Káposzta-kolbász-krumpli egytál

Igazi téli fogás, cseréptálban összesütve a címben említett három hozzávaló, a felsorolás sorrendjében:

2 adaghoz felhasználtam egy fél fej (kb. 0,5 kg) káposztát (deszkán, késsel felcsíkozva), egy arasznyi darab füstölt kolbászt (bőre nélkül szeletelve) és fél kilónyi vékony héjú krumplit (alaposan megmosva, kettévagdosva). Hideg sütőben indítva 200 fokon 45 percet sütöttem, plusz 15 percet az elzárt sütőben hagytam.

Fűszerezni nem kívántam, egy megfelelően ízletes kolbász szerintem tökéletesen elintézi az ügyet. Ki-ki sózhatja a tányérján, ízlés szerint.

Savanyú káposztából talán még jobb lett volna, csak az sajnos már elfogyott, és nyers káposztám sincs már itthon annyi, hogy érdemes lenne nekiállni savanyítani. Ecetes uborka viszont szerencsére akadt a sufniban, úgyhogy ezt tálaltam mellé, hogy mégis meglegyen a savanyú.

Idő: egy jó óra elteltével lehet enni, de csak 10 percnyi munka az összerakás
Pénz: kb. 250 Forint a fenti mennyiség
Hazai hozzávalókból.

Gombás pizza

Kiadós és ízletes ebéd, alig egy kis munkával - persze ez csak azért lehetséges, mert a megfelelő időben (nyár végén, a hozzávalók szezonjában) nem sajnáltam a fáradságot a szószfőzésre és -eltevésre.

Az alap a jól bevált pizzatészta, ezúttal némi kelesztéssel, ami kifejezetten jót tett neki. A rávaló pedig egy üveg (330 ml-es) padlizsános-paprikás paradicsomszósz, kb. 1/2 kg közepes méretű csiperkegomba (a felsorakoztatott kalapok közé "rácsot" raktam a félbevágott, illetve felkarikázott tönkökből), egy csokor friss kakukkfű levelei (miután kibányásztam a hó alól, kutya baja), valamint 10 dkg reszelt sajt (füstölt parenyica). 180 fokon fél óra alatt megsült, előmelegítés nélkül.

Idő: kb. 1 óra elteltével lehet enni, de ebből csak kétszer 10 percnyi munka (az egyik felvonás a tésztagyúrás, a másik meg a pizza összeállítása)
Pénz: kb. 700 Forint az egész, ami 3 bőséges vagy 4 normál adag
Hazai alapanyagokból, az olívaolaj kivételével.

Gombás-krumplis egytál árpagyönggyel

1/2 bögre árpagyöngyöt beáztattam egy éjszakára (ez most fontos lépés, mert így puhul majd meg egyszerre a többi összetevővel). Másnap leöntöttem róla a nagyja áztatóvizet, majd a vizes magokat szétterítettem egy kerámia piteforma alján. 4 közepes szem, vékony héjú krumplit alaposan megmostam, felcikkeztem, valamint 12 kisebb darab (kb. 25 dkg) csiperkegomba tönkjét levágtam. Az előkészített zöldségeket elrendeztem az árpagyöngy tetején (egy-egy körbe azonos krumpli darabjai kerültek, és a gombatönköknek is lett helyük). 1 kis doboz (175 g) natúr joghurtot a dobozában elkevertem 1/2 kiskanál sóval, frissen darált tarkaborssal és morzsolt petrezselyemzölddel (legyen erőteljesen fűszeres, a zöldségek és az árpagyöngy sokat átvesz), majd a rakottasra csorgattam. Az összeállított ételt beraktam a hideg (!) sütőbe, és 200 fokra kapcsolva 30 percig sütöttem, meg utána még 15 percig az elzárt sütőben hagytam. Ezidő alatt a gomba és a joghurt által engedett lében puhára párolódott az alján az árpagyöngy (tényleg nem hiányzott a plusz folyadék), megsültek a zöldségek, és enyhén megpirult az egésznek a teteje. A sütőből kivéve a piteformában tálaltam (így kevesebb a mosatlan + nem megy szét a minta az átrakáskor; alátét persze kell, és eleinte nem tanácsos puszta kézzel megfogni a tálat). 1 bőséges adag.

Idő: kb. 1 óra elteltével lehet enni, de csak 10 percnyi munka az összerakás; az árpagyöngy áztatásáról ne feledkezzünk meg!
Pénz: kb. 250 Forint
A fő összetevők mind hazaiak voltak, a fűszerek nem.

Csokis-mogyorós zabkeksz

A múltkori áfonyás után most más ízesítőkkel próbáltam ki ugyanazt az alapot:

Mindent ugyanúgy csináltam, csak az áfonya helyett 1-1 dl (kb. 5-5 dkg) durvára vágott étcsoki (86%-os kakaótartalmú) és mogyoró került a tésztába. Ez a mennyiség annyi, hogy külsőre ugyan nem túl látványosan, ízre viszont határozottan csokis és immár pirított mogyorós csemege lett. Ízlik annyira, hogy ezt a változatot is megtartom!

Idő: kb. másfél óra elteltével van kész az első adag, és úgy két óra összesen, de ennek csak kb. a fele telik ténylegesen munkával
Pénz: kb. 1000 Forint az egész adag, 15 Ft/db
Hazai alapanyagokból, a mazsola, a csoki és a barnacukor kivételével.

Lecsós árpagyöngy káposztával, pataki tálban (vegán)

Többféle kombinációban készítettem már ételt ezekből a hozzávalókból, s mivel mindegyik ízlett, gondoltam, nem nagy kockázat összerakni őket a pataki tálba és így készre sütni. Valóban, egy egyszerű, ízletes, vegán egytálétel lett belőlük.


Előző este beáztattam 1 bögre árpagyöngyöt, reggel pedig a pataki tálat a fedelével együtt.

Az étel összerakása: A tálból kiöntöttem az áztatóvizet, majd szétterítettem az alján a lecsepegtetett árpagyöngyöt. Megszórtam 1 teáskanál tengeri sóval. Ráöntöttem 1 üveg (720 ml-es) házi natúrlecsót. Végül deszkán, késsel keskeny csíkokra vágtam 1 kis fej (szűk kilónyi) káposztát, és ezzel betakartam az egészet.

A tál fedelének ráhelyezése után beraktam a hideg (!) sütőbe, és 200 fokra kapcsolva 1 órát sütöttem, majd 15 percet az elzárt sütőben hagytam. Ezalatt megpuhult az alján az árpagyöngy a lecsó paradicsomos "levében" (ezért nem kell alá plusz folyadék, ez bőven elég), és a káposzta is finoman megpárolódott a tetején. Ez a mennyiség 3 bőséges vagy 4 normál adag.

Idő: az összerakástól számítva kb. másfél óra elteltével lehet enni, de az előzetes áztatásról (árpagyöngy, tál) ne feledkezzünk meg; ebből csak kb. 10 perc munka összeállítani
Pénz: 300 Forintból lazán kitelik az egész (házi lecsót számolva anyagáron)
Csupa hazaiból, mindössze a só kivételével.

Gesztenyés-meggyes csiga (vegán)

Nálam a maradék az esetek túlnyomó többségében nem maradék készételt jelent, hanem bontott csomag/üveg hozzávalókat, amelyek eltarthatósága már korlátozott. Ilyenekből volt most készletkisöprés, és lett belőlük ez a sütemény:

Előzetesen kivettem a fagyasztóból 1 csomag (25 dkg) natúr gesztenyemasszát, hogy felengedjen. Ez lett a töltelék alapja. Miután kiolvadt, hozzákevertem fél üveg (kb. 2 dl) meggylekvárt, 1 evőkanál rumot és 2 evőkanál mézet. (Fontos, hogy lekvár legyen, dzsemből kevesebb mehet csak, hogy ne tolja el az állagot. A rum kihagyható, ha valakit zavar az alkohol, bár a sütés során úgyis elpárolog. Az édesítés mértéke pedig ízlés szerint, nyilván sok függ attól, hogy mennyire édes a lekvár, no meg hogy ki mennyire édesszájú.)

A tésztához 2,5 dl langyos vízben feloldottam 1 evőkanál barnacukrot, majd belemorzsoltam 2 dkg friss élesztőt, és megvártam, míg felfut. Közben egy nagy tálba öntöttem 50 dkg teljes kiőrlésű tönkölylisztet (előzetesen már át volt szitálva, még mikor az ünnepi sütéshez készítettem elő), 1/2 csomag sütőport, 1 csipetnyi sót és 1 evőkanál őrölt lenmagot, és összekevertem. Hozzáadtam a felfuttatott élesztőt, nagyjából elkevertem, majd hozzáöntöttem kb. 1,5 dl étolajat, és így gyúrtam készre. (Szükség esetén víz, illetve liszt hozzáadásával lehet igazítani az állagon. Egy puha, de nem ragadós tésztagombóc a cél, amivel majd alálisztezés nélkül is jól lehet dolgozni. Tönkölyliszt helyett sima teljes kiőrlésű búzaliszttel vagy Graham liszttel is jó, számtalanszor készítettem már így is - de azért kelt tésztákhoz a tönköly az igazi.)

A tésztát letakarva, langyos helyen kelni hagytam (kb. fél óra), utána formáztam csak meg (ha sietünk, kelesztés nélkül is jó, de azért nem válik hátrányára ez a lépés). A megkelt tésztagombócot megfeleztem, majd külön-külön kb. fél centi vastag téglalapot nyújtottam belőle. Megkentem a fele töltelékkel úgy, hogy az egyik hosszanti szélén egy keskeny sáv üresen maradjon, majd az ezzel szemközti oldala felől óvatosan feltekertem. Cikkcakkban kis trapézokat vágtam belőle, majd az így kapott csigákat a szélesebb oldalukra állítottam és a közepüket kézzel benyomtam (azért szeretem ezt a formázást, mert így a töltelék nem kerül közvetlenül a tepsire, ezáltal biztos nem ég oda). Szilikon sütőlappal bélelt tepsire sorakoztattam őket (szilikonlap hiányában vékonyan ki kell olajozni a tepsit). 2 adagban sültek meg (2*16 csiga), 180 fokon 25 perc alatt. Amíg az első adag sült, bőven volt időm megformázni a másodikat. Most ebből is csigákat vágtam, de adott esetben egészben, bejgliként is meg lehet sütni (a mákoshoz hasonlóan).

Idő: egy jó óra elteltével lehet enni az első adagot, de két óra alatt mindenestül megvan, és ebből kb. 40 perc a munka
Pénz: kb. 800 Forint
Alapvetően hazaiból, néhány apróság kivételével.

Barnarizsfelfújt szilvával és naranccsal (vegán)

A minap a tejfölös-tejszínes gyümölcskrém kapcsán szóba került a rizsfelfújt is. Akkoriban persze még a hagyományos változat ment, a Horváth Ilona féle recept pontos betartásával. Később ugyan volt még egy reformosított változat, amit szintén többször is elkészítettem (immár csak magamnak), de aztán remekül megvoltam én rizsfelfújt nélkül is. Tulajdonképpen még most se hiányzott olyan veszettül, de eljátszottam egy kicsit a gondolattal, hogy tej és tojás nélkül lehetne-e valami hasonlót összehozni, természetesen barna rizsből. Végülis... miért ne lehetne? Kitaláltam, hogyan, és persze muszáj volt kipróbálnom, hogy tényleg működik-e. Íme a kísérlet eredménye:

A szilvás-narancsos keverék előkészítésével kezdtem, még előző este: 10 dekányi aszalt szilvát (saját aszalású muskotályos szilva még nyárról) összedaraboltam, és egy nagyobb, fedeles tálba tettem. 2 narancs levét kifacsartam, és a szilvára öntöttem, végül a rostokat is hozzákapartam a facsaróból. Így jól ellepte a folyadék a szilvát. Lefedtem, és elraktam a hűtőbe.

Másnap elővettem a narancslébe áztatott szilvát, és hagytam, hogy szobahőmérsékletre melegedjen. Közben elkészítettem a rizsfelfújtat, meg ezt is kiegészítettem még 1 narancs felkockázott húsával. Meg tettem hozzá 1 teáskanálnyit a pálinkába áztatott aszalt szilva levéből is (ízlés szerint elhagyható, ha zavar az alkoholtartalma).

A rizsfelfújthoz 1 bögre barna rizst megmostam, majd 2 bögre vízzel feltettem főni egy vastag aljú lábasban. Forrás után kis lángon, lefedve majdnem puhára pároltam (kb. 20 perc), majd elzártam alatta a lángot, és továbbra is lefedve állni hagytam (még kb. 20 perc). Így a végére szinte teljesen beszívta a folyadékot és meg is puhult a rizs.

Kötőanyagnak pedig az alábbiakat kevertem össze egy tálban: 3 púpozott evőkanál zabpehelyliszt, 2 evőkanál finomítatlan nádcukor, 1 csipet só, 1 teáskanál szódabikarbóna. A porok összekeverése után került még bele kevés víz, végül pedig 2 evőkanál citromlé. Egy sűrű, de kanállal (praktikusan a méréshez használt evőkanállal) jól keverhető massza volt a célom, ennek megfelelően adagoltam a vizet. Ezt az egészet hozzákevertem a lábasban a megpuhult rizshez.

Egy közepes tepsit kiolajoztam, és egy marék zabpelyhet szórtam bele. Rázással elértem, hogy az aljára és az oldalára is zabpehelyszemek tapadjanak, a maradékot pedig a rizses keverékhez forgattam, mielőtt még beleöntöttem a tepsibe. A kanállal elegyengettem a tetejét, majd beraktam a sütőbe. 200 fokra kapcsoltam, és 25 percig sütöttem, majd még 5 percig az elzárt sütőben hagytam. Akkor van kész, mikor körben elválik a tepsitől, és a beleszúrt fogpiszkálóra se tapad semmi (tűpróba).

Rácsra borítva hűlni hagytam. Langyosan már jól lehetett szeletelni, kihűlve meg még jobban. Én nem kedvelem az öntetben úszó dolgokat, ezért kis tálban raktam mellé az aszaltszilvás-narancsos keveréket (amit több narancslével lehet hosszabb lére engedni, és ténylegesen öntetként tálalni, ízlés szerint; de amúgy maga a rizsfelfújt se száraz).

A színe ugyan elárulja, hogy nem a megszokott fehérrizses-tojásos felállás, de állagát tekintve egész közel áll hozzá. Szándékosan csak mérsékelten édesre készítettem, hiszen a hozzá tálalt gyümölcsös keverék igencsak édes a szilvának köszönhetően, és jut is belőle bőségesen. Ha valakinek még ez is kevés, akkor egy kis mézet csorgasson rá inkább a tányérján. (Így a kevésbé édesszájúakra sincs rákényszerítve az "egy álló édes" íz, és ki-ki ízlése szerint beállíthatja a neki épp megfelelőt.) Más gyümölcsökkel is el bírom képzelni, ami épp akad, viszont szerintem mindenképp kár megfőzni, és az aszalvány is jobb így, mint a felfújtba belesütve. (Ha már főtt, akkor legyen inkább egy finom gyümölcsdarabos házi dzsem, azzal már nem is kell semmit csinálni a tálaláson kívül.)

Idő: a rizs felrakásától számítva kb. másfél óra elteltével lehet enni, de a munka csak 10-15 perc vele (és a szilvát vagy egyéb aszalványt ne felejtsük el előzetesen beáztatni)
Pénz: kb. 400 Forint az egész
Narancs, citrom, nádcukor nincs hazai, és minden bizonnyal a rizsnek is csak a forgalmazója magyar (az is valami :) A hazai szilva sokat javít az összképen :)

Tippek és trükkök: Befőttbontás

A sok-sok nyári-őszi befőzés után így télidőben igen gyakran kerül sor nálam egy-egy befőtt vagy dzsem felbontására. Ami jó esetben megy könnyedén, rossz esetben meg csak nem akar engedni az a fránya fedő. Ráadásul én olyan telhetetlen vagyok, hogy úgy szeretném megoldani, hogy a fedő ne deformálódjon el, hanem a következő szezonban is tudjam használni. (Ez főleg a nem szabvány méretűeknél érdekes, amiket, ha tönkremennek, nem lehet pótolni. De a szabvány fedőkből se mindegy, hogy mennyi újat kell vásárolnom egy-egy szezonban.) A feszegetés és az itthon fellelhető bontó tehát kizárva :(

Egy kedves olvasóm írta egyszer megjegyzésben az alábbi módszert: Az üveg fedelét határozottan a csempéhez ütögetve könnyedén le lehet csavarni a tetőt. Ha mégsem, akkor meg kell ismételni az ütögetést, de előbb-utóbb sikerülni fog. Az ütögetéstől ugyanis picit megmozdul a fedő és némi levegőt kap a tartalom, viszont a fedő van annyira rugalmas, hogy megtartja az alakját. Bevallom, először kicsit féltettem a csempét is, meg az üveget is, de remekül bevált a módszer, még kis átmérőjű fedők esetében is. Úgy érdemes fordítani az üveget, hogy a fedő a körmei között kapja az ütést, és azért érzéssel püfölni.

Sült camembert zöldfűszerekkel, krumplival

Még az ünnepekkor jutott eszembe, hogy szívesen megismételném a Camembert sajtos kenyér zöldfűszerekkel című nagysikerű darabot. Igen ám, de nem volt a boltban Camembert. Nemhogy olyan, ami ehhez a legjobb - semmilyen! Mivel viszont minden más tervezett dolgot sikerült megvenni ott, inkább halasztottam az ügyet, ahelyett, hogy esetleg másik boltban is ugyanilyen készlethiánnyal szembesüljek (a két ünnep közötti kiéhezett vásárlótömeg mellett). Így is volt mit enni, a kenyér meg sorra került később. Ugyanis mikor legközelebb mentem ugyanabba a boltba, nemcsak hogy volt többféle márkájú és ízesítésű Camembert, de a kenyérhez való fajta még akciós is volt. Így hát többet is vettem, és a natúr megevésen meg a kenyéren túl például ezt a kevés munkával elkészíthető, de kiadós és ízletes ebédet is készítettem ma belőle:

Az egyszemélyes adaghoz meghámoztam és vékony hasábokra vágtam 1 adag krumplit (tányéron, csomójára "mérve"), majd egy tepsire raktam, összeforgattam 1 evőkanál olívaolajjal, és vékony rétegben szétterítettem úgy, hogy a tepsi egyik vége szabadon maradjon a sajtnak. Enyhén sóztam, aztán betettem a sütőbe, és 200 fokra kapcsoltam. 20 perc elteltével pedig mellétettem az előkészített sajtot is a saját papírján, és így sütöttem készre (még 10 perc, a krumplit kell kóstolni).

Míg a krumpli sült, kibontottam 1 csomag natúr Camembert sajtot, fogpiszkálóval megszurkáltam a tetejét, friss zöldfűszereket tűztem bele (kakukkfű, zsálya és rozmaring akadt itthon), és megcsepegtettem egy kis olívaolajjal. Ennek sokkal kevesebb sütés kell, mint a krumplinak, azért a késleltetett berakás.

Tálaláskor a tányér közepére emeltem a sajtot, és köréje raktam a krumplit. Amíg lefényképeztem, épp ehetőre hűlt. A sajt tetején felvágtam a héjat, így remekül hozzá tudtam férni az olvadt belsejéhez, és azzal enni a krumplit. A zöldfűszerek finom ropogósra sültek, főleg a zsálya ízlett, legközelebb többet rakok belőle.

Friss zöldfűszerek hiányában pedig nem szárítottal próbálkoznék, hanem inkább natúr sütném meg a sajtot, és egy hozzá illő dzsemmel dobnám fel a tálaláskor (mint amit a rántott Camemberthez szokás): például bodzadzsemmel vagy birsalmás szőlődzsemmel.

Idő: kb. 35 perc elteltével lehet enni, de ebből 5-10 percnyi csak a munka
Pénz: ez most 350 Forintból kitelt, amúgy nyilván a Camembert a fő tétel benne
Az olívaolaj kivételével hazaiból.

Pirított dara gyümölcsszósszal

Egyszerű, gyors vacsora:

Az egyszemélyes adaghoz 2 dl teljes kiőrlésű tönkölydarát állandó kevergetés mellett megpirítok kb. 2 evőkanálnyi olajon vagy vajon egy vastag aljú lábasban, aminek megfelelő fedője is van. A tűzről levéve felöntöm 3 dl vízzel (bátran kell önteni, az eleje azonnal felforr és gőzöl, de aztán lecsendesedik), enyhén sózom és összekeverem, majd visszateszem a tűzhelyre. Lefedem egy jól illeszkedő fedővel, elzárom alatta a lángot, és 5-10 percet állni hagyom, hogy a dara felszívja a vizet és megduzzadjon.

Közben elkészítem a gyümölcsös szószt: 1 kis üveg (4-5 dl-es) meggybefőtt levét egy kis lábasba öntöm, és simára keverem 1 evőkanál étkezési keményítővel. Állandó kevergetés mellett addig főzöm, míg besűrűsödik. Ekkor hozzáöntöm a meggyszemeket is, és összemelegítem. Ebből egy jó sűrű szósz lesz, aki folyósabban szereti, egészítse ki a befőttlevet némi vízzel, plusz ízlés szerint állítsa be az édességét.

A tányér egyik felére öntöm a darát, mellé pedig a meggyszószt. Lusta változatban nem befőttből készítek szószt, hanem egyszerűen csak felbontok egy üveg házi dzsemet, amiben jó sok gyümölcsdarab van, és ezt kanalazom a darához (ezt nem érdemes megmelegíteni, mert a kocsonyásító kienged és túl leves lesz az egész). Vagy a hűtőben fellelhető darab dzsemeket sorakoztatom ki, és próbálok minél többet befejezni közülük. (Érdekes módon ha befőttből készítem, szinte mindig meggyre esik a választásom, dzsemből viszont bármilyen jöhet.)

Idő: kb. 20 perc
Pénz: kb. 100 Forint
Hazai alapanyagokból.

Alapreceptek - Pite- és lepénytészták

Háromlisztes alaptészta (vegán):

• 5 evőkanál teljes kiőrlésű búzaliszt
• 5 evőkanál teljes kiőrlésű rozsliszt
• 5 evőkanál kukoricaliszt
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• kb. 1/2 dl étolaj
• 1-2 evőkanál méz (illetve ízlés szerint lehet több)
  
• 1-2 dl víz, hogy egy összedolgozva könnyen alakítható, nem ragadós tészta legyen belőle
  

Ezzel a tésztával készítettem már:

• Almás pite
• Birsalmás-mákos pitetorta
• Egyszerű barackos pite
• Kókuszos lepény

Zabpehelylisztes alaptészta (vegán):

• 10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt vagy tönkölyliszt
• 10 dkg zabpehelyliszt
• 1/2 kiskanál só
• 1 evőkanálnyi olaj
• kb. 1,5 dl víz

Ezzel a tésztával készítettem már:

• Almás-körtés pite
• Sütőtökös-mákos pitetorta

Gyors pizzatészta (vegán):

• 2 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt vagy Graham liszt
  
• 1 csomag (7 g) szárított élesztő VAGY 1 dkg friss élesztő, de ezt célszerű felfuttatni a vízben a mézzel/cukorral
  
• 1 teáskanál só
• 1 evőkanál olívaolaj
• 1 teáskanál méz vagy nádcukor
• kb. 2 dl langyos víz

* nem szükséges kifejezetten keleszteni, ha úgy jön ki, elég, ha addig áll, míg elkészítem a feltétet - de nem válik hátrányára, ha mégis pihen egy fél órát
* a tűzhelyhez tartozó sütőlemezt vékonyan kiolajozom, és kézzel elegyengetem rajta a tésztát, kis peremet csinálva neki a szélén; fogyasztáskor 4, téglalap alakú szelet lesz belőle

Ezzel a tésztával készítettem már:

• Pizza-félék: ebben a bejegyzésben még egy másik tészta szerepel (korábban az volt az alapreceptem), de ezt is készítettem már azokkal a feltétekkel
• Zöld pizza: édesköményes feltéttel
• Pizza sok zöldséggel, szósz nélkül
• Pizza grillezett paprikával és paradicsommal
• Zöldséges pite
• Kelbimbós-krumplis pite
• Krumplis lepény
• Zakuszkás-sajtos lepény
• Gombás pizza

Kefíres/joghurtos kelt tészta (tejes, illetve igény szerint használható hozzá növényi joghurt):

• 1 dl langyos víz
• 1 dkg friss élesztő
• 1 teáskanál méz/nádcukor
  
  
• 30 dkg teljes kiőrlésű liszt
• egy csipet só
• 1/2 dl olaj
• 1 kis pohár (175 g) kefír/joghurt

Ezzel a tésztával készítettem már:

• Szilvás lepény
• Gyümölcsös lepény az ősz jegyében
• Körtés pitetorta Camembert sajttal
• Kapros túrós lepény

Egyéb piték jó alaptésztával (vegán):

• Lugosi Dóra almás lepénye
• Cukkinis-túrós pite (mogyorós tésztával - maga a tészta vegán)
  
• Mese-mákos almás pite (egyszerű búzalisztes tésztával)
  

Miket fogyasztok és miket nem

Kerülgetem már egy ideje (pár hónapja) ezt a bejegyzést a Piszkozatok között. Időnként kinyitom, beleolvasok, kiegészítgetem ezzel-azzal. Nyilván azért kezdtem el írni, mert úgy gondoltam, hogy érdemes néha a háttérről is elmélkedni, nem mindig csak recepteket írni. Aztán jól elbizonytalanodtam, olvasgatva ezzel kapcsolatos fórumokat, illetve mások hasonló témájú blogbejegyzéseit, különös tekintettel a hozzáfűzött megjegyzésekre. Mert nem kívánok értelmetlen vitába szállni Neves és Névtelen hozzászólókkal arról, hogy helyes-e ez így. Nekem jó; vagy ha úgy érzem, hogy mégse, akkor majd változtatok. De ez nem győzködés, hanem saját belátás hatására szokott bekövetkezni. Én itt csak bemutatom az életmódomat, aztán ki-ki szabadon eldönti, hogy egyáltalán olvas-e, s ha igen, mit próbál ki, mit fogad meg a leírtakból.

* * *

A Vegán ételek hónapja jegyében nem esett nehezemre sok-sok vegán finomságot készíteni és enni, pedig messze nem vagyok vegán. Néha még vegetáriánus se. Inkább csak válogatós - legalábbis annak, aki valamiféle címkét szeretne rendelni mindahhoz, amit a (virtuális és valóságos) kamrapolcomon lát, meg amit időnként házon kívül fogyasztok. Ráadásul ez sem állandó, hiszen tapasztalataim és olvasmányaim hatására is folyamatosan változik az ízlésem, meg egyre-másra vannak hosszabb-rövidebb időszakok, amikor valamit nagyon, illetve nagyon nem kívánok - és engedni szoktam ilyetén megérzéseimnek.

A húsfélék sokkal inkább a minél kevésbé feldolgozott, minél kevésbé mű ételek felé való törekvés jegyében maradtak el nálam. Előbb csak a jobb minőségre törekedtem a lehetőségeken belül, majd később kikoptak a felvágottak, az előrecsomagolt pácolt húsok, a virsli. Aztán a friss húsokat is egyre inkább megválogattam, mígnem elérkezett az a pont, hogy már azt se főzök. Nem tiltottam le magam a húsról, de nem hiányzik - minden bizonnyal azért, mert van sok más, amit szívesebben fogyasztok. Így ha én főzök, az alapvetően húsmentes ételeket jelent, házon kívül viszont, ha úgy jön ki, nem csinálok különösebb ügyet a húsevésből. Ami néha (ritkán) előfordul a konyhámban, az valamiféle hal (ezt veszek időnként - konzerv vagy fagyasztott formában), vagy pedig házi disznótoros kóstoló (ha kapok), esetleg szárazkolbász. A nyers hússal való tevékenykedést nem igazán szeretem, és komoly húsétel után elég nagy lelkierő kell a mosogatáshoz is - szóval kivételesen rendkívüli eset, ha mégis rászánom magam a témára.

Igazán nagy tojásfogyasztó sosem voltam, és jó ideig párhuzamosan ment nálam az igazi (de csakis házi) tojás, meg a lehetséges helyettesítők. De nagyon kis fogyasztásnál már eléggé kényszer-jellegű még a 10 darabból is az utolsó néhány, úgyhogy már jó ideje hanyagolom inkább. Nemrég volt egy kísérletem, vettem 10 tojást a piacon (friss, tanyasi, garantáltan jó tojás volt), mert kíváncsi voltam, hogy annyi szünet után hogy esik. Megállapítottam, hogy nem túl jól, úgyhogy kár lenne erőltetni a témát. Házon kívül viszont ezen se problémázok, főleg, ha rejtett formában van valamiben (pl. süteményekben, panírozásban, stb.). Csak lehetőleg ne nyersen - úgy sose ment igazán...

Elég kevés tejterméket fogyasztok, így a piacon vásárolható házi tej, amiből a legkisebb üveg is 1,5 liter, nem fogy el jóízűen, pláne rendszeresen. Egy időben próbálkoztam vele - kétségtelenül nem egy kategória a bolti tejjel, már a megjelenése sem, de általában túróként végezte, mígnem beláttam, hogy nem érdemes erőltetni. Viszont a tejmentes élet sem az én világom. Főleg az a vonal idegen tőlem, amikor az igazi tejtermékek helyett mindenféle növényi helyettesítő kerül az ételekbe. Ha én időnként készítek ilyen fogást, inkább beleteszem a rendes sajtot, joghurtot/kefírt, tejfölt, vajat, esetleg tejszínt, túrót. Ha pedig nem sikerül megfelelő minőségűt beszerezni, akkor maradnak a hivatalból vegán ételek - legalábbis egy időre. A teljes tejtermék-elhagyásnak egyébként én nem tapasztaltam annyira drasztikus hatását, mint sok helyen - a tejfogyasztás elleni érvelés részeként - olvastam (nem vagyunk egyformák...).

Ami megy:

• Korlátlanul jöhet: Friss, szezonális, normálisan érett zöldség, gyümölcs, lehetőleg közvetlenül attól, aki megtermelte. Ezek képezik a napi menü alapját, meg ezek kerülnek az üvegekbe, hogy szezonon kívül is élvezhessem egyiket-másikat.

• Tartósítás. De csakis házilag, cukor és és egyéb nem oda való adalékok nélkül. Vannak helyzetek, amikor nagyon jól jön, akár azért, mert szezonon kívül is van ízletes alapanyagom, ráadásul szezonbéli, alacsony áron, akár azért, mert a félkészből gyorsan, minimális munkával tudok ízletes ételt készíteni. Nálam a tartósítás elsősorban a befőzés, meg némi aszalás. Fagyasztani kész ételt nem szeretek, némi félkész fasírt vagy gombóc viszont általában van betárazva.
  

• Kisebb mennyiségben: Gabonafélék, hüvelyesek, olajos magvak; teljes értékű és lehetőség szerint hazai kivitelben (ami itt nem terem meg, az maradjon csak ritkán előkerülő különlegesség). Az utóbbi időben tényleg csak visszafogottan mennek ezek, egyszerűen nem esik jól a nagy mennyiségű gabonaféle.
  

• Édesítéshez méz, s mivel nem vagyok édesszájú, igen visszafogott mennyiség csak. Még kevesebb barnacukor és gyümölcscukor (ebből éves fogyasztásom túlnyomó része a birsalmasajtba megy el, amit aztán jórészt elosztogatok) - főleg olyan esetekben, amikor hőkezelve lesz, és emiatt sajnálom a mézet. De sokszor megteszi a mazsola vagy valamilyen aszalt gyümölcs is, vagy frissből a jó érett.
  

• Friss zöldfűszerek a kertből. A legtöbb szárítottat is magam tárazom be a feleslegből a szűkösebb időkre.

• A tea-mániám töretlen, főleg hideg időben. Időnként a fekete tea is jólesik, különösen az Earl Grey.

• Az alkoholt se kerülöm mániákusan; amibe kell, megy a rum, vanília kivonat, bor, sőt, utóbbiból egy-egy kis pohárral még iszok is, ha jólesik egy finom étel után.

• Ecetet se csak takarításra használok, bár tény, hogy nem túl sok fogy, mert a salátáknál az öntet a halálom.

• A sima sütőpor is megy néha, nem érzek késztetést a speciálisra, meg hogy mindent szódabikarbónával csináljak inkább.

• Szárított élesztő. Meg egyáltalán, élesztő. (Más kérdés, hogy a tésztafélék nem igazán mennek mostanság - az élesztős meg eleve hátránnyal indul ezen a téren, mert nagyon kevés nem készíthető belőle, ráadásul nem is tárolható sokáig.)

Ami nem megy:

• Fehér liszt (rozs meg tönköly se!), finomított cukor, fehér rizs.

• Mindenféle pótló, helyettesítő dolog: szója mindenféle formája, élen a kockával és a granulátummal, de a tofu és a szója alapú tejtermék-utánzatok se vonzanak; szejtán (amit kipróbáltam, látom a felhasználási lehetőségeit, de nem vágyom rá, pláne rendszeresen); növényi tejek (kíváncsiságból kipróbáltam, de nem igazán jött be); édesítéshez az ilyen-olyan szirupok, amik vagy nem igazán természetes anyagok, vagy messziről jönnek (tökéletes nekem a magyar méz, egyenesen a termelőtől beszerezve); karobpor, gabonakávé. Ha nagyon vágynék valamelyikre, inkább az igaziból jöhet egy minőségi adag, nem az "árnyékából".

• Ugyanennek a másik vetülete, hogy a hagyományos ételek reformos-vegás utánzása se célom. Lassanként kezdem ismerni annyira az alapanyagokat és a lehetőségeket, hogy egyre többször el tudok szakadni az ilyen receptektől, nem azokat alakítom át helyettesítéssel, hanem a cél lebeg a szemem előtt, és ahhoz próbálom kitalálni az elkészítést. Egyre többször sikerül is :)
  

• Bolti kész, félkész, por, stb. Mert iszonyú műanyag íze van! A félkész vonal annyiból persze hasznos, hogy nem mindig külön-külön kell vacakolni valamivel (pl. szószok, ivólé, stb. készítése a nulláról), hanem egyszer rászánok egy fél napot, és akkor egy időre el van intézve a dolog. Ezeket igyekszem úgy megcsinálni, hogy még a félkész felhasználására is rengeteg lehetőség legyen (pl. ezért nincs előre befűszerezve). Így az előny (gyors, egyszerű ételkészítés) megvan, a hátrány (tartósító, adalékok, mű íz, no meg ráadásul még drága is) viszont nincs.
  

• Bolti pékáru - mert ami már esetleg minőségi lenne, annak az árából többszöröse kijön házilag, és az a biztos! Meg szeretek is tésztázni :) És nem lételemem a kenyér; mondjuk sose voltam igazán nagy kenyérfogyasztó, de már jó ideje hetekig megvagyok nélküle és nem hiányzik. A fél kiló lisztből sütött házi kenyér meg egy hétig kitart, és utána szünet kell!

• Bolti innivalók - a legtöbb eleve túl cukros, de a sok igazi gyümölcs mellett már a sűrítményből készített 100%-os levek se ízlenek. Házon kívül az ásványvizet választom, ha lehet, de egyébként a csapvízzel sincs bajom (itthon simán azt iszom).

• Fűszerkeverékek - jobban szeretem én szabályozni az összetételt, és kihagyni, ami szerintem nem való oda.

• Újabban a házi ételízesítő is alig fogy - egyszerűen mindennek megvan a saját íze, nem kívánom hozzá az általános zöldség-ízt. A fűszerek is igen visszafogottan fogynak, ugyanezen okból. Ha valamit csak jól befűszerezve lehet ízletesen elkészíteni, annál egyből felmerül bennem, hogy biztosan jó-e azt enni.

• Továbbra sem bírom a hagymaféléket, és már nem is teszek elkeseredett kísérleteket, hogy hátha... (házon kívül azért a nem durván hagymás dolgokból eszek, ha úgy jön ki).

• A füstaroma. Meg a sörélesztőpehely. Nagy csalódás volt mindkettő.

• Ketchup, majonéz - sose szerettem, most meg már főleg nem.

• Csoki, bonbon, és a legtöbb édesség. Biztos velem van a baj, de egyszerűen nem szeretem őket. A jó minőségű étcsoki még csak-csak elmegy, de egy felbontott tábla hónapokig kitart, és általában egy részéből inkább keksz lesz. A nem megfelelő minőségű darabok viszont átalakítva/rejtve sem - és sajnos a molyok se a csokimikulásokkal kezdik, ha felbukkannak, hanem valami természetesebb dologgal (tudnak valamit :)

• Kávé - sose értettem, mi a jó benne. Ha nagyon nem megúszható házon kívül, akkor lehetőleg inkább csak egy cappuccinora nevezek be. De csak ha muszáj.

• Zsiradékok csak igen visszafogottan. Igen, sok dologból nem hagyható ki, mert például ez oldja ki a zöldfűszerek aromáját, de a mennyiséget nem kell túlzásba vinni. Ennek folyományaként nem csoda, hogy nincs nálam bő olajban sütés, vajas keksz, majonéz, és hasonlók.

• Nem hozzávalók, hanem módszerek, de nem nyerők: nagyon puhára főzés, turmixolás, pürésítés - mert ha rágás nélkül nyelhető, az olyan "ettem is meg nem is" érzés, mint a mesében. A leves se az én műfajom, de a krémlevessel meg aztán végképp ki lehet kergetni a világból. Valahogy szeretem, ha felismerhető, amit eszek. A többszörös hőkezelés se vonz (pl. főtt dolgok összesütve rakottasnak), az elkészítés munka- és mosogatásigénye miatt se, meg az így kapott ételállag miatt se (végszükség esetén vetem csak be, átalakítással egybekötött melegítés címszóval).
  

• Határozottan nem megy se a nagyon hideg, se a nagyon meleg étel/ital. Tehát a "jól behűtjük" című lépés nálam biztosan kimarad. És még egy érdekes megfigyelés: a legtöbb vegán ételből, ha van maradék, jólesik konyha-hidegen, nem feltétlenül kívánom megmelegíteni. Hűtő-hidegen viszont - brrr!

• Alapvetően nem az esetem az ételek újramelegítése. Nyilván összefügg ez azzal, hogy zömében rövid lére engedett, roppanós-puhára főzött zöldséges egytálételek vannak nálam terítéken, ezeknek meg a melegítéssel oda az állaguk, no meg egyiket-másikat alig több idő frissen elkészíteni, mint normálisan átmelegíteni (a "foltokban meleg" étel se nyerő nálam). Készételeket nem fagyasztok, ugyanezen okból, félkészeket viszont igen - itt a készre sütés/főzés egyben kiolvasztás-melegítés is (pl. fasírt, gombóc, stb.).
  

• Nem igénylem a többfogásos étkezéseket, kifejezetten jobban esik csak egyfélét (főétkezésre egy kiadós egytálételt, közöttük meg gyümölcsöt, kekszet, stb.) enni egyszerre.

• A gyümölcsöket az esetek túlnyomó többségében már nem kívánom feldolgozni. Ha jó minőségű, érett, akkor lecsúszik nyersen, mielőtt még kitalálnám, hogy mi legyen belőle. Ha nem az igazi - na, akkor van a trükközés, főzéssel/sütéssel, fűszerezéssel.
  

Gasztro-ciki (?) kategória:

• Margarin - tepsit kenni, meg ha nincs jó minőségű vaj a boltban, akkor végszükség esetén
  

• Étolaj - abból is a legolcsóbb, sajátmárkás, de csakis magyar!
  

• Citromsav - mert annyira kevés citrom fogy, hogy nincs mindig itthon, de van, amibe kell egy kis savasság, és nem illik bele semmilyen ecet
  

• Dzsemfix - van olyan dzsem, aminek az állagához muszáj (bár az utóbbi időben egyre inkább a lekvár műfajban utaztam, amihez nem kell); a cukrot viszont nem teszem hozzá, és garantáltan gyümölcs kerül csak az üvegekbe

• Csapvíz, sőt, nyáron időnként jólesik a buborékos változat is, amit egy szódásszifon segítségével itthon állítok elő

• Leértékelt üveges áru, leginkább az üveg miatt, amit befőzéskor tudok hasznosítani - persze csak akkor, ha nem valami bicskanyitogató összetételű az eredeti tartalom, amit kizárt dolog, hogy meg bírjak enni

Áfonyás zabkeksz

Érdeklődéssel nézek szét egy-egy új (számomra legalábbis) gasztroblogon, mikor feltűnik a gyűjtőoldal középső sávjában, vagy egyéb böngészés során rábukkanok valahogyan. Az alábbi recept eredetijét is egy ilyen kirándulásom során találtam, s mivel épp minden volt hozzá itthon (éljenek az ünnepi sütögetésből kimaradt hozzávalók), sőt, a vajat már kifejezetten időszerű volt felhasználnom, a kipróbálás se sokat váratott magára.



Egy nagy tálba öntögettem a következőket:

• 6,5 dl zabpehely
• 4 dl Graham liszt
• 1 dl sötét barnacukor (az eredetiben 1 dl sima cukor is volt még, én ezt kihagytam - az áfonyával és a mazsolával elég édes lett így is, de ha mindenképp édesebbre akarnám csinálni, akkor is inkább barnacukorból tennék többet)
• 2 teáskanál sütőpor
• 1/2 teáskanál só

Összekevertem, majd raktam hozzá a továbbiakat:

• 15 dkg puha vaj
• 2 evőkanál méz
• 1,5 dl aszalt áfonya
  
• 1 dl mazsola
• víz (1/2 dl-rel indítottam, de kellett még hozzá (a Graham liszt miatt várható is volt), így bő 1 dl került bele összesen - ennyivel jól összeállt, de a tiszta kezemhez nem ragadt az eredményül kapott tészta)

A tésztát hengerré formáltam - mivel én a kisebb kekszeket kedvelem, így két vékonyabb (4-5 cm átmérőjű) darabba. Betettem a hűtőbe, majd úgy fél óra elteltével elővettem, és kb. 1 cm vastag szeleteket vágtam belőle. Kézzel megigazítottam a szélüket, majd szilikonlappal bélelt tepsire sorakoztattam őket. 68 darab lett, 2 nagy tepsin fért el mind - lehet viszonylag sűrűn rakni, nem sokat nőnek oldalra, nem fognak összeérni. 180 fokon bő 20 perc alatt sült meg egy-egy adag - akkor van kész, mikor láthatóan pirul az alja, és a teteje is kezd. Ízletes, enyhén ropogós, de nem kemény kekszek lettek. Különlegességük, hogy nem olyan szembetűnően zabpelyhesek, mint a kézi ellapogatással formázott zabpelyhes kekszek, mivel itt a megpuhult zabpehelyszemeket a szeleteléskor elszabdaljuk a tésztában.

A receptért köszönet Lucillának. Bár nem tudok svédül, a hivatkozást követve kíváncsiságból ellátogattam a bolti változat gyártójának honlapjára. Meg is találtam ezt a fajta kekszet, meg a család többi tagját is, amiben az áfonya és a mazsola helyett más ízesítő van. Lehet, hogy a változatosság jegyében én is variálom majd ezt a jó alapot, bár az a sejtésem, hogy nálam mégiscsak ez az összeállítás lesz a kedvenc.

Idő: kb. másfél óra elteltével van kész az első adag, és úgy két óra összesen, de ennek csak kb. a fele telik ténylegesen munkával
Pénz: kb. 900 Forint
Hazai alapanyagokból, a mazsola és a barnacukor kivételével.

-------------

Utólagos kiegészítés:
További változatok ugyanerre az alapra:

• Csokis-mogyorós zabkeksz
• Gyömbéres-csokis zabkeksz

Tejfölös-tejszínhabos krém gyümölcsökkel

Ez egy szupertitkos recept... átalakítása :) Első barátom családjában ez volt A Karácsonyi Krém, amit egyszerűsége ellenére csak ekkor készítettek az év folyamán. Már akkoriban is szívesen tevékenykedtem a konyhában, és voltak ételek, amiket mindig én készítettem, igen nagy sikerrel (annyi rizsfelfújtat azóta se sütöttem, mint akkor). Aztán lassanként elkezdték megosztani velem a titkos családi recepteket is, amik még a nagymama specialitásai voltak anno. Elkészítettem, ők meg nosztalgiáztak. Ilyen előzmények után sikerült kiérdemelnem A Krém receptjét is.

Végül úgy alakult, hogy nem lettem családtag, de a receptet nem felejtettem el. Régebben többször is elkészítettem, barbár módon "csak úgy", mezei hétköznap is, ha úgy tartotta kedvem. Az utóbbi években viszont kikopott a repertoárból. Most Benzsi juttatta eszembe, s bár fejből már nem ment, azt azért még tudtam, hogy hol kell keresni az ezzel kapcsolatos feljegyzésemet.

Nem, a titkot nem fecsegem el így jó tíz év elteltével sem, mivel nem az eredetit, hanem a mostani, átalakított változatomat írom le. Aki pedig ismer, tudja, hogy én igazán nem kímélem a kiinduló recepteket, ha átszabásról van szó :)



Sütöttem egy adag vegán piskótát. Kb. felét megettem frissen, dzsemmel, a másik felét pedig valamennyire megszárítottam ehhez a krémhez. Kézzel kisebb falatnyi darabokra tördeltem, ügyelve rá, hogy ne nagyon morzsálódjon.

Tejszínhabot készítettem 4 dl habtejszínből 1 habpatronnal a habszifon segítségével.

Felbontottam 1 üveg szőlőbefőttet és 1 üveg körtebefőttet (720 ml-es üveg volt mindkettő, hozzáadott lé nélkül, natúrbefőtt módszerrel eltéve. A körtében volt egy darabka fahéj is ízesítésnek, amúgy 100% gyümölcs mindkettő.) Egy bögrébe öntöttem mindkettőnek a levét (amit a gyümölcs a dunsztoláskor engedett), a körtét pedig kis kockákra vagdostam.

Egy nagy tálba öntöttem 1 nagy pohár (450 g-os) 20%-os tejfölt (nem érdemes spórolni rajta, light tejföl vagy urambocsá' joghurt nem jó ehhez), majd simára kevertem a 2-3 részletben hozzáadott befőttlével (kb. 2,5 dl, ha hagyományosan eltett, leves befőttből készítjük, akkor értelemszerűen nem kell mindet beleönteni). Ezután hozzáadtam a tejszínhabot, és óvatosan összeforgattam.

Nem volt más hátra, mint hogy összeállítsam a krémet: Egy nagy (kb. 3 literes) üvegtál aljára kanalaztam a tejfölös-tejszínhabos keverékből, majd rászórtam egy marék piskótakockát és egy marék gyümölcsöt. Ezt ismételgettem addig, míg elfogyott minden hozzávaló. A tetejére a fehér keverékből került.

Hűtőbe raktam kb. fél napra (egy éjszakára is lehet), hogy a piskótadarabok megszívhassák magukat nedvességgel, ennek következtében némileg szilárduljon, no meg összeérjen az egész.

Kis tálkákba kanalazva tálaltam. Sajnos nem egy fotogén darab; messze jobb ízű, mint ahogy kinéz :)

Nem mondom, hogy sokszor lesz belőle ismétlés, de ennyi kihagyás után nem is volt rossz ismét - igaz, kicsit másképp. Azt viszont újfent megállapítottam, hogy a hűtő-hideg dolgok nem esnek nekem túl jól.

Idő: maga az összerakás nem egy nagy ügy (kb. 15 perc), viszont a piskóta és a tejszínhab előzetesen készítendő, meg a fél napot is célszerű kivárni a fogyasztás előtt
Pénz: kb. 800 Forintból megvan a fenti mennyiség (a házi készítésű belevalókat anyagáron felszámolva), ami 8-10 nagy adag
Zömmel hazaiból, a habtejszín viszont német volt.

Zakuszkás-sajtos lepény

Újabb egyszerűen elkészíthető és nem mellesleg nagyon finom lepényvariáció:

A tésztája egy adag vegán pizza alap, a feltét pedig 1 közepes üveg (0,5 liter) fejtettbabos zakuszka, valamint 1 guriga (kb. 20 dkg) füstölt parenyicából vágott csigák, és az egész megszórva egy kis szárított bazsalikommal.

Idő: kb. 1 óra elteltével lehet enni, de ebből csak kétszer 10 percnyi munka (az egyik felvonás a tésztagyúrás, a másik meg a lepény összeállítása)
Pénz: kb. 700 Forint az egész, ami 3 bőséges vagy 4 normál adag
Hazai alapanyagokból, az olívaolaj kivételével.

Hidegen sajtolt napraforgóolaj

Nem most volt már, hogy beruháztam egy üveg hidegen sajtolt napraforgóolajra. Tulajdonképpen nem is volt akkora beruházás: alig volt drágább, mint a finomítottak közül egyik-másik márkásabb fajta - azokról pedig már tudom, hogy a minőségükben messze nincs közöttük akkora különbség, mint az árukban (ezért nem átallom a legolcsóbbat - de csakis hazait - venni). Kíváncsi voltam, hogy a hidegen sajtolt vajon milyen. Ránézésre sötétebb színű és sűrűbb, bár ez is áttetsző.

Aztán úgy alakult, hogy a kóstolás sokáig váratott magára. Leginkább az ötleteket gyűjtöttem a felhasználásra, hiszen azt rögtön eldöntöttem, hogy ha már hidegen sajtolt, akkor kár lenne melegítéssel tönkretenni - a bő olajban sütés amúgy se megy nálam, de főzéshez vagy épp süteményekbe se kellene elpocsékolni. A legkézenfekvőbb hideg ötlet pedig szintén kilőve: a saláták nem mennek nálam rendszeresen és nagy mennyiségben, és épp az öntet a gyenge pont: akár ecetes/citromos-olajos, akár majonézes, a legtöbb esetben minimális öntettel, de sokszor inkább anélkül eszem meg szívesen. No de ha felbontom a literes üveg olajat, akkor nem csak hébe-hóba kellene fogyasztani belőle egy kicsit, ha nem akarom, hogy a levegőn csúnyán megavasodjon a vége. Ezek a natúr, finomítatlan dolgok ráadásul hajlamosabbak az ilyesmire...

Nemrég aztán elérkezett az idő, elszántam magam az üveg kibontására. Átható napraforgóillat csapta meg rögtön az orrom. Ez igen! Ez tutira napraforgóból van, míg finomított társa ennyi erőből akármiből lehet - vagy ha mégis napraforgóból van az is, akkor a finomítással jól eltüntették az erre utaló jeleket. Ez után kicsit sem lepődtem meg, hogy az íze is sokkal karakteresebb, sokkal napraforgósabb, sokkal természetesebb. Igen, ennek határozottan van íze - nem is meglepő módon nagyon hasonló a napraforgócsíra ízéhez.

A melegítés mellőzésére eddig azt találtam ki, hogy elkészítem zsiradék nélkül az ételeket - a jó kis megszokott tartalmas egytálételeimet -, majd tálalás után, mikor már ehetőre hűlt, akkor csorgatom meg egy kevés ilyen olajjal (persze csak ha kívánom, és illik hozzá az erőteljes napraforgóíz). Másik ötletem pedig - mint a képen is látható - a mártogatás volt: azt hiszem, megtaláltam az eddigi legjobb vegán mártogatót a héjában sült krumplihoz!

Tippek és trükkök: Helyettesítések

A minap valaki azzal a keresőkifejezéssel jutott el hozzám, hogy "a szalalkáli pótolható a vaníliás cukor helyett?" Ezt nem javasolnám, a következőket viszont igen:

Pudingpor: 2 púpozott evőkanál étkezési keményítő + tetszőleges ízesítő (vaníliáshoz: vaníliarúd kikapart belseje vagy vanília kivonat, csokishoz: pár evőkanál cukormentes holland kakaópor, majd igazi csoki darabkák a főzés végén, gyümölcsösekhez: a folyadék egy része helyett gyümölcslé, befőttlé vagy szörp). Elkészítése ugyanúgy megy, mint a gyárinak; csak ebben nincsenek adalékanyagok, és töredékannyiba kerül.

Vaníliás cukor: Felhasított vaníliarúd egy (3-4 dl-es) üvegbe, cukrot önteni köré (gyümölcscukor is lehet), állni hagyni (minél tovább, annál jobb) - ha elfogyott, ki lehet kaparni a vaníliarúd belsejét és hozzákeverni az új adaghoz, meg tenni bele egy új rudat (1 csomag vanillincukor = 1 evőkanálnyi ebből). Nem szintetikus aromából van, és szintén jóval olcsóbban kijön.

Vanília, cukortól függetlenítve: Vaníliarúd kikapart belseje, vagy olcsóbb megoldásként 1 felhasított vaníliarúd 2 dl vodkában kiáztatva (1 teáskanálnyi ilyen kivonatot használok 1 csomag vanillincukor helyett) - ha elfogyott, ezt is meg lehet újítani. (Vaníliáról részletesen itt írtam.)

Ételízesítő: Szárított zöldség ledarálva + tengeri só (tetszőleges arányban, én kb. felesben szoktam); ha a sárgás színhez is ragaszkodunk, egy kis kurkumával az is elérhető. További variációk a témára darált zöldség helyett például zöldfűszerekkel itt.

Leveskocka: Az előbbi pontban ismertetett ételízesítőből egy teáskanálnyi + ha nem zavarnak a darabkák, akkor darálatlan szárított zöldség mehet még hozzá több.

Gyümölcsjoghurt: Friss gyümölcs vagy házi dzsem + natúr joghurt, tetszőleges arányban összekeverve.

Sütemény alappor: Tetszőleges kedvenc sütemény por alakú alkotórészei kimérve, a többit meg úgyis hozzá kell tenni a boltihoz is (a muffinok és az egyszerű kevert sütemények adják magukat erre a célra).

Halszelet citrusokkal, káposztával, középkori fűszerezéssel

A napokban a Tűzpadka blog szerzője, Sándor játékot hirdetett. A közzétett középkori recept alapján kellett elkészíteni egy ételt. Rögtön első olvasatra felkeltette az érdeklődésemet az ötlet, legalábbis ami a fűszerezést és az alap ízvilágot illeti. Az pedig, hogy nincsenek megadva mennyiségek, engem egyáltalán nem zavar, mert ha vannak is, legtöbbször úgyse tartom be. Az alapprobléma inkább az volt, hogy se a tyúk, se a hagyma nem megy nálam, amivel szépen ki is lőttem a két fő hozzávalót. No de hogy legyen mit fűszerezni, gyorsan kerestem is helyettük olyat az általam szívesen fogyasztott és itthon pillanatnyilag fellelhető belevalók közül, amivel jól el bírom képzelni azt az édeskés-savanykás-télies ízesítést. Így választottam húsnak halat (busa szeleteket), zöldségnek pedig édes fehérkáposztát. S miután kitaláltam a hozzávalókat, és már úgyis eléggé eltértem az eredetitől, nem átallottam az elkészítés módjában is a saját fejem után menni: cseréptálba összerakva pároltam-sütöttem meg egyben az egészet. S bár így azt nem tudtam meg, hogy az eredeti milyen lett volna, azt viszont igen, hogy ez az átalakított változat nagyon finom!



Előző este kivettem a fagyasztóból 4 busaszeletet (kb. 70-80 dkg), hogy felengedjen.

Az étel elkészítését pedig azzal kezdtem, hogy beáztattam az Európa tálat (belül mázas cseréptál) a fedelével együtt, valamint egy bögrében 2 marék mazsolára öntöttem kb. 2 dl fehérbort.

Ezután 1 közepes fej (úgy kilónyi) káposztát előbb félbe, majd deszkán, késsel vékony csíkokra vágtam, kikerülve a torzsáját (azt utána nyersen elropogtattam, mikor már sült az étel).

A cseréptál aljából kiöntöttem a vizet, majd beleraktam a káposztát, és összeforgattam az alábbi fűszerekkel: 1 teáskanál só, némi frissen darált bors, 1/2 teáskanálnyi gyömbérpor, 1 teáskanál sáfrányos szeklice, 1/4 teáskanál őrölt szegfűszeg, plusz a beáztatott mazsola a fel nem szívott borral együtt. A tetején elrendeztem a vízzel leöblített halszeleteket, majd enyhén sóztam őket. Meghámoztam és karikákra vágtam 2 citromot és 1 narancsot, és elosztottam a darabokat a halszeletek tetején. Végül rászeleteltem néhány deka hideg vajat.

Ráraktam a tál fedelét, majd az egészet be a hideg (!) sütőbe. 200 fokra kapcsolva 1 órán át sütöttem, meg még 15 percig az elzárt sütőben hagytam. Kíváncsian vártam, mi sül ki belőle - az illata mindenesetre reményekre adott okot!

Tálaláskor a tányérra emeltem egy halszeletet a rajta lévő citrusokkal együtt, mellé halmoztam a fűszeres káposztát, és megcsorgattam az egészet egy pici akácmézzel (tényleg csak picivel, nem kell desszertbe átmenni).

Igazán különleges, kifejezetten harmonikus ízű étel lett. Tetszik, ahogy felbukkannak benne az alapízek, az enyhén sós káposztában ott vannak az édes mazsolaszemek, a szintén picit sózott halszeleteken a savanyú citromkarikák, az édes narancsszeletekkel karöltve, s bár meghámoztam őket, azért a héjukból egy enyhe kesernyés beütés megmaradt (abszolút nem bántóan). Mindehhez nagyon jól illik a gyömbér és a szegfűszeg aromája, és helyenként a mézcseppek édessége. Fehérbort is el bírok képzelni kísérőjének, de én most egy üveg fehér mustot hoztam fel hozzá a sufniból - kifejezetten jólesett utána az édes szőlőlé.


A következő próbálkozáshoz szerzek igazi sáfrányt, és azt használok a sáfrányos szeklice helyett (természetesen jóval kisebb mennyiségben).
Vega változatban kihoznék belőle egy olyat, hogy a káposztát vastag aljú, mély fazékban, időnként megkeverve párolnám meg egy kis vajon (illetve vegán módozatban olívaolajon) az ízesítőkkel, citromkarikák helyett egy kis citromlevet adva hozzá a végén. Közben pedig birsalmát sütnék, és azzal tálalnám (valahogy így, csak a vöröskáposzta helyett lenne ez a fűszeres-mazsolás fehér, és innen se hagynám le a pici mézet a tálaláskor).
Alkalomadtán azért tyúkkal is megkóstolnám, de ahhoz mindenképpen jó házi tyúk kell, no meg valaki, aki megsüti (erről én határozottan lemondanék, de a káposztát szívesen elkészítem hozzá).

Idő: jó másfél óra elteltével lehet enni, de csak kb. 20 percnyi munka összerakni (a hal kiolvasztásáról viszont ne feledkezzünk meg!)
Pénz: kb. 1000 Ft a fenti mennyiség, ami 2-3 bőséges vagy 4 mérsékelt adag (menüsor részeként)
Alapvetően hazaiból, a fűszerek és a citrusok kivételével.

Alapreceptek - Kevert tészták

1 bögre = 2,5 dl

Palacsinta tej és tojás nélkül (vegán):

búzalisztből:

• 25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 1 evőkanál őrölt lenmag
• 1 csipet só
  
• 3-4 dl víz
• 2 dl szódavíz (vagy szénsavas ásványvíz)
• 2-3 evőkanál étolaj

A vizet 2-3 részletben érdemes hozzáadni, így egy mezei fakanállal is gyorsan, könnyen csomómentesre keverhető. Összekeverés után rögtön lehet sütni, és nem kell olajozni a palacsintasütőt, az első előtt sem.

háromféle lisztből vegyesen:

• 4 evőkanál (8 dkg) teljes kiőrlésű búzaliszt
• 4 evőkanál (8 dkg) teljes kiőrlésű rozsliszt
• 4 evőkanál (8 dkg) kukoricaliszt
• 1 1/2 evőkanál étkezési keményítő
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 1 csipet só
• 2 1/2 - 3 bögre víz (álltában sűrűsödik, lehet, hogy sütés közben is hígítani kell egy kicsit)
  
• 2 evőkanál étolaj
  

A vizet 2-3 részletben érdemes hozzáadni, így egy mezei fakanállal is gyorsan, könnyen csomómentesre keverhető. Összekeverés után rögtön lehet sütni, és nem kell olajozni a palacsintasütőt, az első előtt sem.

Töltésre ötletek:

• Kakaós tésztával + különféle mézes töltetek
  
• Banános palacsinta
• Gyümölcsös palacsintatorta
• Fetás palacsinta
• Bodzavirágos palacsinta

Piskóta tej és tojás nélkül (vegán):

• 25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 1 csomag sütőpor
• 1 kávéskanál szódabikarbóna
• 2 evőkanál finomítatlan nádcukor (amúgy meg ízlés szerint; mézzel is jó)
• 1/2 citrom reszelt héja (elhagyható)
• 1 teáskanál vanília kivonat
• kb. 2,5 dl víz (2-3 részletben hozzáadva; a legvégén egy nem túl folyós, jól keverhető tésztát kell kapni)
  
• 1/2 citrom kifacsart leve (ha épp nincs friss citromom, egy csipet citromsavat teszek helyette - ettől indul majd be a szódabikarbóna)
• 6 evőkanál étolaj

Amikhez használtam már:

• Epres pite
• Sárgabarackos-feketeribizlis pite

Csokis piskóta (vegán):

• 1,5 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt
• 1 teáskanál szódabikarbóna
  
• 1 csipet só
• 1 evőkanál rizsliszt
• 3 evőkanál holland kakaópor (természetesen cukormentes)
• 5 evőkanál étolaj (napraforgó)
• 1 teáskanálnyi vanília kivonat (csak úgy szemre)
• kb. 2,5 dl víz, 2-3 részletben
• édesítés ízlés szerint: pl. 2-3 evőkanál méz vagy finomítatlan nádcukor
  
• 1 evőkanálnyi ecet (10 %-os sima ecet; nem érződik a kész sütiben, ahhoz kell, hogy a szódabikarbónától feljöjjön a tészta)

Amikhez használtam már:

• Kakaós-körtés muffin

Gyümölcstorta alap (vegán):

• 2 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt
• 1 kávéskanál szódabikarbóna
• 1 dl étolaj (szemre)
• 2 evőkanálnyi méz (de különben meg kinek-kinek ízlése szerint)
• bő 1 bögre víz (több méz mellé valószínűleg kevesebb is elég)

Amikhez használtam már (de tetszőleges gyümölcs kerülhet rá):

• Kiwis tündértorta (vizes pudinggal vegán)
  
• Epres tündértorta (tejes pudinggal nem vegán)

Gofri (vegán):

• 25 dkg zabpehelyliszt
• 2,5 evőkanál rizsliszt
• 2 evőkanál nádcukor
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 1 kis citrom leve (ha épp nincs itthon citrom, egy csipet citromsavval is jó)
• 0,5 dl olaj úgy szemre
• kb. 4 dl víz (álltában sűrűsödik, úgyhogy sütés közben is kell egy kicsit hígítani még)

A vizet 2-3 részletben érdemes hozzáadni, így egy mezei fakanállal is gyorsan, könnyen csomómentesre keverhető. Ez a mennyiség 10-12 darabhoz elég, és jóval hosszabb ideig kell sütni, mint azt a gofrisütő lámpája mutatja, ráadásul közben nem szabad nézegetni, mert különben csúnyán szétmállik.

Amikhez használtam már:

• Gofri zabpehelylisztből
• Csokis-meggyes gofri

Bögrés mákos (vegán):

• 1 bögre zabkorpa
• 1 bögre búzacsíra
• 1 bögre tetszőleges gabonapehely, vagy akár vegyesen is
  
• 1 bögre mazsola
• 1 bögre darált mák
• ízlés szerint méz (én ki szoktam hagyni, mert nekem a mazsola édessége elég)
• fahéj
• forró víz

Kép róla: Bögrés mákos süti


Joghurtos/kefíres-pelyhes muffin (tejes, bár simán el bírom képzelni növényi joghurttal is):

• 1 pohár (175 g-os) natúr joghurt/kefír
  
• 1 pohár zabpehely vagy tetszőleges gabonapehely (egy régebbi, száraz joghurtospohárral mérve, hogy ne ragadjon bele egy része)
  
• 1 pohár teljes kiőrlésű búzaliszt vagy Graham liszt
  
• 1/2 dl étolaj (csak úgy szemre)
  
• 1/2 dl méz (szintén csak szemre - különben meg ízlés szerint)
• 2 evőkanál őrölt lenmag
• 1 teáskanál sütőpor
• csipet só
• víz a megfelelő állag eléréséhez (kb. 1/2 dl)

Önmagában nem egy nagy szám a tészta, valamilyen gyümölcs kell még a tetejére, például szeder, kopaszbarack, meggy + csoki, stb.


Gyümölcsös lepény alap (vegán):

• 1 és 1/2 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt
  
• 1/2 bögre kukoricaliszt
• 1/2 bögre búzacsíra
• 1 teáskanál őrölt fahéj
• 1/2 csomag sütőpor
• 2 evőkanál finomítatlan nádcukor/méz (illetve ízlés szerint)
  
• 1/4 bögre étolaj (úgy szemre, hogy ne kelljen olajos mérőpoharat mosogatni)
• víz a megfelelő állaghoz: sűrű, de jól keverhető, mint egy muffintészta (kb. 2 bögre; ha befőtt kerül rá, akkor egy része helyett a befőtt leve menjen bele)

Kép róla: Meggyes lepény

Nem korai még ez?

Nárciszhagymának vettem őket ősszel a piacon, nem hóvirágnak (igen nagy virághagymák voltak, kinézetük alapján is határozottan nárciszok), erre ma, január 9-én ez a látvány fogadott:

Kolbászos-sajtos tészta

Tavaly már felkerült a vega változat, hát most itt a húsos is. Újabban így csinálom időnként, például maradék kolbász felhasználása kapcsán, vagy mindenevő célközönségnek mérsékelten húsos ételként, amit még én is szívesen elkészítek.

2 adaghoz kifőzök 25 dkg durumbúzás szélesmetéltet a szokásos módon.

Közben arasznyi darab füstölt kolbászt (vagy amennyi maradék épp akad) felszeletelek, majd a szeleteket négybe vágom (többet egymásra rakva gyorsan megy). A kolbászdarabkákat egy vastag aljú, mély serpenyőben - amibe majd a kifőtt tészta is kényelmesen belefér - kevergetve megpirítom (ha nagyon száraz, akkor teszek alá egy pici olajat, egyébként a saját kiolvadó zsírján megvan). Hozzákeverek 1 kis pohár (175 g-os) zsíros tejfölt, és összemelegítem. Végül hozzárakom a közben kifőtt és leszűrt tésztát is, és az egészet összeforgatom. Tányérra szedem, és egy-egy marék reszelt sajtot szórok a tetejére (füstölt parenyicával nagyon finom). Ízlés szerint lehet sózni, de tapasztalatom szerint nekem a kolbász és a sajt sóssága elég szokott lenni.

Kicsi Vútól tanultam, még akkor, amikor nem is gondoltam rá, hogy egyszer majd nekem is lesz gasztroblogom :) (a google segítségével szerencsére sikerült meglelnem az eredetit még ennyi idő elteltével is).

Idő: kb. 15 perc
Pénz: kb. 350 Forint a 2 adag
Durumtésztából még mindig az olaszra esküszöm, a többi megy hazaiból.

2009-ben...

... ezek történtek a konyhámban és a blogomban:

• Szépen gyűlnek a közzétett receptek, így könnyű felidéznem bármelyiket, ha ismétlést szeretnék belőle. S volt is ismétlés bőven, főleg, amikor nem a saját konyhámban alkottam. Néhány régi receptem persze bőven megérett egy kis átszabásra (például hogy édesítő helyett szolíd mennyiségű méz vagy barnacukor legyen benne inkább, vagy kevesebb lépésben, kevesebb edény és eszköz összekoszolásával készítsem el az adott ételt).

• A kerti szezon igencsak feledhető volt, mindössze néhány virágból lett úgy-ahogy valami. Én sem tudtam eleget foglalkozni a növényekkel, meg a körülmények sem kedveztek most nekik. Szerencsére nem járt mindenki így a környéken, ezért a piaci felhozatalra nem panaszkodhatom. Különösen olcsó volt az amúgy igen kiváló minőségű paradicsompaprika, de gyümölcsökkel megrakva is sokszor jöttem haza.

• Konyhám szerény mérete (három négyzetméter körül, még mindig) most sem akadályozott meg abban, hogy komoly mennyiségű befőtt, dzsem, lekvár, lé, szósz, miegymás kerüljön üvegekbe a szűkösebb időkre. S mivel a kamra és a sufni sem táncteremnyi, az áru egy részét kénytelen vagyok bedobozolva tárolni, de ez sem lehet kifogás. A sok napsütésnek köszönhetően aszalással is tartósítottam paradicsomot és muskotályos szilvát.

• Hosszas gondolkodás, keresgélés, majd zárt blogban kipróbálás és barátkozás után lett új blogsablonom. Igaz, hogy "gyári", de tetszik, és már sikerült egész jól belaknom. A telepítés önálló munka volt, különösebb bonyodalom nélkül (egy bölcsésztől talán nem is rossz teljesítmény :)

• Törekszem a szebb fotókra, bár még mindig úgy vagyok vele, hogy a rossz fotó is jobb a semminél, és ha ízlett az étel, akkor mindenképpen itt a helye a receptnek (kép miatt biztos nincs újrafőzés, csak ha szívesen meg is enném). Nagy hűhót nem csapok a fényképezéssel, nehogy már amiatt hűljön ki az étel! Barátkozom a Photoshop programmal, így régi vágyam valósulhatott meg a feliratozással (de a kontraszt utólagos finomítása sem butaság, a komolyabb retusáláshoz viszont nincs indíttatásom).

• Számos kísérleti recept annyira sikeres volt, hogy bekerült az állandó repertoárba; például: Tejszínes-krumplis kenyér, Tündér almás, különféle kekszek (köztük többféle mogyorós). Jól variálható alapreceptekkel is gazdagodtam: Háromlisztes reform palacsinta, Gyümölcsös tündértorta, Almás pite. Szezonban többször is készítettem ezeket: Zakuszkával rakott krumpli, Nyári rakottas pataki tálban, Fejtettbabos egytál.
  

• Az utóbbi időben kifejezetten jólesik a hal, így a konzervek mellett időnként veszek fagyasztottat is. Bő két év után felkerült a blogba az első igazán húsos recept is. Ennek ellenére továbbra is túlnyomórészt vega ételeket készítek és fogyasztok, határozottan tojás nélkül, de időnként némi tejtermékkel (főleg sajttal). Egyre kevésbé mennek a gabonafélék, pláne nagy mennyiségben. A húsevésre nem keresem különösebben az alkalmat, de ha úgy jön ki, akkor házon kívül minden további nélkül, illetve ünnepekkor bevállalom (sok körettel és savanyúsággal), bár az elkészítés részéről szívesen lemondok. (Ugyanez a helyzet a többi olyan hozzávalóval is, amit itthon mellőzök. A lehetőségekhez képest természetesen úgy válogatok, hogy minél kevesebb kompromisszumot kelljen kötnöm; például ha már muszáj fehér lisztes sütit ennem, akkor a sósat választom, mert az legalább agyoncukrozva nincs.)
  

• Felkerült a blogba jópár tematikus válogatás is. Három kedvencem: Tippek és Receptválogatás vegán nyaraláshoz, Egészséges finomságok mikuláscsomagba, Házi szaloncukor variációk.

• Szívesen tettem eleget a blog kapcsán érkezett felkéréseknek, és osztottam meg recepteket és tapasztalatokat más formában is.