Egyszerű meggyes-mákos kevert süti (vegán)

A molyok elleni harc részeként rendszeresen átnézem a készleteimet, és különteszem gyors felhasználásra, aminél ezt valami indokolja (ez nem csak kezdődő molyosodás, hanem például közeli - vagy urambocsá' már kicsit elmúlt - lejárat is lehet, illetve a nem bolti árunál egyszerűen csak emlékszem rá, hogy elég régóta megvan már). Ezeket a félretett dolgokat aztán igyekszem mihamarabb beépíteni valamibe, hogy ne menjenek tönkre. Most egy kis mákot meg zabkorpát vettem ki a dobozból, és egy üveg évjáratos meggybefőttel kiegészítve ez az egyszerű desszert lett belőlük.

Hozzávalók

• 3 dl darált mák
• 3 dl zabkorpa (liszttel is jó)
• 1/2 dl barna cukor
• 1 csapott teáskanál szódabikarbóna
• 1 közepes üveg (4 dl) házi meggybefőtt
• 2-3 dl víz
• 1 evőkanál olaj

Szűrőben lecsepegtettem a meggybefőttet. Összekevertem a mákot, a zabkorpát, a cukrot és a szódabikarbónát, majd hozzáöntöttem a meggylevet és annyi vizet, hogy könnyen keverhető, de ne túl híg tészta legyen belőle. Vékonyan kiolajoztam egy közepes tepsit (25 x 20 cm; vagy kicsit kisebb is jó), beleöntöttem a tésztát, rászórtam a meggyet, és 180 fokra melegített sütőben kb. 20 perc alatt megsütöttem. (Akkor kész, amikor körben elvált a tepsitől és barnulni kezd a széle; ekkor már a közepébe szúrt fogvájóra sem tapad nyers tészta.) Kis kockákra vágva tálaltam. Akinek nem elég édes, megszórhatja nádporcukorral a tányérján.

Tipp: a mákot érdemes mindig frissen darálni, mert ilyen állapotában hamar megavasodik, míg egészben jól tárolható. Mákdarálás után célszerű némi cukrot is áthajtani a darálón, így nem avasodik bele a mák és nem is kell minden egyes használat után szétszedni és kitakarítani. Az igazi mákdaráló nem elvágja, hanem szétnyomja a szemeket, ezért a kávédaráló vagy a késes aprító nem az igazi erre a célra, legfeljebb szükségmegoldás.


Forrás: Lét-tudatos konyha
 

Mustos meggydzsem (vegán)

Kései nyitánya ez nálam az idei befőzési szezonnak. Mert bármily hihetetlen is, idén még nem tettem el semmit, nem csak nem írtam róla. A tavaly ősszel készített must egy részét pedig eper- és cseresznyedzsemhez tartogattam, csakhát nevezett gyümölcsökből nem akadt megfelelő vétel hozzá (eperből bőséges saját termés volt ugyan, de jóízűen elfogyott frissen, és ez különben sem az az igazán dzsemnek való fajta). Ma is alighanem az idei év utolsó, túlérett meggyeit csomagoltattam össze a nénivel a láda sarkából, bár akkor még nem tudtam, hogy "csak úgy" megevés vagy valami meggyes süti helyett épp dzsemben fogja végezni. Hazaérve viszont megállapítottam, hogy a gyengécske kinézethez kiváló íz és nem is az a nagyon lágy állag társul, így itt a nagy lehetőség, most vagy soha.

Adott volt az 1 kiló 40 deka meggy, amit megmostam, kiválogattam, kimagoztam (alig volt közötte rossz, a kóstolgatással több kárt tettem benne). Beletettem egy vastag aljú fazékba, hozzákevertem 1 csomag 3:1-es Dzsemfixet, és kipótoltam a saját levét 2,5 dl fehér musttal. Alágyújtottam, felforraltam, majd kis lángon készre főztem, időnként megkeverve. Közben kóstolgatás eredményeképp 2 evőkanál gyümölcscukorral igazítottam még az ízén (további musttal azért nem akartam, mert úgy gondoltam, hogy annyi plusz folyadékkal már nem fog megkötni rendesen). Így kellemesen édeskés lében (ami ugye majd bekocsonyásodik) kellemesen savanykás főtt meggyszemek vannak (én szándékosan egyben hagytam őket, de persze ízlés szerinti mértékben neki lehet menni botmixerrel). Amíg főtt, elmostam az üvegeket és kiszabtam a fedőbélés celofánokat (így a meggy nem fogja be a fedő belsejét és nem is marja ki). A tűzről levéve üvegekbe kanalaztam a forró dzsemet, ügyelve rá, hogy nagyjából egyforma arányban kerüljön mindegyikbe a meggyszemekből és a léből. A fedők rácsavarása után pár percre fejreállítottam őket, majd visszafordítva szárazdunsztba raktam kihűlni. 1,2 liter dzsem lett belőle összesen (5 kis üveg, vegyes méretben).
Utólagos kiegészítés: A cseresznyéshez hasonlóan ez is csak hűvösön nyeri majd el megfelelő állagát; nem kell megijedni, hogy ebben a nyári melegben még meglehetősen folyós (egyet betettem egy kis időre a hűtőbe, és úgy teljesen rendben van).

Idő: egy jó óra mindenestül, melynek legnagyobb része a meggymagozással telt el
Pénz: kb. 500 Forint (125 Forint / Nagymama lekváros üveg) (az igazsághoz hozzá tartozik, hogy piac végi, erősen leszállított áron volt a meggy, csak vigye már el valaki...)

Megjegyzés: Dzsemfixből én ilyenkortájt szoktam raktározni egész évre, amikor akciósan van bőségesen mindenhol (valamivel 400 Ft alatt a 3 darabos csomag). Így nem érint kellemetlenül, ha az őszi-téli időszakban nincs, és nem is értik a boltban, hogy mi baja van annak, aki akkor keresi. 1 évnél hosszabb a szavatossága, tehát a túlkészletezés sem probléma, jövőre majd a maradékkal kezdem a szezont és annak mennyiségéhez mérten töltöm fel a készletemet.

Meggyszörp (vegán)

Az idei gyümölcsfelhozatal mellett egyáltalán nem jeleskedem befőzésben (szerencsére elég sok régebbi befőtt, dzsem, lekvár, ivólé, stb. van még itt-ott, tehát akár ki is maradhat egy szezon). Most sem nagy tételben készítettem ezt az italt, és egyáltalán csak azért vetemedtem a gyümölcs megfőzésére, mert önmagában nem annyira ízlett. Érett, lédús, de eléggé savanyú cigánymeggyről van szó, léárunak tökéletes.


A meggyet (kb. 3/4 kg; igen, tudom, kispályás mennyiség) alaposan megmostam, majd kimagoztam, és egy megfelelő méretű edényben feltettem főni. Már kezdetben volt annyi saját leve, hogy nem kellett vizet önteni alá. Időnként megkeverve addig főztem, míg kiengedte a levét. Ekkor a lé nagy részét leöntöttem róla, és némi gyümölcscukor hozzáadásával tettem ízletessé (nekem most 3 dl léhez ment 1 evőkanál gyümölcscukor, de persze meggy- és ízlésfüggő). Azon melegében beüvegelve és lezárva, majd szárazdunsztban kihűtve el lehetett volna tenni későbbre is, most azonban alig vártam, hogy kihűljön, és szódával hígítva élvezzem ezt a nagyszerű frissítőt (arány ízlés szerint, nagyságrendileg valahol 1/3 és 1/4 rész szörp között).

A visszamaradó meggyet is ízesítettem egy kis gyümölcscukorral (1 evőkanál) meg egy kupica rummal, és összefőzve meggyszószként fogyasztottam el pirított darával (ezúttal a keményítős sűrítést kihagytam, hiszen a rövid lére hagyott és némileg szétfőtt meggy elég sűrű volt önmagában is). Tömegarányosan dzsem kocsonyásítóval összefőzve remek dzsem, vagy kocsonyásító nélkül valamivel tovább főzve lekvár is lehetett volna belőle (de ennek nyilván csak nagyobb mennyiség esetén van értelme).

Gesztenyés-meggyes csokitorta (vegán)

Feladvány:
Születésnapra kellene egy torta. De ne legyen tojásos. Ha egy mód van rá, tejes se. Ne legyen túl édes. Ne legyen tömény a krémje. Lehetőleg ne legyen bonyolult elkészíteni. Az se lenne baj, ha nem igényelne bevásárlókörutat. Ja, és természetesen és legfőképpen finom legyen!

Az idei megoldás (ami nem a tavalyi átvariálása, hanem egy új koncepció):


Előző este kivettem a fagyasztóból 1 csomag (250 g) natúr gesztenyemasszát.

Másnap a tészta elkészítésével kezdtem. Bekapcsoltam a sütőt 175 fokra, majd egy nagy tálba öntögettem az alábbi porokat, és összekevertem:

• 1,5 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 1 csipet só
• 1 evőkanál rizsliszt
• 3 evőkanál cukormentes holland kakaópor, átszitálva

Hozzáadtam a következőket is, és kanállal simára kevertem:

• 3 evőkanál méz (édesszájúaknak több)
  
• 5 evőkanál étolaj
• 1 teáskanál vanília kivonat
• 2,5 dl víz, két-három részletben (könnyen keverhető, de nem folyós tésztaállag a cél)
  

Végül került még bele

• 1 evőkanál ecet (nem érződik majd a végeredményen, ahhoz szükséges, hogy a szódabikarbónától megemelkedjen a tészta)

Kikent gyümölcstortaformába öntöttem (a 26 cm-es formába épp megfelelő volt a mennyiség), és a kanállal elsimítottam a tetejét. Az előmelegített sütőben 175 fokon 15 perc alatt sült meg; akkor jó, ha körben elvált a formától, és a beleszúrt fogvájóra nem ragad semmi (tűpróba).

Rácsra borítva hagytam kihűlni.

A gesztenyekrémhez a 25 dkg natúr gesztenyemasszát összekevertem 3 evőkanál mézzel és 2 evőkanál rummal (a szükséges ízesítés mértékét kóstolgatással megállapítva), majd a kihűlt torta közepére simítottam.

A meggyhez 1 üveg (720 ml-es) meggybefőtt (natúrbefőtt módszerrel eltett rumos meggyet használtam) levét leöntöttem egy lábasba, és simára kevertem 2 púpozott evőkanál keményítővel. Állandó kevergetés mellett sűrűsödésig főztem, majd hozzáadtam a meggyszemeket is, és összemelegítettem. Apró szemű, puha meggy volt, úgyhogy egy része szétment, de azért bőven maradtak benne felismerhető darabok. Végül a torta tetejére igazgattam, és hagytam dermedni (egy pudinghoz hasonlóan megszilárdul kihűlve).

Díszítésként megszórtam a tetejét egy kis darált mogyoróval (ha nincs kéznél darált, akkor azt a pár szemet le is lehet reszelni).

A tészta receptje eredetileg Katától van, én korábban kakaós-körtés muffinként készítettem többször is. A télen szaloncukorként már bevált a minimálisan ízesített gesztenyemassza, s mivel most valamivel lágyabb állag volt a cél, került bele egy kis folyadék (rum). Ilyen meggyet pedig pirított darához szoktam készíteni, csak akkor langyosan fogyasztom, nem várom meg, hogy megszilárduljon. Nagyon kellemes összeállítás lett belőlük tortaként.

Idő: kb. 2 óra elteltével már lehet enni, ebből egy fél órányi a munka, a többi a sütés meg a hűlés
Pénz: kb. 600 Forint az egész, ami 12-16 szelet
Alapvetően hazaiból, a kakaópor kivételével.

+1 kérdés:
Hány éves a kapitány ? :D
(akinek amúgy igen kedvére volt a torta)

Gesztenyés-meggyes csiga (vegán)

Nálam a maradék az esetek túlnyomó többségében nem maradék készételt jelent, hanem bontott csomag/üveg hozzávalókat, amelyek eltarthatósága már korlátozott. Ilyenekből volt most készletkisöprés, és lett belőlük ez a sütemény:

Előzetesen kivettem a fagyasztóból 1 csomag (25 dkg) natúr gesztenyemasszát, hogy felengedjen. Ez lett a töltelék alapja. Miután kiolvadt, hozzákevertem fél üveg (kb. 2 dl) meggylekvárt, 1 evőkanál rumot és 2 evőkanál mézet. (Fontos, hogy lekvár legyen, dzsemből kevesebb mehet csak, hogy ne tolja el az állagot. A rum kihagyható, ha valakit zavar az alkohol, bár a sütés során úgyis elpárolog. Az édesítés mértéke pedig ízlés szerint, nyilván sok függ attól, hogy mennyire édes a lekvár, no meg hogy ki mennyire édesszájú.)

A tésztához 2,5 dl langyos vízben feloldottam 1 evőkanál barnacukrot, majd belemorzsoltam 2 dkg friss élesztőt, és megvártam, míg felfut. Közben egy nagy tálba öntöttem 50 dkg teljes kiőrlésű tönkölylisztet (előzetesen már át volt szitálva, még mikor az ünnepi sütéshez készítettem elő), 1/2 csomag sütőport, 1 csipetnyi sót és 1 evőkanál őrölt lenmagot, és összekevertem. Hozzáadtam a felfuttatott élesztőt, nagyjából elkevertem, majd hozzáöntöttem kb. 1,5 dl étolajat, és így gyúrtam készre. (Szükség esetén víz, illetve liszt hozzáadásával lehet igazítani az állagon. Egy puha, de nem ragadós tésztagombóc a cél, amivel majd alálisztezés nélkül is jól lehet dolgozni. Tönkölyliszt helyett sima teljes kiőrlésű búzaliszttel vagy Graham liszttel is jó, számtalanszor készítettem már így is - de azért kelt tésztákhoz a tönköly az igazi.)

A tésztát letakarva, langyos helyen kelni hagytam (kb. fél óra), utána formáztam csak meg (ha sietünk, kelesztés nélkül is jó, de azért nem válik hátrányára ez a lépés). A megkelt tésztagombócot megfeleztem, majd külön-külön kb. fél centi vastag téglalapot nyújtottam belőle. Megkentem a fele töltelékkel úgy, hogy az egyik hosszanti szélén egy keskeny sáv üresen maradjon, majd az ezzel szemközti oldala felől óvatosan feltekertem. Cikkcakkban kis trapézokat vágtam belőle, majd az így kapott csigákat a szélesebb oldalukra állítottam és a közepüket kézzel benyomtam (azért szeretem ezt a formázást, mert így a töltelék nem kerül közvetlenül a tepsire, ezáltal biztos nem ég oda). Szilikon sütőlappal bélelt tepsire sorakoztattam őket (szilikonlap hiányában vékonyan ki kell olajozni a tepsit). 2 adagban sültek meg (2*16 csiga), 180 fokon 25 perc alatt. Amíg az első adag sült, bőven volt időm megformázni a másodikat. Most ebből is csigákat vágtam, de adott esetben egészben, bejgliként is meg lehet sütni (a mákoshoz hasonlóan).

Idő: egy jó óra elteltével lehet enni az első adagot, de két óra alatt mindenestül megvan, és ebből kb. 40 perc a munka
Pénz: kb. 800 Forint
Alapvetően hazaiból, néhány apróság kivételével.

Pirított dara gyümölcsszósszal

Egyszerű, gyors vacsora:

Az egyszemélyes adaghoz 2 dl teljes kiőrlésű tönkölydarát állandó kevergetés mellett megpirítok kb. 2 evőkanálnyi olajon vagy vajon egy vastag aljú lábasban, aminek megfelelő fedője is van. A tűzről levéve felöntöm 3 dl vízzel (bátran kell önteni, az eleje azonnal felforr és gőzöl, de aztán lecsendesedik), enyhén sózom és összekeverem, majd visszateszem a tűzhelyre. Lefedem egy jól illeszkedő fedővel, elzárom alatta a lángot, és 5-10 percet állni hagyom, hogy a dara felszívja a vizet és megduzzadjon.

Közben elkészítem a gyümölcsös szószt: 1 kis üveg (4-5 dl-es) meggybefőtt levét egy kis lábasba öntöm, és simára keverem 1 evőkanál étkezési keményítővel. Állandó kevergetés mellett addig főzöm, míg besűrűsödik. Ekkor hozzáöntöm a meggyszemeket is, és összemelegítem. Ebből egy jó sűrű szósz lesz, aki folyósabban szereti, egészítse ki a befőttlevet némi vízzel, plusz ízlés szerint állítsa be az édességét.

A tányér egyik felére öntöm a darát, mellé pedig a meggyszószt. Lusta változatban nem befőttből készítek szószt, hanem egyszerűen csak felbontok egy üveg házi dzsemet, amiben jó sok gyümölcsdarab van, és ezt kanalazom a darához (ezt nem érdemes megmelegíteni, mert a kocsonyásító kienged és túl leves lesz az egész). Vagy a hűtőben fellelhető darab dzsemeket sorakoztatom ki, és próbálok minél többet befejezni közülük. (Érdekes módon ha befőttből készítem, szinte mindig meggyre esik a választásom, dzsemből viszont bármilyen jöhet.)

Idő: kb. 20 perc
Pénz: kb. 100 Forint
Hazai alapanyagokból.

Meggyes-mákos keksz

Nagyon szeretem a meggy-mák párosítást - íme ezúttal kekszként:

Ezt a jól bevált tésztát készítettem el, darált mogyoró helyett darált mákkal. Keksznyomóval megformáztam, majd ujjal benyomtam mindegyiknek a közepét, és egy-egy kiskanál meggylekvárt tettem bele (nem sajnáltam, így összesen el is fogyott majdnem egy üvegnyi). Így sütöttem meg (ez a lekvár garantáltan sütésálló, meg nem is ismeretlen terep számára a sütő :) 75 darab keksz lett, 2 nagy tepsin épp elfért.

Idő: kb. 1 óra alatt megvolt, sütéssel együtt
Pénz: kb. 400 Forint
Hazai alapanyagokból.

Gesztenyés csillag

Lépten-nyomon kellemes meglepetések érnek az amúgy legközelebbi boltban, ahol rendszeresen vásárolok. Hol egy környékbeli előállító termékeivel bővül az állandó választék, hol különféle reformos alapanyagokkal. Már régóta itt veszem a teljes kiőrlésű búzalisztet, de egy ideje a kukoricaliszt is megjelent, sőt, nemrég Graham lisztet is láttam. Pár hete örömmel nyugtáztam, hogy a Dénes Ottó féle Natura termékcsaládból igencsak sok dolog kapható már itt is, messze meghaladva azt a kört, ami az ilyen normál boltokban lenni szokott (ha egyáltalán...). S még az árak sem túlzóak, nagyjából ugyanaz a szint, mint bent Szegeden a Reformház, ahol eddig vásároltam az ilyesmiket (és ezt a sorozatot amúgy is előnyben részesítettem más gyártók/forgalmazók termékeihez képest). A sok megszokott filteres fajta mellett megbúvó kedvenc szálas teámnak (Twinings Earl Grey) is nagyon örültem a múltkor, miután a szokásos szegedi beszerzőhelyemen épp nem tudtam venni, mikor legutóbb ott jártam. A most felfedezett újdonság pedig a natúr, vagyis cukor és aroma hozzáadása nélküli gesztenyemassza, amit évek óta vadászok, de még nem sikerült megfelelő beszerzőhelyet találnom. Ez meg itt van tizenöt-húsz percnyi biciklizésre, még nyáron se lesz gond hazaérni úgy a fagyasztott áruval, hogy ne olvadjon ki útközben (bár így télvíz idején kétségtelenül sokkal könnyebb ez a mutatvány). Ja, és méltányos áraik mellett értelmes akcióik is szoktak lenni, vagyis olyan dolgokat is megkapok időnként kedvezménnyel, amikre rendszeresen szükségem van. Vagy ami alkalmi vétel, és rögtön van is ötletem, hogy mire tudom majd jól felhasználni. És, számomra egyáltalán nem elhanyagolható módon, még a személyzet is udvariasan teszi a dolgát. S hogy melyik ez a bolt? Coop Szeged Zrt., 201. Dorozsma Coop szupermarket, Szeged, Szent János tér 1.

Virtuálisan küldöm ezt a receptet a bolt dolgozóinak, meg persze mindenkinek, aki lát benne fantáziát és kipróbálja.

Egy nagy tálba raktam a következőket, és fakanállal egy lágy, de tiszta kézhez nem ragadó tésztává kevertem:

• 7 dkg puha vaj
• 25 dkg felengedett gesztenyemassza szétmorzsolva (cukor és aroma nélküli!)
• 3 evőkanál méz (illetve ízlés szerint, a natúr püré mellé azért elkél az édesítés)
• 1 evőkanál őrölt lenmag
• 2 púpozott evőkanál teljes kiőrlésű búzaliszt
• 1/2 dl rum (vagy akit zavar az alkohol - még ha sütéskor el is párolog belőle -, annak meggylé, esetleg nemes egyszerűséggel víz)

Kikent tepsire csillagokat nyomtam belőle a keksznyomó segítségével. Mivel ez egy nagyon puha tészta, kicsit kell csak nyomni egy-egy darabnak. Időnként érdemes letörölni a kinyomóformát, így lesznek igazán szép alakúak a kekszek. Díszítésnek félbevágott aszalt meggyet tettem mindegyiknek a közepére (ha nagyon száraz, célszerű előtte beáztatni, majd jól lecsepegtetni). 60 darab lett, egy nagy meg egy közepes tepsire fért rá éppen.

180 fokon 15 perc alatt sült meg egy-egy menet. Amikor kezd barnulni a széle, akkor jó, bár ilyenkor a közepe még sületlennek tűnik. A tepsin hagytam kihűlni, és csak megszilárdulás után szedtem le egy tányérra.

Puha, kellemesen gesztenyés ízű csemege lett, amit nagyszerűen feldob az aszalt meggy.

Már régen kinéztem valami hasonlót, csak megfelelő gesztenyemassza hiányában nem tudtam megvalósítani. Azt a receptet persze nem találtam meg, de a Google találatai közül az Ági régi blogján fellelt recept elég jó kiindulási alapnak bizonyult.

Idő: 1 órán belül megvan sütéssel együtt
Pénz: kb. 500 Ft
Csupa hazaiból!

Meggylé és meggylekvár

A tavalyi sikerre való tekintettel idén is akartam sült meggyet eltenni. Aztán úgy alakult, hogy a beszerzett meggy állaga nem volt alkalmas mindehhez. No igen, végülis az íze alapján választottam épp ezt a túlérett, puha gyümölcsöt, mindjárt egy ládányit...

Otthon az alapos válogatást és mosást a magozás követte, egyenesen a legnagyobb felületű tepsimbe, amit elég mélynek tartottam ahhoz, hogy jó sok gyümölcsöt elnyeljen. Mindenféle nyomkodás nélkül is tekintélyes mennyiségű levet engedett, amit lekanalaztam alóla, és némi gyümölcscukorral ízesítve finom itóka volt.

A meggyet pedig beraktam a sütőbe, indulásként 200 fokra. Időnként ránéztem, hogy ha sok levet enged, még időben le tudjam szedni. Minden várakozásomat felülmúlva végül bő másfél liternyi jött le róla, 3 felvonásban. Ez persze friss fogyasztásra már soknak bizonyult, úgyhogy pár kanálnyi gyümölcscukorral összeforralva beüvegeltem, mint az ivóleveket szoktam. Igaz, lehet, hogy töménysége miatt ez inkább szörpként végzi majd a fogyasztáskor.

A többi meggyet pedig addig sütöttem - egy idő után kicsit visszábbvéve a hőfokot - amíg lekvár állagúra sűrűsödött. Kóstolgatás alapján úgy döntöttem, hogy ezt sem rontaná el egy kis gyümölcscukor, úgyhogy a vége felé adtam hozzá pár kanállal. Elég hosszadalmas volt (nem néztem pontos időt, de kb. 5 óra hosszát volt a sütőben), mire elkészült, bár szerencsére a léleszedésen kívül különösebb dolgom nem volt vele közben. A végén egy fél deci rumot kevertem a kész lekvárhoz, majd előkészített üvegekbe töltöttem, pár percre fejreállítottam, aztán visszafordítva szárazdunsztba raktam kihűlni.

Sült meggynek ez azért nem volt alkalmas, mert az elején nagyon sok levet engedett, mire meg már kezdett koncentrált íze lenni, eléggé szétmentek a szemek. Így végül kipróbáltam, hogy milyen is sütőben készíteni lekvárt. Kétségkívül kényelmes, bár nem túl hatékony: a tepsi eleve korlátozza az egyszerre feldolgozható gyümölcsmennyiséget (még akkor is, ha nagy és púpozva meg van rakva - úgyis összeesik elég hamar), és ráadásul ahhoz képest elég kevés lekvár lett belőle a végén - miközben ennyit még szerintem sose égettem a sütőt egyhuzamban. Szóval nemigen fogom megismételni az akciót másféle gyümölccsel.

Nem tévedés, tényleg nincs benne tartósító, és cukor is csak minimális (natúran még nekem is savanyú volt :) A korábbi évek tapasztalatai alapján azonban nem aggódom a tartóssága miatt. A hőkezelés és a tiszta üveg a jól záródó fedővel elég biztosíték.

Költségbecslés:
Felhasználtam hozzá: 10 kg meggyet (1000 Ft) + kb. 25 dkg gyümölcscukrot (kb. 200 Ft) + igencsak nyomtam egy kicsit a villanyszámlán. A befektetett munkából a meggy kimagozása volt a legnagyobb falat.
Ebből lett: kb. 1 liter friss, nyers meggylé, 5 Kubus üveg (330 ml-es) meggyszörp, 4 üveg (370 ml-es) + egy kicsi meggylekvár. Meg maradt egy kilónyi meggy friss fogyasztásra, mert ezeket a szemeket nem tartottam alkalmasnak befőzéshez.

Meggyes lepény

Az alap ez a kavart tészta, csak ezúttal belekevertem a 2 evőkanál barnacukrot, és beleforgatás helyett a tetejére szórtam a meggyet (és egyértelműen ezt a változatot tartom a hozzám közelebb állónak). Más gyümölccsel is ki fogom próbálni, ideális esetben természetesen befőtt helyett frissel.

Kavart süti meggyel

Csakazértse nevezem piskótának :) A piskóta emlékeim szerint nagyon édes, és szinte "fullasztó" érzés enni. Szerintem ez attól sokkal jobb!

Az eredeti receptet Veránál olvastam. Én cseresznye helyett meggyel készítettem el, és egy kicsit lejjebb vettem az édességéből is.

Egy nagy tálban összekevertem az alábbiakat:

• 1 és 1/2 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt ("kísérleti" recepthez ezt szoktam, ha bevált, akkor legközelebb már mehet a tönköly)
• 1/2 bögre kukoricaliszt
• 1/2 bögre búzacsíra
• 1 teáskanál őrölt fahéj
• 1/2 csomag sütőpor (még nem érzek késztetést, hogy a sima, "mezei" változatot valami reformosra cseréljem)
  
• 1/4 bögre étolaj (úgy szemre, hogy ne kelljen olajos mérőpoharat mosogatni)
• a meggybefőtt leve (ld. alább)
  
• víz a megfelelő állaghoz: sűrű, de jól keverhető, mint egy muffintészta (nekem most bő 1,5 bögre víz kellett még ehhez)
  

Felbontottam egy kis üveg (370 ml, Nagymama lekváros üveg) meggybefőttet (ennek készítéséről itt írtam, ez a sültek közül volt az egyik), leöntöttem a levét a tésztába, a meggyet pedig teljes kiőrlésű lisztbe forgattam, hogy vékonyan bevonja. Így állítólag nem süllyed le a sütemény aljára (nem tudom, hogy emiatt-e, de tényleg jó lett az eloszlás). Végül hozzákevertem ezt is a tésztához.

Egy közepes méretű, kikent, lisztezett tepsibe öntöttem, majd egyenletesen megszórtam a tetejét egy kis őrölt fahéjjal és 2 evőkanálnyi finomítatlan nádcukorral.

180 fokon jó fél órát sült előmelegítés nélkül, mire a látvány és a tűpróba is késznek mutatta.

Finom illata lett, és az íze is megfelelt a várakozásnak. A barnacukor szépen rásült a tetejére, és nekem ennyi édesség elég is volt bele. Nekem langyosan ízlett legjobban, de kihűlve sem rossz.

Utólagos kiegészítés: Kicsit átszabva volt ismétlés, és minden bizonnyal ez lesz az én változatom!

Meggyszósz krumplival

Hogy ne mindig csak zöldségből legyen főzelék, készítettem egyet gyümölcsből. Befőttet használtam hozzá, azt sűrítettem be a szokásos módon. Közben a krumpli is megfőtt.

Először a krumplit hámoztam meg, cikkeztem fel, és engedtem rá annyi vizet, ami épp ellepte. Kicsit sóztam, majd lefedve felraktam főni. Felbontottam egy üveg (800 ml-es) magozott meggyet (természetesen házi eltevésű, cukormentes darab volt), és egy nagyobb lábasba öntöttem. Elkezdtem melegíteni, majd egy jó kanálnyi kukoricaliszttel megszórtam, elkevertem. Elég kevés leve volt, úgyhogy vízzel pótoltam. Én kevés és viszonylag sűrű kötőanyaggal szeretem az ilyesmiket, ezért ennyi elég is volt - ízlés szerint lehet ismételni a liszttel megszórás, összekeverés, vízzel felöntés műveletsort (két menet között érdemes várni egy kicsit, mert nem azonnal köt). A kukoricaliszt szerencsére nem hajlamos úgy összecsomósodni, mint a búzaliszt. Hirtelen ötlettől vezérelve egy pici őrölt szegfűszeggel ízesítettem még, összefőztem, és kész is volt. Közben a krumpli is megfőtt, így már csak a tálalás és az elfogyasztás volt hátra. Ja, meg a kettő között pár fotó - hátha ízleni fog a dolog és írni akarok róla ide :) (Igaz, ez most 2 adag lett, de "maradékot" nem szeretek fényképezni.)

Aztán rájöttem, hogy nem a meggyhez, hanem a cseresznyéhez mondta tavaly az egyik néni a piacon, hogy szegfűszeggel igen finom... Jelentem, a meggy sem volt rossz ezzel a kis csavarral.

Meggyes-mákos csemege

Ami épp akadt itthon, abból alkottam tegnap este ezeket a golyókat:

1/4 bögre langyos vizet összekevertem 2 evőkanálnyi őrölt lenmaggal, és állni hagytam. Ledaráltam 4-5 dekányi mákot, és késsel apróra vágtam egy félmaréknyi aszalt meggyet. Az egészet összekevertem, így egy jól formázható masszát kaptam (szükség esetén víz, illetve darált mák hozzáadásával lehet igazítani az állagán). Kis golyókat formáztam belőle, majd pattogatott amarantmagba hempergettem őket. Nekem most 16 darab lett. Egy részét azonnal elcsemegéztem, néhányat azonban megmentettem a mai fotóhoz.

Gyors, egyszerű, ízletes. És állítólag még egészséges is :)

Mákos tészta újragondolva

Erős mák-ehetnékem volt, de időm nem sok a főzéshez. Ez azért belefért:

Amíg főtt a tészta (durumbúzás szélesmetélt), ledaráltam a mákot, meg előkészítettem a meggybefőttet és a mézet. Mint a mellékelt ábra mutatja, nálam a sok mák, mérsékelt mennyiségű meggy, kevés méz felállás a nyerő.

Lehet, hogy nem nagy dolog, de nem egy kategória a menzai porcukros borzalommal... És nem azért, mert ezt én készítettem :)

Pelyhes-meggyes muffin

Nem készítettem aszalt meggyet, és nem is szereztem készen - mégis került a birtokomba. Mégpedig úgy, hogy régi, celofánnal lekötött befőtt leve elpárolgott az évek folyamán, a meggy meg kicsit összeesett ugyan, de amúgy semmi baja. Sőt, finom, koncentrált íze van. Tisztára olyan, mintha aszalva lenne. Ja, és magozott.

Mivel friss gyümölcsből így a legutóbbi piacolós naptól távolodva már csak pár fürt szőlő, meg egy saját termésű birsalma volt itthon, de ezt egyiket sem tartottam igazán megfelelőnek a jól bevált zabpelyhes muffinba, így ilyen meggy került bele. Meg egy harmad tábla étcsoki - itt árválkodott már szegény jó ideje, mivel nem igazán vagyok csokifogyasztó (és valamiféle rejtélyes okból a molyok sem találták meg). Mindezeket nem a tetejére raktam, hanem belekevertem a tésztába. (A friss gyümölcs viszont rárakva az igazi!)

Most épp árpapehely volt bontott csomag, így zabpehely helyett ezt kevertem a tésztába. Nem rontotta el :) Meg közben kitaláltam, hogy legközelebb csoki helyett egy kis mákkal fogom feldobni (legfeljebb picit több víz kell majd hozzá). Öt üveggel találtam ilyen "befőttet", úgyhogy elég lesz jópár kísérlethez (ehhez most egynek körülbelül a felét használtam fel). Ha már sose tudok nyugton maradni, és legalább a saját, korábban már bevált receptemet betartani...

Csokis-meggyes gofri

Amikor a napokban megláttam Ottisnál ezt a receptet, egyből tudtam, hogy nekem is gofrit kell sütnöm! Hiszen még itt van a kölcsönkapott gofrisütő (lévén a tulaj saját bevallása szerint még annyit sem használná, mint én - mondhatjuk úgy is, hogy legfőképp porfogásra van neki, ha épp kölcsön nem adja :), meggy is akad, és a habkészítéshez is rendelkezem egy remek célszerszámmal. No, nem kell nagymenő dologra gondolni, a valamikori Lehel hűtőgépgyár békebeli remekéről, egy habszifonról van szó.

Így történt, hogy ezúttal csak az ötletet vettem Ottistól, a megvalósítást pedig a saját fejem után raktam össze, emígyen:

4 dl cukrozatlan habtejszínben felolvasztottam 6 dkg jó minőségű étcsokit (most épp 86%-os kakaótartalmú Cote d'Or), majd a habszifonba öntöttem, és hagytam kihűlni. Mikor eléggé lehűlt, a hűtőbe raktam pár órára, majd beletekertem egy habpatront. Összeráztam, és felhasználásig visszatettem a hűtőbe. Fontos: Vagy sima csokit használjunk, vagy a habszifonba töltés előtt szűrjük át a csokis tejszínt, mert az esetleges darabkák (pl. ha volt a csokiban ízesítésnek narancshéj, szárított gyümölcs, kakaóbab, stb.) eltömíthetik a szifont.

Bekevertem egy adag zabpehelylisztes gofritésztát (25 dkg zabpehelyliszt, 2,5 evőkanál rizsliszt, 2 evőkanál nádcukor, 1 teáskanál szódabikarbóna, 1 kis citrom leve (ha épp nincs itthon citrom, egy csipet citromsavval is jó), fél deci olaj úgy szemre, kb. 4 dl víz; álltában sűrűsödik, úgyhogy közben még kevertem hozzá egy kis vizet), majd kisütöttem. Jóval több sütés kellett egy-egy darabnak, mint amennyit a gofrisütő (Hauser) használati utasítása írt, de némi odafigyeléssel azért megoldottam. (Utólagos megjegyzés: Bő kétszerannyi ideig sütve őket szépen egyben maradnak; közben nem szabad nézegetni!) Jutalmul finom, ropogós gofrikhoz jutottam, amiket ráadásul sikerült egészben kivarázsolni a tányérra. (Az első, alulsütött darab viszont csúnyán szétmállott.) Ebből a mennyiségből 10-12 darab szokott lenni.

Kimagoztam valamennyi meggyet, a csokiöntet helyett pedig mézet készítettem az asztalra.

Tálaláskor a kisült gofrira nyomtam a csokihabból, megraktam meggyel, végül megcsorgattam mézzel. A habot szándékosan nem édesítettem és a tésztában is visszavettem a nádcukor mennyiségéből, mert úgy gondoltam, hogy a méz mennyiségével majd mindenki ízlése szerint szabályozhatja, hogy mennyire legyen édes. (Avagy nem édesszájúként egyre jobban zavar, ha túl édes (ráadásul cukros!) dolgokat tesznek elém, esélyt sem adva rá, hogy legalább egy kicsit közelebb alakítsam ahhoz, ahogyan valójában szeretem.)

Újabb felvonás befőzés: Őszibarackdzsem és egyebek

Nem volt elég meleg, ezért befűtöttem egy kicsit, befőttdunsztolással meg dzsemfőzéssel :) Lehet, hogy "most már úgyis mindegy" alapon egy süteményt is össze kellene még dobnom :)))

Szóval az úgy volt, hogy még árultak meggyet a piacon. A múltkor nem tervezetten tettem már el pár üveggel, de szerettem volna többet is. Már látszott, hogy ez igencsak az utója a meggynek, tehát tudtam, hogy ha nem akarok úgy járni, mint az eperrel, akkor "most vagy soha" kell cselekednem. Vettem hát négy kiló meggyet.

Meg fél kiló piros ribizlit (nekem az egy bokron egy maréknyi termett, de már korában leszüreteltem). Meg két és fél kiló őszibarackot. Utóbbiak nem túl nagyok voltak, viszont illatosak - és nem is drágák.

Hazaérvén hozzá is fogtam előkészíteni az üvegeket (ilyenkor örülök, hogy csak öblíteni kell őket, mert tisztán, szagmentesen raktam el - erről itt írtam korábban), meg aztán a gyümölcsöt. Közben persze a befőzésre nem alkalmas szemekből megvolt a reggeli is :)

Aztán jött a meggymagozás. Azazhogy jött volna. Mert pár szem után észrevettem, hogy ez olyan fajta meggy, amiből jelentős rész kiszakad a maggal együtt, ergo nem is haladós és nem is gazdaságos a művelet. Így inkább egészben raktam üvegbe. (Magozva kevesebb üvegbe befért volna, vagyis kevesebb környi dunsztolással megúsztam volna az akciót - de így meg többször bonthatok rumos meggyet a télen :) Elég fanyarnak ítéltem, így üvegenként 1 evőkanál gyümölcscukrot is tettem rá, meg 3 evőkanál rumot (ütős lesz, mert szegénynek lezárva nem volt hová elpárolognia!). Utána pedig a jól bevált kuktás módszerrel tartósítottam őket, tartósító nélkül :)

Meg kis karcsú üvegekben natúr ribizlit is tettem el így - pont befértek a meggyek közé a kuktába. Olyan ízletes volt a ribizli, hogy ehhez semmit nem tettem.

És akkor ott volt még a barack. Ennyit nyilván nem gondoltam megenni az elkövetkező napokban, de a natúrbefőtthöz nem ítéltem elég átütőnek az ízét, így egy adag dzsemet főztem belőle. Méretüknél fogva sok kedvem nem volt meghámozni, úgyhogy héjastól vágtam őket vékony szeletekre (persze aminek könnyen le lehetett húzni a héját, arról eltávolítottam). Közben az is eszembe jutott, hogy ehhez citrom is kellene, ami meg épp nincs itthon. No de kinek van kedve ilyenkor elmenni citromért, mikor az első kör meggy már a dunsztban, a második még az asztalon, a barack félig összevágva? Ja, és ebéd persze sehol - még elképzelés szintjén sem...

Aztán a tál alján szomorkodó két maréknyi ribizlire tévedt a tekintetem (még megfelelő üveget kellett volna keresni neki). Ez az! Ezzel fogom savanyítani! S mielőtt örömmel hozzázúdítottam volna a barackhoz a fazékba, még az is eszembe jutott, hogy a ribizlimag nem lesz túl nagy élmény az őszibarackdzsemben. A turmixgépet viszont csak kivételesen rendkívüli esetben vagyok hajlandó elővenni, úgyhogy krumplinyomóval törtem össze, és aztán átengedtem egy szűrőn. Így csak a leve ment a barackhoz. Jól is nézett ki a piros héjú, sárga húsú szeleteken.

A két körös meggydunsztolás gondolatával már egész megbarátkoztam közben, a dzsem viszont most már nem is tűnt annyira jó ötletnek: merthogy nem csak melegít, de még mellé is kell állni és kavargatni. Így jártam... Közben a barack kóstolgatása alapján úgy döntöttem, hogy nem árt hozzá egy kis gyümölcscukor, mondjuk 5-6 kanálnyi a mintegy 2 kiló gyümölcshöz (nagyon ízletes gyümölcs jó natúr is, ez azért még nem volt annyira érett mind), meg majd persze dzsem kocsonyásító (szerencsére nem a cukortól köt meg :)

Közben elkészült az első adag meggy a ribizlivel, így azt kiszedtem szárazdunsztba, és felraktam a többit. Megfőztem a dzsemet is, bár kicsit több időre volt hozzá szükség, mintha lágy gyümölcsből lett volna. A héj is kiengedte a színét, meg a ribizlilé is rásegített, úgyhogy sárga helyett piros színű őszibarackdzsemem lett. De illatra és ízre is kiváló!

Ráadásként az üvegek és a gyümölcsök mosásához használt vízből este meglocsoltam a kardvirágokat meg a fűszernövényeket a kertben.

Meggyes-csokis lepény

Volt még itthon egy kis meggy, meg valahogy most a kefírt sem kívánom csak úgy elkanalazgatni, ezért adta magát az ötlet, hogy sütiben végezzék.

Mithrile receptjét követtem, csak én mazsolát nem tettem bele, és nem optimálisan választottam tepsit, ezért kissé lapos lett. De így is finom! :)

Meggy télire

A cseresznyebefőttekből az utolsó menet már nem töltötte meg teljesen a kuktát, így egy rumos meggyet raktam melléjük harmadiknak. Ezt is ugyanolyan módszerrel raktam el, csak a kimagozott meggyre pár kanál rumot is öntöttem (felbátorodva azon, hogy tavaly a rumos szilva igen kiváló lett így).

A többi magozott meggyet pedig Cserke ötlete nyomán egy mázas cseréptálban megsütöttem (légkeverésen egy süteménnyel társbérletben, meg aztán még egymagában is, kb. 1 órát sült összesen). Így még nem mentek szét a szemek, csak megpuhultak és kellemesen koncentrált ízük lett. (Az igazi dzsem, illetve lekvár állaghoz tovább kellett volna még sütni, de ezt most kihagytam.) A levével együtt raktam üvegbe, lezártam, 5 percre fejreállítottam, aztán egy plédbe csomagolva hagytam kihűlni, a kuktából kivett befőttekkel együtt.

Befőzéssel kapcsolatos általános hasznosságokról itt írtam.

-------

Utólagos kiegészítés:
A "csak úgy" megevésen kívül erre használtam fel:

• Kavart süti meggyel (1 kis üveg sült meggyből)
• Meggyes lepény (1 kis üveg sült meggyből)

Mákos kása

Az alapötlet ez a recept volt, csak aztán közben módosítottam itt-ott.

Először is kihagytam az áztatást: egyrészt szeretem, ha darabos egy kicsit, másrészt egy kása összedobása nálam nem ennyire előre eltervezett dolog. Persze így több folyadék kellett bele, de egy kis befőttlével ezt is megoldottam. Merthogy volt még egy felbontott meggybefőtt a hűtőben, tehát adott volt a meggy-mák kombináció másik eleme is. Aztán édesítés ügyben voltam még óvatos: tekintve, hogy a bögrés mákos sütiből sem hiányoltam a mézet, ebbe se tettem - csak a végén csorgattam rá egy kicsit, amolyan "díszítésnek".

Különben a receptet olvasva rögtön olyan érzésem volt, hogy ez olyan, mint a Dóra-féle bögrés-mákos, csak ez nem sült, hanem főtt :-) És a tapasztalat azt mutatja, hogy van olyan finom!