2012. április 29., vasárnap

Spenótos-krumplis lepény (laktovega)

Megint vettem egy adag spenótot a piacon, és megint nem főzelék lett belőle. Voltak elképzeléseim, de aztán kiütéssel győzött a frissen vett GoodFood első átlapozásakor meglátott recept - átszabva persze a saját ízlésünkhöz és az itthon fellelhető alapanyagokhoz. 


Hozzávalók 2 nagy tepsihez, 6-8 személyre

Elkészítettem egy adag dagasztás nélküli pizzatésztát.

Meghámoztam és 1/2 cm vastag szeletekre vágtam a krumplit, majd enyhén sós vízben megfőztem. Inkább legyen egy picit ress, érdemes figyelni, hogy még semmiképp se essenek szét a szeletek. Leöntöttem róla a vizet és félretettem hűlni.

Szűrőbe raktam a spenótot, és forró vizet öntöttem rá, így összeesett. Alaposan lecsepegtettem, és ezt is félretettem hűlni.

Kétfelé vettem, átgyúrtam és kinyújtottam a tésztát.

Lereszeltem a sajtot.

A kinyújtott tésztát befedtem a spenótlevelekkel, majd a krumpliszeletekkel. Rászórtam a rozmaringot és kevés sót, megcsorgattam az olajjal, végül befedtem a sajttal.

190 fokra melegített sütőben légkeveréssel 20 percig sütöttem.

Frissen, melegen tálaltam, de a maradék kihűlve is elég jó volt. Isti paprikalekvárt csöpögtetett még rá, valamint megállapítottuk, hogy egy kis zsenge fokhagyma sem rontotta volna el a feltétet.
 

2012. április 28., szombat

Birspite karamellás morzsával (laktovega)

Van az úgy, hogy hosszú ideig csorgatom a nyálam egy hozzávalóra, aztán amikor végre sikerül beszerezni, már nem is értem, hogy miért vágytam rá annyira. Valahogy már nem vonzanak azok a receptek, amikhez fontos lett volna, így aztán - bár természetesen örülök neki, hogy van - inkább polcdísz lesz belőle. Arra azért ügyelek, hogy végül mégiscsak kezdjek vele valamit, mielőtt tönkremenne. Most egy adag nádmelasz került kibontásra, s bár nem igazán olyan színű és ízű valamit rejtett a doboz, mint amilyet képzeltem, sikerült jó társaságot összeszedni neki. Ez az egyszerű, de a nádmelasz karakteres ízének köszönhetően mégis különleges desszert született:


Hozzávalók 24 cm-es piteformához, 2-3 személyre
1 üveg (720 ml) sült birsalma
2 evőkanál nádmelasz
5 dkg tejkaramella
5 dkg teljes kiőrlésű liszt
5 dkg apró szemű zabpehely
5 dkg vaj
ízlés szerint méz (elhagyható)

24 cm-es kerámia piteformába öntjük a birset a levével együtt, és megcsorgatjuk a nádmelasszal. Apróra vágjuk a karamellát, összekeverjük a liszttel és a zabpehellyel, majd elmorzsoljuk a felkockázott vajjal. Nedves homokra emlékeztető állagú lesz, nem áll össze. A gyümölcs tetejére szórjuk a kapott morzsát. 180 fokon 25 percig sütjük; akkor kész, amikor a szélénél bugyog a sűrű, melaszos lé, a tején pedig megpirult a morzsa. Langyosan, a formában tálaljuk. Akinek nem elég édes, mézet csorgathat az adagjára.
 

2012. április 27., péntek

Paradicsomos csicseriborsó-egytál (vegán)

Hét második fele. Nincs már itthon se tej, se sajt, se friss zöldség. Szombat a piac-nap, addig abból kell gazdálkodni, ami a konyhaszekrényben és a kamrában akad. Soha rosszabb pénteki ebédet!


Hozzávalók 3-4 személyre

Bő vízbe áztatjuk a csicseriborsót egy éjszakára, majd másnap friss, szódabikarbónás vízben puhára főzzük (kb. 20 perc).
Szárazon enyhén megpirítjuk a római köményt, majd mozsárban összezúzzuk. Fölmelegítjük a paradicsomszószt és a paradicsomkoktél levét, beletesszük a leszűrt csicseriborsót és az ízesítőket, valamint felöntjük némi vízzel, hogy legyen egy kis leve (a vízzel előtte ki lehet öblíteni a szószosüvegeket, így semmi sem megy veszendőbe a tartalmukból és mosogatni is könnyebb lesz). Kis lángon 5-10 percig főzzük, majd beleszórjuk a kölest, és ezzel is főzzük még 5 percig. Hozzákeverjük a koktélból félretett egész paradicsomot, lefedjük, és a tűzről levéve állni hagyjuk kb. 10 percig. Tálaláskor megcsorgatjuk az olívaolajjal.

Ötlet: GoodFood
 

2012. április 15., vasárnap

Spagetti tejszínes kucsmagombaszósszal (laktovega)

A ház előtti fenyők alatt minden tavasszal nő pár kucsmagomba. Idén először meg is mertem enni (miután több hozzáértő is megerősítette, hogy ez tényleg kucsmagomba és tényleg ehető). Mint új hozzávalóknál általában, most is nagyon egyszerű elkészítési módot választottam, hadd érvényesüljön a saját íze. Mi tagadás, lehetett volna kicsit több gombát is használni hozzá, de most ennyi volt. Azért ízlett! Sajnálhatja a Főkóstoló, hogy nem kért belőle (nem szereti a gombát).


Hozzávalók 1 személyre
  • 12,5 dkg durum spagetti (félkilós csomag negyede)
  • 3 kucsmagomba
  • 2 dl tejszín
  • 1 csokor petrezselyemzöld
  • pár csepp olívaolaj
  • csipet só
  • 1 evőkanál fehérbor
Megfőztem a tésztát a szokásos módon.
Közben elkészítettem a szószt: Alaposan megmostam, majd negyedbe vágtam a gombát (hadd nézzen ki többnek :), és pici olajon enyhén lepirítottam. Felöntöttem a tejszínnel, beletettem az összevágott petrezselyemzöldet, és kis lángon addig forraltam, míg besűrűsödött. Amikor már majdnem kész volt, hozzáadtam a sót és a bort is, és még kb. 1 percig forraltam.
Beleforgattam a leszűrt tésztát, és máris tálaltam.
 

2012. április 13., péntek

Vajkrém pirított magvakkal (laktovega)

Sokkal kiadósabb és ízletesebb így egy csomag vaj!


Hozzávalók
  • 10 dkg teavaj
  • 10 dkg hántolt napraforgómag
  • 10 dkg szezámmag
  • 1,5 dl víz
  • 1 nagy csokor friss vagy 1 nagy marék szárított petrezselyemzöld
  • 1 csapott kávéskanál só

Felforrósított serpenyőben, zsiradék nélkül, folyamatos kevergetés mellett megpirítjuk a napraforgómagot, aztán külön a szezámmagot. Hőálló edénybe borítjuk és megvárjuk, míg kihűl, majd kávédarálóval megőröljük. Megolvasztjuk a vajat, és hozzákeverjük a többi összetevőt. Legalább fél órára betesszük a hűtőbe, hogy kenhető állagúra szilárduljon. Kenyérrel vagy péksüteménnyel és friss zöldséggel vagy savanyúsággal tálaljuk.

Tipp: más olajos magvakkal is készíthetjük, például tökmaggal, lenmaggal, stb.
 

2012. április 11., szerda

Hamis fasírt (vegán)

Az utóbbi időben többször is készítettem ezt az egyszerű, de igen ízletes, fűszeres fasírtot, melyben remekül eltüntethető a maradék, száraz kenyér.


Hozzávalók 12 db 7-8 cm átmérőjű pogácsához
  • 15 dkg szikkadt (vagy akár száraz) Graham-kenyér
  • 1 marék zabpehely
  • 2 evőkanál Graham-liszt
  • 1 közepes sárgarépa
  • 1 csapott teáskanál VegaNatura ételízesítő
  • 1/2 kávéskanál darált borskeverék
  • 1 kávéskanál őrölt köménymag
  • 1-2 teáskanál őrölt paprika
  • 2 evőkanál őrölt lenmag
  • 2-3 evőkanál olaj
  • víz szükség szerint
Vízbe áztatjuk a kenyeret. Meghámozzuk és finomra reszeljük a répát, hozzámérjük a többi alapanyagot, majd belemorzsoljuk a víztől nagyjából kinyomkodott kenyeret. Kanállal jól összedolgozzuk az egészet; szükség szerint öntünk hozzá a kenyér áztatóvizéből.
Szilikon sütőlappal béleljük vagy vékonyan kiolajozzuk a tűzhely nagy tepsijét. Púpozott evőkanálnyi adagokat rakunk rá a masszából, és ujjnyi vastag pogácsákká egyengetjük.
Légkeveréssel 160 fokon vagy normál sütéssel 180 fokon körülbelül 40 perc alatt megsütjük. Amikor a teteje már megszilárdult és ropogós (ez a sütési idő kb. háromnegyedénél következik be), átforgatjuk, és a másik oldalát is ropogósra sütjük
Magában, kenyérrel vagy főzelékfeltétként tálaljuk.

Tipp: répa helyett másféle zöldséggel is készíthetjük, én például sütőtökkel és maradék héjában sült krumplival csináltam már, és ezek a változatok is nagyon ízlettek. (Meg bármilyen zöldség szóba jöhet, amit le lehet reszelni.) Ha nincs kéznél a szükséges mennyiségű száraz kenyér vagy morzsa, akkor apró szemű zabpehely használható helyette; ezt is érdemes kicsit beáztatni.

Forrás: Ízek és érzések 2010. április-május
 

2012. április 9., hétfő

Spenótos-sajtos "cannelloni" (laktovega)

Az elmúlt hét a téli zöldségek "elbúcsúztatásáról" szólt. Hétvégén pedig friss, tavaszi finomságokat vettem a piacon. Például spenótot, hisz annyi jó receptet és ötletet találtam hozzá a GoodFood áprilisi számában, hogy biztos voltam benne, hogy nem a komposztban fogja végezni. Isti ugyan nem örült felhőtlenül, mikor meglátta, de gyorsan megnyugtattam, hogy főzeléknek én sem szeretem, így eszemben sincs azt csinálni belőle. Némi lapozgatás után attól sokkal inkább nekünk való elkészítési módot találtam: egyetértettünk, hogy tészta, paradicsom és sajt társaságában csakis finom lehet. Igazunk is volt! :)


Hozzávalók 2 személyre

a tésztához:
  • 20 dkg durum simaliszt
  • csipet só
  • csipet kurkuma
  • kb. 1 dl víz
a paradicsomszószhoz:
  • 8 dl hámozottparadicsom-befőtt
  • 1 evőkanál olívaolaj
  • 3 gerezd fokhagyma
  • csipet barna cukor
  • 1 evőkanál vörösborecet
  • 1 evőkanál szárított oregánó
a spenótos töltelékhez:
  • 1/2 kg friss spenót
  • 25 dkg sajt (nálam fűszeres, füstölt házi sajt)
  • csipet só
  • csipet reszelt szerecsendió
a forma kikenéséhez:
  • 2 evőkanál olaj

Tálba szórtam a durumlisztet, összekevertem a sóval és a kurkumával, majd apránként hozzáadva a vizet tésztává gyúrtam. Fontos, hogy épp csak annyi vizet adjunk hozzá, hogy összeálljon. Letakarva félretettem.

Vastag aljú, mély serpenyőben fölmelegítettem az olajat, és kevergetve illatosra pirítottam benne a megtisztított, vékony szeletekre vágott fokhagymát. Hozzáadtam a cukrot, az ecetet és az oregánót, ezzel is kevertem rajta párat, majd beleöntöttem a paradicsomot. Felforraltam,  majd kis lángon, időnként megkeverve sűrűre főztem (kb. 25 perc).

Nagy szűrőbe tettem a spenótot, és forró vizet öntöttem rá, hogy összeessen (két adagban sikerült leforráznom mindet). Leöblítettem hideg vízzel, lecsepegtettem, majd kézzel alaposan kifacsartam, és deszkán, késsel nagyjából összeaprítottam. Hozzáreszeltem a sajt körülbelül 2/3 részét, ízesítettem a sóval és a szerecsendióval, és villával jól összekevertem.


Átgyúrtam, majd 8 részre osztottam a tésztát, és tésztanyújtó géppel közepesen vékonyra nyújtottam a darabokat. A tésztacsíkok közepére kanalaztam egy-egy csíkban a spenótos tölteléket, két oldalról ráhajtottam a széleket, majd alulra fordítottam a toldatot. (Mindezt csak azért, mert kész, száraz cannelloni nem volt itthon. Végülis hasonló lett, és így könnyebb volt megtölteni.)


Vékonyan kiolajoztam két 24 cm-es kerámia piteformát, és laza csigavonalban elrendeztem bennük négy-négy tésztatekercset. (Kihasználtam, hogy a friss tésztát tetszőlegesen lehet kanyarítani.) Rákentem a paradicsomszószt, majd ráreszeltem a maradék sajtot.


Hideg sütőbe tettem, és 170 fokon, légkeverésen addig sütöttem, míg láthatóan forrt a szósz és megpirult a tetején a sajt (15-20 perc).


Melegen, a piteformában tálaltam.

 

2012. április 7., szombat

Kertész pite (laktovega)

Avagy pásztor pite vegáknak: a krumplitakaró alatt ugyanis darálthúsos ragu helyett zöldséges lencse rejtőzik. Abból a praktikus megfontolásból esett a választásom a receptre, hogy épp fel tudtam hozzá használni a homokból kibányászott utolsó gyökérzöldségeket.


Hozzávalók 4-6 személyre
  • 1 bögre (2,5 dl, 25 dkg) barna lencse
  • 3 sárgarépa
  • 4 petrezselyemgyökér
  • 1 zeller
  • 2 dkg vaj
  • 2 gerezd (füstölt) fokhagyma
  • 1 dl ketchup (házi, fűszeres paradicsomszósz)
  • 1 babérlevél
  • 1 kg krumpli
  • 3 dkg vaj
  • 1 kávéskanál kurkuma
  • 1 teáskanál szárított, morzsolt rozmaring
  • 1 teáskanál só

Beáztattam a lencsét egy éjszakára.

Meghámoztam és kis kockára vágtam a zöldséget. Vastag aljú, mély serpenyőben felmelegítettem a vajat, és kevergetve addig pirítottam benne az előkészített zöldséget, míg itt-ott barnulni kezdett. Hozzáadtam a meghámozott és vékony szeletekre vágott fokhagymát, ezzel is pirítottam pár keverés erejéig, majd beletettem az áztatóvizétől leszűrt lencsét, és felöntöttem annyi friss vízzel, amennyi épp ellepte. Ízesítettem a paradicsomszósszal és a babérlevéllel, és forrás után kis lángon, időnként megkeverve addig főztem, míg minden megpuhult és elfőtt a leve (20-25 perc).

Közben meghámoztam és feldaraboltam a krumplit, és annyi sós vízben, amennyi ellepte, puhára főztem. Leszűrtem, és krumplinyomóval összetörtem, hozzádolgozva a vajat és a fűszereket.

Bekapcsoltam a sütőt 200 fokra. Közepes (20*30*5 cm) tepsibe terítettem a zöldséges lencsét, majd kisebb kupacokban rákanalaztam a krumplipürét, elsimítottam, és villával mintát húztam rá. Beraktam a meleg sütő fölső részébe, és addig grilleztem a tetejét, míg szép színt kapott.

Melegen és kihűlve egyaránt finom, kiadós étel lett belőle.


Forrás: GoodFood
 

2012. április 4., szerda

Zöldséges-sajtszószos penne (laktovega)

Újabb GoodFood recept - ezúttal már az áprilisi számból -, természetesen ismét a saját ízlésünkhöz alakítva. A tormával és a színes zöldségekkel igazi tavaszias finomság vált az alapreceptből.


Hozzávalók 3-4 személyre
  • 33 dkg durum penne (a kilós csomag harmada)
  • 1 kisebb póréhagyma
  • 2 karcsú sárgarépa
  • 2 evőkanál olaj
  • 7 dl zsíros tej
  • 1 babérlevél
  • 1/2 dl olaj
  • 5 dkg (2,5 evőkanál) Graham-liszt
  • 2 kávéskanál só (ha sós a sajt, csökkentsük a hozzáadott só mennyiségét)
  • 1-2 evőkanál ecetes reszelt torma (ne féljünk a csípősségétől, a hő sokat elvesz majd belőle)
  • 20-25 dkg karakteres ízű sajt (fűszeres, füstölt házi sajtot használtam)
  • 1-2 evőkanál olaj a tepsi kikenéséhez

Felforraltam a tejet a babérlevéllel, majd lefedve félretettem.

Megfőztem a tésztát a szokásos módon.

Közben megtisztítottam és vékony karikákra vágtam (spárgahámozóval "elfaragtam") a répát. Hosszában ketté, majd keresztben pár milliméteres szeletekre vágtam a pórét. Vastag aljú edényben 2 evőkanálnyi olajat melegítettem, és kevergetve addig pirítottam rajta a répát és a pórét, míg utóbbi összefonnyadt, de még nem kezdett el barnulni. Kiszedtem és félretettem.

Ugyanebben az edényben világos rántást készítettem 1/2 dl olajból és a lisztből, majd kisebb részletekben, folyamatos kevergetés mellett felöntöttem a meleg tejjel (a babérlevelet kidobtam belőle), és sűrűsödésig főztem (pár perc). A tűzről levéve belekevertem a mártásba a sót meg a tormát, a félretett zöldséget, valamint a lereszelt sajt bő 3/4 részét.

Hozzáforgattam a leszűrt tésztát. Közepes méretű (20*30*5 cm), vékonyan kikent tepsibe terítettem, ráreszeltem a maradék sajtot, és 180 fokra melegített sütőben 15-20 percig sütöttem; amíg szépen pirulni kezdett a tetején a sajt.

Azon melegében tálaltam. Nem sokkal később bezsebeltem érte a dicséretet, és újfent megállapítottam, hogy igen jó ízlése van a Főkóstolónak :)

 

2012. április 3., kedd

Sült póréhagyma aszaltparadicsomos rizottóval (vegán)

Barátkozom a hagymafélékkel - a pórét már egész jól bírom. Az alábbi receptet a márciusi GoodFood magazinból választottam, csak húsmentesítettem, a rizst barnára cseréltem, meg aztán hozzápakoltam pár olyan dolgot a kamrából, amit odaillőnek gondoltam. Egyszerű, de igen ízletes ebédünk lett belőle, úgyhogy megjegyzendő a recept. Póré helyett újhagymából, konzerv helyett friss zöldborsóból szerintem még finomabb lesz majd pár hónap múlva.


Hozzávalók 2-3 személyre
  • 1 nagy póréhagyma
  • 2-3 evőkanál olaj
  • 1 bögre (2,5 dl, 25 dkg) barna rizs
  • 7 dl víz
  • 1,5 teáskanál VegaNatura ételízesítő
  • 2 marék aszalt paradicsom
  • 1 doboz zöldborsó (konzerv)
  • 1 marék citromfűlevél
  • 1 kávéskanál természetes folyékony füst (elhagyható)
  • 3 evőkanál sörélesztőpehely (elhagyható)
Bekapcsoltam a sütőt 200 fokra. Hosszában negyedeltem, majd vékony szeletekre vágtam a póréhagymát. Fémfülű (sütőben is használható) lábasban fölmelegítettem az olajat, és kevergetve megfonnyasztottam rajta a póréhagymát. 4-5 perc elteltével hozzáadtam a rizst, és azzal is pirítottam még kb. 1 percig. Felöntöttem a vízzel, beleszórtam az ételízesítőt és az (ollóval) apró darabokra vágott aszalt paradicsomot, és felforraltam. Lefedtem, és betettem a forró sütőbe (a fedő gombja ne műanyag legyen!). Kb. 45 perc elteltével lett puha a rizs (eleinte 10 percenként ránéztem és átkevertem, de várható volt, hogy a barna rizs nem adja olyan könnyen magát). Ekkor belekevertem a levétől lecsepegtetett borsót, és visszatettem még pár percre a forró, de már elzárt sütőbe. Tálalás előtt hozzákevertem az összevágott citromfűleveleket és a füstaromát, a tányérokon pedig megszórtam a sörélesztőpehellyel. (Utóbbi két ízesítő elmaradhat, nélkülük is nagyon finom. Külön ehhez az ételhez egyiket se vennék, de ha van otthon, használjuk bátran, illik hozzá.)
 

2012. április 2., hétfő

Káposztás lepény (vegán)

Annyira bejött a dagasztás nélküli pizzatészta, hogy máris ismétlés volt belőle. Igaz, ezúttal nem paradicsomos szósz került rá, hanem fűszeres párolt káposzta. Finom, laktató étel lett így a télről maradt utolsó fej káposztából.


Hozzávalók 4-6 személyre
a feltéthez:
  • 1 kis-közepes fej (1/2-3/4 kg) káposzta
  • 2 evőkanál olaj
  • 1 dl (félédes) fehérbor (vagy víz)
  • 1-1,5 dl savanyúkáposzta-lé (házi savanyítás levének az utója volt a mosogatásra váró üveg aljáról; kiválónak bizonyult a hirtelen ötlet, hogy ebbe elmegy - ennek hiányában 1-2 evőkanál fehérborecetet használnék)
  • 1/2 teáskanál só (nem kell sok, mert a káposztalé is sós - ha ehelyett ecettel készítjük, akkor növeljük a só mennyiségét)
  • 1 kávéskanál frissen darált tarka bors
Vékonyra szeljük a káposztát, és vastag aljú fazékban, időnként megkeverve megpároljuk az olajon. Közben szükség szerint kevés bort vagy vizet öntünk alá, hogy ne süljön oda az alja. Amikor már érezhetően puhul a káposzta, hozzáadjuk a káposztalét és a fűszereket, és addig pároljuk tovább, míg majdnem teljesen elfövi a levét.

Az időközben előkészített tésztára terítjük, és 200 fokra melegített sütőben, légkeveréssel 20 percig sütjük.

Melegen vagy kihűlve, tenyérnyi darabokra vágva tálaljuk.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails