Ünnepi zsemlekoszorú

Húsvétra készítettem az alábbi pékárut:

1 dkg friss élesztőt felfuttattam 1 dl vízben egy kis nádcukorral. Egy nagy tálba öntöttem 37,5 dkg Graham lisztet, adtam hozzá egy teáskanál sót, a felfuttatott élesztőt meg még vizet, és lágy, de nem ragadós tésztává gyúrtam (kb. 2,5 dl víz kellett hozzá pluszban). Letakarva a duplájára kelesztettem.

Egy marék aszalt paradicsomot ollóval apró darabokra vágtam (ha nagyon száraz, érdemes pár percre vízbe áztatni előbb). Egy marék hántolt napraforgómagot szárazon megpirítottam egy palacsintasütőben (pár perc mindössze, folyamatosan rázogatni kell). Egy kis üveg olívabogyó felét vízzel leöblítettem, alaposan lecsepegtettem, majd késsel összeaprítottam.

A megkelt tésztát 3 részre osztottam. Az egyikbe belegyúrtam a paradicsomot, a másikba a napraforgót, a harmadikba pedig az olívabogyót. Ezután mindegyik fajtát 8-8 darabra vágtam, és kis gombócokat formáltam belőle.

Vizet forraltam egy közepes lábasban, majd beleszórtam egy csomag (50 g) szódabikarbónát. Fajtánként belerakosgattam körbe a gombócokat, aztán átforgattam őket, annak végére érve pedig már szedtem is ki a berakás sorrendjében, és hagytam lecsorogni róluk a vizet.

Vékonyan kiolajoztam egy 26 cm átmérőjű tortaformát, majd a háromféle gombócból vegyesen kiraktam a koszorút. Késsel bevagdaltam mindegyiknek a tetejét.

200 fokra előmelegített sütőben 20 perc alatt megsült.

Azon melegében tálaltam. A maradék másnap is finom volt.

Amit legközelebb változtatni fogok:
A bevonatos forma és a gondos kikenés ellenére is odaragadt itt-ott, de végül sikerült épségben leszedni az egészet. A szomszédos gombócok nem mindenütt ragadtak nagyon össze, így több darabban tudtam csak áttelepíteni a tányérra. A barna liszt ellenére is szépen megkelt, jobb lett volna nagyobb kört rakni (pedig az eredetiben szereplő méretnél ez is nagyobb volt valamivel), illetve számomra egy egyszerű 6*4-es téglalap is szimpatikus elrendezésnek tűnik.

A recept eredetije az aktuális (37. számú) Dr. Oetker receptgyűjteményben szerepel Óriás sós koszorú néven, azt reformosítottam, valamint vega ízesítőket választottam bele (a húsos változatban pedig inkább mellé került a főtt sonka).