Megint vettem fél kiló túrót, és megint nem töltött patiszon lett belőle :-) Hiába, ha meglátom valamiben a kaprot, az – mint a mellékelt ábra mutatja – eléggé be tudja indítani a fantáziámat. Ez a recept Kaldeneker György gyűjteményéből való, és tőlem kissé szokatlan módon meglehetősen pontosan követtem is. A kecsketúrót persze lecseréltem tehéntúróra, a paprikásnál meg kihagytam a hagymát és a liszttel sűrítést, plusz a leveskocka helyett kevésbé „műanyag” ételízesítőt tettem bele.
Először a gombóc hozzávalóit raktam össze, hogy amíg a többivel foglalatoskodom, az állhasson a hűtőben. A mennyiségeken eltűnődve úgy döntöttem, hogy ennyi gombóchoz kétszer annyi paprikás is elmegy, mint a receptben szerepel – pár szem gombóc helyett így is jutott rá bőségesen. Gombóc? Első olvasatra is úgy tűnt, hogy ez sokkal lágyabb krém lesz, mint amit én eddig túrógombóc-alapanyagnak ismertem. De a mesterszakácsba vetett bizalmam miatt kipróbáltam így, lesz, ami lesz. Nos, lett egy folyós massza, amit végül kézi formázás helyett kanállal raktam be a forró vízbe, mint ahogy a madártejbe szokás a hablabdákat. Szóval talán nem nevezném őket gombócnak, de tény, hogy finomak. Jól illenek a paprikáshoz is, úgyhogy kiváló ebédem volt!
Kaldenekerre pedig azt hiszem, többször is fogok még hivatkozni a közeljövőben, mert néhány más receptjének a kipróbálását is tervezem. Pár éve a csatnikészítés kapcsán olvastam róla először, de szerencsére nem csak csatni műfajban alkot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése