Nézzünk szét a sufniban és a kamrában. Szedjük össze a télire betárazott és időközben rég elfelejtett zöldségeket. Válogassuk ki a javát. A száraz káposztalevelek alatt kutya baja a fej tömör közepének, a csicsóka se ehetetlenül fonnyadt még, pár használható répa és petrezselyemgyökér is akadhat. Ebből már ki lehet hozni valamit. Mondjuk egy kis hétköznapi semmi különös levest. Vagy jobbat is?
Én a következőt csináltam: Cikkekre, majd azokat keresztbe elvágva falatnyi darabokra aprítottam egy kis fej káposztát, torzsástul. Meghámoztam és felkarikáztam 3 sárgarépát és 2 petrezselyemgyökeret. Vastag aljú, mély serpenyőben kevés olajat forrósítottam, rátettem az előkészített répát és gyökeret, kevergetve pirítottam pár percig, hozzáadtam az előkészített káposztát, és azzal is enyhén átpirítottam. Felöntöttem annyi vízzel, hogy jól ellepje, felforraltam, majd kis lángon, lefedve főztem tovább. Ízesítettem 1 evőkanál sós paprikakrémmel, 1 teáskanál szárított majorannával és 1 kávéskanál őrölt köménymaggal. Meghámoztam két-három marék csicsókát, feldaraboltam, és amikor a többi zöldség már majdnem puha volt, ezt is hozzátettem, és addig főztem együtt, míg a csicsóka is haraphatóra puhult. A végén kívánt még egy pici sót, valamint kevertem bele 1 evőkanál fehérborecetet, és lefedve állni hagytam egy kicsit. Feltálaltam ebédre, és...
A Főkóstoló nem győzte dicsérni, hogy milyen finomat készítettem. Mi tagadás, nekem is ízlett, úgyhogy nem kellett noszogatnia, hogy lefényképezzem a maradékot és leírjam ide a receptet.
Szezámmagos és fahéjas csigákat sütöttem még, Graham lisztből, reformosan. A szokásos péksüteménytésztát készítettem el az alaprecept szerint, és ezúttal az egyik felébe mézzel elkevert tahini került, a másik felébe pedig méz és fahéj. Egyik-másik kifeküdt a sütés során, de az ízükkel nem volt gond. Így lett teljes ez a kímélő ebéd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése