Csomagolás

Nem, nem tartok még itt az ajándékokkal, de úgy érzem, érdemes ejteni pár szót a témáról.

Álljon itt pár tündéres megoldás:

"– Van számodra egy kis meglepetésem! – mondom neki, mélyen a szemébe nézve.
Visszaültetem a székre, én meg megállok mögötte. Egyik kezemmel eltakarom a szemét, a másikkal pedig a kezébe adom a kis ékszeres dobozkát.
– Kitalálod, mi ez? – hívom játékra.
Ügyelek rá, hogy ne lesekedjen, s figyelem, ahogy bontogatja. Közben megérkezik a pincér is, kezében a lantommal. Intek neki, hogy tegye le, s egy bólintással megköszönöm. Dulmina közben kiszabadította a doboz tartalmát, s kezében forgatja.
– Fülbevaló – állapítja meg.
Most már elveszem a kezem, hogy megnézhesse. Föláll, s felém fordul. Ahogy ölelem, látom, hogy boldogság csillog a szemében.
– Ez gyönyörű! Köszönöm!
Segítek neki berakni a fülébe, aztán bezsebelek egy jól megérdemelt csókot.
– Van még itt más is, de ehhez foglalj helyet! – ültetem le, kicsit távolabb az asztaltól.
Behúzom az ajtót, aztán letérdelek elé, és kezembe veszem a lantom. Szívem szinte a torkomban dobog, kezem kissé remeg. Fölnézek Dulminára, mosolya bátorít. Megcsillan a fülbevalója, eszembe juttatva a művészt, aki alkotta. Most rajtam a sor, hogy tudásom legjavát adjam, igaz, valami egészen másban.
A dal elejébe talán pár hamis hang is vegyült, de aztán ahogy kezdek lenyugodni, egyre szebben szól. Neki írtam, s most csak Neki játszom, Neki énekelem, beleadva apait-anyait." *

És néhány e világ-beli:

• Az év során kapott ajándékok díszzacskóját, papírját nem dobom ki, hanem újra felhasználom. Lehetőleg persze nem ugyanannak adom vissza, akitől kaptam :)
• Használt csomagolópapírokból mozaikot is készítettem már. Ami túl kicsi lenne önmagában, az jó alapanyag ilyenhez. Szükség esetén darabolom, meg persze arra ügyelek, hogy a színek összeillőek legyenek.
• Használt papír hátuljára nyomdáztam is már. Félbevágott krumpliból faragtam ki hozzá a megfelelő mintát.
• Pár éve sikerült vennem plüss mikulászacskókat. Szépek, tartósak és újratölthetőek. (Akár varrni is lehet, akkor alkalmi vétel volt.)
• Az egyre terjedő vászon bevásárlótáska sem rossz ötlet: az ünnepek elmúltával még sokáig használhatja a megajándékozott (míg a nejlon nem is olyan szép és nem is olyan tartós).
  
• A sütiporos csatos üveget is szívesen utántöltöm, ha a megajándékozott szeretné (kap persze mást is, de ezt a kérést is teljesítem). Első alkalommal csomagolásként a leírás szolgál - ha nem is takar teljesen, ahhoz épp eléggé, hogy meglegyen a meglepetés.
• Gyakran a dzsemes üvegeket is úgy "szerzem vissza", hogy hajlandóságot mutatok a megtöltésre (ugyanazzal vagy mással).
  
• Ha valamilyen keksz az ajándék, a tárolásra szolgáló fémdoboz egyben a csomagolás is. Legtöbbször ez is visszakerül aztán utántöltésre.
• Kisebb méretű ajándékot papír helyett remekül takar valami természetes dísz a kertből, például tuja-ág (csak ami úgyis "útban van", ilyenkor csinosítom meg) vagy tobozok. Tavaly a narancshéj-figuráknak is sikerük volt.
• A piacon láttam a hétvégén a mézeskalácsosnál mindenféle méretű dobozokat mézesből (meg mézeskalács házikót, betlehemet, egyre csökkenő méretű csillagokból összerakott fenyőfát, és persze egyszerű kis figurákat is). Házilag sem egy nagy ördöngősség ilyen ehető csomagolást készíteni valami kisebb méretű tárgynak.
• Egyik évben olyan is előfordult nálunk, hogy fizikailag az ajándék máshol volt, a fa alá csak egy "utalvány" került, melyet néhány napon belül a megadott helyen a megadott személytől át lehetett venni. (Persze volt azonnali ajándék is, de így a nagy méretű, nehéz, szabálytalan alakú, vagy valami miatt körülményesen csomagolható dolgok csomagolása elmaradt).
• Utalványokból ez a gyűjtemény is szimpatikus, bár másféle ajándékokat rejt.
• Olyan ajándékozást is csináltam már, hogy a hátizsákomban voltak az ajándékok, és csak az átadáskor vettem elő. A meglepetéshez ragaszkodókat meg lehet kérni, hogy csukják be egy kicsit a szemüket (vagy hátulról eltakarni ;)
  

A téma egyébként nem csak engem foglalkoztat, további ötletek itt (és beküldeni is lehet - én is mindjárt postázom a fentieket). S aki kedvet érez, bátorítom, hogy akár ide megjegyzésbe, akár a saját blogjába írja meg az ötleteit.

* A novella, amiből az idézet való, részben saját alkotás, és itt olvasható végig: Dulmina és Sendiel: Küzdelem