Nyersek mostanság

Nem túl látványos, de annál finomabb a nemrég beszerzett naspolya. Szétválogattam a puhákat meg a keményebbeket - utóbbiak is megérnek majd álltukban, úgyhogy egy időre megvan a napi csemegém. Kíváncsiságból azért kerestem naspolyás recepteket, de semmi olyat nem találtam, amit mindenképpen ki akarnék próbálni. Nincs kétségem felőle, hogy a csak úgy magában megevéssel járok legjobban.

Az almákat sem szoktam megfőzni az utóbbi időben. Egyszerűen csak megtörölgetem, kivágom a magházát és felkockázom. A naspolyával ellentétben ezt szerencsére rágni is kell. (Ha meg főtt gyümölcs a szívem vágya, akkor inkább egy befőttet választok).

Természetesen a hétvégi piacoláskor vett friss retket sem főztem meg. Csak felkockáztam (nyolcadokba a gömböket), és elropogtattam. Finom volt így magában.

A kelkáposztának is szeretem a belső leveleit nyersen enni. A külső, zöld levelek elég erősek még (azokat inkább összevágom főzelékbe), a közepe viszont vetekszik egy jó salátával.

Tegnap karfiolt akartam sütni. Aztán rájöttem, hogy ez nyersen is igen ízletes. Egész sokat elrágcsáltam belőle, csak úgy magában. (Egy részét azért valószínűleg mégiscsak megsütöm majd, mert elég nagy fej volt.)

Vékonyra szeletelt répa is volt a napokban, kuszkusszal. Kellett hozzá, mert úgy éreztem, hogy külön a kuszkusz, amin nincs túl sok rágnivaló, olyan, mintha ennék is meg nem is. A nyers répa határozottan helyretette.

A gabonás körítés néha továbbra is jólesik a nyers zöldekhez. Ami viszont nem, nem és nem, az a salátaöntet, vagy ilyesmi. Egyszerűen nem kívánok rá se savanykás (ecetes, citromleves, joghurtos, kefíres, stb.), se olajos (vagy majonéz-félés), se fűszeres valamit. Élvezem, hogy sokkal jobban érzem az ízeket, mint régebben. Még egy dolog, ami nem megy: a túlzott aprítás. Falatnyi darabokra felvágom, mert azt igazán jó eleszegetni, akár kézzel is. Reszelni, turmixolni, facsarni, szűrni viszont nem akarom. Elvenné az alapos rágás szükségességét, és így az élvezet jó részét is. Persze értem én, hogy ha csak nyerseken élnék, akkor nem érnék rá annyit rágni, de így, hogy napjában legalább egy főtt valami is kerül az asztalomra, ez simán belefér.

A héten bevásároltam csíráztatni való magokból. Tavaly is voltak próbálkozásaim a témában, több-kevesebb sikerrel. Remélem, idén sikerül tökélyre fejleszteni a módszert, no és hogy jól fognak esni a különféle csírák. Megint csak nyersen, natúr.

Végképp elmúlt a friss szőlő ideje. Lassan nem csak nézegetni kellene a sufniban a mustokat (ezt meg ezt a fajtát), hanem inni is belőlük. Úgy néz ki, hogy egyik üveggel sem forrt meg - a többit meg majd meglátjuk. Természetesen ha már hőkezelés nélkül tettem el, akkor most sem fogom megmelegíteni.

Egyelőre ennyi és így esik jól nyersen. Teljes nyers napra eddig még nem éreztem késztetést, a tavalyi év ezen időszakához képest viszont ez is nagy változás.

Aktuálisan pedig arra vonatkozóan is gyűjtöm az ötleteket, hogy hogyan kerülhetne pár nyers dolog az ünnepi asztalra is.