Töltött fekete retek (vegán)

Sokáig nemigen vettem fekete retket, mert nyersen nem kedvelem erős ízét. Megfőzve vagy megsütve azonban sokat „szelídül”. Állagában a karalábéra emlékeztet így, ízre azonban sokkal karakteresebb, ezért önmagukban jellegtelenebb hozzávalókat érdemes mellétenni. Ebbe a töltött változatba gabonapehely és kenyérmorzsa került, a retekhez illő, magyaros jellegű fűszerezéssel. A hagyományos vonalra hajazó, de egészen különleges fogás kerekedett belőle, melyet vegetáriánusok és mindenevők egyaránt jóízűen fogyaszthatnak. A töltelékből fasírtot is süthetünk.

Ezzel a recepttel nyertem meg A tél ízei című vegán receptpályázatot 2010-ben, és így az azonos című szakácskönyvben jelent meg először.

Hozzávalók 2 személyre

• 4 nagy (8-10 cm átmérőjű) fekete retek
• 2 dl gabonapehely (zab-, búza-, árpa- vagy rozspehely tetszés szerint, lehet vegyesen is)
• 3 dl víz
• 1 kávéskanál tengeri só
• 1 kávéskanál őrölt köménymag
• 1 teáskanál őrölt csemegepaprika
• 1 evőkanál morzsolt majoránna
• 2 dl kenyérmorzsa (maradék barna kenyér megszárítva és húsdarálón áthajtva)
• 2-3 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj

Meghámozzuk és vízszintesen megfelezzük a retket, majd egyenesre vágjuk a darabok alját, hogy ne billegjenek. Ezután karalábévájóval kifaragjuk a közepüket úgy, hogy körülbelül 1/2 cm vastag faluk maradjon.

A töltelékhez pici vízen megpároljuk a retek leeső részeit, és villával vagy botmixerrel összezúzzuk. Megfőzzük a gabonapelyhet a fűszerekkel ízesített vízben, majd a tűzről levéve hozzákeverjük a retekpürét, a morzsát és az olajat.

A kivájt retkekbe kanalazzuk a tölteléket, majd vékonyan kiolajozott vagy szilikon sütőlappal bélelt tepsire sorakoztatjuk őket. A töltelék lehet jó púposan, illetve ha marad ki, azt megsüthetjük fasírtnak úgy, hogy evőkanálnyi kupacokat rakunk belőle a töltött retkek mellé.

200 fokon 30-40 percig sütjük; nem szükséges előzetesen fölmelegíteni a sütőt. Akkor kész, amikor láthatóan pirul a teteje; eddigre a retek is roppanós-puhára sült az alján.
 

Retekleves (vegán)

A múlt szombaton bevásárolt sörretek nem fogyott el mind nyersen, így a maradékot megfőztem a pénteki készletkisöpréskor. Ez az ízletes leves lett belőle:

Hozzávalók 3-4 személyre

• 2 nagy sörretek (kb. 40-50 dkg)
• 1 sárgarépa
• 2 evőkanál olaj
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 kis csokor kakukkfű levelei
• 1 teáskanál VegaNatura ételízesítő
• csipetnyi reszelt szerecsendió
• csipetnyi törött (zöld) bors
• 1 evőkanál Graham-liszt
• 1 liter víz
• 1 marék tojásmentes, apró száraztészta (kézi tarhonyát használtam)
• só
• 1 kis csokor petrezselyemzöld

Megtisztítottam és kis kockákra vágtam a répát és a retket. Fölmelegítettem az olajat, belereszeltem a fokhagymát, majd hozzátettem az előkészített zöldséget meg a fűszereket. Összekevertem, és kis lángon, fedő alatt pároltam pár percig, aztán beleszórtam a lisztet, jól összekevertem, és felöntöttem vízzel. Forrás után beletettem a tarhonyát is, és kis lángon addig főztem, míg minden megpuhult. Végül sóztam, tálaláskor pedig megszórtam apróra vágott petrezselyemzölddel.

Tipp: télen fekete retekből készítve is finom lesz.


Forrás: Kaldeneker György receptje
 

Tavaszi tarhonya (vegán)

Végre sikerült tojásmentes tarhonyára lelnem a boltban, így számos új recept kipróbálásának lehetősége nyílt meg előttem. Íme az első, melyet a GoodFood márciusi számában találtam, és szokás szerint nem teljesen tartottam be. A végeredménnyel viszont nagyon elégedett voltam, és ez a lényeg!

Hozzávalók 2-3 személyre

1 bögre (2,5 dl) (tojásmentes) gépi tarhonya (25 dkg)
1 evőkanál olaj
1,5 bögre víz
csipet só

3 újhagyma
1 sörretek (vagy 1 csomó hónapos retek)
1 marék friss menta
1 nagy marék friss citromfű

2 evőkanál extra szűz olívaolaj
1 csapott kávéskanál só
5-6 szem zöld bors
1/2 citrom leve


Vastag aljú kis fazékban fölmelegítettem az evőkanálnyi olajat, és állandó kevergetés mellett világosbarnára pirítottam rajta a tarhonyát. Felöntöttem a vízzel (vigyázzunk, mert hirtelen felforr és erősen gőzöl, de bátran kell önteni, és akkor hamar elcsendesedik), ízesítettem csipet sóval, és kis lángon, lefedve addig főztem, amíg az összes vizet fölszívta. A tűz elzárása után lefedve pihentettem még pár percig.
Amíg a tarhonya főtt, meghámoztam és kis kockákra vágtam a retket, felkarikáztam a hagymát, összeaprítottam a zöld fűszereket.
A kanállal föllazított tarhonyához kevertem az olívaolajat, majd az előkészített zöldeket, végül ízesítettem sóval, törött zöld borssal és citromlével. (Legközelebb a zöld fűszereket csak kicsit később tenném hozzá, hogy ne színeződjenek sötétzöldre a hőtől. Most külön szórtam még a tetejére díszítésként.)
Langyosan, vega egytálételként ettük. (Amúgy elvileg saláta lett volna, hidegen összekeverve és hűtőben összeérlelve - mivel annyira ízlett így, hogy mind elfogyott frissen, nem tudtuk meg, hogy úgy milyen lett volna.)

Tipp: ha már nem lesz retek, zsenge karalábéra fogom cserélni.
 

A tél ízei - új, vegán szakácskönyv

Nálam nem roskadozik a polc szakácskönyvektől, mert gyakorlatias ember lévén nagyon megválogatom, hogy mit vegyek meg (vagy mit kérjek ajándékba). Szakácskönyvből csakis olyat, aminél reális esély van rá, hogy használjam is, vagyis süssek-főzzek belőle. Ideális esetben élvezve azt a kényelmet, hogy a szerző mindent kipróbált, pontosított, érthetően leírt, én pedig megbízhatok a munkájában, könnyedén utánacsinálom, és az esetleg mellékelt képen láthatóhoz hasonló ínycsiklandó fogást tehetek az asztalra. Annyiból mondjuk kétségtelenül nehéz eset vagyok, hogy nem fogyasztok húst és tojást, nem vagyok édesszájú, valamint a természetes, finomítatlan alapanyagokat kedvelem, a került dolgokat pedig nem akarom pótlókkal kompenzálni minden áron. Így aztán nem lehet levenni a lábamról pusztán egy jó címlappal vagy gyönyörű képekkel, igényes megjelenéssel, szép formátummal. Persze, nem hátrány egyik sem, de ha úgy látom, hogy számomra csak porfogásra használható, akkor köszönöm, nem kérem.

Nemrég jelent meg A tél ízei című vegán szakácskönyv, melyet jó szívvel ajánlok a hozzám hasonló "válogatós" embereknek. Csinos formátum, gyönyörű kivitel, remek fotók - és még remekebb receptek! Nem is kevés: 184 oldalon 100 étel leírása, valamint az alapanyagokkal kapcsolatos érdekességek találhatók. Végre egy könyv, amelynél az első átlapozás után én is a bőség zavarával küzdök, hogy mit is próbáljak ki belőle először, mert számtalan olyan van, amit szívesen megennék, és az elkészítése sem ütközik akadályokba.

 (nagyításhoz katt a képre)

A töltött fekete retek receptjével pedig én is hozzájárultam a kiadvány tartalmához. A könyvet kiadó Nyitott Szemmel magazin receptpályázatára küldtem, amelyet meg is nyertem vele. A Vegetár Kft. bőkezű ajándéka mellé kedves ráadás a könyvből kapott tiszteletpéldány - ezúton köszönöm mindkettőt!

A könyv ide kattintva rendelhető meg a kiadónál.
 

"Kolbászleves" (vegán)

Nem, nem ment el az eszem, hogy a legforróbb nyárban ilyen nehéz ételt tálaljak valós és virtuális konyhámban. Különben is, amióta megvan a Főkóstoló, nem főztem és házon kívül sem ettem húst, annyi kicsit se, amennyi korábban azért elő-előfordult. Szóval kolbásztalan leves ez valójában, sőt, húspótló műkolbász sincs benne. Amolyan nyári fantázia, abból, ami épp akadt itthon, és gyorsan megfő. Igazi könnyű, de azért tartalmas fogás, ami mindenképpen többet érdemel, mint hogy "Zöldségleves 628." vagy valami hasonlóan unalmas nevet kapjon. "Kolbászleves" - mondta viccesen a Főkóstoló, mikor meglátta az asztalon, és hiába tiltakozik, most már az marad, és így írom ki ide a receptet.

"Kolbászleves" (vegán recept)

Hozzávalók 6 adaghoz
1 liternyi vegyes idényzöldség (nálam most répa, petrezselyemgyökér, jégcsapretek és krumpli volt kéznél; de mehet zöldborsó, zeller, karalábé, karfiol, zöldbab, stb. - ami van), 2 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj, 1,5-2 liter víz, 1 evőkanál sós paprikakrém, 1 teáskanál francia fűszerkeverék (Kotányi malom), 1 marék köles, 1 marék vörös lencse, 1 marék napon szárított paradicsom, 1 csokor friss zöld fűszer (nálam kakukkfű, de ennek hiányában petrezselyemzöld is megteszi)

Elkészítése
A zöldségeket szükség szerint alaposan megsikáljuk vagy vékonyan meghámozzuk, és félfalatnyi darabkákra vágjuk. Egy vastag aljú edényben felmelegítjük az olajat, majd kevergetve addig sütögetjük rajta az előkészített zöldségeket, míg némi színt kapnak (kb. 5 perc). Felöntjük a vízzel, ízesítjük a paprikakrémmel és a fűszerkeverékkel, valamint beleszórjuk a kölest és a lencsét is. Forrás után kis lángon, lefedve addig főzzük, míg a beleszórt magok megpuhulnak (kb. 10 perc). A végén beletesszük a paradicsomkarikákat is, és a láng elzárása után lefedve állni hagyjuk kb. 10 percig. Tálaláskor összetépett friss zöld fűszert szórunk a tetejére.

Répafőzelék (laktovega)

Jókora adag zsenge répát kaptunk - honnan máshonnan? - a Tanyáról. Egy részét jóízűen elrágcsáltuk nyersen, de pár nap elteltével ez már nem olyan élvezetes, mint frissen. Így a maradékból főzelék lett, amit ezúttal nem zabpehelyliszttel vagy keményítővel, hanem krumplival sűrítettem a lehető legegyszerűbb módon, villával szétnyomva.

Alaposan megmostam kb. 3/4 kilónyi sárgarépát, és kis hasábokra daraboltam. Ledörzsöltem és szintén hasábokra vagdostam 5-6 közepes szem újkrumplit és 1 kis jégcsapretket is (utóbbi elhagyható, csak nekem épp volt itthon egy fonnyadni kezdő példány). Egy vastag aljú edényben megolvasztottam 2 deka vajat, és kevergetve enyhén átpirítottam rajta az előkészített zöldségeket. Ezután felöntöttem 2-2,5 dl tejjel, és kis lángon, lefedve puhára pároltam. A krumpliból és a retekből villával szétnyomtam valamennyit az edény oldalán (de ha féltjük az edényt a karcolásoktól, akkor vegyük ki a darabkákat, és egy tányéron törjük össze), hogy összekeverve meglegyen a főzelék-sűrűség. 1 csokor összetépett petrezselyemzölddel és 1 csapott mokkáskanál sóval ízesítettem, így a fűszerezés nem nyomta el a vajas zöldségek finom ízét.
 

Tejes zöldségleves (laktovega)

A Tanyáról kapott zöldségekből készítettem ezt az igen egyszerű, de hihetetlenül gazdag ízű levest. Friss, minőségi alapanyagokból persze nem nehéz finomat főzni, még egy korlátozott felszereltségű konyhában sem.

Körömkefével alaposan megsikáltam 2 nyári retket (hosszú, mint a jégcsapretek, de piros színű, és számunkra nyersen ehetetlenül csípős volt), 3 zsenge répát és 3 közepes szem újkrumplit, majd körülbelül fél centi vastag karikákra vágtam mindegyiket. Egy vastag aljú edényben felmelegítettem 2 evőkanálnyi olajat, és kevergetve enyhén átpirítottam benne az előkészített zöldségeket. Ezután felöntöttem 1 liternyi vízzel, hozzáraktam 5-6 marék kifejtett zsenge zöldborsót, és ízesítettem 1 csapott teáskanál sóval. Forrás után kis lángon, lefedve főztem. 2 evőkanál keményítőt simára kevertem egy kis (zsíros, házi) tejjel. Amikor már majdnem puhák voltak a zöldségek, hozzáöntöttem, valamint további tejjel egészítettem ki (kb. 3-4 dl tej fogyott összesen), és kevergetve összeforraltam. Nem kellett hozzá élénk fantázia, hogy első ránézésre virslikarikáknak tűnjenek a retekszeletek, amiknek eddigre egész megszelídült az íze.

Sokkal kevesebb folyadékkal készítve főzelékként is el bírom képzelni ugyanezt.
 

Zabpelyhes retekkrém (vegán)

Volt egy maradék sörretkem, ami nem fogyott el frissen, és a napok múlásával egyre kevésbé volt kívánatos nyers fogyasztásra. A komposztálásnál azonban mindenképp jobb véget szántam neki, így megfőzve pástétomalap lett belőle. Tettem mellé zabpelyhet meg fűszereket, és kész is volt a finom kenyérrevaló, amire meg nagy az igény a friss, házi kenyér és a Tanyáról kapott sok vöröshagyma mellé.

1 ökölnyi sörretket meghámoztam, és vékony szeletkékre aprítottam. Feltettem főni annyi vízben, amennyi kényelmesen ellepte. Mikor megpuhult, villával összetörtem, majd zabpelyhet tettem hozzá (úgy 2-3 dl biztos megvolt, ahogy kívánta), és kevergetve sűrűre főztem. Megvártam, míg langyosra hűl, és ízesítettem kb. 1/2 teáskanál sóval, 1/2 teáskanál őrölt köménymaggal és 1 evőkanál szárított majorannával, meg kevertem hozzá 3-4 evőkanál napraforgóolajat is (közben jópárszor megkóstoltam, hogy megtudjam, mit kíván még). Friss, házi Graham-kenyérrel és vöröshagymával (vagy tetszőleges más nyers zölddel) teljes értékű vacsora. Sörretek helyett például jégcsapretekből vagy nyári retekből is készíthető; sőt, ami nyersen túl csípős, megfőzve az is megszelídül.

A tél ízei: Töltött feketeretek (vegán)

Számomra az elmúlt tél felfedezettje a fekete retek. Korábban nemigen vettem, mert nyersen nem kedvelem az erős ízét. Megfőzve vagy megsütve azonban sokat „szelídül”. Állagában talán a karalábéhoz hasonlít leginkább így, ízre azonban sokkal karakteresebb, ezért önmagukban jellegtelenebb hozzávalókat érdemes mellétenni. A Nyitott Szemmel magazin vegán receptpályázatára készítettem ezt a különleges kinézetű és ízű fogást, melyet az inspirált, hogy egyszer igencsak nagy méretű feketeretkeket sikerült vennem egy bácsitól a helyi piacon. Sajnáltam volna összeaprítani, így inkább kivájtam és megtöltöttem, mint a karalábét szokás (csak arra télen még várni kell). S hogy mi lett a töltelék? Természetesen belekerültek a kivájt retekdarabok, valamint gabonapehely és kenyérmorzsa, a retekhez szerintem illő, magyaros jellegű fűszerezéssel. Sütés közben kicsit a hagymára emlékeztető illata volt, ízre pedig egészen különleges, a hagyományos vonalra hajazó, mégis más. Kóstoláskor örömmel állapítottam meg, hogy nem feltűnően reformos vagy húspótlós (utóbbi műfaj nem az én világom, és az ordítóan reformost is kihagyom, főleg, ha az íz rovására megy) - sőt, igencsak harmonikus ízt sikerült összehoznom. Ezúttal a Főkóstoló volt még a tesztelő (ő is vega), de bátran feltálalnám mindenevőknek is, ha úgy jön ki.

(Idén már nem aktuális a recept, de a következő feketeretek-szezon elején majd felteszem a pontos mennyiségekkel együtt, és lehetséges egyszerűbb, gyors, hétköznapi változatokat is mutatok a témára.)
 

Téli zöldséges vadrizsleves (lakto-vega)

Hideg, téli napokra ajánlom ezt a tartalmas, melengető levest, melynek ízét az indián rizs teszi különlegessé.

Téli zöldséges vadrizsleves

(lakto-vegetáriánus recept)

Hozzávalók (4 tartalmas adaghoz):

• 10-15 dkg indián rizs
• 1 liter víz
• 1 teáskanál só
• 2 babérlevél
• téli gyökérzöldségek: 3 répa, 2 pasztinák, 1 petrezselyemgyökér, 1 zeller, 1 feketeretek (tetszés szerint lehet más)
• jó ökölnyi darab sütőtök
• 4-5 dkg vaj vagy 1/2 dl olaj
• 1 evőkanál kukoricaliszt
• 1/2 liter zsíros tej
• 1 teáskanál sós paprikakrém
• pár tekerésnyi frissen darált bors

Elkészítése:

1. Az indián rizst megfőzöm a sós, babérleveles vízben (kb. 35 perc).
2. Közben meghámozom és kis hasábokra aprítom a zöldségeket.
3. Egy vastag aljú fazékban felmelegítem a vajat, majd kevergetve megsütöm rajta a zöldségeket. A tök egészen szétmegy, a többi azért felismerhető marad.
4. A végén rászórom a kukoricalisztet, majd hozzáöntöm a megfőtt rizst a levével együtt.
5. Hozzáöntöm a tejet, fűszerezem, átforralom, és kész.

Tippek:

• Ha marad belőle, akkor másnap, újramelegítéskor hígítani kell (vízzel), plusz pótolni a fűszereket.
• Aki nem kedveli az indián rizs karakteres ízét ilyen töménységben, vagy egyszerűen csak költségtakarékosabb változatra vágyik, készítse helyette rizskeverék felhasználásával.

A kiinduló receptet Celia Brooks Brown: Öt világrész vegetáriánus konyhája című könyvében olvastam. A zöldségeket lecseréltem benne az itthon épp fellelhető téli kínálatra. Valamint lejjebb vettem a sűrítést; így is igen sűrű, tartalmas lett, álltában pedig még tovább sűrűsödött.
 

Őszi zöldségleves (vegán)

Alapvetően a kelkáposztához kerestem receptet. Végül nem főszereplő lett benne, de az utóbbi időben többször is ismételt főzelék után jólesett a változatosság. A zöldfűszerekkel kiegészített ízesítés mellett a fekete retek is ötletnek bizonyult bele - főzve sokat szelídül az íze, és jól illik az összképbe (bár nyilván enélkül is készíthető, csak most nálam új alapanyag a színen, úgyhogy sokmindenbe próbálgatom).

Őszi zöldségleves

(vegán recept)

Hozzávalók (5-6 tartalmas adaghoz):

• 3 petrezselyemgyökér
• 4 répa
• 30-40 dkg krumpli
• 1 fekete retek
• 3-4 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj
• víz, hogy ellepje
• 8-10 nagy kelkáposztalevél
• 2 evőkanál sós paprikakrém
• 1 teáskanál szárított majoránna
• 1 teáskanál szárított bazsalikom
• 1 teáskanál őrölt köménymag
• további víz

Elkészítése:

1. A gyökeret, répát, krumplit, retket meghámozzuk, hasábokra vágjuk (a krumplit valamivel vastagabbra, mit a többit).
2. Vastag aljú fazékban felmelegítjük az olajat, majd kevergetve enyhén átpirítjuk rajta az előkészített zöldségeket. Felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje.
3. A kelkáposztalevelek vastag erét kivágjuk, és kb. 1 centis darabokra szelve a fővő zöldségekhez adjuk. A levelek többi részét pedig kb. 2 centis négyzetekre vágjuk, és szintén a fazék tartalmához adjuk.
4. Egy darabig még nem keverjük össze, hanem forrás után kis lángon, lefedve főzzük úgy, hogy a kelkáposzta a gőzben párolódhasson.
5. Mikor már érezhetően puhulnak az alján a zöldségek és a kelkáposztalevelek is összeestek, hozzáadjuk a fűszereket, felöntjük annyi vízzel, hogy bőven ellepje az egészet, és most már összekeverjük. Így főzzük addig, míg minden zöldség harapható lesz.

A kiinduló receptet Hamikus Zsuzsanna: Tündérkonyha című vegetáriánus meseszakácskönyvében találtam "Röfitoros" leves néven.

Idő: kb. 3/4 óra elteltével lehet enni, ebből kb. fele a munka
Pénz: kb. 200 Forint a fenti mennyiség.
Alapvetően hazaiból.
 

Krumpli-feketeretek leves (vegán)

A tavaszi piros retket kedvelem, de - bármennyire is divatba jött idén - eszembe nem jutna megfőzni. Az nyersen az igazi, a sok-sok téli főtt után igencsak jóleső csemege. A csípősebb rokonokat viszont nem bírom így natúr, ezért nem is szoktam venni. Ám ha van ötlet a felhasználásra, akkor mindjárt más! Most pedig volt: Eszter írásának hatására beindult a fantáziám, és elsőként ezt a levest hoztam össze a fekete retekből. Én csak vékonyan hámoztam, megfőve így sem bántó az íze - sőt, kifejezetten kellemes az a kis csípősség a krumpli mellett. A fűszerezést főzés közben találtam ki hozzá, sűrű kóstolgatás mellett. S mivel nem csak nekem ízlett, itt a helye a receptnek:

Krumpli-feketeretek leves

(vegán recept)

Hozzávalók (5-6 tartalmas adaghoz):

• 3/4 kg krumpli
• 3/4 kg fekete retek
• 3-4 evőkanál olaj
• víz, hogy ellepje
• 1 evőkanál sós paprikakrém
• 1 teáskanál tengeri só
• 1 teáskanál kurkuma
• egy arasznyi rozmaringág levelei (vagy 1 teáskanál szárított rozmaring)
• 4-5 evőkanál burgonyapehely
• 2 evőkanál fehérborecet

Elkészítése:

1. A krumplit és a retket meghámozzuk, felaprítjuk: a krumplit karikákra, a retket meg kis hasábokra.
2. Egy vastag aljú fazékban felmelegítjük az olajat, és kevergetve átpirítjuk rajta a krumplit. Majd hozzáadjuk a retket is, és felöntjük annyi vízzel, hogy jól ellepje.
3. Felforraljuk, majd kis lángon, lefedve főzzük.
4. Amikor a zöldségek már majdnem puhák, hozzáadjuk a fűszereket, valamint sűrítésnek belekeverjük az apránként beleszórt burgonyapelyhet, végül pedig az ecetet.
5. Fedő alatt állni hagyjuk még pár percig, majd tálaljuk.

Idő: kb. 45 perc elteltével lehet enni, ennek kb. a fele munka
Pénz: kb. 300 Forint a fenti mennyiség
Alapvetően hazaiból, pár fűszer kivételével.
 

Lencsesaláta, kétféle lencséből (vegán)

Ebben a borongós időben jólesett egy ízletes, langyos lencsesaláta, ezúttal a húsvéti sonka utójával kiegészítve:


Éjszakára beáztattam 1/2 bögre (kb. 10 dkg) barna lencsét.

Másnap leöntöttem róla az áztatóvizet, és másfél bögre vízben feltettem főni. Fűszerezésnek került bele 3 kis babérlevél, 3 szem szegfűszeg és kevés só. Miután felforrt, kis lángon, lefedve főztem, 15 percig.

Közben meghámoztam és kis kockákra vágtam 3 répát és 3 petrezselyemgyökeret, valamint kimértem 1/2 bögre (kb. 10 dkg) vörös lencsét. A 15 perc elteltével ezeket is hozzáadtam, ismét megvártam, hogy felfőjön, majd kis lángon, lefedve főztem 3-4 percig. Ezután elzártam alatta a lángot, és lefedve állni hagytam még kb. 5 percig.

Az öntethez egy bögrében kanállal összekevertem 1 evőkanál citromlevet, 2 evőkanál extra szűz olívaolajat, 1 mokkáskanál magos mustárt, 1 csipet sót, 1 csipet gyömbért és pár tekerésnyi frissen darált tarkaborsot.

A lencséből eltávolítottam a darabos fűszereket, majd óvatosan összeforgattam az öntettel, és langyosan tálaltam a kész ételt. (Ez így vegán, és akár egytálételként is fogyasztható.)

Most füstölt-főtt sonkaszeletek és retekcikkek társaságában tálaltam. 2 bőséges adag lett belőle. (Így már nem vegán, sőt, vegetáriánus se; vegyes társaságban célszerű külön tálalni a húsos és a húsmentes részeket, és ki-ki ízlés szerint állíthatja össze a saját adagját.)

A kiinduló receptet Nokedlinél olvastam, én hagymamentesítettem és némileg növeltem a lencse mennyiségét, no meg ügyeltem rá, hogy biztosan ne főzzem túl.

Idő: fél óra alatt megvan, és végig van vele teendő
Pénz: kb. 350 Ft a lencsesaláta (+ 80 Ft volt a csomó retek, + a húsvéti sonka maradékából voltak a hússzeletek)
Ebből most csak a barna lencse, a zöldségek meg a sonka volt hazai.