2011. április 12., kedd

Fűszeres csicserifőzelék krumplival (vegán)

Van az úgy, hogy nincs időm és/vagy kedvem szépen megörökíteni egy ételt. Ilyenkor csak a hozzávalókat írom le azonnal, mert másnap már nem biztos, hogy hiánytalanul fel tudnám sorolni őket, pláne a mennyiségekkel együtt. Az elkészítés menete még csak-csak beugrik később is, főleg, hogy a hozzávalókat mániám olyan sorrendben rögzíteni, amilyen sorrendben kell velük valamit csinálni az étel készítése során. Időnként mondom is viccesen, hogy énutánam nem szép, kézzel írott receptesfüzet marad, hanem csak hozzávalólisták fecniken (a bolti blokkok a kedvenceim, már amelyiknek üresen hagyták a hátulját), aztán az utókor majd találja ki, hogy azok mibe valók és hogyan - merthogy nagyon sokszor azt nem közlöm ám a lista fejlécében, hogy milyen étel belevalóit sorolom; a sorrendre viszont mérget lehet venni.

Aztán van az úgy, hogy főztem valamit, ízlett, a Főkóstoló szerint is megírni való, van valamilyen kép is róla (jobb-rosszabb, ahogy sikerült), s még tán a recept is idekerült legalább vázlatosan a Piszkozatok közé. De egyszerűen nem megy a kicsinosítás: hogy érthető, részletes legyen az a leírás, meg a lehetőségeken belül a legjobb kép kerüljön mellé, feliratozva, átméretezve, és még kedvcsináló bevezetője is legyen. Pedig jó lenne kitenni, mert tényleg sikere volt itthon, aktuális is, aztán hátha kedvet kap más is hozzá, vagy ötletként fel tudja használni valami olyanhoz, ami aztán igazán az ő ízlésének való. Meg jó lenne nem hagyni hosszú időre újdonságok nélkül a kedves Olvasót, aztán meg szezonját múlt konzerv bejegyzésekkel traktálni pár hónappal később. De ami nem megy, ne erőltessük. Kedvtelésből írok, nem kötelességből; nem ebből élek, megengedhetem magamnak, hogy hallgatok, ameddig jólesik. Ha valakinek nagyon hiánya van belőlem, évekre visszamenőleg olvashat itt ezernyi receptet, nem azon a néhány újabbon múlik, hogy jóllakik-e.

Előbb-utóbb azért mégiscsak akad egy szusszanásnyi szabadidőm, amikor erőt veszek magamon és befejezek pár piszkozatot, különben óhatatlanul az enyészeté lesz a recept, bármily jó is volt a két - kétségtelenül erőst elfogult, de azért nem gátlástalanul igénytelen - kritikus szerint. Most, amolyan "virtuális tavaszi nagytakarítás" jegyében pár ilyen jön az elkövetkező napokban, csak hogy legyen honnan visszakeresni jövő télen - mert ki tudja, addigra hol lesznek már a hozzávalós cetlik...

* * *

Újabb tartalmas, téli fogás, ezúttal csicseriborsóból.


Fűszeres csicserifőzelék krumplival
(vegán recept)


Hozzávalók:
  • 25 dkg száraz csicseriborsó
  • 1 liter víz
  • 1/2 mokkáskanál szódabikarbóna
  • 1/2 kg krumpli
  • 1-2 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj
  • 3-4 teáskanál Indiai szárnyas fűszerkeverék (tengeri só, paprika, mustármag, curry, szerecsendió, hagyma, római kömény és chili van benne)
  • késhegynyi Cayenne bors, ha szeretjük a csípőset

Elkészítése:
  1. A csicseriborsót éjszakára beáztatjuk, majd friss, szódabikarbónás vízben puhára főzzük (20-25 perc).
  2. Közben meghámozzuk és felkockázzuk a krumplit.
  3. A borsót kiszedjük a vízből, és félretesszük. A vízhez adjuk az olajat, majd belerakjuk az előkészített krumplit, és majdnem puhára főzzük.
  4. Visszatesszük a csicseriborsót, fűszerezzük, és együtt főzzük készre, időnként megkeverve. Az enyhén szétfővő krumpli remekül besűríti, de ha ez nem lenne elég, akkor a végén keverjünk hozzá pár evőkanál burgolyapelyhet.
Tipp:
Száraz helyett főtt, konzerv csicseriből is készíthetjük, bár ha nem feledkezünk meg az áztatásról, akkor a szárazat sem nagy dolog megfőzni.
 

0 megjegyzés:

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails