
Az íze teljesen rendben van (főleg, hogy a mézet kihagytam - az aszalt gyümölcs bőven elég édes, még áztatva is - és inkább egy kis citromlevet tettem helyette), az állaga viszont nem éppen szaloncukornak való, mint ami az eredeti recept szerint lenne. Ez most csak kísérleti fél adag volt, és eleve nem szándékoztam becsomagolni, de úgy látom, nem is igazán alkalmas arra. Ráadásul szerintem erősen aggályos az eltarthatósága, és nem a falánkságom, hanem a nedvességtartalma miatt. Álltában szikkadt ugyan valamennyit, de természetesen nem becsomagolva.
Forrás: Ízek és érzések magazin, 2009. december-január
Idő: kb. 2,5-3 óra elteltével lehet enni (bár másnapra simul össze igazán az íze), de a munka jóval kevesebb vele, összesen kb. fél óra
Pénz: 250 Ft a fenti mennyiség
Ebben most alulmaradtak a hazai hozzávalók; a mazsola, citrom, fűszerek mind messziről jöttek.
3 megjegyzés:
Dulmina, ezt aztán teljesen felesleges főzni, elég az aszalt gyümölcsöket beáztatni, majd aprítógépben, vagy késsel feldarabolni. A vizet jól le kell róla csepegtetni, és akkor nem lesz annyira nedves. Ha pár szem mandulát vagy diót (esetleg kesudiót) is darálsz hozzá, akkor teljesen rendben lesz. Próbáld ki aszalt sárgabarackkal, datolyával.
Köszönöm az ötletet, dióval igazán szimpatikusan hangzik! Most egyelőre még a saját aszalású muskotályos szilva meg alma van műsoron, de ha az elfogyott, veszek majd mást, a változatosság jegyében.
Na, ennyit a szép színes magazin receptjéről... :)))
Ezt anyám is elkészítette a gyerekeknek a mikuláscsomagba szaloncukorként. A mézet ő is alapból kihagyta, mert így is elég édes volt, vizet is alig tett hozzá, viszont neki sem volt formázható. Végül belekerültek szaloncukros csomagolásba, de nagyon mállósak voltak, inkább kanalazni lehetett csak a csomagolásból.. Összességében szaloncukornak szerintem sem alkalmas... Az íze viszont isteni finom volt, a reszelt citromhéj nagyon jó aromát adott neki!
Megjegyzés küldése