2008. december 12., péntek

Édességek

Nemrégiben az egyik fémdoboz alján találtam pár darabot az egyik tavalyi karácsonyi süteményből. Nem volt semmi baja, így megettem... volna, ha nem érzem borzasztó édesnek. De csak nem hagyott nyugodni a dolog, hiszen már akkor is csökkentett mód volt édesítésből. Ezek szerint azóta még tovább mentem a leszokás útján (és lassan már nem lesz hova :)

A másik furcsa dolog, hogy mostanában nem vonzanak már annyira azok a receptek sem, amikben édesítésnek inkább jó sok mazsola vagy valamilyen aszalt gyümölcs van. Az aszalt gyümölcs + cukor (vagy méz, bármilyen édesítő) kombinációnak meg már a gondolatától is rosszul vagyok. Ugyanígy az aszalt gyümölcstől tömény dolgokat sem szívesen enném, ünnep ide vagy oda.

Az észrevétlenül halmozódó csokikészletemet meg ne is említsem. Pedig én tényleg nem vettem ilyet már évek óta. A tavaly felbontott narancsos After Eight fele még megvan. A másik felének is egy részét elkínálgattam. Ízlik nekem is, de valahogy ritkán kerül rá sor, mert mindig van helyette más csemege. A 99 %-os Lindt viszont bejön (= egy hónap alatt egy fél tábla elfogyott, és én ettem meg). Talán mert az már tényleg tömény, de nem édes.

Mindezek tükrében a szaloncukor sem hoz annyira lázba. Hisz a házilag készített reformos változatot úgyis zömmel én enném. Ha meg én se, akkor kár nagyon belemerülni a készítésbe.

A birsalmasajt is megvan még. A szaggatáskor kimaradt köztes részeket eszegettem, de az se fogyott még el mind (persze nem is volt kevés, mert összesen legalább 4 kiló birsalmából készítettem ilyen csemegét).

Mézkészleteimben pedig a mézessüti fogja a legnagyobb kárt tenni, nem én annak a néhány teáskanálnyinak az elfogyasztásával időnként. Az viszont jólesik olykor.

Az aszalt szilvából néha megeszek pár darabot. Ízlik, de nem esik nehezemre megállni tíz darab alatt (az ugye 5 szem szilva, amennyit frissen is gond nélkül megennék egyszerre). Utána viszont úgy érzem, innom kell. (Az előzetes áztatás valahogy nem megy; nem tervezem én ezt meg ennyire előre.)

Lassan már nem merek saját készítésű süteményt, kekszet és hasonlókat feltálalni másoknak, mert komolyan fennáll a veszély, hogy én ugyan finomnak érzem mindezeket, az ő mércéjükkel viszont egyáltalán nem azok. Mint nekem az üres tea volt valamikor.

Ilyen háttérrel érdekes lesz a karácsony. Ha én magam nem is járulok hozzá az édességhalmokhoz, nyilván nem kerülhetem el őket mindenhol. Ráadásul úgy érzem, ezt még nehezebb elfogadtatni, mint a húsnemevést. Talán mert utóbbira van címke (vegetáriánus), olyat viszont senki se hallott még, hogy valaki ne szeresse az édességet. Legfeljebb olyat, hogy ilyen-olyan okból nem lehet, és hú, de nehéz megállni; az ünnepre való tekintettel viszont lehetne kivétel - szerintük.

4 megjegyzés:

siccike írta...

Lassan se süti, se édes, se főtt csak nyers, mi lesz így a bloggal?...:-))))) Jó, tudom, átalakul.:-)

Dulmina írta...

Azért a főttekről még nem szoktam le, és süti is lesz még, mert a meglévő lisztkészleteimet fel kéne használni :) Szóval inkább csak az arányok tolódnak el, és ez előbb-utóbb meglátszik a blogon is.

napmátka írta...

Szerintem azért még a nyersevés is új távlatokat nyithat a blogodban, amit most még nem látunk be. Azt hiszem, ez olyasmi, mint amikor beszivárgott hozzánk a vegetarianus életmód, először nehéz volt elképzelni, miket is lehet főzni a "fennmaradó" alapanyagokból. Pedig az idő bebizonyította, hogy rengeteg dolgot lehet alkotni még egy vegán konyhában is, én nem győzök meglepődni néhány bloggertárs új és új ötletein. Szerintem Nálad is így lehet ez a nyersevéssel: új kihívást, kicsit másféle kreatívitást jelenthet. Én mindenesetre kíváncsian várom a fejleményeket.

Marcsi írta...

Tényleg furcsállják az emberek, ha valaki nem szereti az édességeket, de azért nem vagy "fehér holló" :) Amióta reformizáltunk itthon, rá se tudok nézni a cukrásztermékekre és egyebekre. Én, aki habzsoltam ezeket régen :)
Marcsi

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails