Egyszerű meggyes-mákos kevert süti (vegán)

A molyok elleni harc részeként rendszeresen átnézem a készleteimet, és különteszem gyors felhasználásra, aminél ezt valami indokolja (ez nem csak kezdődő molyosodás, hanem például közeli - vagy urambocsá' már kicsit elmúlt - lejárat is lehet, illetve a nem bolti árunál egyszerűen csak emlékszem rá, hogy elég régóta megvan már). Ezeket a félretett dolgokat aztán igyekszem mihamarabb beépíteni valamibe, hogy ne menjenek tönkre. Most egy kis mákot meg zabkorpát vettem ki a dobozból, és egy üveg évjáratos meggybefőttel kiegészítve ez az egyszerű desszert lett belőlük.

Hozzávalók

• 3 dl darált mák
• 3 dl zabkorpa (liszttel is jó)
• 1/2 dl barna cukor
• 1 csapott teáskanál szódabikarbóna
• 1 közepes üveg (4 dl) házi meggybefőtt
• 2-3 dl víz
• 1 evőkanál olaj

Szűrőben lecsepegtettem a meggybefőttet. Összekevertem a mákot, a zabkorpát, a cukrot és a szódabikarbónát, majd hozzáöntöttem a meggylevet és annyi vizet, hogy könnyen keverhető, de ne túl híg tészta legyen belőle. Vékonyan kiolajoztam egy közepes tepsit (25 x 20 cm; vagy kicsit kisebb is jó), beleöntöttem a tésztát, rászórtam a meggyet, és 180 fokra melegített sütőben kb. 20 perc alatt megsütöttem. (Akkor kész, amikor körben elvált a tepsitől és barnulni kezd a széle; ekkor már a közepébe szúrt fogvájóra sem tapad nyers tészta.) Kis kockákra vágva tálaltam. Akinek nem elég édes, megszórhatja nádporcukorral a tányérján.

Tipp: a mákot érdemes mindig frissen darálni, mert ilyen állapotában hamar megavasodik, míg egészben jól tárolható. Mákdarálás után célszerű némi cukrot is áthajtani a darálón, így nem avasodik bele a mák és nem is kell minden egyes használat után szétszedni és kitakarítani. Az igazi mákdaráló nem elvágja, hanem szétnyomja a szemeket, ezért a kávédaráló vagy a késes aprító nem az igazi erre a célra, legfeljebb szükségmegoldás.


Forrás: Lét-tudatos konyha
 

Mákos köleslepény (vegán)

Újabb variáció a témára: ezúttal mákkal és bodzabefőttel rétegezve készítettem köleslepényt. Kiadós reggeli lett belőle minimális munkával és maszatolással. A klasszikus kombináció ugyan a meggy-mák, de a bodza se rontotta ám el! Nálam leginkább ilyenkor fogynak a szezonban készített befőttek, mikor a télire betárazott friss gyümölcs (alma) már igencsak a végét járja, az újakból pedig az ízletes, szabadföldi termés (eper) még várat magára.

Mákos köleslepény

(vegán recept)

Hozzávalók (egy közepes tepsihez - ez 2 bőséges adag reggeli vagy 4-6 adagnyi desszert):

• 1 pohár (2 dl) köles
• 1 pohár mák (egészben mérve, majd - lehetőleg frissen - ledarálva)
• 1 üveg (720 vagy 800 ml) befőtt, nálam most bodza
• 3 pohár folyadék: a befőtt leve vízzel kiegészítve
• ízlés szerint méz a tálaláskor
• olaj a tepsi kikenéséhez

Elkészítése:
A kikent tepsibe terítjük a kölest, rá a megdarált mákot, arra pedig a gyümölcsöt. Felöntjük a folyadékkal, és berakjuk a sütőbe 200 fokra 45 percre (előmelegítés nélkül), majd még egy kicsit állni hagyjuk a tepsiben. Langyosan vagy kihűlve tálaljuk, ízlés szerint mézzel megcsorgatva. Frissen egyenesen a tepsiből a legcélszerűbb kanalazni, kihűlve szeletelni is lehet. Mivel a kölest és a mákot nem kevertük össze, csak egymásra szórtuk, réteges marad, és a kölest nem festi nagyon sötétre a befőttlé, úgyhogy mindez még látszik is.

Tipp: Ha gyorsabb megoldásra vágyunk, akkor köles helyett használjunk 1,5 pohár kuszkuszt. Ezt 1,5-2 pohár folyadékkal öntsük fel és 20 percig süssük. (Ez kevésbé dagad meg és kevesebb folyadékot szív fel, mint a köles, azért az eltérő mennyiség és arány.)

Az ötletet Marica gyönyörű réteges kölessütije adta, alkalomadtán majd úgy, reszelt almával is ki fogom próbálni.


Idő: a kölesest kb. egy óra, a kuszkuszost fél óra elteltével lehet enni, de mákdarálással együtt sem több vele a munka 10 percnél
Pénz: a köleses kb. 300 Ft, a kuszkuszos valamivel több, de az sem drága
A köleses megoldható hazaiból, a kuszkuszos nem.

Mákos-narancslekváros pite (vegán)

A sufniban rendezkedve kezembe akadt egy üveg erősen évjáratos (nem kinevetni: az üveg oldalán díszelgő alkoholosfilces felirat szerint 2004-es) narancslekvár. Felbontottam, megkóstoltam, és megállapítottam, hogy kora és ezzel összefüggő barnás színe ellenére semmi baja, csak mai ízlésemnek túlontúl édes. A mák hozzákeverése az esztétikai és az ízbeli problémán is hatékonyan segített, a jól bevált pitetészta pedig szépen keretbe foglalta ezt a tölteléket.


A tészta a Kókuszos lepény tésztája, amihez az alábbiakat gyúrtam össze: 5 evőkanál teljes kiőrlésű búzaliszt, 5 evőkanál teljes kiőrlésű rozsliszt, 5 evőkanál kukoricaliszt, 1 kávéskanál szódabikarbóna, bő 1/2 dl étolaj, 1 evőkanál méz (különben meg ízlés szerint), kb. 1,5 dl víz (egy puha, könnyen formázható, de nem ragadós állagú tészta a cél).

A töltelékhez pedig az alábbiakat kevertem össze: 20 dkg darált mák, 1 kis üveg (kb. 2,5 dl) narancslekvár, 2 evőkanál aszaltszilvás pálinka. (Utóbbinak az alkoholtartalma a sütés során elpárolog, de ha elvi kérdés az alkoholmentesség, akkor egyszerűen több lekvárral vagy egy kis narancslé hozzáadásával érném el a sehol sem száraz, kanállal épp keverhető állagot. Ha a lekvártól és a gyümölcsös szesztől nem elég édes, akkor sűrű kóstolgatás mellett 1-2 kanál mézet tennék még hozzá.)

24 cm-es piteformát vékonyan kiolajoztam, majd kibéleltem a tészta 2/3 részével úgy, hogy magas pereme legyen a szélén. Beleraktam és kanállal nagyjából elegyengettem a tölteléket. Végül tökreszelőn ráreszeltem a maradék tésztát, és kézzel enyhén lenyomkodtam (így nem pereg szét a szeleteléskor).

180 fokon 30 perc alatt sült meg, előmelegítés nélkül.

Melegen inkább csak kanalazható, kihűlve szépen szeletelhető is ez a télies hangulatú sütemény. Tálaláskor pár szem aszalt áfonyát raktam a szeletek tetejére, illetve édesszájúaknak egy kis méz jár még hozzá.

Idő: 1 óra alatt megvan mindenestül, még a mákdarálással együtt is
Pénz: kb. 500 Forint az egész
Alapvetően hazaiból, a lekváralapanyag narancs kivételével.

Meggyes-mákos keksz

Nagyon szeretem a meggy-mák párosítást - íme ezúttal kekszként:

Ezt a jól bevált tésztát készítettem el, darált mogyoró helyett darált mákkal. Keksznyomóval megformáztam, majd ujjal benyomtam mindegyiknek a közepét, és egy-egy kiskanál meggylekvárt tettem bele (nem sajnáltam, így összesen el is fogyott majdnem egy üvegnyi). Így sütöttem meg (ez a lekvár garantáltan sütésálló, meg nem is ismeretlen terep számára a sütő :) 75 darab keksz lett, 2 nagy tepsin épp elfért.

Idő: kb. 1 óra alatt megvolt, sütéssel együtt
Pénz: kb. 400 Forint
Hazai alapanyagokból.

Zebra szaloncukor

Egyszerű, de látványos ünnepi édesség, mindössze háromféle hozzávalóból, némi gyurmázással előállítva:

A fehér részt 5 dkg apró kókuszreszelék (egy csomagnyit nagy lyukú szűrőn átszitáltam, és az apraját használtam fel ehhez) és kb. 5 teáskanál repceméz, a feketét pedig 5 dkg darált mák és kb. 5 teáskanál repceméz alkotja. Mézből azért éppen ezt választottam, mert ez világos színű és finom kristályos. Annyi kell belőle, hogy (fakanállal) összedolgozva jól formázható masszát alkosson a kókusszal, illetve a mákkal.

Mindkét masszából egy-egy nagy pogácsát formáztam, majd egymásra tettem, és kézzel ellapítottam. Kettévágtam, egymásra tettem a két felet, és ismét ellapítottam. Ezután még egy felezés és még egy lapogatás következett. Végül kis "oszlopokat" szeleteltem belőle, és kézzel szaloncukor formájúra gömbölyítettem őket. Így tányéron kirakva is tálalható, vagy be is lehet csomagolni (ezt én így szoktam) - garantált meglepetést okozva a gyanútlan fogyasztóknak!

Elég tömény, de mértékkel fogyasztva még egészségesnek is mondható csemege. Az alapötleteket a Hamikus Zsuzsi Tündérkonyhájában szereplő mézesmák / dió / kókusz, valamint Klári élő marcipánja adta.

Ez a mennyiség 18-20 darabot ad ki. Nem romlandó, ezért előre elkészíthető, illetve a karácsonyfáról való leeszegetése sem sürgős feladat (de azt azért ne várjuk meg, míg a mák megavasodik benne).

Idő: egy jó fél órát elmolyoltam vele, de lesz ez még gyorsabb is :)
Pénz: kb. 200 Ft a fenti adag (10 Ft/db)
A méz és a mák természetesen hazai volt, a kókuszreszelék nem.

Birsalmás-mákos pitetorta (vegán)

Az idei bőséges birstermésből múlt hétvégén egy pitét sütöttem. A mellé került mák és a díszítése már a közelgő ünnepeket idézi - ha sikerül addig eltartanom pár birsalmát, még akár ismétlés is lehet ebből a könnyed, ízletes tortából.

Először a tölteléket készítettem el. Ehhez alaposan megmostam, majd felvágtam 4 közepes birsalmát, és a magház eltávolítása után kis darabkákra aprítottam, egyenesen a főzővízbe. Lepje el jól a lé, mert a töltelékhez és a tésztához is kelleni fog majd folyadék. Nem túl puhára főztem, a vége felé 3 evőkanálnyi mézzel ízesítve (a meleg lé segítségével sikerült is összetakarítanom a kifogyott mézescsuprok aljáról azt a kevéske mézet - teába nem megy, mert azt natúr iszom, csak úgy elmosogatni viszont pocséklás lenne).

Közben ledaráltam 20 dkg mákot.

A birsdarabokat leszűrtem, majd 4 dl kompótlevet visszaöntöttem a lábasba. Egy bögrében simára kevertem 3 púpozott evőkanál kukoricakeményítőt némi további lével, majd ezt is a lábasba öntöttem. Időnként megkeverve sűrűsödésig főztem (mint egy pudingot), majd a tűzről levéve hozzákevertem a darált mákot, végül pedig a főtt birsdarabokat. Őrölt fahéjjal ízesítettem.

A tésztához egy nagy tálban összekevertem 4-4 púpozott evőkanál (8-8 dkg) teljes kiőrlésű búzalisztet, teljes kiőrlésű rozslisztet és kukoricalisztet, valamint 1/2 teáskanál szódabikarbónát. Hozzáadtam 2 evőkanál mézet, kb. 1/2 dl étolajat, és bő 1 dl kompótlevet, és puha tésztává gyúrtam. Néhány percnyi állás után jól gyurmázhatóra keményedett.

Addig kikentem a 26 cm-es csatos tortaformát. Kézzel beleegyengettem a tészta 2/3-át, kb. 2 cm magas peremet csinálva neki a szélén. Ezen eloszlattam a tölteléket, majd a félretett 1/3 rész tésztából elkészítettem rá a díszítést. Kinyújtottam, és kivágtam belőle 16 kis csillagot (süteménykiszúróval), a leeső részekből pedig rudakat sodortam. Előbb a rudakat helyeztem el, egy hosszút középre, majd mindkét oldalon felezgetve a távolságot a következővel. Aztán a közökbe beraktam a csillagokat. Végül 2 teáskanálnyi mézzel megcsorgattam az egésznek a tetejét.

Nálam 180 fokon 30 perc alatt sült meg, előmelegítés nélkül (a tésztát kell nézni, ha az láthatóan pirul, és elvált a formától akkor kész).

A formában hagytam kihűlni, aztán az oldalát levéve az egészet átborítottam egy tálcára, onnan meg vissza egy pizzatányérra (a simán lecsúsztatás nem akart menni, és inkább nem erőltettem).

A csíkok mellett közvetlenül vágtam fel, így egy csík meg egy csillag jut egy szeletre, és nem kell sehol sem átvágni a díszítést. Hidegen már kellően szilárd a töltelék is.

A birsalma-mák párosítás ötletét Loriennél olvastam nemrég, a tészta pedig Hamikus Zsuzsanna Tündérkonyhájából való, a Lepisüti, amit ő is számos töltelékkel variál a könyvben.

Idő: kb. 1 óra előkészítés + 1/2 óra sütés + legalább 1-2 óra hűlés
Pénz: kb. 500 Ft a 16 szelet
Hazai alapanyagokból, mindössze a fahéj lóg ki a sorból.

Almás-mákos márványkuglóf (vegán)

Miután beláttam, hogy reménytelen dolog a minden szempontból kedvemre való vegán kuglófrecept felkutatása a neten, ezt alkottam a saját fejem után:

6 közepes méretű, édes almát felnégyeltem, majd a magház eltávolítása után kireszeltem a héjából a sajtreszelőn. Graham lisztet kezdtem keverni hozzá, majd bő 1 dl olajat, 1 teáskanál szódabikarbónát, némi őrölt fahéjat, és további lisztet, hogy meglegyen a jól keverhető, de nem túl folyós állag (30-35 dekányi Graham liszt kellett hozzá összesen, a pontos mennyiség nyilván az almáktól függ). A végén beleforgattam 2 marék mazsolát is. Felénél valamivel többet belekanalaztam a kuglófformába, a többibe pedig kb. 10 dkg darált mákot kevertem, meg egy kis rumot, hogy megmaradjon a jól keverhető állag (víz is megteszi, ha valakit zavar az alkohol - ami egyébként a kész süteményben már úgyse lesz jelen). Ezt is a formába kanalaztam, majd a kanállal bele-belekevertem, hogy márványos legyen. Végül eligazítottam a tetejét, és betettem sülni. 180 fokon 45-50 perc kellett neki, előmelegítés nélkül.

Megjegyzések:
Nekem elég volt bele az édes alma meg a mazsola, egyébként lehet pluszban édesíteni, ízlés szerint.
Az almának köszönhetően egyáltalán nem száraz, mint az visszatérő panasz szokott lenni az efféle recepteknél.


A szilikon kuglófforma továbbra sem nyerő nálam. Évente kap egy-egy esélyt, hátha... Azt már megszoktam, hogy nyeklik-nyaklik a tésztabetöltéskor (pedig már rutinosan tettem alá egy tepsit, és egyenletesen elosztva kanalaztam bele a tésztát), de hogy sülni se sül benne szépen, az már sok. Mindenhol normálisan kész volt már a kuglóf (látvány és tűpróba alapján), állt is egy ideig a formában, kiborításkor mégis kiderült, hogy a kéménynél még lágy. (Méghogy a lyuk azért van a közepén, hogy jól átsüljön a tészta!) Persze mivel ízlett, eszembe se volt kidobni, inkább 3 darabba vágva és a sületlen részt felfordítva visszatettem még egy kis felső sütésre. Legközelebb meg marad a jól bevált püspökkenyérforma, kikenve, kilisztezve. Vagy muffinforma. Igaz, úgy végképp nem lehet kuglófnak nevezni, de legalább néz majd ki valahogy - mondjuk karácsonykor.

S hogy valami pozitív dologgal fejezzem be: másik szilikon sütőeszközöm, a sütőlap viszont nagyon bevált, kekszek alá rendszeresen használom, mióta megvan.

Nagyon mákos kocka reformosan

Családi kedvenc nálunk a Kaldeneker György féle Nagyon mákos kocka. Kicsit átalakítva készítem, finomított helyett teljes értékű hozzávalókból, de ez a kész süteményről egyáltalán nem rí le, és így nyugodtan fogyaszthat belőle bárki még egy kockát, meg még egyet - ameddig csak tart!

Előzetesen ledarálok 20 dkg mákot (legkorábban mondjuk előző nap, mert a darált mák hamar avasodik).

A tészta összeállításával kezdem: Egy nagy tálba belereszelek a tökreszelőn 14 dkg hideg vajat, majd hozzáadok 14 dkg teljes kiőrlésű búzalisztet, 5 dkg darált diót, 1 csipet sót és 1 evőkanál mézet. Gyorsan összedolgozom, majd berakom a hűtőbe (a felhasznált vaj papírján tökéletes).

A töltelékhez felmelegítek 2 dl főzőtejszínt (10 %-os zsírtartalmú) és 1,5 dl vizet 1 fahéjrúddal (lehet "újrafelhasznált" darab, amivel egyszer már kompót főtt, de megszáradva még erőteljes illata van - a tejbegríz ízesítése után már csak komposztba lesz majd jó). Állandó kevergetés mellett lassan beleöntök 5 dkg teljes kiőrlésű tönkölydarát, és addig főzöm, amíg besűrűsödik. A tűzről levéve hozzáadom a 20 dkg darált mákot, 1 citrom héját a sajtreszelőn lereszelve, 2 evőkanál rumot, 1 csipet sót, fél marék mazsolát és 2 evőkanál mézet, és alaposan összekeverem.

Egy közepes tepsit (kb. 20*25 cm-es, vagy ehhez közeli méretű) kibélelek kivajazott sütőpapírral úgy, hogy némileg túllógjon a szélén a papír. A sarkánál bevágom és egymás alá hajtom a részeket, így nem gyűrődik be. A hűtőből kivett tésztának kb. a 2/3-át nagyobb morzsákra törve beleszórom, majd kézzel vékonyra egyengetem, és a szélén kb. 1,5 centis peremet csinálok neki. Ráöntöm a tölteléket, és a keveréséhez használt kanállal elegyengetem a tetejét, majd a tökreszelőn ráreszelem a maradék tésztát úgy, hogy nagyjából egyenletesen szóródjanak szét rajta a darabok.

Nálam 150 fokon 40 + 5 perc alatt sül meg előmelegítés nélkül (40 percig ég a sütő, de utána még az elzárt sütőben hagyom 5 percig). A nem igazán szabályozható hőfokú gázsütőben is sikerült már szépen megsütni, de ettől lényegesen kevesebb idő kellett hozzá. Egyébként a tésztát érdemes nézni: ha a tetején és a szélén is láthatóan pirul, akkor jó.

Hagyom egy kicsit hűlni a tepsiben, majd a sütőpapír túllógó szélét megfogva egy nagy vágódeszkára emelem. Langyosan már okkal-móddal szeletelhető (a mazsolák szeretnek kifordulni belőle), de másnap az igazi.

A töltelék természetesen tejjel is készíthető, viszont én újabban sokkal finomabbnak érzem a felhígított főzőtejszínt inkább (meg ha ilyesmihez felbontanék egy liter tejet, egyszerűen nem fogyna el jóízűen a maradéka). A tészta megfelelő ízéhez és állagához pedig szerintem kifejezetten kell a vaj, ezért ezt a receptet soha nem is akartam vegánná alakítani.

Idő: kb. 45 perc az előkészítés (a mákdarálással együtt) + 45 perc a sütés; úgy 2 óra elteltével lehet enni, de csak később áll össze igazán (vendégeknek mindenképpen előző nap elkészítem)
Pénz: kb. 750 Ft
Hazai alapanyagokból, a citrom és a fahéj kivételével.

Mese-mákos almás pite (vegán)

Ez mese-finom lett! Szerintem :)
Semmi különös hozzávalókból egy igen jól eltalált kombináció:


A töltelékhez 1 kiló 20 deka almát és 80 deka körtét négybe daraboltam, eltávolítottam a magházat, majd erről az oldalukról lereszeltem a negyedeket. (Így nem kell meghámozni; csak egyszerűen kireszelem a gyümölcsöt a héjból, ami egészben visszamarad a végén. Éles reszelővel villámgyorsan megvan.) Hozzáfacsartam 1/2 citrom levét, ízesítettem 1 teáskanál őrölt fahéjjal és 1 evőkanál vanília kivonattal, valamint belekevertem 15 deka egész mákot, és egy lábasban feltettem főni. 4 púpozott evőkanál keményítőt simára kevertem egy kis vízben, majd a rotyogó töltelékhez adtam, és ezzel is főztem még pár percig (ez olyan közepesen leves gyümölcs volt, szárazabbhoz kevesebb, még levesebbhez több keményítő kell, hogy a végén jó állagú legyen a töltelék). Édes fajta volt az alma is meg a körte is, úgyhogy kóstolás után megállapítottam, hogy ez így jó is lesz, kár lenne édesíteni.

A tésztához az alábbiakat gyúrtam össze: 30 deka teljes kiőrlésű búzaliszt, 2 evőkanál méz, 1 csipet só, bő 1/2 dl étolaj (úgy szemre), kb. 2 dl víz (egy puha, de nem ragadós tésztát kell kapni).

26 cm-es kapcsos tortaformát vékonyan kiolajoztam. Lisztezett felületen kerekre nyújtottam a tésztát, úgy, hogy a közepére téve a formát kb. 10 cm-rel nagyobb legyen körbe. Beleemeltem a formába, eligazgattam a szélét, majd beleöntöttem a tölteléket, és a túllógó tésztarészeket ráhajtottam.

180 fokon bő fél óra alatt sült meg, előmelegítés nélkül (a tésztát kell nézni, ha az pirul, akkor jó).

Frissen felvágva szétcsúszik a töltelék, kihűlve viszont jól szeletelhető. Ezekkel az arányokkal extra gyümölcsös, aki ezt túlzásnak tartja, felezze a tölteléket. Muffinformában, kis "kosárkáknak" megsütve is el bírom képzelni (ehhez a változathoz arányában mindenképpen több tészta és kevesebb töltelék kell, hiszen külön-külön mindegyiknek van oldala).

A töltelék alapötletét a KarácsonyVarázs oldalon találtam, Mese-mákos almalekvárként. A dzsemfix (pektin) kihűlve sűrít, itt viszont a tészta elázása ellen már korábban is szükség van erre - ezért használtam inkább keményítőt a célra. A barnulás témát pedig szépen elintézi a fahéj és a mák, így a sok savanyút és a sok édeset egyaránt ki tudtam hagyni, maradt a gyümölcsök meg a mák íze, amit én nagyon kedvelek így magában.

Ha sikerül megfelelő alapanyagot beszereznem, no és megfelelő üvegeket összevadászni, akkor dzsemként is elkészítem majd ezt a kombinációt. De akár ezt a keményítős változatot is el lehetne tenni nagyobb üvegekbe, és akkor igen gyorsan elkészíthetővé válik ez a finom sütemény, körteszezonon kívül is.

Idő: egy jó óra, amiből fele az elkészítés, fele a sütés (tálalni viszont csak kihűlve célszerű)
Pénz: 550 Ft az egész, amiből 12-15 nagy szelet kitelik
A fő alapanyagok hazaiak voltak, az ízesítőkből nem mind (jellegükből adódóan).

Sajtos téglácskák

Egy nagy tálba beleszitáltam 35 dkg teljes kiőrlésű lisztet (kb. felesben volt rozs és búza), majd belekevertem 1/2 evőkanál szódabikarbónát és 1 teáskanál sót. Apróra reszeltem 1 guriga füstölt parenyicát (kb. 20 dkg, a "kirojtolódott" szélét megettem), és ezt is összeforgattam a liszttel. 1 kis pohár (175 g-os) natúr joghurtot és kb. 1 dl étolajat adtam még hozzá, és összegyúrtam. Nekem kellett még hozzá egy kis víz is, hogy puha, de nem ragadós tésztává álljon össze, amit majd jól lehet nyújtani alálisztezés nélkül. A végén 2 bő evőkanál egész mákot dolgoztam még bele (gondoltam, a barna liszt miatt a színe már úgyis fura, a fekete pöttyözés már nem oszt, nem szoroz, én viszont nagyon szeretem a mákot). Kinyújtottam, és amikor már majdnem elértem a kívánt kb. 1 cm-es vastagságot (bár a "vékonyság" találóbb szó lenne rá :), megszórtam szezámmaggal, és így fejeztem be a nyújtást (a "hogyan tapasszuk rá jól a szezámmagot megkenés nélkül" című feladvány megoldása ez). Késsel kis téglalapokra vagdostam (4*1 cm, de csak úgy szemre), azokat pedig szilikon sütőlapra sorakoztattam úgy, hogy kb. fél csíknyi hely legyen közöttük (egy tepsire úgysem férnek rá, így viszont az oldaluk is meg tud sülni). A leeső széleket (mert azért még így is lett egy kevés) összegyúrtam, és további darabokat formáztam belőle. 180 fokon kb. fél óra sütés kellett egy-egy menetnek, és 2 nagy tepsivel lett; amikor láthatóan barnul már a külseje, akkor jó (így lesz ropogós; túlsütve viszont kemény).

A forma Piszke Mákos-szezámos sörkorcsolyája, a tészta pedig Hamikus Zsuzsanna Tündérkonyhájából a Sajtos rúd, némi módosítással. Elég aprólékos munka a formázás, úgyhogy legközelebb alighanem még lágyabbra csinálom a tésztát, és bevetem a keksznyomót.

Idő: kb. 2 óra a sütéssel együtt
Pénz: kb. 600 Ft az egész
Hazai alapanyagokból, a szezámmag kivételével.

Szilvás-mákos fordított sütemény

A múltkori barackos-diós változat sikerén felbuzdulva ezúttal szilvával és mákkal készítettem el ugyanazt (1 kg szilvát és 2 dl mákot használtam; utóbbit előbb ledaráltam, és felét a szilvához kevertem, felét pedig a tésztába).

Idő: kb. 15 perc összeállítás + 40 perc sütés
Pénz: kb. 500 Ft / 6 ilyen szelet, mint a képen
Alapvetően magyar hozzávalókból, a barnacukor és a vanília kivételével.

Narancsos-mákos muffin

Egy keverőtálba öntögettem a por alakú összetevőket, és elkevertem őket:

• 1 bögre zabpehely (nagy szemű)
• 1 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt
• 3 evőkanál egész mák
• 2 evőkanál finomítatlan nádcukor (ízlés szerint lehet több)
• 1 narancs reszelt héja
• 1 csipet só
• 1 teáskanál őrölt fahéj
• ½ teáskanál őrölt szegfűszeg
• 2 teáskanál sütőpor
• 1 teáskanál szódabikarbóna

Hozzáadtam a folyékonyakat is, és újból elkevertem:

• 1 narancs kifacsart leve és rostjai a facsaróból (kb. 1 dl)
• 1 kis pohár (175 g) natúr joghurt
• 1 teáskanál vanília kivonat
• 3 evőkanál étolaj

(A narancs méretétől és lédússágától függ, hogy kell-e igazítani az állagon a végén - szükség esetén egy kis liszt, illetve víz hozzáadásával állítanám be a sűrűséget.)

Kikent muffinforma mélyedéseibe kanalaztam, és megszórtam a tetejüket egy kis barnacukorral (1 teáskanálnyi fogyott a 12 darabra összesen). (Nagyon szépen rápirul, és frissen igen feldobja - másnapra viszont ragacsosra olvad rajta, így ha nem friss fogyasztásra szánom elsősorban, akkor ezt elhagyom.) Nálam 180 fokon 25 perc alatt sült meg, előmelegítés nélkül (de a tűpróba a biztos).

Ezt a receptet már Siccikénél is kinéztem, aztán a Vegavarázs oldalon láttam nemrég ismét. Kicsit riasztott a rengeteg féle hozzávaló, de végülis nem bántam meg, hogy – némi átalakítással ugyan – kipróbáltam. Mondjuk ez az ízvilág inkább a télhez és a karácsonyhoz kapcsolódik nálam, de most van az a pont, amikor a normális, hazai gyümölcsök hiányában kénytelen vagyok a jobbacskának ítélt déligyümölcsökkel beérni.

Csipkebogyós-mákos muffin

Amikor elolvastam ezt a receptet Citromfűnél, egyből beindult a fantáziám, hogy mit lehetne ebből kihozni reformosan, és még jobb esetben akkor már vegánosan is. Ma megvalósítottam a tervet:

Egy tálban összekevertem az alábbiakat:

• 25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 1/2 csomag sütőpor
• 1 evőkanál rizsliszt
• 5 evőkanál egész mák (igen, egész)
  
• 2 evőkanál őrölt lenmag

Aztán hozzáöntögettem még az alábbiakat is, és az egészet jól elkevertem:

• kb. 1 dl házi hecsedli lekvár (pont elfogyott egy kis maradék a hűtőből)
  
• 1 dl étolaj (úgy szemre)
• kb. 2 dl víz a megfelelő állaghoz (remekül ki lehetett öblíteni vele a lekváros üveget)

Kikent muffinforma mélyedéseibe kanalaztam (12 darab lett). Megszórtam a tetejét egy kis barnacukorral (1 teáskanálnyi ment el az összesre). 180 fokon megsütöttem. Kb. 30 perc elteltével mutatta késznek a tűpróba.

Szépen feljött, és a mákszemek is egyenletesen oszlanak el benne. Ízletes sütemény, érdemes volt kipróbálnom.

Máz és díszítés helyett inkább csipkebogyó italt készítettem hozzá: szárított csipkebogyót hideg vízbe áztattam (így nem mennek tönkre a csipkebogyó hasznos anyagai). Ez egy kellemesen savanykás itóka, és a megázott csipkebogyó-darabok is ehetőek belőle. (A képen látható még csak addig ázott, amíg elkészítettem a muffint; tovább áztatva még jobb.)

A muffint és az italt is lehet édesíteni ízlés szerint, én nem kívántam ezt. A muffinnál a lekvár édességét nem árt figyelembe venni.

Kívül-belül fekete :)

És itt van róla egy kép:

Szóval ez szilvalekváros gombóc, mákba forgatva.

A tésztáját pedig ezúttal főtt krumpli és csicsóka keverékéből kiindulva készítettem. Meghámoztam és vékony karikákra vágtam 6 kis krumplit meg kb. ugyanakkora térfogatú csicsókát (persze a kevésbé göcsörtöseket válogattam, hogy könnyű legyen megtisztítani), engedtem rá annyi vizet, hogy ellepje, enyhén sóztam, és puhára főztem. Leöntöttem a levét, és krumplinyomóval összetörtem. Ha bírnám a püré-műfajt, akkor már itt megettem volna, annyira ízletes és jó állagú volt így natúr (sokkal jobb, mint külön lenne akár a csicsóka, akár a krumpli). No de nem akartam úgy járni, mint a mesében, hogy ettem is meg nem is (a nem rágható étel számomra valahogy ez a kategória), úgyhogy öntöttem hozzá egy kis olajat, meg Graham lisztet, és lágy tésztává gyúrtam (a mennyiség nagyban függ a hozzávalók minőségétől, nekem kb. 20 dkg liszt kellett).

Kettévettem, és lisztezett munkalapon kinyújtottam. Tenyérnyi darabokat vágtam belőle, és egy-egy evőkanál házi szilvalekvárral megtöltöttem. 21 gombócom lett, ebből 10-et forró, sós vízben kifőztem, a többit pedig egyelőre eltettem a fagyasztóba.

A főzésnél miután feljöttek a víz tetejére, még főztem őket 5-6 percig. Örömmel tapasztaltam, hogy egy sem főtt szét. Közben mákot daráltam, és abba forgattam a megfőtt gombócokat.

A kész gombócban már nem kifejezetten érezhető a csicsóka íze (enyhén azért van egy kis beütése). Összességében sokkal kímélőbb így a gombóc, mint krumplival, fehér liszttel, zsemlemorzsával, és esetleg ráadásként még porcukorral súlyosbítva. (Nálam természetesen a felhasznált szilvalekvár is házi készítésű, cukormentes darab volt.)

Nyáron már volt előzménye a dolognak, arról itt írtam.

Sajtos keksz

Ezúttal egy sós ízvilágú kekszet készítettem, a jól bevált keksznyomóval formázva:

Lágy, de éppen nem ragadós tésztát gyúrtam az alábbiakból:

• kb. 15 dkg reszelt sajt (egy füstölt parenyicának leszedtem a külső, keményebb részét (és megettem :), a többit a reszelő apró lyukán lereszeltem)
• 15 dkg teljes kiőrlésű liszt
• 1 teáskanál só
• 1 teáskanál sütőpor
• 2 evőkanál egész mák
  
• kb. 1 dl étolaj
• bő 1 dl víz

Kikent sütőlemezre nyomtam. Nálam 180 fokon 12 perc alatt sült meg (amikor pirul a széle, akkor jó). Kb. 90 darab lett ebből a tésztamennyiségből. Kisülés után kicsit állni hagytam, majd késsel megmozdítottam őket a tepsin. A sajt miatt picit odatapadtak, de így könnyedén és épségben lejött mind. Frissen puha, kihűlve enyhén ropogós - és átütő sajt-ízű.

A kiindulási alapként szolgáló receptet itt olvastam, ezt alakítottam reformos-tojásmentesre, és a keksznyomóval formázhatóra. Így nem volt szükséges megkenni a tetejét, a rávalót meg inkább belegyúrtam a tésztába. Szezámmaggal is működne (más kekszben próbáltam már), köménymaggal viszont csak úgy, hogy az őrölt formában kerül bele. Az is fontos, hogy a sajtban a reszeléskor ne maradjanak nagyobb darabkák.

Sósat mindig teljesen külön sütök, nem az édesekkel együtt. Azoknál nem okoz gondot, ha közben nem mosogatom el a keksznyomót és a tepsiket az egyes fajták között (a tepsit csak kitörlöm egy konyhai papírtörlővel, majd kihűlés után újra kikenem - a papírtörlő remek gyújtós utána), az édes és a sós keveredése viszont nem vonz igazán.

Fekete fenyők

Egy újabb aprósüti-recept, amit a kézi formázás helyett a keksznyomóhoz alakítottam. Ha már fenyő alakú forma is van hozzá :) A fekete színt pedig a darált mák adja, amit igen megkedveltem az utóbbi időben.

Lágy, de éppen nem ragadós tésztát gyúrtam az alábbiakból:

• 25 dkg liszt (zabpehelyliszt és teljes kiőrlésű búzaliszt felesben)
• 20 dkg margarin
• 2 evőkanál méz
• 1 evőkanál vanília kivonat
• 10 dkg darált mák
  

Keksznyomóba töltöttem, és kikent tepsire nyomtam (nekem ez úgy szokott jobban menni, ha nem teszem hűtőbe előtte a tésztát - most úgy jött ki, hogy állni se nagyon volt ideje). 180 fokon 10 perc alatt sült meg egy-egy adag; amikor a széle kezd barnulni, akkor jó. Finom, omlós kekszek lettek, nem túl nagyok, így összesen több, mint 80 darab. (Kevesebb margarinnal és helyette vízzel elérve a megfelelő állagot szintén el bírom képzelni, de akkor nem lesz ilyen omlós.)

Ki fogom próbálni a mogyorós változatot is (már megvan hozzá a mogyoró), meg a bőséges diótermésnek köszönhetően majd dióval is.

Bejgli with Walnuts & Poppy Seeds (BBD #15)

Annarasa’s choice for the theme of this month’s BreadBakingDay is festive breads.

I’d like to share my recipe for bejgli, which is a traditional Christmas cake in my country (Hungary). Since I’m almost vegan and don’t use the common refined ingredients, I had to be rather creative to prepare my version. For the dough I used less fat, whole wheat flour, and no eggs. For the fillings I used home-made jams and the respective dried fruits instead of the traditional milk, breadcrumbs and raisins in addition to the walnuts and poppy seeds, which are the two classic fillings (though chestnuts and other alternatives are becoming more and more popular nowadays).

Recipe: Bejgli with Walnuts & Poppy Seeds

Ingredients:

For the dough (for 2 rolls):

• 500 g whole wheat flour
• 7 g baking powder
• 7 g active dry yeast
• 1 pinch salt
• 1 tablespoon ground flax seeds
• 1 tablespoon honey or unrefined cane sugar
• 150 ml sunflower oil
• cca. 250 ml lukewarm water
  

For the fillings:

• Walnuts (for 1 roll): 125 g ground walnuts, cca. 100 ml apricot jam, a handful of dried apricots cut into small pieces and soaked in water
• Poppy seeds (for 1 roll): 100 g ground poppy seeds, cca. 100 ml rosehip jam, a handful of dried rosehip cut into small pieces and soaked in water
  

On top:

• 1 tablespoon honey
• 1-2 tablespoon water (the soaking water of the dried fruits is the best)
  

Preparation:

1. Cut the dried apricots and the dried rosehips into small pieces and soak in some water, separately.
2. Knead a soft dough from the ingredients listed above. The amount of the water you need to add depends on the exact quality of the flour. The dough should be soft but not stick to your hands. Cover with a tea-towel and keep in a warm place till you prepare the fillings.
3. Mix the ground walnuts / poppy seeds with the jam. Add the soaked fruits as well. Add some of the soaking water if necessary to get an easily spreadable but not too soft cream. Sweeten if desired (I’ve used home-made, sugar-free jams and didn’t find it necessary).
4. Halve the dough and roll it out to a rectangular shape.
5. Spread one of the fillings on it, and roll up.
6. Put the roll on a lightly greased baking tin.
7. Prepare the other roll with the other filling in the same way.
8. Mix a little honey with a little water, and smear the top of the rolls with this mixture.
9. Put into the pre-heated oven, and bake at 180 degrees Celsius for cca. 30 minutes.
10. Let cool on a wire rack and cut into slices to serve.

Mákos csiga és bejgli

A reformos bejgli nálam a korábbi években mindig a "ronda, de finom" kategóriába tartozott. Nemrégiben sikerült alkotnom egy olyan változatot, ami a jó íze mellett jól is néz ki. A Vegán karácsony című blogban már írtam róla, most ide is felteszem. Hamarosan pedig nem csak kísérleti mennyiségben, hanem élesben is elkészítem, és a mákos mellett diós is lesz. Arra ugyan nem mernék megesküdni, hogy ez is olyan hosszú ideig eláll, mint a hagyományos bejgli, mert annál sokkal hamarabb elfogyott, mintsem ezt megláthattam volna. Remélem, hogy a családnak is ízleni fog - és azt se fogom bánni, ha emiatt megint meghiúsul a tartóssági teszt :)


Egy jól bevált alaptésztát készítettem el ezúttal egy ünnepi hangulatú töltelékkel, amibe azért tettem egy kis csavart: a megszokott citromhéjas-mazsolás ízesítés helyett hecsedli lekvárt és szárított csipkebogyót használtam hozzá (ezekről itt írtam korábban). A bejgliforma most csak próba volt, de kiválóan vizsgázott, úgyhogy fogom alkalmazni máskor is.

Először is összeaprítottam fél maréknyi szárított csipkebogyót, és beáztattam annyi vízbe, amennyi jól ellepte.

Lágy, de nem ragadós tésztát gyúrtam az alábbiakból: 50 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt, ½ csomag sütőpor, 1 csomag (7 g) szárított élesztő, 2 evőkanál nádcukor, 2 csipet só, 1 evőkanál őrölt lenmag, 1,5 dl étolaj (napraforgó), kb. 2,5 dl víz. Letakarva félretettem langyos helyre.

A töltelékhez ledaráltam 20 dkg mákot, majd hozzákevertem egy kis üveg (kb. 2 dl) hecsedli lekvárt. Hozzáadtam a beáztatott csipkebogyót, meg az áztatólevéből még annyit, hogy könnyen kenhető, de azért nem nagyon híg masszát kapjak. Ízlés szerint lehet édesíteni is, én most nem tartottam ezt szükségesnek (nyilván erősen függ a dolog a használt lekvár édességétől).

A tésztát megfeleztem, hogy könnyebb legyen vele dolgozni. Téglalap alakúra nyújtottam, majd eloszlattam rajta a töltelék felét, csak a hosszabb oldalánál az egyik szélén hagytam egy kis üres sávot. Nem túl szorosan feltekertem, az üres tésztasávnál összeillesztettem. Az egyiket így egészben emeltem a vékonyan kiolajozott tepsire, a másikból csigákat vágtam. Ehhez a formához cikkcakkban szeletelem fel úgy, hogy a keskeny oldala felől is egyben maradjon a tészta, majd a széles oldalára állítom, és lenyomom a tetejét. Így a töltelék nem ér közvetlenül a tepsihez, és nem ég oda. Maradt még egy kicsi a csipkebogyó áztatóvizéből, ehhez kevertem egy kis mézet, és megkentem vele a bejglirúd tetejét. (A hagyományos bejgliről ismert repedezett mintát sajnos nem sikerült előállítanom, viszont gyönyörűen megpirult így.)

180 fokon 20 percig sütöttem előmelegítés nélkül. Ekkor a csigákat leszedtem egy tányérra, a bejglirudat megkentem újból a mézes keverékkel, és visszatettem még 5 percre sülni. Utána az elzárt sütőben is állt még pár percig. Szépen megkelt, és nem repedt ki. Miután hűlt egy kicsit, szépen lehetett szeletelni.

Nekem nagyon bejött ez a töltelék, külön élvezem benne a savanykás csipkebogyó-darabokat. Karácsonyra majd diósat is készítek. Ennél sárgabarack dzsemmel fogom ugyanígy összekeverni a darált diót, és szárított barackdarabokat fogok még rakni bele.

(A bejegyzés korábban a Vegán karácsony című blogban is megjelent.)

Nyers kosárkák (Karácsonyi receptverseny 2008)

Egy könnyed, jól variálható desszerttel nevezek a Nemisbéka által meghirdetett karácsonyi receptversenyre. (Bár némely vegetáriánus irányzatok követői számára ez nem feltétlenül a desszert - igaz, ők a megszokott fogásokat sem eszik végig oly módon.)

Igen, nem tévedés az elnevezés: ennek valóban minden része nyers, de így lesz igazán tápláló és egészséges (van, akinek ez szempont még ilyenkor is). Kiváló ötlet lehet arra az esetre is, ha olyan vendégnek szeretnénk készíteni valamit, akinek a szokásos ünnepi étkek valamilyen okból nem megfelelőek, például vegán az illető (tehát a hús mellőzésén túl tejet, tojást sem fogyaszt), cukorbeteg (a fogyasztható szénhidrátmennyiség erősen korlátozott, és a minőség sem mindegy), allergiás valamely gyakori "normál" hozzávalóra (liszt, tej, tojás), vagy egész egyszerűen csak tudatosabban táplálkozik, és ezt a hozzáállását az ünnepekre való tekintettel sem szünetelteti. De az ilyen speciális igényekkel nem rendelkezőknek is finom csemege.

Magukat a kosárkákat előre el lehet készíteni, hiszen egy szárított masszáról (nyers "kenyérről") van szó. A száraz belevalók is előkészíthetők, egyedül a friss gyümölcsös töltelékeket és a berakást kell a tálalás előtt megcsinálni, de ez sem egy hosszadalmas művelet - és annyira egyszerű, hogy akár a gyerekekre is rá lehet bízni.

A kosárkák:

3 db (kb. 30 dkg) édes almát (nálam most Golden) négybe vágtam, magházát eltávolítottam, majd a reszelő kis lyukán lereszeltem (a kivágott magház felől szoktam indulni, így a végén szépen megmarad a héj, és még hámozni se kell). Hozzákevertem 20 dkg őrölt lenmagot (DM-ben veszem így, de szükség esetén egészet is őröltem már kávédarálóban) és kb. 1 dl vizet, hogy egy jól kenhető massza legyen. Őrölt fahéjjal ízesítettem. Kicsit állni hagytam, majd egy-egy púpozott evőkanálnyi mennyiséget muffinforma mélyedéseibe raktam, kézzel eligazítottam, és így szárítottam egy napig a felfűtött cserépkályha tetején (de radiátoron is működik; ne legyen nagyon forró, vagy ha az, akkor ne közvetlenül tegyük rá, hanem pl. vastag vágódeszkát, felfordított mély tepsit, stb. közbeiktatva). Ennyi idő alatt eléggé megszilárdultak, de még rugalmasak voltak annyira, hogy egy mokkáskanállal óvatosan alájuk nyúlva kiemeljem őket (szilikonos muffinformából biztos könnyebb lenne kiszedni, de nekem fém van; azért nem volt vészes így sem, mind kijött egészben). Így a külsejüket is megszárítottam (még egy nap - tehát 2 nap szárítás összesen). Ez a mennyiség kb. 20-25 darabhoz elegendő, a használt muffinforma méretétől függően (ha nincs annyi formánk, akkor a kimaradó masszából ilyen csemege is lehet). Ezeket előre el lehet készíteni, mert szellős helyen elállnak.

A töltelékek:

Tetszés szerint variálható. Lehet száraz, ami kézzel elcsemegézhető belőle, vagy lehet krémes, kanalazható. Előbbi esetben a kosárka ropogós, utóbbi esetben a nedvességtől megpuhul, de tartóként úgy is megállja a helyét (vagyis nem mállik szét). Beleépíthető a hagyományos dió, mák, alma, aszalt szilva, de akár déligyümölcs vagy egyéb különlegesség is kerülhet bele. Remekül igazítható a célközönség igényeihez, illetve változatossá tehető, hogy mindenki találjon kedvére valót.

Pár gyakorlati tipp, ha nem közvetlen családtagjainknak készítjük: Mogyoróval óvatosan, mert van, aki allergiás rá. Cukorbetegekre gondolva savanykás gyümölcs is legyen a kínálatban. Alapvetően natúr érdemes betenni a töltelékeket, és mézet kínálni hozzá külön, ha valaki mindenképp édesre vágyik (az ízlésbeli megfontoláson túl azért is célszerű ezt külön, mert vannak olyan vegánok, akik mézet sem fogyasztanak).

Száraz csemegék például:

• natúr olajos magvak
• aszalt gyümölcsök
• a kettő keveréke ("tündércsemege" :)
• formára szaggatott nyers "kenyér" (lehet ugyanolyan is, mint a kosárkák anyaga, vagy tetszőleges más kombináció)
  

Kevésbé száraz tartalom:

• felkockázott gyümölcs ízlés szerint
  
• natúr gyümölcssaláta (egy savanykás meg egy édeskés gyümölcs kimondottan jó páros)
  

Krémes műfaj:

• reszelt alma + darált dió / mazsola
• reszelt alma + más gyümölcsből kis darabok
• naspolya belseje
• darált mák + beáztatott szárított csipkebogyó keveréke
  
• egy éjszakára beáztatott egész mák + méz keveréke (ötlet innen)

Ráadás ötlet:

Nyers kenyérből nem csak ezt az almásat készítettem, hanem egy zellereset is (kb. 30 dkg zeller apróra reszelve, 20 dkg őrölt lenmag, 2 dl víz). Most csak lapban szárítottam meg, de el bírom képzelni ilyen kosárkáknak is. (Meg persze a zeller helyett tetszőleges olyan zöldséggel, amit amúgy jól lehet aszalni: sárgarépa, petrezselyemgyökér, pasztinák, cékla, stb.) Ebbe pedig leginkább csíráztatott magokat tennék (bár az aszalt paradicsom se megvetendő). Ez már nem kifejezetten ünnepi jellegű, de igen tápláló fogás lehet.

Meggyes-mákos csemege

Ami épp akadt itthon, abból alkottam tegnap este ezeket a golyókat:

1/4 bögre langyos vizet összekevertem 2 evőkanálnyi őrölt lenmaggal, és állni hagytam. Ledaráltam 4-5 dekányi mákot, és késsel apróra vágtam egy félmaréknyi aszalt meggyet. Az egészet összekevertem, így egy jól formázható masszát kaptam (szükség esetén víz, illetve darált mák hozzáadásával lehet igazítani az állagán). Kis golyókat formáztam belőle, majd pattogatott amarantmagba hempergettem őket. Nekem most 16 darab lett. Egy részét azonnal elcsemegéztem, néhányat azonban megmentettem a mai fotóhoz.

Gyors, egyszerű, ízletes. És állítólag még egészséges is :)