Egyből elkértem a receptet, gondolván, hogy olyan papír hiányában majd tepsibe öntve, lepényként is jó lesz az. A hazahozott kóstoló itthon is nagy sikert aratott, ráadásul kiderült, hogy nekünk régóta volt már olyan tepsink, aminek kis mélyedései vannak – csak nem használtuk, mert recept nem volt hozzá mellékelve, és Horváth Ilona szakácskönyve sem szolgált megfelelő felvilágosítással a témában. Amúgy a formát ajándékba kaptuk valamikor – később azon poénkodtunk, hogy biztos azért ajándékozták el, mert ők se tudták, hogy mire való. Hát, mi most már rájöttünk :)
Készítettünk is benne ilyen muffint rendszeresen, és azóta is megemlegetjük róla azt a volt barátomat. Évekkel később pedig már itthon is lehetett venni muffinpapírt és muffinformát is (mi több, különféle méretben), meg olyan könyvet is, amiben rengeteg egyéb féle muffinrecept is szerepelt (még sósak is!). S amikor mások még bizalmatlanul méregették az újdonságot, én már alapvetően tudtam, hogy ez egy nagyszerű téma.
Hosszú szünet után kerestem most elő azt a régi receptet, és alakítottam a mostani ízlésemhez. Ráadásul nemrégiben a minimuffin-formák is előkerültek, és úgy jött ki a tésztamennyiség, hogy a kedvenc virágos formám mellett ezek egyikébe is jutott.1 citrom és 2 narancs héját lereszeltem egy nagy tálba, levét kifacsartam (kb. 1,5 dl lett összesen), és a rostokat is a tálba kapartam a facsaróból. Hozzáadtam 2 evőkanál őrölt lenmagot, ½ teáskanál sót, 2 evőkanál barnacukrot, 2 dl vizet, 2 bögre (0,5 liter) Graham lisztet, 1 evőkanál sütőport és bő 1 dl étolajat (úgy szemre). Jól elkevertem; ezúttal kevés liszttel kellett még igazítanom az állagán (a kifacsart gyümölcslétől és a liszttől is függ, hogy kell-e, illetve hogy liszt vagy víz szükséges). Kikent muffinforma mélyedéseibe kanalaztam, és közepesen forró sütőben tűpróbáig sütöttem. Ebből a mennyiségből 12 normál és 12 mini muffin lett.
* * *
Akár VKF!-es bejegyzés is lehetett volna ez, csak némileg lekéstem a határidőt, meg nem is állítanám, hogy feltétlenül a muffinforma a kedvenc tárgyam a konyhában. Igazából nincs egyetlen kedvencem, inkább csak az egyszerű, de minőségi, időtálló dolgokhoz vonzódom, amiket sokoldalúan használhatok a mindennapokban.
3 megjegyzés:
Érdekes, a muffin nem sz én műfajom. Néha-néha sütök csak. Lehet, hogy nincs türelmem a formák kivajazásához-lisztezéséhez, elmosogatásához. A sósak viszont izgatnak, meg ez a citrusos változatod is!
Én gyakran készítek, mert nincs vele sok munka, és kis találékonysággal mosatlanhegy se. A forma kikenése pedig úgy megy gyorsan, hogy megolvasztom a margarint, és tollkenővel rákenem. Ha szerencsém van, olyan szépen kijön a tészta, hogy elmosogatni se kell utána, elég csak egy konyhai papírtörlővel áttörölgetni a formát (persze ha édes után sós (vagy fordítva) sül benne legközelebb, akkor nem spórolom le a mosogatást).
ellenorizni kell:)
Megjegyzés küldése