Ízek és érzések - új reformkonyha-magazin

Nem szoktam főzős magazinokat venni. Alkalomadtán belelapozok egyikbe-másikba (például ha előtte olvastam róla ismertetőt és kíváncsi vagyok, vagy úgy évente 1-2 alkalommal a fodrásznál), de valahogy sosincs meg az az érzésem, hogy igen, szeretnék saját példányt, mert annyi jó dolgot látok benne hirtelen, amit képtelenség lenne megjegyezni hazáig. A szép kivitel sokkal kevésbé (önmagában nem) fog meg - persze, nem hátrány az sem, sőt! De gyakorlatias énemnek igenis az kell, hogy kapásból legyen benne legalább 4-5 olyan recept, amit szívesen kipróbálnék, és ez különösebb nehézségek nélkül meg is valósítható. Az én ízlésemmel persze ez nehéz ügy egy hagyományos receptmagazinnak (rendben, nem én vagyok a célcsoport, és ennyiben maradtunk).

Így nem csoda, hogy magamtól valószínűleg nem találtam volna rá az Ízek és érzések címet viselő új reformkonyha-magazinra. Szerencsére Siccike felhívta rá a figyelmemet, így az első adandó alkalommal kicsit jobban szétnéztem a boltban az újságoknál, megkerestem, belelapoztam... és megvettem. (Itt bele lehet lapozni online is - ez alapján én személy szerint nem voltam túlságosan meggyőzve, de ez ugye ízlés dolga... Kézbe véve a teljes változatot megállapítottam, hogy az egész magazinban sokkal jobb a kedvemre való dolgok aránya, mint ebben a kis bemutatkozóban.)


Ami rögtön tetszett benne:

• Már odafelé lapozgatva megvolt a néhány kipróbálásra érdemes recept, és visszafelé is találtam még.
• Igényes kivitel, szép fotók, áttekinthető tördelés - szóval jó kézbe venni.
• Sok-sok, változatos recept, néhány gondolkodtató írás, kevés hirdetés - jó az arány!
  
• Nem külföldi kiadvány lefordítása, adaptálása, hanem hazai szerkesztésű és kivitelezésű magazin.
  
• Ezen dolgok megállapítása után 455 Forintos árával nem éreztem drágának.

További pirospontok:

• Betűrendes receptlista a végén.
• Sok receptnél változatok is fel vannak tüntetve, hogy hogyan lehet további speciális igényekhez alakítani.
• Könnyen beszerezhető, szezonális alapanyagokat használ, ráadásul reformos kivitelben. (Ez alól egy-két kivételt találtam csak, de annyi belefér.)
• Külön tetszik, hogy a cukorbetegeknek ajánlott receptekben sem mesterséges édesítő van, hanem természetesen édes alapanyagok.
  
• Nem máshonnan már jól ismert receptek összeollózása, ismétlése.
  
• A számomra teljes egészében elfogadható, kipróbálásra érdemes receptek mellett elég sok olyan is van, amiből egy-egy rész tetszik (pl. húsos ételek körete, salátaöntetből a tojásmentes majonéz, bejgliből a töltelékek).
• Bár a tartalom vázát az ünnepek ételei képezik adventtől újévig, szép számmal akadnak benne olyan dolgok, amiket ünneptől függetlenül is lehet készíteni, alkalmazni.
• Egy-egy témában általában több, más-más ízléshez illeszkedő recept is szerepel, így jó eséllyel mindenki talál kedvére valót közöttük (pl. kalácskoszorúk, szaloncukrok, halas receptek, szendvicskrémek, stb.). Egyedül a két kiemelt szezonális hozzávalónál (most a sütőtök és a gesztenye) érzem kevésnek az 1-1 receptet, szívesen olvastam volna többféle felhasználási módjukról is.
• Az ételek mellett italokról is esik szó, receptekkel.

Ami kevésbé jön be:

Alapvetően olyan 90%-ban elégedett vagyok vele, apróbb hibákat és hiányosságokat vettem csak észre az olvasgatás során, aztán a receptek kipróbálásakor fény derült továbbiakra is... Ami az én ízlésemből adódik, azt nem írom - nyilván egy tágabb célcsoportnak szól a magazin, belefér, hogy egyik olvasónak ez nem jön be, a másiknak meg az. Amíg mindegyik talál benne számára hasznosat, érdekeset elegendő mennyiségben, addig nincs ezzel baj. És én messze több értékes tartalmat találtam csak ebben az egy lapszámban, mint évek alatt az átlapozott ilyen-olyan főzős magazinokban összesen.

A sok jó mellett megállapítottam a következőket is:

• A receptek megjelölése, csoportosítása jó ötlet (mindenevők asztalára, vegetáriánus fogások, érzékenyek ételei, gyermekek kedvencei, gabonakonyha), de vannak következetlenségek a jelek alkalmazásában. A legtöbb nem zavaró, de egy súlyos dolgot nem hagyhatok szó nélkül: Az összes halas recept meg van jelölve vegetáriánusnak. Pedig hát a hal is állat! Én tudom, meg a vegetáriánusok tudják, de vajon tudják-e az őket vendégül látó, és a témában nem feltétlenül járatos mindenevők, hogy a hal az bizony hús? (És akkor a pontykocsonya zselatinjáig még el se mentem, pedig az szintén nem a vegák asztalára való.) Kellemetlen helyzetek adódhatnak, ha valaki megbízik a szakértőkben és nem gondolja végig minden esetben, hogy mi is a helyzet.
  

• Még nem sikerült rájönnöm, hogy a feltüntetett elkészítési időkbe mi számít bele és mi nem. Azt látom, hogy jópár receptnél biztosan nem az általam fontosnak tartott szempontok valamelyikének felel meg az adat, tehát nem az, hogy mennyi idő elteltével lehet enni, és nem is az, hogy összességében mennyi ideig kell foglalkozni vele. A jelmagyarázatnál érdemes lett volna szentelni ennek is egy mondatot.

• A cukorbetegeknek nagy segítség lenne, ha az ételek mellett tájékoztató jelleggel szerepelne azok szénhidráttartalma is. Ezt azért tartottam fontosnak megemlíteni, mert olyan hozzávalók is szép számmal szerepelnek a receptekben, amikről ez az adat kevésbé közismert (az egyszerűbb tápanyagtáblázatokban benne sincs mind), meg jónéhány receptben számukra úgy általában nem javasolt dolgok is vannak. Igaz, kis mennyiségben, és összességében teljesen elfogadható módon - utóbbit viszont jó lenne tudatosítani, nehogy azért ne merjék kipróbálni, mert jaj, az aszalt gyümölcs, a méz, a satöbbi miatt úgysem ehetik; pedig sokkal jobban járnának vele, mintha a teljesen hagyományosban lecserélik a cukrot édesítőre, és kész.
  

• Eddig 2 receptet próbáltam ki belőle, egyik sem 100 %-os siker és megelégedés, pedig sokkal jobban betartottam, mint általában szoktam a recepteket. Az íz rendben van, tehát el fog fogyni, csak nem egészen azt kaptam, amit a leírás alapján vártam. (Ezekről bejegyzés hamarosan.) Remélem, hogy csak szerencsétlenül választottam, és a többi szuper lesz!

Összességében nem bántam meg, hogy megvettem, az előfizetésen még gondolkodom (a többi kipróbált recept elégedettségi mutatójától függ majd a válasz).

-----------

Későbbi kiegészítés, miután további recepteket is kipróbáltam, illetve több-kevesebb ötletet merítettem belőlük:

• A receptek leírásánál lépten-nyomon olyan érzésem van, hogy abszolút kezdőknek az alapján nemigen lesz igazi sikerélmény. Még gyakorlattal rendelkezők, de a reform hozzávalókkal csak most ismerkedők is könnyen belefuthatnak kedvet szegő csalódásba... Márpedig ha öt szakértő névvel, képpel vállalja, akkor alapból nem kétkedem, hogy kiválóan működik minden. Alapötletnek nagyon jók a receptek, de az igazán sikeres fogások esetén elég sokat hozzá kellett tennem a saját háttértudásomból, alapanyag-ismeretemből, hogy gördülékenyen menjen az elkészítés, és a kész ételnél az íz mellett a látvány is vonzó legyen. (Közben rájöttem, hogy ezeket a kis háttér-trükköket bizonyára az előfizetésnél beharangozott főzőtanfolyamon mutatják majd be élőben mindazoknak, akik eljutnak oda.)
  
• A mennyiségek néhol problémásak, például: Mekkora is az az üveg narancsdzsem a bejglitöltelékhez? 4 személy hogy osztozik 6 haltekercsen? Továbbá bizonyos hozzávalóknál jó lenne, ha a szükséges mennyiség lehetőleg igazodna a kapható kiszereléshez és egész dobozzal/csomaggal kellene felhasználni egy-egy ételhez, s nem kellene utána a maradék sorsáról agyalni (vagy legyen mellette másik olyan recept, amibe meg épp elfogy a maradék - romlandó hozzávalók esetén különösen nagyra értékelném).
  
• Főleg a sokféle összetevőből álló recepteknél zavar nagyon, hogy a hozzávalók nem abban a sorrendben vannak felsorolva, mint ahogyan szükség van rájuk. Például az aszalt gyümölcsös kalácskoszorúnál mire kibogoztam a dolgot, rájöttem, hogy igazából mégse akarom annyira megsütni ezt (és tényleg inkább a régebben már kipróbált receptjeim között néztem szét a témában, s találtam is olyat, amit végül megvalósítottam).
• Azok után, hogy Elmira mit ír a cikkében az édesítésről, igen furcsa olvasni egynémely receptben (amelyeket ráadásul ő ajánl) az édesítés mértékét. Első közelítésben nem akartam szóvá tenni, mert tudom, hogy én nagyon alulról lövöm a közízlést ezen a téren, de az elmélet (cikk) és a gyakorlat (konkrét receptek) számomra kifejezetten üti egymást.
• Helyenként a kép és a szöveg nincs szinkronban (pl. a flódni rétegei abszolút nem úgy vannak a képen, ami azért tűnt fel különösen, mert ki van emelve a receptben, hogy a hagyományostól eltérően megy a rétegezés (vizuális típusúként a képről könnyebben befogadtam volna, erre látom, hogy ott bizony a hagyományos elrendezés van); a szaloncukros képen mintha kénezett sárgabarack is lenne valami mázzal, de persze lehet, hogy én látom rosszul...).

Összegezve a véleményem: 5-ös skálán értékelve egy erős 4-es. Egyelőre nincs előfizetés, a következő számot majd megint átlapozom a boltban, és ha találok benne elég sok olyat, ami érdekel, akkor meg is veszem. Az utolsó oldalon található előzetes alapján erre jó esély van.

------------

Amiket elkészítettem az első számból:

• Birsalmás kókuszgolyó - íz rendben (miután a cukrozást jóval lejjebb vettem), állag probléma
  
• Aszalt gyümölcsös golyócskák - íz rendben (bár az aszalt gyümölcs mellé én már mézet nem tettem, egy kis citromlevet annál inkább), súlyos állag probléma megint
  
• Mediterrán halleves, ami nálam egytál - ami nem tetszett benne, azt bátran átszabtam, így igazán kedvemre való végeredmény lett a jutalmam (igaz, azt nem tudtam meg, hogy az eredetit betartva milyen lett volna)
• Diós-narancsos-áfonyás bejglitöltelék - az alapötletet felhasználtam, állag-ügyben már bizalmatlan voltam és saját belátásom szerint adagoltam a hozzávalókat; ízletes lett, megtartom
  
• Zöldfűszeres haltekercsek - ezt is komolyabb átszabásnak vetettem alá, és nagy sikere volt az így elkészített ételnek
• Szilveszteri malacsült krumplival és töltött almával - a leírás elég elnagyolt, sokat kellett saját kútfőből ügyeskedni; amúgy jó összeállítás, kifejezetten ízlett, a töltött alma receptjét külön is megtartom