Ünnepi készülődés

Tavaly így készültem a karácsonyra. Arról jutott eszembe, hogy megkeressem ezt az írást, hogy a minap előkerült az érte kapott csomag, nevezetesen a zsák meg a gyertya. A legtöbb dologban most is így gondolkodom, hiába próbálnak mást sulykolni belém.

Idén kisebb volt a lelkesedésem, és még most sem érzem azt az igazi ünnepi hangulatot. (Tavaly kiemelkedően sokat készültem apránként, utólag megállapítottam, hogy nem érte meg a befektetést.)

Díszítésből még csak a kapukoszorú van meg, és a kinti kis fenyőn a világítás, amit az adventi vasárnapokon bekapcsoltam egy-egy kis időre (egész éjszakára legfeljebb tényleg az ünnep napjain fogom, utána meg újra "csökkentett mód" lesz).

Süteményből két előzetes kísérlet volt, a bejgli meg a tojásmentesített mézes. A bejgli nem csak finom, hanem igazán szép is lett - aztán remélem, élesben sem lesz ez máshogy (habár ha az íze jó, akkor el szokott fogyni, bármilyen csúnya is). A mézesnek sincs baj az ízével, csak a kinézete más, mint a tojásos változatának. (Nem akarok vitát miatta, lehet, hogy élesben marad a tojásos.)

Ma elkészítettem néhány fajta keksznyomós aprósütit, ezekből már fog maradni az ünnepekre is. (Holnap jönnek a receptek, ma már nem voltak megfelelőek a fényviszonyok a fotóhoz, mire minden kész lett. Természetesen tej- és tojásmentes mind, de ezt majd nem verem nagydobra.) Dugdosni nem fogom, ha nagyon fogy, legfeljebb készítek még valamit.

A birsalmasajt is már kiszaggatva várja az ünnepeket. A szaggatáskor kimaradt köztes elemeket eszegettem, de még az sem fogyott el mind. Lehet, hogy valami kavart tésztába kellene sütnöm egy részét. Csak valahogy a nyers dolgok előretörése óta érezhetően kevesebbet sütök.

A szaloncukor-témáról idén letettem, mert annyira nem mennek mostanság az édességek, a reformosat meg ugye főleg én enném (vagyis most már én sem). Legfeljebb látványelemként készítek párat, amúgy a kis natúr csemegéket sokkal vonzóbbnak érzem.

Az egyéb menü a kemény dió, mert csak én vagyok vega a családban. Ráadásul egyre kevésbé bírom a húsos dolgoknak a látványát és az illatát. Tudatos szinten persze toleráns vagyok, meg minden, csak amikor ott van előttem, és legszívesebben befognám az orrom, és akkor jó étvágyat! Még ha enni nem is kell belőle, arra pont elég, hogy ne essen jól más sem.

Eddig annyi biztos, hogy valamilyen csicsókás étel lesz, meg zöldséges ételekből olyan, ami nekem egytálétel, a többieknek meg köret. Elvi megállapodás van, hogy nem kell sok meg bonyolult étel, kíváncsi vagyok, hogy végül a megvalósítás mennyire felel majd meg ennek (korábbi években mindig felülmúltuk az előzetes terveket).

A sufniban tárolt mustok remekül bírták, úgyhogy innivalónak mindenképp előkerülnek majd. Egy adag karácsonyi teát is összeraktam még idejében, lassan kezdhetem iszogatni is.

Az ígéretesen hangzó ünnepi recepteket pedig alighanem apránként fogom megvalósítani az elkövetkező időkben, nem a nagy napra időzítve, és nem társasági esemény keretében. Azt hiszem, jobb lesz ez így. Amúgy hiába folyik pár hónapja a csapból is karácsony, arányában nagyon kevés olyan dolgot találok, ami tényleg megmozgatja a fantáziámat.

A legtöbb hozzávaló már megvan, ami lehet, az a piacról. A déligyümölcsök iránt sem lelkesedem túlságosan, sokkal inkább a különféle almák mennek, na és a naspolya (ha minden jól megy, a keményebbek karácsony körül lesznek épp fogyaszthatók). A boltba menést kétszer is meggondolom - számomra elég lehangoló és kiábrándító tud ez lenni, ilyenkortájt főleg.

Tudom, hogy nagyon másképp gondolkodom, mint a többség. Bizonyos dolgok érdekesek így kívülről nézve - néha örülök, hogy én csak kívülről szemlélődöm, néha viszont elég kellemetlen ugyanez. Van, amiben nem akarok, nem fogok alkalmazkodni, visszalépni. Tudom, hogy ha megtenném, az sem hozná meg a hangulatot, és úgy se jutna igazibb élmény.