A szegedi Agni vegetáriánus étterem étlapját böngészve akadt meg a szemem ezen az édességen:
"Tündér-almás /reszelt alma gabonapelyhekkel, mézzel, dióval/"
A mellékelt magyarázat alapján ma ezt készítettem, igaz nem édesség, hanem inkább kiadós reggeli kategóriában:
3 közepes almát felvágtam, magházát eltávolítottam, majd a negyedeket lereszeltem; két alma darabjait nagyra, egyét meg kicsire. Kevertem hozzá a kedvenc müzlimből annyit, hogy ne legyen nagyon száraz. Megszórtam durvára vágott dióval, és megcsorgattam egy teáskanálnyi mézzel. Rögtön el is fogyasztottam, mert én úgy szeretem a müzlit, ha még nem volt ideje szétázni, hanem kicsit ropogós.
5 megjegyzés:
Nem vagyok müzlirajongó, de gabonapelyheket ebben-abban szeretem. Nem lehet ezt esetleg meg is sütni? Az alma talán elég nedvességet szolgáltatna ahhoz, hogy ne száradjon ki. Nagyon szép a neve is.
Nálam is inkább az ötlet- és kedvhiányos idők eledele a müzli, mikor már nagyon éhes vagyok :)
Megsütni? Aki nem ilyen nyersmániás, mint én, annak végülis miért ne? Ez alapján minden bizonnyal működne...
Jó, hogy eszembejuttatod. Ideje lenne granolát készíteni, már régen ettem ilyesfélét. Amióta hőkezelés nélkül nem eszem gabonákat. Mindig mondták, hogy nem jó, de sosem kaptam rá pontos magyarázatot.
Most viszont a napokban hallottam egy nagyon jó előadást a szójáról, és annak a végén tért ki az előadó arra, hogy miért nem szabad nyersen enni a gabonaféléket. Nekem ez végre komoly indok volt, mivel előtte éveig csináltam az ellenkezőjét.
Ezek szerint ne sajnáljam, hogy a bolti gabonapehely hőkezelt (anno eléggé meglepődtem rajta, mikor olvastam, hogy hogy készítik).
Mindenképpen meg fogom hallgatni én is azt az előadást, már le is töltöttem.
Tényleg, már emlékszem! A belinkelt sütit én is kipróbáltam tavaly (picit másképp), talán onnan jött az ötlet, köszi!
Megjegyzés küldése