Sárgaborsókrém

Lépten-nyomon kinézek egy-egy ígéretes kenyérkence-receptet. A baj csak az, hogy nagyon nem vagyok kenyeres (megkenni meg aztán főleg nem szeretem, inkább hozzá eszem a rávalót), így a megvalósítás mindig csak várat és várat magára. De talán most mégiscsak javul valamennyit a helyzet: rendszeresen készítek natúr krumplilepényt, és az is finom ilyesmikkel, nem mindig csak sajttal vagy zakuszkával.

A sárgaborsó-krumpli párosítás korábban főzelékként már bejött, nem volt nagy kockázat ezúttal más elrendezésben tálalni:

Az egyszemélyes adaghoz 3/4 bögre sárgaborsót 2 bögre vízben feltettem főni. Miután felforrt, kis lángon, lefedve puhára főztem. Kevergetni nem érdemes, mert akkor idő előtt sűrűsödni kezd a leve, és fennáll a veszély, hogy odakap az alja. Sóval és frissen darált tarkaborssal ízesítettem, majd kézi krumplinyomóval összetörtem. Így egy kicsit darabos maradt, épp ahogy szeretem. (Utólag ugrott be, hogy só helyett tehettem volna bele 1 kiskanál házi sós paprikakrémet, és akkor az ízesítés mellett a paprikadarabkák a kinézetét is javították volna - no, majd legközelebb!)

Miközben a borsó főtt, készítettem egy csökkentett adag krumplilepényt is.

Tálaláskor a tányérra csúsztattam a krumplilepényt, majd rákentem a sárgaborsókrémet. Villával barázdákat húztam bele, majd megcsorgattam egy kis olívaolajjal és megcsepegtettem citromlével.

A kiindulópont Duende receptje volt, köszönet érte!

Idő: jó fél óra elteltével lehet enni, de csak 15 percnyi munka elkészíteni (annak is nagy része a krumplilepénnyel van, aki kenyérrel eszi, 5 perccel megússza)
Pénz: kb. 100 Ft a fenti mennyiség a krumplilepénnyel együtt
Alapvetően hazaiból, az ízesítők kivételével.