Lecsós fejtett bab puliszkával (vegán)

Hétvégén leszüreteltük a komposztáló oldalára futtatott fejtőbabot. Nagy része már száraz, ám egy kisebb adagnyi zsenge, fejthető is megbújt még a levelek között. Lecsóval megszaporítva, puliszkagombóccal kiegészítve ez a laktató egytálétel lett belőle vasárnap:

Először a puliszkát készítettem el: Felforraltam 1,5 liter vizet, tettem bele 1 teáskanál sót meg 2 evőkanálnyi olajat. Vékony sugárban beleszórtam 10 dkg kukoricadarát és 20 dkg kukoricalisztet, miközben kézi habverővel folyamatosan kevergettem. Amikor sűrűsödni kezdett, fakanálra váltva kevergettem tovább, egészen addig, míg elvált az edény falától. Eddigre a daraszemcsék is megpuhultak benne. Lefedve félretettem.

1 bögre fejtett babot (de ha lett volna, kettővel is szívesen beletettem volna) 1 babérlevéllel enyhén sós vízben puhára főztem. Közben pedig lecsót készítettem úgy bő 3/4 kilónyi paprikából és kb. ugyanannyi paradicsomból. A végén hozzáadtam a leszűrt babot is.

Fél centi vastagságú szeletekre vágtam 1 nagy fej vöröshagymát, szétszedtem karikákra, kukoricalisztbe forgattam, és kevés felmelegített napraforgóolajban pirosra sütöttem.

Tálaláskor kiszedtem a lecsós babot, evőkanállal rászaggattam az időközben megszilárdult puliszkát, és az Isti adagját megkoronáztam a hagymával, én meg élveztem hagyma nélkül. Ez a mennyiség 4 bőséges adag, plusz kimaradt 2 adagnyi puliszka (ahhoz holnap majd kitalálok valamit).


A receptet az Ízek és Érzések magazin aktuális (2011. szeptember-október) számában találtam. Megint befürödtem a recept betartásával, az újságban szereplő 5 dl vízzel poros maradt a puliszka, plusz 1 litert igényelt még (azaz összesen háromszor annyit!). Az ott írt 25 dkg lecsót pedig nagyon kevésnek tartottam, így nem csak a kevesebb bab miatt növeltem meg jócskán (ha jól számolom, úgy négy-ötszörösére) a mennyiségét. Még így is aránytalanul sok puliszka maradt, miután 1-1 jóleső adagot megettünk, kb. olyan arányokkal, ahogy a magazinbeli képen is látható az étel. A puliszka önmagában nem valami ízletes, egyszerűen igényelte a lecsót. Amúgy ötletes, hogy az elcsépelt rizs helyett kukorica kerül mellé; és nekem külön tetszik, hogy nem összefőzve vele (így jobban néz ki, és fogyasztáskor tetszés szerint szabályozható az arány). Finom volt, de semmi extra, a befektetett munkáért és a termelődött mosatlanmennyiségért jobbat vártunk cserébe.
 

Sárgabarackos muffin reggeli (vegán)

Hétfőn jöttünk vissza, így a hétvégi piacolás érthető okokból kimaradt. Vagyis szombatig abból kell gazdálkodni, ami van itthon (sufni, kamra, fagyasztó), meg ami kicsit hoztunk magunkkal (értelemszerűen nem a kaja volt a legnagyobb tétel a csomagban). Így aztán néhány megszokott kedvenc kilőve - elő hát a kreativitással, mert enni azért kell!

Isti leginkább kenyérben meg tejben tud csak gondolkodni, úgyhogy rám maradt, hogy tápláló, vegán finomságokat válogassak a hétre, amikhez ráadásul minden van itthon. (A hétköznapi piac igen gyér, boltit meg nem vagyok hajlandó venni semmi olyanból, amiből sokkal kevesebb pénzért sokkal jobb minőségűt kapok a piacon. A régi készletek leépítése pedig amúgy is csupa haszon.)

A müzli már kicsit unalmas, az almával más terveim vannak, a búzadara elfogyott, a kásákat nem igazán szeretjük, de néhány kenyérmentes nap nem lenne megvetendő. Legyen hát süti, ami csak visszafogottan édes, de amúgy tartalmas, és még finom is. Legyen!

Ilyenkor hasznos a blog. Egyszerűen csak szétnézek a régi bejegyzéseim között, és próbálok találni valamit, ami pont megfelel az aktuális kívánalmaknak. De ha nem is bukkanok ilyenre, legalább ötlet azért akad jó eséllyel.

Most ezt a meggyes lepényt konvertáltam a képen látható barackos muffinná. A tészta poralakú összetevőit még előző este összekészítettem egy tálba, így reggel már csak a befőttlevet meg az olajat kellett hozzákevernem. Ezután kikent, kilisztezett, 12 poharas muffinformába kanalaztam a masszát, majd egy-egy fél barackot nyomtam a tetejükre, ezúttal magházzal felfelé, ahová aztán egy-egy szem barackmag meg csipetnyi sötét barnacukor került. 180 fokon 25-30 perc alatt sültek meg. Langyosan tálaltam, a jó idő tiszteletére kint a teraszon. Bőséges reggeli 2 személyre. (Tipp: Befőtt helyett friss barackból is jó lesz majd szezonban.)
 

Soklisztes dagasztás nélküli kenyér (vegán)

Palacsintának indult, csak sütéskor kiderült, hogy a meglévő két palacsintasütőm annyira rossz, hogy azokban már nem sütök palacsintát. Az egyiknek le is tört az igencsak gyengélkedő nyele, a másikat meg hiába olajoztam ki és forrósítottam fel jól, reménytelenül beleragadt a tészta, esélytelen volt felvakarni, nemhogy egészben megfordítani. A bekevert tésztát viszont mégiscsak kár lett volna kidobni. Hozzátettem hát olyan dolgokat, amiket nem sajnálok, ha végül mégsem lesz ehető a végeredmény, és megcéloztam egy olyan műfajt, amit akkor is tudok hasznosítani, ha eredeti alakjában nem az igazi.

Az eredeti palacsintatésztában volt: 4-4 evőkanál (8-8 dkg) teljes kiőrlésű rozsliszt, kukoricaliszt és Graham liszt; 1 mokkáskanál szódabikarbóna, csipet só, 0,5 dl olaj és kb. 7,5 dl víz
Hozzáraktam még a következőket: 12 dkg kapros burgonyafasírt por (összetétele: burgonyapehely, kukoricapehely, fűszerek és tengeri só - eredeti módon, fasírtnak egyáltalán nem ízlett, mert szerintem iszonyúan sós), 0,5 dkg friss élesztő, 1 teáskanál só és kb. 25-30 dkg búzafinomliszt, hogy egy fakanállal épp keverhető, de elég sűrű tészta legyen belőle
A továbbiakban a dagasztás nélküli kenyér készítése szerint jártam el. Mivel elég sok volt a tészta (fél kilónál több lisztféle volt benne összesen), püspökkenyérforma helyett a 26 cm-es csatos tortaformámban sütöttem meg, amit kikentem és kiliszteztem előtte.

Szép barnára sült a teteje, a belseje pedig a barnás alapon túl kicsit sárgás, kicsit zöldes, és látszanak benne a fűszerek is. Nem lett ropogós a héja, a belszerkezete viszont kifogástalan. Van egy sajátos íze a felhasznált fasírtpor fűszerezéséből adódóan, de így, "hígítva" már egész jó. Legközelebb meg majd natúr burgonyapelyhet és nekem tetsző fűszereket használok.

A két rossz palacsintasütőt kíméletlenül kivágtam, de a minap láttam a sufniban, hogy azok sem a kukazsákban végezték: Isti csavarokat meg szögeket meg hasonló apróságokat tart bennük. Azt mondja, jó bennük válogatni a vegyesbazárt, meg barkácsolás közben praktikus, mert nem gurul szét minden a földön. Virágalátétnek viszont nem javasolja, mert a fém nagyon felmelegedhet a napon.

 

Szerecsendiós kukoricaleves (vegán)

Egy igazi nyári leves, sok-sok friss kukoricával. Nálam most még extrább lett azáltal, hogy víz helyett a tegnapi kukoricafőzésből visszamaradt lével öntöttem fel.


Meghámoztam és 3-4 mm-es karikákra vágtam 2 répát és 2 petrezselyemgyökeret, majd 2 evőkanálnyi olívaolajon időnként megkeverve átpirítottam. Közben meghámoztam és kis kockákra vágtam egy darabka zellert is, és a többi zöldséghez adtam. Együtt is pirítottam még egy kicsit, majd megszórtam 1 evőkanál kukoricaliszttel, összekevertem, aztán felöntöttem annyi kukorica-főzővízzel (ennek hiányában sima vízzel is lehet), hogy bőven ellepje. 2 cső kukoricát megfosztottam a leveleitől és a bajuszától, majd éles késsel levágtam a szemeket, és ezeket is a leveshez adtam. 2 csipetnyi őrölt szerecsendióval (legjobb egészben venni és frissen reszelni belőle) és sóval ízesítettem. Kis lángon, lefedve a zöldségek megpuhulásáig főztem (kb. 15 perc). A végén beigazítottam a fűszerezését (szerecsendiót és sót is kívánt még), valamint beleszórtam 1 csokor petrezselyemzöldet összetépve. 3 bőséges vagy 4 normál adag.

Az Ízek és érzések magazin aktuális számából, minimális módosításokkal.

Idő: kb. fél óra, aminek a fele telik munkával
Pénz: kb. 200 Forint a fenti mennyiség
Hazai alapanyagokból, az olívaolaj és a fűszerek kivételével.

Fejtettbableves (lakto-vega)

És tovább javul a levesek (amúgy elég siralmas) részaránya a blogban :) Én ugyan továbbra sem lettem nagy leveses, keresztanyám viszont az, úgyhogy nincs apelláta, levesnek márpedig lennie kell. Ezt most ő készítette, és annyira ízlett mindkettőnknek, hogy itt a helye a receptnek. A kukoricalisztes sűrítést tőlem látta a napokban, az elkészítés többi része pedig ugyanúgy megy, mint ahogy a zöldbablevest is szokta.


5-6 maréknyi fejtettbabot (kb. a piaci fél literes csomagnak megfelelő mennyiség) enyhén sós vízben, néhány babérlevél társaságában puhára főzött. 1 evőkanál kukoricalisztet simára kevert egy kis vízzel, majd a levesbe öntve a keveréket, besűrítette vele. Darabolt bele némi csípős zöldpaprikát is, de csak érzéssel! A végén került még bele 1 dl tejszín (ennek hiányában tejföllel is készíthető, akkor azzal és szükség esetén némi vízzel keverjük el a kukoricalisztet), meg egy marék összetépett petrezselyemzöld. Tálaláskor pedig citromot facsartunk bele, illetve ő egy pici cukorral is ízesítette a saját adagját (én ez utóbbit kihagytam). 2 bőséges vagy 3 normál adag.

Idő: babfejtéssel együtt is megvan egy órán belül
Pénz: kb. 400 Forint
Hazaiból, a citrom és a fűszerek kivételével.

Sajtos cukkinilepény (lakto-vega)

Ha már sok a cukkini, legalább ne egyféle módon együk unásig - itt egy újabb fogyasztási mód:


Egy tálban összekevertem 1-1 púpozott evőkanál darált mandulát (mehet helyette más darált olajos mag is), Graham lisztet és kukoricalisztet, 1 csipet sót, és annyi vizet, hogy sűrűn folyó keverék legyen belőle. Közepes cukkiniből egy arasznyi darabot meghámoztam, valamint kikanalaztam a magjait (ha még nem kemények, akkor nyugodtan maradhatnak), majd vékony, lapos darabkákra vagdostam, és a tál tartalmához adtam. Végül egy jó nagy marék reszelt sajt került még bele. Alaposan összeforgattam az egészet, hogy a lisztes keverék mindenhol bevonja vékonyan a cukkinit és a sajtot (de nem kell, hogy álljon a lében). Palacsintasütőben pár csepp olívaolajat forrósítottam, majd vékony rétegben beleterítettem a masszából, és kanállal elegyengettem. Kis lángon (de azért láthatóan süljön) pirosra sütöttem az alját, aztán egy tányérra borítva visszacsúsztattam a serpenyőbe, és megsütöttem a másik oldalát is. 2 darab lett belőle. Önmagában is finom, vagy ki lehet egészíteni némi tejföllel/joghurttal, esetleg lefokozni köretnek.

Megjegyzések:
Fontos, hogy viszonylag sok sajt kerüljön bele, akkor lesz szép és finom kérge. Vékony legyen, hogy rövid idő alatt is jól átsüljön, meg így jobb ízű, mert nagyobb a pirult rész aránya. Az eredetiben szezámmaggal szerepelt, én a Mandulás cukkini készítésekor kimaradt lisztes mandulát forgattam most bele, és igen finom lett vele. Kipróbáltam csak kukoricaliszttel is, az a változat nekem kevésbé jött be; csak Graham liszttel viszont jó volt. Tetszés szerint lehet fűszerezni a són kívül mással is, de a megpirult sajtnak köszönhetően ez a "natúr" változat is ízletes.

A kiinduló receptet Gizinél olvastam, köszönet érte!

Idő: kb. 25 perc volt úgy, hogy egymás után sült a 2 adag
Pénz: kb. 50 Ft / adag
Hazai alapanyagokból, az olívaolaj kivételével.

Nyári zöldségleves 2 (vegán)

Nemrégiben egy joghurtos változatot készítettem, most itt egy nagyon hasonló, csak vegán variáció, kicsit más fűszerezéssel (legfőképpen paprika nélkül). Az egésznek az alapja a kukorica főzővíz felhasználása léként (ennek hiányában persze vízzel is fel lehet önteni, de egyáltalán nem rontotta el a kukoricás aroma), valamint a (stílszerűen) kukoricalisztes sűrítés. A bele kerülő zöldségek köre tetszőlegesen változtatható a készlet függvényében.


Egy-egy jó maréknyi előkészített zöldséget vettem az alábbiakból:

• sárgarépa, kis hasábokra vágva
• petrezselyemgyökér, kis hasábokra vágva
• krumpli, kis kockákra vágva
• zöldbab, kb. 2 centis darabokra vágva
• fejtett bab
• tök, kis kockákra vágva

Vastag aljú fazékban kevés olívaolajat melegítettem, rádobtam a répát, gyökeret, krumplit, és gyakori kevergetés mellett enyhén átpirítottam. Hozzáadtam a babokat is, azokkal is kevertem még rajta párat, majd felöntöttem egy korábbi kukoricafőzésből visszamaradt lével, hogy jól ellepje. Miután felforrt, kis lángon, lefedve főztem a zöldségek megpuhulásáig. Sóval és frissen darált borssal ízesítettem. Amikor már majdnem jó volt minden, hozzáadtam a tököt is. 1 evőkanál kukoricalisztet egy bögrében simára kevertem a levesből kivett pár kanál lével, majd beleöntöttem az egészet (így biztos nem lesz csomós, de a kukoricaliszt amúgy sem hajlamos erre). Addig főztem, amíg a tök is megpuhult. A végén pedig a petrezselyem összetépett zöldjét is hozzáadtam. (Illett volna bele nagyon egy kis kukorica is, de az annyira finom volt, hogy elfogyott azon frissiben, a csőről lerágva. Mivel már meg van főzve, csak a legvégén adnám hozzá a csőről éles késsel levágott szemeket.) Ebből a mennyiségből 3 bőséges, tartalmas adag telt ki.

Idő: kb. 1 óra elteltével lehet enni, ennek legfeljebb a fele munka (babfejtéssel, mindennel együtt)
Pénz: így szezonban a filléres kategória, legfeljebb 50 Ft / adag
Hazai alapanyagokból, a fűszerek kivételével.

Nyári zöldségleves (lakto-vega)

A fejtettbab adta a kiindulópontot ehhez az ételhez, de raktam bele minden más idényzöldséget is, ami épp akadt itthon. Így lett belőle minimális fűszerezéssel is egy nagyon gazdag ízű, tartalmas leves. Könnyű, joghurtos-kukoricalisztes sűrítést alkalmaztam hozzá.


Meghámoztam és kis hasábokra vágtam 2 petrezselyemgyökeret, 3 sárgarépát, 1 pici zellergumót, 4 kis újkrumplit. Kevés olajon pár percig pirítottam őket, majd hozzáadtam 2 marék fejtettbabot is. Pár kavarás után fűszereztem 1 mokkáskanál pirospaprikával, és rögtön felöntöttem annyi vízzel, hogy jól ellepje. Forrás után kis lángon, lefedve főztem tovább. Közben ízesítettem 1 evőkanál sós paprikakrémmel. Fél pohár (175 g-os pohár fele) natúr joghurtot simára kevertem 1 evőkanál kukoricaliszttel, majd a levesből kivett pár kanál forró lével. Amikor a zöldségek már majdnem puhák voltak, hozzáadtam a joghurtos keveréket, meg egy darabka cukkinit kis kockákra vágva. Egyet forraltam rajta, és kész is volt. Tálalás előtt beleszórtam a petrezselyem összetépett zöldjét is. 2-3 tartalmas adag.

Idő: kb. 3/4 óra elteltével lehet enni, ebből kb. 20 percnyi munka
Pénz: kb. 300 Forint a fenti mennyiség
Csupa hazai alapanyagból.

Mákos-narancslekváros pite (vegán)

A sufniban rendezkedve kezembe akadt egy üveg erősen évjáratos (nem kinevetni: az üveg oldalán díszelgő alkoholosfilces felirat szerint 2004-es) narancslekvár. Felbontottam, megkóstoltam, és megállapítottam, hogy kora és ezzel összefüggő barnás színe ellenére semmi baja, csak mai ízlésemnek túlontúl édes. A mák hozzákeverése az esztétikai és az ízbeli problémán is hatékonyan segített, a jól bevált pitetészta pedig szépen keretbe foglalta ezt a tölteléket.


A tészta a Kókuszos lepény tésztája, amihez az alábbiakat gyúrtam össze: 5 evőkanál teljes kiőrlésű búzaliszt, 5 evőkanál teljes kiőrlésű rozsliszt, 5 evőkanál kukoricaliszt, 1 kávéskanál szódabikarbóna, bő 1/2 dl étolaj, 1 evőkanál méz (különben meg ízlés szerint), kb. 1,5 dl víz (egy puha, könnyen formázható, de nem ragadós állagú tészta a cél).

A töltelékhez pedig az alábbiakat kevertem össze: 20 dkg darált mák, 1 kis üveg (kb. 2,5 dl) narancslekvár, 2 evőkanál aszaltszilvás pálinka. (Utóbbinak az alkoholtartalma a sütés során elpárolog, de ha elvi kérdés az alkoholmentesség, akkor egyszerűen több lekvárral vagy egy kis narancslé hozzáadásával érném el a sehol sem száraz, kanállal épp keverhető állagot. Ha a lekvártól és a gyümölcsös szesztől nem elég édes, akkor sűrű kóstolgatás mellett 1-2 kanál mézet tennék még hozzá.)

24 cm-es piteformát vékonyan kiolajoztam, majd kibéleltem a tészta 2/3 részével úgy, hogy magas pereme legyen a szélén. Beleraktam és kanállal nagyjából elegyengettem a tölteléket. Végül tökreszelőn ráreszeltem a maradék tésztát, és kézzel enyhén lenyomkodtam (így nem pereg szét a szeleteléskor).

180 fokon 30 perc alatt sült meg, előmelegítés nélkül.

Melegen inkább csak kanalazható, kihűlve szépen szeletelhető is ez a télies hangulatú sütemény. Tálaláskor pár szem aszalt áfonyát raktam a szeletek tetejére, illetve édesszájúaknak egy kis méz jár még hozzá.

Idő: 1 óra alatt megvan mindenestül, még a mákdarálással együtt is
Pénz: kb. 500 Forint az egész
Alapvetően hazaiból, a lekváralapanyag narancs kivételével.

Cukkini és patiszon sörtésztában (vegán)

Nem az én műfajom a bő zsiradékban sütés, de szökőévben egyszer azért ez alól is van kivétel. A sörtészta mint olyan izgatja már egy ideje a fantáziámat, ráadásul nemrég egy alapból tojásmentes változatot találtam. S mivel bundáznivaló zöldség is akadt itthon, nem sokat váratott magára a megvalósítás:


A tésztához kimértem és elkevertem előbb a por alakú összetevőket, úgymint: 15 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt, 2 evőkanál kukoricaliszt, 1/2 csomag sütőpor, 1/2 teáskanál só (+ tetszés szerint lehet fűszerezni is, én a natúr ízek kedvelőjeként ezt most kihagytam). 2-3 részletben hozzáöntöttem egy fél üveg (2,5 dl) sört, és kanállal simára kevertem. A végén egy kis víz kellett még hozzá a megfelelő állaghoz (befejező fél volt a sör, pár kortyért nem akartam másikat bontani). Akkor jó, ha nem túl vékony, egyenletes rétegben tapad a belemártott zöldségekre; mivel álltában sűrűsödik, később is szükség lehet egy kis állagigazításra.

Kb. 1 cm vastag szeletekre vágtam a zsenge cukkinit és patiszont (1-1, alhangon közepes darab volt, mindre jutott bunda + egy nagyon kicsi tészta maradt üresen a végén). Tényleg zsengék voltak, érdemi magok nélkül, úgyhogy nem kellett farigcsálnom, csak a héjuktól szabadítottam meg őket a spárgahámozó segítségével (a cukkinit egészben, a patiszont viszont felszeletelve könnyebb megtisztítani, így). Lesózni szerintem nem érdemes, avagy nem akarom a hasznos beltartalom egy részét is kiönteni a lével, nem akarom, hogy emiatt legyen kellemetlenül sós a végeredmény, és nem akarom törölgetni/lisztezni se, hogy megfelelően tapadjon rá a tészta.

Mély serpenyőbe olajat öntöttem kb. 1 cm magasan, felforrósítottam, és megsütöttem benne a sörtésztába mártott zöldségeket. Konyhai papírtörlőre kiszedve leitattam róluk az olajat, s miután hűltek egy kicsit, el is kezdtem a falatozást, miközben még javában sült a többi. A végén a maradék tésztából, amiben már nem lehetett volna normálisan megmártani semmit, kanállal kis plecsniket raktam az olajba, és ezeket is megsütöttem.

Frissen nagyon finom ropogós volt a bundájuk (a maradéké kihűlve sajnos már nem), enyhe söríz beütéssel, de abszolút nem bántóan, még nekem sem, aki amúgy inni nem szereti a sört. A cukkini kifejezetten ízlett így natúr, a patiszon viszont elbírt volna egy kis fűszerezést a tésztába keverve. Főételként 3-4 adag, körettel vagy kenyérrel kiegészítve többet is kiad.

A sörtészta receptjét Ildinyónál olvastam, köszönet érte!

Idő: 1 órán belül megvolt mindenestül
Pénz: kb. 400 Forint a fenti mennyiség
Alapvetően hazai hozzávalókból.

Finomfőzelék (vegán)

Friss, zsenge zöldségekből, extra könnyűre véve a figurát valóban finom. Így készítettem:


Meghámoztam és kis kockákra vágtam 1 karalábét. Alaposan megmostam és (részemről hámozás nélkül) felkockáztam 2 répát, 2 petrezselyemgyökeret, 3 közepes újkrumplit. Hozzátettem 10-15 dekányi kifejtett zöldborsót is. Vastag aljú lábasban kevés olajat melegítettem, majd időnként megkeverve átpirítottam rajta a zöldségeket. Mikor már némi folyadékot kívánt, öntöttem rá kb. 1/2 dl fehérbort (az alkoholtartalma elpárolog, de akinél elvi kérdés az alkohol mellőzése, csinálja vízzel), és kis lángon, lefedve roppanós-puhára pároltam (hamar megvan, ne főzzük túl; a krumplit érdemes ellenőrizni, ha az jó, akkor a többi is). Rászórtam 2 teáskanál kukoricalisztet, kavartam rajta, majd felöntöttem kb. 1 dl vízzel, jól elkevertem, és megvártam, míg besűrűsödik. Kevés sóval és a petrezselyem összetépett zöldjével ízesítettem. (A kukoricaliszt és a víz adagolásával tetszés szerint beállítható a kötőanyag mennyisége és sűrűsége.) Én csak így magában ettem, de természetesen ízlés szerinti feltét is adható hozzá. 2 adag.

Idő: fél órán belül ehető, ennek kb. a fele munka
Pénz: kb. 200 Forint volt a fenti mennyiség
Hazai alapanyagokból.

Szilvalekváros-almás pitetorta (vegán)

Szerepel már néhány almáspite-változat a blogban, és van közülük kedvencem is, de ez nem jelenti azt, hogy alkalomadtán ne próbálnék ki újabbat. A háromlisztes alaptésztába ezúttal szilvalekvár, némi müzli és jó sok reszelt alma került tölteléknek. Az eredmény egy könnyű, ízletes, nagyon gyümölcsös sütemény lett.


Összegyúrtam a tészta hozzávalóit (itt, az alapreceptek sorában rögtön az első).

Vékonyan kikentem a (26 cm-es) csatos tortaformát, majd kibéleltem a tészta kb. 2/3 részével úgy, hogy a szélén jó magas pereme legyen.

Vastagon megkentem szilvalekvárral (kb. 3 dl fogyott, nem sajnáltam), megszórtam 2-3 marék natúr müzlivel (ennek hiányában mehet 2 marék tetszőleges gabonapehely + 1 kis marék mazsola), majd ráterítettem 5 közepes (kb. 3/4 kg) almát lereszelve (kinyomkodni nem kell a levét, a müzli majd felszívja, nem fog eláztatni semmit).

A maradék tésztából rácsot készítettem a tetejére: a kinyújtott tésztát derelyevágóval csíkokra metéltem, majd lazán a tésztára fektettem. Mivel az egyszeres berácsozáshoz sok lett a tészta, a közökbe került még egy sorozat, keskenyebb csík, így kialakítva ezt a mutatós, dupla mintázatot.

180 fokon 30 percet sütöttem, előmelegítés nélkül. Akkor van kész, mikor körben elvált a formától, és láthatóan pirul a tészta a tetején is.

Már langyosan is szépen lehet szeletelni, mivel az alma tetején nem szárad ki a rácsot alkotó vékony tészta. A szilvalekvár, bár az almához képest nincs is vastagon, igen meghatározó az ízében, és az egésznek az édességéről is megfelelően gondoskodik (támogatva a müzli mazsolájával és az édes fajta almával).


Az alapötletet Raggi Őszi szeletje adta, csak átalakítottam olyanra, ahogy én szeretem :) S mivel nem jöttem rá, hogy miért őszi (a szilvalekvár életciklusában ősszel nem az evés van soron, hanem a betárazás, szóval én inkább télen és tavasz elején venném ezt elő), így a nevét sem tartottam meg.

Idő: kb. fél óra az összerakás + fél óra a sütés + fél óra, míg legalább langyosra hűl, vagyis másfél óra elteltével lehet enni, de csak fél óra munka van vele
Pénz: kb. 350 Forint az egész, ami 12-16 szelet
Hazai alapanyagokból.

Birsalmás torta mogyoróval (vegán)

Egy könnyed, gyümölcsös torta az ünnepi asztalra, vagy épp az ünnepi készülődés mellé:


A krém elkészítésével kezdtem, még előző nap:

(Ez egy nagyobb mennyiség, kb. fele-háromnegyede kell majd a tortához. A maradékból kitelik egy könnyű desszert, vagy nemes egyszerűséggel lekvár helyett fogyasztható; hűtőben pár napig eláll. Azért szoktam ennyit készíteni, mert így gazdaságos a birs sütése.)

2 kilónyi birsalmát felcikkeztem, magházát kivágtam, és vízben gyűjtöttem a darabokat, hogy ne barnuljanak meg. Utána átszedtem egy mázas cseréptálba; különösebb lecsepegtetés nélkül. Fűszerezésnek tettem közé 1 fahéjrudat és 5 szem szegfűszeget. Hideg (!) sütőben indítva 200 fokon 1 órát sült, majd az elzárt sütőben hagytam kihűlni.
Másnapra már nem sok teendőm maradt vele: a fűszerek eltávolítása után leturmixoltam, mézzel ízesítettem (nekem 2-3 evőkanállal kellett hozzá, de ízlés- és birsfüggő a mennyiség), és alaposan összekevertem. Főzni nem kell, mert friss fogyasztásra lesz, és kár lenne hőkezeléssel tönkretenni a mézet. (Méz helyett tetszőleges más édesítő is használható, ízlés szerint.)


Másnap következett a tészta:
(a Zabpelyhes-diós torta tésztája)

Egy tálba beleöntögettem a szilárd hozzávalókat, és összekevertem:

1 bögre zabpehely

1 bögre kukoricaliszt

1 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt

1 teáskanál szódabikarbóna (az eredetiben 1 evőkanál van, legközelebb talán beletenném)

1 teáskanál őrölt szegfűszeg

Read more: http://dulmina.blogspot.com/2009/03/zabpelyhes-dios-torta.html#ixzz0aY5xb3gA

1 bögre zabpehely
1 bögre kukoricaliszt
1 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt
1 evőkanál szódabikarbóna
1 teáskanál őrölt szegfűszeg

Aztán hozzáadtam a folyékonyakat, és ezekkel is gyorsan összekevertem:
1/2 bögre étolaj (úgy szemre)
2 evőkanál méz (illetve ízlés szerint)
kb. 1 bögre víz (a cél egy sűrű, de fakanállal jól keverhető tészta)

Kikent, kilisztezett tortaformába (26 cm-es csatos tortaforma) öntöttem, és kanállal elsimítottam a tetejét. 180 fokon 20 perc alatt sült meg (ezúttal előmelegített volt a sütő, mert egy kekszet készítettem előtte).

Rácsra borítva hagytam kihűlni.


Végül az összeállítás:

A megsütött tortalapot hosszú pengéjű, éles késsel 2 lapba vágtam.

A közepébe és a külsejére is a birsalmás krémet kentem. Mehet viszonylag vastagon, mert egy részét beszívja a tészta, no meg ez nem is az a tömény műfaj.

Végül a tetejét és az oldalát megszórtam darált mogyoróval, majd birsalmasajt-csillagokkal és egész mogyorószemekkel díszítettem úgy, hogy közöttük lehessen majd szeletelni. Birsalmasajtból felváltva került rá sima meg Othelló szőlős.

Tálalás előtt pár órát állni hagytam, hogy a tészta magába szívhassa a krém nedvességtartalmának egy részét. Így szebben szeletelhető.

Nem csak látványos, de igen finom is lett!


Idő: 1 nap elteltével lehet enni, de csak 3/4 órányi munka összesen
Pénz: kb. 500 Forint a 16 szeletes torta
Hazai alapanyagokból, a fűszerek kivételével.

1 bögre zabpehely

1 bögre kukoricaliszt

1 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt

1 teáskanál szódabikarbóna (az eredetiben 1 evőkanál van, legközelebb talán beletenném)

1 teáskanál őrölt szegfűszeg

Read more: http://dulmina.blogspot.com/2009/03/zabpelyhes-dios-torta.html#ixzz0aY5xb3gA

1 bögre zabpehely

1 bögre kukoricaliszt

1 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt

1 teáskanál szódabikarbóna (az eredetiben 1 evőkanál van, legközelebb talán beletenném)

1 teáskanál őrölt szegfűszeg

Read more: http://dulmina.blogspot.com/2009/03/zabpelyhes-dios-torta.html#ixzz0aY5xb3gA

Almás pite (és a Mikulás :) (vegán)

A fenyők között, a hóesésben itt jön a Mikulás:

Itt ni:


Két receptből, ebből és ebből barkácsoltam össze ezt az almás pitét, és ez lesz az a változat, amit megtartok. Alaprecept következik tehát:

Lágy, de nem ragadós tésztát gyúrtam az alábbiakból:

• 5 evőkanál teljes kiőrlésű búzaliszt
• 5 evőkanál teljes kiőrlésű rozsliszt
• 5 evőkanál kukoricaliszt
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• kb. 1/2 dl étolaj
• 1 evőkanál méz
• víz

Félretettem, amíg elkészítettem a tölteléket:
Meghámoztam és felkockáztam 1 kg édes almát, majd hozzákevertem 3 evőkanál kukoricakeményítőt (ennek hiányában kukoricaliszt is jó), 1 teáskanál őrölt fahéjat és 6 nagy evőkanál házi sárgabaracklekvárt.

Vékonyan kikentem a csatos tortaformát, majd kibéleltem a tészta 2/3-ával, peremet csinálva neki a szélén. Elegyengettem rajta a tölteléket. Kinyújtottam a maradék tésztát, picit nagyobbra, mint a pite, majd süteménykiszúróval formákat vágtam belőle, és a nyújtófa segítségével óvatosan ráemeltem. Végül elrendeztem rajta a kivágott alakzatokat, meg a leeső tésztaszélből is azt készítettem még.

180 fokon 30-35 perc alatt megsült, előmelegítés nélkül. A vége előtt 5-10 perccel megkentem egy kis mézes vízzel (1 evőkanál méz, kenhetőre hígítva vízzel), és megszórtam egy kis marék durvára vágott dióval.

Mikor langyosra hűlt, lefejtettem róla a formát, átfordítottam egy nagy deszkára, majd onnan egy pizzatányérra. Ekkor szeletelve még kicsit szétcsúszós volt a töltelék, kihűlve viszont jól tartotta a formáját.

Idő: Jó fél óra az előkészítés + jó fél óra a sütés + némi hűlés, tehát úgy másfél óra elteltével lehet leghamarabb enni.
Pénz: Körülbelül 300 Forintból bármikor kitelik az egész.
Hazai alapanyagokból, a fahéj kivételével.

Birsalmás-mákos pitetorta (vegán)

Az idei bőséges birstermésből múlt hétvégén egy pitét sütöttem. A mellé került mák és a díszítése már a közelgő ünnepeket idézi - ha sikerül addig eltartanom pár birsalmát, még akár ismétlés is lehet ebből a könnyed, ízletes tortából.

Először a tölteléket készítettem el. Ehhez alaposan megmostam, majd felvágtam 4 közepes birsalmát, és a magház eltávolítása után kis darabkákra aprítottam, egyenesen a főzővízbe. Lepje el jól a lé, mert a töltelékhez és a tésztához is kelleni fog majd folyadék. Nem túl puhára főztem, a vége felé 3 evőkanálnyi mézzel ízesítve (a meleg lé segítségével sikerült is összetakarítanom a kifogyott mézescsuprok aljáról azt a kevéske mézet - teába nem megy, mert azt natúr iszom, csak úgy elmosogatni viszont pocséklás lenne).

Közben ledaráltam 20 dkg mákot.

A birsdarabokat leszűrtem, majd 4 dl kompótlevet visszaöntöttem a lábasba. Egy bögrében simára kevertem 3 púpozott evőkanál kukoricakeményítőt némi további lével, majd ezt is a lábasba öntöttem. Időnként megkeverve sűrűsödésig főztem (mint egy pudingot), majd a tűzről levéve hozzákevertem a darált mákot, végül pedig a főtt birsdarabokat. Őrölt fahéjjal ízesítettem.

A tésztához egy nagy tálban összekevertem 4-4 púpozott evőkanál (8-8 dkg) teljes kiőrlésű búzalisztet, teljes kiőrlésű rozslisztet és kukoricalisztet, valamint 1/2 teáskanál szódabikarbónát. Hozzáadtam 2 evőkanál mézet, kb. 1/2 dl étolajat, és bő 1 dl kompótlevet, és puha tésztává gyúrtam. Néhány percnyi állás után jól gyurmázhatóra keményedett.

Addig kikentem a 26 cm-es csatos tortaformát. Kézzel beleegyengettem a tészta 2/3-át, kb. 2 cm magas peremet csinálva neki a szélén. Ezen eloszlattam a tölteléket, majd a félretett 1/3 rész tésztából elkészítettem rá a díszítést. Kinyújtottam, és kivágtam belőle 16 kis csillagot (süteménykiszúróval), a leeső részekből pedig rudakat sodortam. Előbb a rudakat helyeztem el, egy hosszút középre, majd mindkét oldalon felezgetve a távolságot a következővel. Aztán a közökbe beraktam a csillagokat. Végül 2 teáskanálnyi mézzel megcsorgattam az egésznek a tetejét.

Nálam 180 fokon 30 perc alatt sült meg, előmelegítés nélkül (a tésztát kell nézni, ha az láthatóan pirul, és elvált a formától akkor kész).

A formában hagytam kihűlni, aztán az oldalát levéve az egészet átborítottam egy tálcára, onnan meg vissza egy pizzatányérra (a simán lecsúsztatás nem akart menni, és inkább nem erőltettem).

A csíkok mellett közvetlenül vágtam fel, így egy csík meg egy csillag jut egy szeletre, és nem kell sehol sem átvágni a díszítést. Hidegen már kellően szilárd a töltelék is.

A birsalma-mák párosítás ötletét Loriennél olvastam nemrég, a tészta pedig Hamikus Zsuzsanna Tündérkonyhájából való, a Lepisüti, amit ő is számos töltelékkel variál a könyvben.

Idő: kb. 1 óra előkészítés + 1/2 óra sütés + legalább 1-2 óra hűlés
Pénz: kb. 500 Ft a 16 szelet
Hazai alapanyagokból, mindössze a fahéj lóg ki a sorból.

Almás-baracklekváros pite (vegán)

Újabb almáspite-változat, hogy véletlenül se legyen unalmas:


Összekevertem 25 dkg teljes kiőrlésű búzalisztet, 3 csapott evőkanál barnacukrot és 1 csipet sót, elmorzsoltam 15 dkg margarinnal, majd némi vízzel kiegészítve lágy, de nem ragadós tésztává gyúrtam (nekem kb. 1 dl vízre volt szükség ehhez). (Legközelebb 1 teáskanál szódabikarbónát is teszek még bele - jót tett volna neki egy kis lazítás. Vagy inkább a kókuszos lepény háromlisztes tésztáját használom majd - még a mennyiség is rendben van, és az is egy jól kezelhető anyag, ha nem gyúrom nagyon lágyra.)

A tésztát betettem a hűtőbe, amíg elkészítettem a tölteléket: Meghámoztam és kis kockákra vágtam 1 kilónyi édes almát, majd összekevertem 1 teáskanál őrölt fahéjjal, 3 evőkanál kukoricaliszttel (keményítővel kellett volna, csak az épp nem volt itthon) és 6 nagy evőkanál házi sárgabaracklekvárral.

Kikentem a kapcsos tortaformát, majd kinyújtottam a tészta kb. 2/3-át úgy, hogy beleemelve kb. 2 cm-es pereme legyen. Ráegyengettem a tölteléket, majd a maradék tésztát is kinyújtottam, süteményszaggatóval díszítést vágtam bele, majd a pite tetejére emeltem a nyújtófa segítségével. A kiszúrt darabokkal és a leeső tésztaszélből vágott további formákkal díszítettem, valamint diót és mogyorót raktam a tetejére.

180 fokon 45 perc alatt sült meg, előmelegítés nélkül.

Már sütés közben remek illata volt, de azért sikerült kivárnom, hogy langyosra hűljön, mielőtt kiszedtem a formából és felvágtam. A vékony tésztában tisztes mennyiségű töltelék rejtőzött, ami a belekevert kukoricalisztnek köszönhetően szép szeletelhetőre összeállt. Kiváló párost alkotott benne az édeskés alma és a savanykás lekvár, jól gondoltam, hogy se citromozni, se cukrozni nem érdemes. Egyszerű, de látványos darab, némi jóindulattal tortának is beillik.

A kiinduló receptet Andreánál olvastam, a tésztás részét még be is tartottam, a töltelékest már kevésbé.

Idő: kb. 30 perc előkészítés és 45 perc sütés; kb. 2 óra elteltével lehet legkorábban enni
Pénz: kb. 350 Ft az egész, amiből 12 szelet biztosan kitelik
Hazai alapanyagokból, a barnacukor és a fahéj kivételével.

Fetás palacsinta

Ezúttal nem édes, hanem sós változatban készítettem palacsintát, így desszert helyett főétellé lépett elő:

A szokásos háromlisztes reform palacsinta tésztáját használtam hozzá. Ezúttal egy fél adagot kevertem csak be, és valamivel sűrűbbre hagytam, hogy kicsit vastagabb palacsinták legyenek belőle.

A töltelékez villával összetörtem 10 dekányi feta sajtot, majd hozzákevertem 1 kis doboz (175 g-os) natúr joghurtot, meg néhány összevágott bazsalikomlevelet. (Ez a mennyiség épp elégnek is bizonyult a fél adag palacsinta bőséges megtöltéséhez.)

Ezzel kentem meg a kisütött palacsintákat, majd feltekertem, és már ettem is, míg sült a következő. Emiatt sajnos képet se tudok mellékelni róla, de remélem, mindenki elhiszi, hogy finom volt! :)

Ha "rendesen" tálaltam volna, akkor friss paradicsomcikkek jártak volna még mellé.

Lángos

Miután enyhült kissé a hőség, elszántam magam ennek a nyári ételnek az elkészítésére. Igazán megérte, mert ennyire finom és jó állagú reform lángost még nem ettem!

Lágy, de nem ragadós tésztát gyúrtam az alábbiakból (2,5 dl-es bögrével mérve):

• 1 bögre tört krumpli (1,5-2 bögre legyen nyersen, felszeletelve; ezt sós vízben puhára főztem, majd a főzővíz nélkül krumplinyomóval összetörtem)
  
• 2 bögre Graham liszt
• 1 bögre kukoricaliszt
• 1 teáskanál só
• 1 teáskanál nádcukor
• 1 csomag szárított élesztő
• 1 jó bögre víz (a pontos mennyiség a lisztek és a krumpli minőségétől függ)
  

Letakarva kelni hagytam kb. 1 órát.

Palacsintasütőben kevés olajat forrósítottam, és közben jó tenyérnyi, lapos darabot formáztam egy félökölnyi tésztából (kicsit liszteznem kellett a külsejét, hogy ne ragadjon). Beleraktam a forró olajba, és lassan megsütöttem mindkét oldalát, így a belsejének is volt ideje átsülni. Papírtörlőre kiszedtem, majd kedvenc feltétemmel, tejföllel és füstölt sajttal tálaltam. (Maga a tészta tej- és tojásmentes, így natúr változatban vagy tejmentes feltéttel vegánoknak is megfelelő.)

Ebből a tésztamennyiségből mérettől függően 10-15 darab lángos lesz. Frissen a legjobb, a maradék nyers tészta pedig remekül bírja a hűtést. Másnap sütés előtt kb. 1 órával kivettem a hűtőből, fakanállal átkevertem, és letakarva állni hagytam. Ugyanolyan jó állagú lángosok lettek belőle, mint első nap a megkelt tésztából.

A receptet Siccikénél találtam. Köszönet érte!

Idő: kb. 1,5 óra a tálalásig; ebből kb. fél óra munka (tészta összeállítása + sütés)
Pénz: kb. 200 Ft a tészta + 600 Ft az összesre bőven elegendő tejföl és sajt
Hazai alapanyagokból.

Egyszerű barackos pite (vegán)

Hirtelen felindulásból dobtam össze egyik este ezt a kis süteményt (és másnap lefényképeztem a maradékot):

A Kókuszos lepény tésztáját használtam alapnak, de ezúttal feleztem a mennyiséget, mivel a tetejére nem szántam tésztát. Kiolajozott piteformába igazítottam úgy, hogy körben a szélén pereme legyen. Megszórtam őrölt fahéjjal, majd kiraktam felcikkezett kopaszbarackkal (de például szilvával sem lehet rossz...), és megszórtam egy evőkanálnyi barnacukorral. 180 fokon 30 perc alatt sült meg, előmelegítés nélkül. Így lett könnyed, ízletes desszert a nyersen nem annyira finom barackokból (az igazán érett, ízletes gyümölcsöt ugyanis inkább megeszem úgy, ahogy van, mindenféle "trükközés" nélkül).

Idő: legfeljebb 10 perc munka + 30 perc sütés
Pénz: kb. 100 Ft az egész, ami 6-8 szeletet kiad
Hazai alapanyagokból.

Karfiolfőzelék

1 nagy fej karfiolt falatnyi rózsákra szedtem. Vastag aljú, mély serpenyőben 1-2 evőkanálnyi olajat forrósítottam, majd hozzáadtam a karfiolt, és egy falapáttal gyakran megkeverve addig pirítottam, amíg egy kis színt kapott (pár perc; ha már nem egészen friss a karfiol, akkor érdemes jobban odafigyelni). Ezután felöntöttem 1 bögre vízzel, és kis lángon, lefedve roppanós-puhára pároltam. Az állag ellenőrzéséhez egy nagyobb darabnak a torzsa részébe szúrtam egy villát: ha járja, akkor már jó. Sóval, frissen darált borssal és pirospaprikával fűszereztem - mehet bátran, elég sokat felvesz. Megszórtam 1-2 evőkanálnyi kukoricaliszttel, majd ráöntöttem 1 kis pohár (175 g-os) kefírt, és óvatosan összeforgattam. (Vegán változatban is készíthető, a kefír helyett vízzel felöntve, és pár csepp citromlével biztosítva az enyhe savanykás ízt.) Megvártam, míg besűrűsödik. (Ízlés szerint további kukoricaliszt, illetve víz hozzáadásával lehet rajta igazítani, ha nem tetszik az állaga. Valamint aki a kevésbé darabos főzelékeket kedveli, nyugodtan összetörheti a párolt karfiol egy részét, egyszerűen villával vagy krumplinyomóval.) Most csak magában tálaltam ezt a könnyű főzeléket, de tetszőleges feltéttel is ki lehet még egészíteni. Ha pedig tartalmasabbra szeretnénk készíteni, akkor a karfiol egy része krumplikockákra cserélhető. 2 adag.

Idő: kb. 25 perc a tálalásig
Pénz: kb. 170 Ft a 2 adag, a krumplis változat meg még olcsóbb
Magyar alapanyagokból (na jó, a bors meg a tengeri só kivételével, de ennyi belefér :)