Barnarizsfelfújt szilvával és naranccsal (vegán)

A minap a tejfölös-tejszínes gyümölcskrém kapcsán szóba került a rizsfelfújt is. Akkoriban persze még a hagyományos változat ment, a Horváth Ilona féle recept pontos betartásával. Később ugyan volt még egy reformosított változat, amit szintén többször is elkészítettem (immár csak magamnak), de aztán remekül megvoltam én rizsfelfújt nélkül is. Tulajdonképpen még most se hiányzott olyan veszettül, de eljátszottam egy kicsit a gondolattal, hogy tej és tojás nélkül lehetne-e valami hasonlót összehozni, természetesen barna rizsből. Végülis... miért ne lehetne? Kitaláltam, hogyan, és persze muszáj volt kipróbálnom, hogy tényleg működik-e. Íme a kísérlet eredménye:

A szilvás-narancsos keverék előkészítésével kezdtem, még előző este: 10 dekányi aszalt szilvát (saját aszalású muskotályos szilva még nyárról) összedaraboltam, és egy nagyobb, fedeles tálba tettem. 2 narancs levét kifacsartam, és a szilvára öntöttem, végül a rostokat is hozzákapartam a facsaróból. Így jól ellepte a folyadék a szilvát. Lefedtem, és elraktam a hűtőbe.

Másnap elővettem a narancslébe áztatott szilvát, és hagytam, hogy szobahőmérsékletre melegedjen. Közben elkészítettem a rizsfelfújtat, meg ezt is kiegészítettem még 1 narancs felkockázott húsával. Meg tettem hozzá 1 teáskanálnyit a pálinkába áztatott aszalt szilva levéből is (ízlés szerint elhagyható, ha zavar az alkoholtartalma).

A rizsfelfújthoz 1 bögre barna rizst megmostam, majd 2 bögre vízzel feltettem főni egy vastag aljú lábasban. Forrás után kis lángon, lefedve majdnem puhára pároltam (kb. 20 perc), majd elzártam alatta a lángot, és továbbra is lefedve állni hagytam (még kb. 20 perc). Így a végére szinte teljesen beszívta a folyadékot és meg is puhult a rizs.

Kötőanyagnak pedig az alábbiakat kevertem össze egy tálban: 3 púpozott evőkanál zabpehelyliszt, 2 evőkanál finomítatlan nádcukor, 1 csipet só, 1 teáskanál szódabikarbóna. A porok összekeverése után került még bele kevés víz, végül pedig 2 evőkanál citromlé. Egy sűrű, de kanállal (praktikusan a méréshez használt evőkanállal) jól keverhető massza volt a célom, ennek megfelelően adagoltam a vizet. Ezt az egészet hozzákevertem a lábasban a megpuhult rizshez.

Egy közepes tepsit kiolajoztam, és egy marék zabpelyhet szórtam bele. Rázással elértem, hogy az aljára és az oldalára is zabpehelyszemek tapadjanak, a maradékot pedig a rizses keverékhez forgattam, mielőtt még beleöntöttem a tepsibe. A kanállal elegyengettem a tetejét, majd beraktam a sütőbe. 200 fokra kapcsoltam, és 25 percig sütöttem, majd még 5 percig az elzárt sütőben hagytam. Akkor van kész, mikor körben elválik a tepsitől, és a beleszúrt fogpiszkálóra se tapad semmi (tűpróba).

Rácsra borítva hűlni hagytam. Langyosan már jól lehetett szeletelni, kihűlve meg még jobban. Én nem kedvelem az öntetben úszó dolgokat, ezért kis tálban raktam mellé az aszaltszilvás-narancsos keveréket (amit több narancslével lehet hosszabb lére engedni, és ténylegesen öntetként tálalni, ízlés szerint; de amúgy maga a rizsfelfújt se száraz).

A színe ugyan elárulja, hogy nem a megszokott fehérrizses-tojásos felállás, de állagát tekintve egész közel áll hozzá. Szándékosan csak mérsékelten édesre készítettem, hiszen a hozzá tálalt gyümölcsös keverék igencsak édes a szilvának köszönhetően, és jut is belőle bőségesen. Ha valakinek még ez is kevés, akkor egy kis mézet csorgasson rá inkább a tányérján. (Így a kevésbé édesszájúakra sincs rákényszerítve az "egy álló édes" íz, és ki-ki ízlése szerint beállíthatja a neki épp megfelelőt.) Más gyümölcsökkel is el bírom képzelni, ami épp akad, viszont szerintem mindenképp kár megfőzni, és az aszalvány is jobb így, mint a felfújtba belesütve. (Ha már főtt, akkor legyen inkább egy finom gyümölcsdarabos házi dzsem, azzal már nem is kell semmit csinálni a tálaláson kívül.)

Idő: a rizs felrakásától számítva kb. másfél óra elteltével lehet enni, de a munka csak 10-15 perc vele (és a szilvát vagy egyéb aszalványt ne felejtsük el előzetesen beáztatni)
Pénz: kb. 400 Forint az egész
Narancs, citrom, nádcukor nincs hazai, és minden bizonnyal a rizsnek is csak a forgalmazója magyar (az is valami :) A hazai szilva sokat javít az összképen :)

Házi szaloncukor variációk

Variációk a klasszikus karácsonyi édességre, leginkább a tipikus karácsonyi hozzávalókból: dióból, mákból, mogyoróból, aszalt gyümölcsökből, mézből, no és persze csokiból. Cukor- és adalékmentes, vegán finomságok kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Ráadásul nem is ördöngősség elkészíteni - akár magunknak, akár ajándékba.


Miután részletesen leírtam a csokibevonat elkészítésének módját, álljon itt néhány javaslatom a beltartalomra is. Én ilyeneket készítettem (illetve készítek, mert a sorozatgyártás még hátravan) az idén:


Kókuszos-áfonyás szaloncukor

2 púpozott evőkanál kukoricakeményítőt simára kevertem 2 dl vízzel (először csak kevesebbet adtam hozzá, majd felöntöttem a többivel). Állandó kevergetés mellett sűrűre főztem, majd a tűzről levéve hozzákevertem kb. 10-12 dkg kókuszreszeléket, 4 evőkanál mézet és 4 dkg apróra vágott aszalt áfonyát. (A kókuszreszelék mennyiségével szabályozható az állag, egy sűrű, nem ragadós, jól formázható masszát kell kapni.) Miután langyosra hűlt, kézzel szaloncukornyi darabokat gömbölyítettem belőle, majd olvasztott étcsokoládéba mártogattam (kb. 5 dkg csoki fogyott el a bevonásához). Tálalható így, vagy becsomagolva, ahogy tetszik. De 3-4 napon belül fogyjon el, mert sajnos nem valami állóképes fajta. Ez a mennyiség kb. 30 darab.


Aszaltgyümölcsös szaloncukor

Felezett muskotályos szilvából csináltam, amit a nyáron aszaltam. Ezek épp szaloncukornyi méretűek, és az alakjuk is igazán csomagolásbarát. De természetesen másféle gyümölccsel is működik a dolog: például nagy (óriás) szemű mazsolával, sárgabarackkal, datolyával, stb. A lényeg, hogy kisebb szaloncukornyi méretű darabok legyenek. Azért kisebb, mert előszöris beáztatom őket valamilyen folyadékba, és mire megszívják magukat, megnő a térfogatuk. A folyadék ízlés szerint lehet víz, gyümölcslé, rum, stb. Én most házi pálinkába áztattam a szilvát, és igen kiváló (bár kétségtelenül csak felnőtteknek való) csemege lett. Az áztatás után alaposan lecsepegtettem, majd leszárogattam mindkét oldalukat, hogy tapadjon rájuk a csokimáz. Ha egy rétegben nem vonta be jól a rücskös felületet, akkor dermedés után meg lehet ismételni a mártogatást; a dupla bevonat már biztosan jól fed. Nagyon egyszerű, kevés munkával elkészíthető, csak az áztatás és a szárítás némi előregondolkodást igényel. Jól eláll, akár a karácsonyfát is lehet díszíteni a becsomagolt darabokkal.


Barackos-diós szaloncukor

Barackon és dión kívül nincs is benne más. A barack házi sárgabaracklekvár formájában értendő, a dió pedig egyrészt darált dió, másrészt pirított negyed diógerezdek. Utóbbinak az elkészítésével érdemes kezdeni, így van ideje kihűlni, amíg elkészítjük a masszát. Tehát veszem a diódarabokat, és egy serpenyőben (palacsintasütőben) csak úgy szárazon, állandóan rázogatva, illatosra pirítom (néhány perc), majd egy tányérra öntöm hűlni (nem érdemes a serpenyőben hagyni, mert a tűzről levéve is pirul még és megéghet). Ezután a darált diót fakanál segítségével összedolgozom annyi sárgabaracklekvárral, hogy éppen összeálljon egy formázható masszává (a szükséges mennyiség a lekvár állagától függ, nekem 1 deka diónként kellett 1 teáskanál lekvár). A vége felé már érdemes apránként adagolni a lekvárt, hogy biztosan ne legyen túl lágy a végeredmény (különben nehézségek adódnak a bevonásnál). Nincs más hátra, mint szaloncukornyi darabokat formázni úgy, hogy egy-egy diógerezd legyen mindegyiknek a közepében. Végül pedig jön rá egy étcsoki-bevonat, és már lehet is csomagolni. Ez is jól eltartható, hiszen semmi romlandót nem tettünk bele. (Ami a mennyiséget illeti: nekem 20 deka darált dióból készítve lett 30 szem szaloncukrom.)


Gesztenyés szaloncukor

1 csomag (25 dkg) natúr gesztenyemasszát kivettem a fagyasztóból, és megvártam, míg felenged. Tálba morzsoltam, majd ízesítettem mézzel (én 1-2 evőkanálnyival éreztem megfelelőnek) és egy fél citrom reszelt héjával. Kézzel megformáztam, majd óvatosan megmártogattam olvasztott étcsokiban (kb. 5 dkg fogyott el rá). Elég lágy volt a massza, de azért sikerült megoldanom (a sűrítéssel nem akartam elrontani az ízét). Ez a mennyiség kb. 25 szem szaloncukorhoz elegendő. Szerintem 3-4 napon belül mindenképpen érdemes elfogyasztani, mert a belseje romlandó.


Idő: Fajtánként és adagonként (25-30 db) kb. fél órával érdemes számolni, de ha többet is készítünk és ügyesen tömbösítjük a teendőket, akkor összességében kevesebb. A csomagolás pedig egy külön felvonás - már ha igényt tartunk rá, és nem csak így simán tálaljuk az elkészült csemegéket.
Pénz: Fajtától függ, nagyságrendileg 15-20 Ft/db, de garantáltan azok a minőségi hozzávalók vannak benne, amiket mi választottunk.
Alapvetően hazai alapanyagokból megoldható, nálam legfőképp a belga csoki és a kókuszreszelék lóg csak ki a sorból.


Egyéb szaloncukorreceptjeim:

• Szaloncukor birsalmasajtból (ízlés szerint erre is kerülhet csokibevonat)
• Zebra szaloncukor (erre viszont nem javaslom, mert épp a lényeget takarja el - persze ha nem zebracsíkosra csináljuk, akkor mehet, megint csak ízlés szerint)
• Kókuszos-áfonyás szaloncukor (ezt jól elnéztem - de legalább blogos stílusban is megvan fent a recept :)
• Csokoládés-mogyorós szaloncukor (ez az egy nem vegán, de attól még finom!)
  

Egy ráadás tipp a végére:

• Klasszikus szaloncukor-csomagolás

Ütős kis csemege

Pálinkába áztatott aszalt szilva:

A kis üveget feltöltöttem a nyáron készített aszalt szilvából, majd pálinkával, ami egy néhány éve főzetett vegyes, jól kivehető szilva jelleggel. Szárazon ne legyen egészen tele az üveg a szilvával, hogy legyen helye megduzzadni, ahogy magába szívja a folyadékot. Fogyasztása csak felnőtteknek, és csak mértékkel!

Idő: 1 perc az összerakás + álljon legalább 1-2 napot, de utána sem romlik meg.
Pénz: Ez most passz, mert nem vagyok képben az árakról.
De azt tudom, hogy hazai volt minden!