlen részeket közvetlenül villázom át, a többit pedig közben átengedem a rostán. A finomabb részekhez lapát kell, mert ez nem kapaszkodik úgy össze, hogy ne hulljon ki a vasvilla ágai között. A rostán gereblyével célszerű mozgatni az anyagot.
A teljes átmozgatásra azért van szükség, mert az érett részek a halom belsejében és alján vannak, a széleken és fönt egy 20-30 centiméternyi réteg egyáltalán nem jó.
A többit is át kell rostálni, mert a nagyobb, vagy egyszerűen csak nehezebben lebomló anyagú daraboknak nem elég egy év. A lehetőségekhez képest persze igyekszem mindent összeaprítani, de bizonyos esetekben ez akkora többletmunka lenne, hogy inkább a lassabb lebomlást választom (ahogy elnéztem, két év még ezeknek is elég volt).
A rosta egy merev fém rácsra drótozott műanyag háló (a rács valamikor az azóta kicserélt ajtón volt, a drótok villanyszerelési hulladékok, a hálót meg gazdaboltban lehet beszerezni). A fennakadt részek szintén repetáznak, alul pedig szépen gyűlik az érett komposzt. Most a közel 2 köbméternyi tartalomnak valamivel több, mint a fele bizonyult jónak. A konyhai hulladék és a papír teljesen elérett, valamint a gyomlált/vágott fű, a falevelek és a vékony gallyak nagy része is. Amiknek még egy év kell, azok főleg vastagabb gallyak, bizonyos fajta falevelek, valamint az örökzöld növények (tuja, fenyő) hulladékai.
A kinyert komposztból most az alábbiakra futotta:
Ma reggel már nyílott ibolyát is találtam a rengeteg bimbó között - és a látványon túl az illat is kiváló:
