Francia krémes - alakuló reformosítással

Amikor olvastam Sütis néne receptjét, egyből tudtam, hogy ezt nekem ki kell próbálnom. Persze nem egy az egyben, magam miatt se, és az alkalomra érkezett vendégeim miatt se. Egyikőjük a receptet meglátva rögtön észrevételezte, hogy szénhidráttartalomban 1 db olyan krémes neki majdnem egy egész reggeli (!). Siettem megnyugtatni, hogy drasztikus csökkentést kívánok végrehajtani a területen :)

A következőket módosítottam az eredeti recepthez képest:

• A tésztába teljes kiőrlésű lisztet tettem, és emiatt némileg több tejfölt.
• A krémben a lisztet zabpehelylisztre cseréltem (így nem lett barna), a cukor egy részét mézre, egy részét meg folyékony édesítőszerre (a szükséges mennyiséget a jól bevált kóstolgatós módszerrel állapítottam meg - összesen úgy 4-5 evőkanálnyi méz volt és 1 teáskanálnyi édesítő). Botmixer hiányában kézi habverővel kevertem simára.
  
• A vanillincukor helyett 1 evőkanál vanília kivonatot használtam.
  
• A tetejéről lehagytam a mázat.
• A tejszínhabot habszifonban csináltam natúr tejszínből.
  

A tapasztalatok:

• A legfontosabb: FINOM LETT!
• A megjelenésén viszont van mit javítani... Maga a tészta rendben, de a tetejének a felszeletelése nem ment szépen, mert törtek a sarkok. A krém elég lágy lett, így a töltés és a szeletelés is egy kicsit nehezen ment.
• Tényleg nem egy bonyolult dolog elkészíteni, úgyhogy bőven megéri a fáradságot.
  

Legközelebb:

• A tetejére való tésztát még nyersen felszeletelem, úgy sütöm meg - nem fog zavarni, hogy nincs egyben, mert úgysem rakok rá mázat.
• A zabpehelyliszt egy része helyett keményítőt használok majd a krémbe, hogy szilárdabb legyen. Remélhetőleg így habosabb is marad.
• A tejszínhabot és a tetejét csak a tálalás előtt teszem rá - így nem esik össze a hab és ropogós marad a tészta, még az utolsó daraboknál is.
  

Összességében nem bántam meg az akciót, s ha sikerül a látványt is optimalizálni, akkor képet is készítek majd.