Vagy valami olyasmi kinézet és állag, kolbászos fűszerezéssel :)
Ezúttal nem lisztből készítettem a szejtánt, hanem a boltban kapható sikérporból. Még szárazon kevertem hozzá pirospaprikát, őrölt köménymagot és sót (utóbbi kivételével mehet jó bőven). (Aki bírja a hagymát, tehet bele, nálam az felejtő.) Utána adtam hozzá vizet, nem sajnálva, hogy inkább puha legyen (kicsit túlzásba is vittem, utána sikérporral kellett visszaszilárdítanom a masszát). Nem túl vastag henger alakúra formáztam, mintha tésztát sodornék. Forró, enyhén sós vízben, amibe egy kis étolajat is öntöttem, kb. 20 percig főztem, majd tányérra kiszedve hűlni hagytam.
Így magában is megkóstoltam pár szeletet (mert nagyon szépen szeletelhető ám!), nem rossz, de nagyon el vagyok már szokva a felvágottaktól, kolbászoktól és ilyesmiktől. Más ételekbe építve gondoltam a felhasználást; egyet ma meg is csináltam, és igen kiváló volt bele (itt írtam róla, meg abban a bejegyzésben kép is van).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése