Meggyszörp (vegán)

Az idei gyümölcsfelhozatal mellett egyáltalán nem jeleskedem befőzésben (szerencsére elég sok régebbi befőtt, dzsem, lekvár, ivólé, stb. van még itt-ott, tehát akár ki is maradhat egy szezon). Most sem nagy tételben készítettem ezt az italt, és egyáltalán csak azért vetemedtem a gyümölcs megfőzésére, mert önmagában nem annyira ízlett. Érett, lédús, de eléggé savanyú cigánymeggyről van szó, léárunak tökéletes.


A meggyet (kb. 3/4 kg; igen, tudom, kispályás mennyiség) alaposan megmostam, majd kimagoztam, és egy megfelelő méretű edényben feltettem főni. Már kezdetben volt annyi saját leve, hogy nem kellett vizet önteni alá. Időnként megkeverve addig főztem, míg kiengedte a levét. Ekkor a lé nagy részét leöntöttem róla, és némi gyümölcscukor hozzáadásával tettem ízletessé (nekem most 3 dl léhez ment 1 evőkanál gyümölcscukor, de persze meggy- és ízlésfüggő). Azon melegében beüvegelve és lezárva, majd szárazdunsztban kihűtve el lehetett volna tenni későbbre is, most azonban alig vártam, hogy kihűljön, és szódával hígítva élvezzem ezt a nagyszerű frissítőt (arány ízlés szerint, nagyságrendileg valahol 1/3 és 1/4 rész szörp között).

A visszamaradó meggyet is ízesítettem egy kis gyümölcscukorral (1 evőkanál) meg egy kupica rummal, és összefőzve meggyszószként fogyasztottam el pirított darával (ezúttal a keményítős sűrítést kihagytam, hiszen a rövid lére hagyott és némileg szétfőtt meggy elég sűrű volt önmagában is). Tömegarányosan dzsem kocsonyásítóval összefőzve remek dzsem, vagy kocsonyásító nélkül valamivel tovább főzve lekvár is lehetett volna belőle (de ennek nyilván csak nagyobb mennyiség esetén van értelme).

Diós-zabpelyhes keksz

Harmonikus ízű, omlós keksz, vendégvárónak, tea mellé, vagy "csak úgy":


Egy nagy tálban gőz fölött megolvasztottam 7,5 dkg mézet, majd levéve hozzászeleteltem 10 dkg vajat, és megvártam, míg elolvad.

Közben egy serpenyőben megpirítottam 3 marék (10 dkg) diót, állandóan rázogatva, hogy ne égjen meg. Pár perc alatt kész is volt. Hűlni hagytam, majd nagyjából ledörzsöltem a héját. A kiválogatott diódarabokat egy nagy deszkára halmoztam, és késsel összevagdostam valamennyire.

Hozzáadtam a mézes-vajas keverékhez, meg került még bele 10 dkg apró zabpehely, 20 dkg Graham liszt, 1 teáskanál szódabikarbóna és 1 teáskanál fahéj. Mivel nagyon nem akart formázható lenni, kapott még egy kis folyadékot, nevezetesen 1 evőkanál rumot (kellemes plusz ízt adott neki, mint utóbb kiderült).

Így kézben már összeállt gombóccá, de még mindig nagyon esett szét a kilapításkor, úgyhogy beraktam egy kicsit a hűtőbe "önkritikát gyakorolni" (hátha összefagyna, vagy valami...). Előtte két másik fajta keksznyomós kekszet készítettem, annak seperc alatt megvolt a formázása, azért is esett rosszul ez a nehezített kézi molyolás. Közben kitaláltam, hogy nem egyesével fogom formázni, hanem inkább henger alakban hűtöm keményre, és egyszerűen felszeletelem (mint ezt és rokonait). Így is lett (két rövidebb hengert csináltam, így könnyebb volt kezelni), s mivel közben a másik két keksz már rég kész lett és hűlőben volt a sütő, ezt eltettem inkább másnapra.

Jó volt az elképzelés, reggel könnyedén tudtam 5-6 mm vastag szeleteket vágni belőle egy éles késsel. Szilikon sütőlappal bélelt tepsire sorakoztattam, és 175 fokon 15 perc alatt megsütöttem (amikor láthatóan kezd pirulni a teteje is, akkor van kész), majd a tepsin hagytam egy kicsit hűlni, csak utána szedtem le. Kb. 5 cm átmérőjű korongokból 53 db lett.

Nagyon jól összeillik benne a pirított dió, a fahéj és a rum, ráadásul kellemes, omlós állagú, feledteti az elkészítés során felmerült nehézségeket (legközelebb meg helyből így indulok neki a formázásnak). Bár most ez nem aktuális, szerintem a karácsonyi hangulathoz is illik - igaz, húsvétra meg gyakran a kedvenc karácsonyi sütikből van nálam ismétlés.

A kiinduló receptet Biankánál olvastam, a szándékos és a némileg kényszerű átalakítások után ez lett belőle.

Idő: kb. 10 perc az összeállítás + egy éjszaka hűtés (de akár egy óra is elég lehet) + kb. 10 perc a szeletelés és fél óra a sütés (két tepsire fér rá mind)
Pénz: kb. 400 Forint a fenti mennyiség
Hazai alapanyagokból, a fahéj és a rum kivételével.

Újabb jácint nyílt ki, ezúttal a rózsaszín. Húsvétra teljes lehet a sorozat a lilával.

Gesztenyés-meggyes csokitorta (vegán)

Feladvány:
Születésnapra kellene egy torta. De ne legyen tojásos. Ha egy mód van rá, tejes se. Ne legyen túl édes. Ne legyen tömény a krémje. Lehetőleg ne legyen bonyolult elkészíteni. Az se lenne baj, ha nem igényelne bevásárlókörutat. Ja, és természetesen és legfőképpen finom legyen!

Az idei megoldás (ami nem a tavalyi átvariálása, hanem egy új koncepció):


Előző este kivettem a fagyasztóból 1 csomag (250 g) natúr gesztenyemasszát.

Másnap a tészta elkészítésével kezdtem. Bekapcsoltam a sütőt 175 fokra, majd egy nagy tálba öntögettem az alábbi porokat, és összekevertem:

• 1,5 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 1 csipet só
• 1 evőkanál rizsliszt
• 3 evőkanál cukormentes holland kakaópor, átszitálva

Hozzáadtam a következőket is, és kanállal simára kevertem:

• 3 evőkanál méz (édesszájúaknak több)
  
• 5 evőkanál étolaj
• 1 teáskanál vanília kivonat
• 2,5 dl víz, két-három részletben (könnyen keverhető, de nem folyós tésztaállag a cél)
  

Végül került még bele

• 1 evőkanál ecet (nem érződik majd a végeredményen, ahhoz szükséges, hogy a szódabikarbónától megemelkedjen a tészta)

Kikent gyümölcstortaformába öntöttem (a 26 cm-es formába épp megfelelő volt a mennyiség), és a kanállal elsimítottam a tetejét. Az előmelegített sütőben 175 fokon 15 perc alatt sült meg; akkor jó, ha körben elvált a formától, és a beleszúrt fogvájóra nem ragad semmi (tűpróba).

Rácsra borítva hagytam kihűlni.

A gesztenyekrémhez a 25 dkg natúr gesztenyemasszát összekevertem 3 evőkanál mézzel és 2 evőkanál rummal (a szükséges ízesítés mértékét kóstolgatással megállapítva), majd a kihűlt torta közepére simítottam.

A meggyhez 1 üveg (720 ml-es) meggybefőtt (natúrbefőtt módszerrel eltett rumos meggyet használtam) levét leöntöttem egy lábasba, és simára kevertem 2 púpozott evőkanál keményítővel. Állandó kevergetés mellett sűrűsödésig főztem, majd hozzáadtam a meggyszemeket is, és összemelegítettem. Apró szemű, puha meggy volt, úgyhogy egy része szétment, de azért bőven maradtak benne felismerhető darabok. Végül a torta tetejére igazgattam, és hagytam dermedni (egy pudinghoz hasonlóan megszilárdul kihűlve).

Díszítésként megszórtam a tetejét egy kis darált mogyoróval (ha nincs kéznél darált, akkor azt a pár szemet le is lehet reszelni).

A tészta receptje eredetileg Katától van, én korábban kakaós-körtés muffinként készítettem többször is. A télen szaloncukorként már bevált a minimálisan ízesített gesztenyemassza, s mivel most valamivel lágyabb állag volt a cél, került bele egy kis folyadék (rum). Ilyen meggyet pedig pirított darához szoktam készíteni, csak akkor langyosan fogyasztom, nem várom meg, hogy megszilárduljon. Nagyon kellemes összeállítás lett belőlük tortaként.

Idő: kb. 2 óra elteltével már lehet enni, ebből egy fél órányi a munka, a többi a sütés meg a hűlés
Pénz: kb. 600 Forint az egész, ami 12-16 szelet
Alapvetően hazaiból, a kakaópor kivételével.

+1 kérdés:
Hány éves a kapitány ? :D
(akinek amúgy igen kedvére volt a torta)

Gesztenyés-meggyes csiga (vegán)

Nálam a maradék az esetek túlnyomó többségében nem maradék készételt jelent, hanem bontott csomag/üveg hozzávalókat, amelyek eltarthatósága már korlátozott. Ilyenekből volt most készletkisöprés, és lett belőlük ez a sütemény:

Előzetesen kivettem a fagyasztóból 1 csomag (25 dkg) natúr gesztenyemasszát, hogy felengedjen. Ez lett a töltelék alapja. Miután kiolvadt, hozzákevertem fél üveg (kb. 2 dl) meggylekvárt, 1 evőkanál rumot és 2 evőkanál mézet. (Fontos, hogy lekvár legyen, dzsemből kevesebb mehet csak, hogy ne tolja el az állagot. A rum kihagyható, ha valakit zavar az alkohol, bár a sütés során úgyis elpárolog. Az édesítés mértéke pedig ízlés szerint, nyilván sok függ attól, hogy mennyire édes a lekvár, no meg hogy ki mennyire édesszájú.)

A tésztához 2,5 dl langyos vízben feloldottam 1 evőkanál barnacukrot, majd belemorzsoltam 2 dkg friss élesztőt, és megvártam, míg felfut. Közben egy nagy tálba öntöttem 50 dkg teljes kiőrlésű tönkölylisztet (előzetesen már át volt szitálva, még mikor az ünnepi sütéshez készítettem elő), 1/2 csomag sütőport, 1 csipetnyi sót és 1 evőkanál őrölt lenmagot, és összekevertem. Hozzáadtam a felfuttatott élesztőt, nagyjából elkevertem, majd hozzáöntöttem kb. 1,5 dl étolajat, és így gyúrtam készre. (Szükség esetén víz, illetve liszt hozzáadásával lehet igazítani az állagon. Egy puha, de nem ragadós tésztagombóc a cél, amivel majd alálisztezés nélkül is jól lehet dolgozni. Tönkölyliszt helyett sima teljes kiőrlésű búzaliszttel vagy Graham liszttel is jó, számtalanszor készítettem már így is - de azért kelt tésztákhoz a tönköly az igazi.)

A tésztát letakarva, langyos helyen kelni hagytam (kb. fél óra), utána formáztam csak meg (ha sietünk, kelesztés nélkül is jó, de azért nem válik hátrányára ez a lépés). A megkelt tésztagombócot megfeleztem, majd külön-külön kb. fél centi vastag téglalapot nyújtottam belőle. Megkentem a fele töltelékkel úgy, hogy az egyik hosszanti szélén egy keskeny sáv üresen maradjon, majd az ezzel szemközti oldala felől óvatosan feltekertem. Cikkcakkban kis trapézokat vágtam belőle, majd az így kapott csigákat a szélesebb oldalukra állítottam és a közepüket kézzel benyomtam (azért szeretem ezt a formázást, mert így a töltelék nem kerül közvetlenül a tepsire, ezáltal biztos nem ég oda). Szilikon sütőlappal bélelt tepsire sorakoztattam őket (szilikonlap hiányában vékonyan ki kell olajozni a tepsit). 2 adagban sültek meg (2*16 csiga), 180 fokon 25 perc alatt. Amíg az első adag sült, bőven volt időm megformázni a másodikat. Most ebből is csigákat vágtam, de adott esetben egészben, bejgliként is meg lehet sütni (a mákoshoz hasonlóan).

Idő: egy jó óra elteltével lehet enni az első adagot, de két óra alatt mindenestül megvan, és ebből kb. 40 perc a munka
Pénz: kb. 800 Forint
Alapvetően hazaiból, néhány apróság kivételével.