Szőlődzsem birsalmával

Múlt hétvégén még sikerült vennem egy kis Othello szőlőt a piacon. Mivel ez egyik nagy kedvencem, egyszerűen nem hagyhattam ott. Igazán finom volt, természetesen jó érett, s szintem már kezdtek „aszúsodni” a szemek. A néni szerint idén amúgy is igen ízletes volt a szőlőtermés, hála a nyári nagy szárazságnak.

Mindet azért nem faltam fel, hanem egy kilónyiból dzsem lett. Először szőlőzselét akartam, de nem lett annyi lé, hogy a dzsem kocsonyásítóhoz jó legyen a mennyiség. S mivel volt még itt pár szép sárga, érett, illatos birsalma, a kettő együtt meg nem rossz kombináció, ezért adta magát, hogy összehozzam őket. A múltkor egy lekvár kapcsán már csináltam ilyet, s az nem lett rossz! Csak ott a birsalma többség miatt ízesíteni kellett, meg a lekvár az ugye a gyümölcstől sűrű, nem a zselésítő anyagtól. Itt viszont annyira érett, intenzív ízű volt mindkét gyümölcs (a birsalma sem volt csak egy picit fanyar nyersen), hogy vétek lett volna bármit is tenni hozzá.

Ha úgy tetszik, akkor ez is variáció ugyanarra a témára. Az üvegbe töltés után maradt pár kanálnyi a lábas alján, azt elnyalogatva pedig beugrott, hogy ez bizony rántott camembert mellé lenne az igazi. (Lesz is, csak még egyelőre a száraz dunsztban van :-)

Recept: Szőlődzsem birsalmával

Hozzávalók: bő 1 kg sötét szemű szőlő (pl. Othello), 2 db nagy, érett birsalma, 1 csomag dzsem kocsonyásító (1 kg gyümölcshöz való).

Elkészítés:

1. A szőlőt leszemezem, megmosom, majd egy fazékban addig főzöm, míg a szemek szétmennek és kiengedik a levüket. (Krumplinyomóval be lehet segíteni.)
   
2. Szűrőn átpasszírozom a megfőtt gyümölcsöt. Ennek igen hatékony módja, ha egy megfelelően mély tál fölé teszem a legnagyobb szűrőt, majd merőkanál aljával körkörös mozdulatokkal kavargatom benne a masszát. (A kanál lehetőleg olyan legyen, amit nem fogunk sajnálni, ha a szőlőmagok összekarcolják kissé, illetve műanyag kanál esetén érdemes vigyázni, ne legyen töréskár :-)
3. A birsalmát alaposan megmosom, nyolcfelé vágva kiemelem a magházát, majd a cikkeket keresztben vékony (kb. 1 mm-es) szeletekre vágom, és a szőlőlébe rakom.
4. Az előírás szerint összefőzöm a dzsem kocsonyásítóval, de nem cukrozom meg. Ha felfőtt és kezd puhulni a birsalma, megkóstolom, és csak ekkor döntöm el, hogy kell-e bele egy kis édesítő. Mivel ez most kellemesen savanykás lett, meghagytam a maga természetességében. Csak addig főzöm, amíg megpuhul a birsalma, de nem fő szét (pár perc, hisz vékonyra szeleteltem, az állagról meg majd a kocsonyásító gondoskodik).
5. A tűzről levéve kiforrázott üvegekbe kanalazom, ügyelve rá, hogy nagyjából egyenletesen osszam el a lét meg a birsalmaszeleteket.
6. A fedők belsejét rácsavarás előtt kibélelem celofánnal (így nem fogja be a szőlőlé), majd a lezárt dzsemeket 5 percre fejreállítom, utána pedig száraz dunsztban hagyom kihűlni.