Bodzás cobbler (laktovega)

Magunkat ismerve, az első tavaszi gyümölcsöket frissen, nyersen, magukban fogjuk befalni. Dehogy "pocsékoljuk" süteménybe! Az évjáratos, kompótként már nem kelendő befőttekkel viszont jobb nem is történhetne, mint hogy valami nagyon gyümölcsös desszertté alakítsam őket. Az alábbi megoldás annyira ízlik mindkettőnknek, hogy már ismétlés is volt belőle. A receptet a GoodFood májusi számában találtam, kicsit átalakítottam, és így megtartom mint alapreceptet.

Hozzávalók 24 cm-es piteformához

2 kis üveg (2 x 370 ml) bodzabefőtt (vagy tetszőleges más befőtt)
1 evőkanál keményítő

10 dkg teljes kiőrlésű liszt (vagy zabpehelyliszt)
5 dkg darált mandula (vagy mogyoró vagy dió)
1-2 evőkanál barna cukor
1 kávéskanál sütőpor
5 dkg hideg vaj
1 evőkanál vaníliakivonat
75 ml tejszín (vagy zsíros tej)

fél marék mandulaforgács (vagy aprított mogyoró vagy dió)


Nagyjából leöntöm a befőtt levét, piteformába öntöm a gyümölcsöt, a nagyobb darabokat falatnyira vágom. Rászórom a keményítőt és kanállal óvatosan összeforgatom. (A lére nem lesz szükség, meg lehet inni.)
Tálba szórom a lisztet, a darált mandulát, a porcukrot (mákdarálón áthajtva vagy kávédarálóban porítom) és a sütőport, összemorzsolom a felszeletelt vajjal, majd kanállal hozzákeverem a vaníliakivonatot és a tejszínt.
Lisztbe mártott kanállal kisebb diónyi darabkákat szaggatok belőle a gyümölcs tetejére. Végül rászórom a mandulaforgácsot.
170 fokon, légkeveréssel addig sütöm, míg a tetején szépen megpirul a tészta és a mandula, alul pedig forr a gyümölcsös réteg (kb. 25-30 perc).
Langyosan, a sütőformában tálalom.

 

Aszalt gyümölcsös szaloncukor (vegán)

A kókuszos mellett ilyen szaloncukrot készítettünk idén. Csupa gyümölcs, magától édes, természetesen finom.

Hozzávalók kb. 60 darabhoz

• 20 dkg vegyes aszalt gyümölcs (nálam most szilva, sárgabarack, meggy)
• 20 dkg mazsola
• 3 közepes alma
• 3 dkg darált mandula (vagy dió vagy mogyoró, tetszés szerint)
• 1 kávéskanál mézeskalácsfűszer (vagy őrölt fahéj, szegfűszeg, gyömbér tetszőleges összeállításban)

a külsejére:

• további darált olajos mag vagy magas kakaótartalmú étcsokoládé

Húsdarálón áthajtjuk először az aszalványokat, majd az almagerezdeket (csak a magházát kell kivágni; ha szép a héja, nem szükséges meghámozni). (Így lényegesen könnyebb lesz majd kitisztítani a darálót, mert főleg alma marad benne.) Hozzákeverjük a mandulát és a fűszert, és egy éjszakán át állni hagyjuk; ezalatt az aszalványok beszívják az alma nedvességtartalmát és jól formázhatóvá szilárdul a krém.
Másnap kisebb falatnyi gombócokat vagy hosszúkás darabkákat gyurmázunk belőle, és tetszés szerint darált mandulába hempergetjük vagy megolvasztott étcsokoládéba mártjuk. Darálékba forgatni rögtön formázás után érdemes, amikor még nedves a külseje, csokizás előtt viszont jobb, ha pár órát szikkadni hagyjuk.
Bevonás után tányérra rendezzük vagy egyesével becsomagoljuk. Néhány napig biztosan nem romlik meg, későbbre meg úgyse marad belőle :)

Tipp: Ugyanezt a krémet nem csak szaloncukornak formázhatjuk meg, hanem használhatjuk süteménytölteléknek is, sűrű lekvár helyett. Ez a mennyiség kb. 6 dl; lezárt üvegben, hűvös helyen tárolható.
 

Almás "edd meg" pite (vegán)

Kellemes kihívás számomra, hogy megfelelő recepteket rakjak össze a különféle Natura lisztkeverékekhez. Miután tapasztalatom szerint a zacskón szereplő felhasználási javaslat túl általános és nem is mindig nyerő, az összetétel alapján igyekszem kigondolni, hogy mi az a tésztaféle, amiben ízre és állagra is jó eredményt ad. Túl sokat persze nem érdemes elmélkedni rajta, a kipróbálás a biztos.

Most például a zabkenyérlisztből egy pitetésztát készítettem. Én nem kedvelem a túlságosan zsíros tésztákat, így jórészt vízzel állítottam össze; a keverékben található zabpehelyliszt úgyis ad neki egy omlós jelleget. Jó alap bármilyen édes pitéhez. Én most bőséges mennyiségű almás tölteléket tettem a vékony tésztára, de tetszőleges más gyümölccsel is készíthetünk hasonlót. Mivel a vízzel főzött "puding" áttetsző, szépen látszanak benne a gyümölcsdarabok.

Hozzávalók egy 24 cm átmérőjű formába
Tészta: 25 dkg zabkenyérliszt, 1 teáskanál szódabikarbóna, 1 csipet só, 1 evőkanál barna cukor, 3 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj, kb. 1,5 dl víz
Töltelék: 4 közepes alma, 0,5 liter víz, 1 kávéskanál őrölt fahéj, 1 evőkanál citromlé, 1 evőkanál barna cukor (illetve tetszőleges édesítő ízlés szerint), 2 púpozott evőkanál keményítő, 1 marék mazsola (elhagyható)
Továbbá: 1-2 evőkanál olaj a forma kikenéséhez és 1 evőkanál teljes kiőrlésű tönkölydara a töltelék alá

Elkészítése
Az almákat megtisztítjuk, majd a nyolcad cikkeket keresztben vékony szeletekre vágjuk, bele a citromos vízbe. Hozzáadjuk a fahéjat és a cukrot is, és felforraljuk. Közben a keményítőt simára keverjük pár kanálnyi hideg vízzel, majd kevergetve hozzáöntjük az almához, és megvárjuk, míg besűrűsödik a leve. Ha használunk, akkor hozzákeverjük a mazsolát is.
Bekapcsoljuk a sütőt 180 fokra.
Egy tálban összekeverjük a tészta poralakú összetevőit, majd a folyadékokkal összeállítjuk. A vizet úgy adagoljuk, hogy puha, de nem ragacsos gombóccá álljon össze - eleinte tűnhet lágynak, mert utána pár perc alatt érezhetően keményedik.
Vékonyan kiolajozunk egy 24 cm-es kerámia piteformát, és kézzel beleegyengetjük a tésztát, jó magas peremet kialakítva a szélén. Vékonyan megszórjuk tönkölydarával, majd ráöntjük az almás tölteléket.
Betesszük a sütőbe, és 25-30 percig sütjük, míg a tészta láthatóan barnul és körben elválik a formától.
Langyosan csak a formából lehet kikanalazni, de ha meg bírjuk várni, hogy kihűljön, akkor torta módjára szeletelhetjük is (hidegen egy jó puding állagú lesz a teteje).

Instant gyümölcsleves (laktovega vagy vegán)

Az üveg tartalmát egy tálba öntjük, majd felöntjük tetszés szerinti mennyiségű hideg tejjel (vagy vegánok natúr gyümölcslével), és csipet őrölt fahéjjal ízesítjük. Már tálalhatjuk is!

Na és mi van az üvegben?
Azt se nehéz megcsinálni: Körülbelül egyforma mennyiségű nyári almát és őszibarackot kimagozunk, meghámozunk és negyedekbe, vagy ha nagyobbak, nyolcadokba vágunk. Vastag aljú edényben kevergetve jól összeforraljuk ízlés szerinti édesítővel és kevés citromlével (5-10 perc, a gyümölcs mennyiségétől függ a szükséges idő - a hőkezelés tartósítja, de nem kell agyonfőzni). Legyen valamivel édesebb, mintha dzsemet főznénk, mert felhasználáskor majd hígítjuk. Dzsemhez hasonló, de attól jóval darabosabb gyümölcsmasszát kapunk, melyet kiforrázott üvegekbe kanalazunk, a betöltött üvegeket a fedő rácsavarása után pár percre fejreállítjuk, majd egy plédbe bugyolálva hagyjuk kihűlni. Ha bármikor kedvünk szottyan egy szupergyors gyümölcslevesre, kibontunk egyet, tejjel vagy gyümölcslével elkeverjük, s ha akarjuk, ízlés szerint fűszerezzük. Alma és barack helyett más gyümölcsökből is készíthetünk ily módon levesalapot.
 

Egyszerű gyümölcsleves befőttből (laktovega)

Ettünk meg és osztogattam el befőtteket az örökölt spájzból, de csak sok van még. Ráadásul a mostanra maradtak többsége mai ízlésemnek túl édes, úgyhogy nem megy tovább a "csak úgy megeszem" című történet (de szerencsére már nem cukrosak, inkább az édesítőszeres korszakból valók). Hígítva, gyümölcslevesnek viszont nem rosszak. A friss gyümölcsöt úgysem pocsékolom ilyesmire, de a befőttnek már mindegy. Meg így még Isti is besegít a befőttfogyasztásba, mert ő csak úgy magában, az üvegből kienni nem szereti.

1 üveg (720 vagy 800 ml-es) befőttet beleöntök egy megfelelő méretű lábasba, és 1/2 üveg vízzel kiegészítve felmelegítem. Közben az üvegbe szórok 2 púpozott evőkanál keményítőt, simára keverem pár evőkanál (házi) tejjel, majd azzal is felöntöm félig az üveget. A befőtthöz öntöm a keményítős tejet, és kevergetve összeforralom. 1 csipet sóval ízesítem, amúgy a befőtt fűszerei elegendőek. Nem bírom az extrém hőmérsékletű dolgokat, ezért langyosan, vagy kihűlve, de még konyhahőmérsékleten (nem behűtve) ízlik. Ez a mennyiség 3-4 adag. Tetszőleges hagyományos eltevésű befőttből működik; ha valami szép színűt választunk, akkor még jól is néz ki.

Gyümölcsös tejbezabi (laktovega)

Gyors, könnyű reggeli vagy akár nyári leves is lehet ez a finom, tápláló, csupa gyümölcs étel.

2 adaghoz meghámoztam és tányérokba kockáztam 3 közepes almát. Egy kis lábasba mértem 2 bögre (2*2,5 dl) tejet, hozzáadtam 2 csapott teáskanál barnacukrot, feltettem melegedni, majd belekevertem 1 mokkáskanál őrölt fahéjat és 3 evőkanál zabkorpát. Állandó kevergetés mellett felforraltam. (Később is hozzá lehet adni a zabkorpát, akkor kevesebb időn át kell kevergetni, csak tapasztalataim szerint úgy könnyen csomós lesz.) A kész tejbezabit az előkészített almára öntöttem, és kanállal óvatosan összeforgattam. Tetejét pár szem eperrel díszítettem.

Természetesen más idénygyümölccsel is készíthető, tetszés szerint. Ha még forrón öntjük rá a tejbezabit, akkor átmelegszik és picit puhul is a belekevert gyümölcs, ha csak később, akkor közel változatlan marad. Ezzel a zabkorpamennyiséggel olyan se nem híg, se nem sűrű állagú, de levesnek például hígabbra csinálnám a levét és kevesebb gyümölcsöt tennék bele. Fahéj helyett vaníliakivonattal ízesítve vagy a cukrot házi vaníliás cukorra cserélve is finom. Langyosan és hidegen egyaránt tálalható; de vegyük figyelembe, hogy hűlve sűrűsödik valamelyest.
 

Sárgabarackos muffin reggeli (vegán)

Hétfőn jöttünk vissza, így a hétvégi piacolás érthető okokból kimaradt. Vagyis szombatig abból kell gazdálkodni, ami van itthon (sufni, kamra, fagyasztó), meg ami kicsit hoztunk magunkkal (értelemszerűen nem a kaja volt a legnagyobb tétel a csomagban). Így aztán néhány megszokott kedvenc kilőve - elő hát a kreativitással, mert enni azért kell!

Isti leginkább kenyérben meg tejben tud csak gondolkodni, úgyhogy rám maradt, hogy tápláló, vegán finomságokat válogassak a hétre, amikhez ráadásul minden van itthon. (A hétköznapi piac igen gyér, boltit meg nem vagyok hajlandó venni semmi olyanból, amiből sokkal kevesebb pénzért sokkal jobb minőségűt kapok a piacon. A régi készletek leépítése pedig amúgy is csupa haszon.)

A müzli már kicsit unalmas, az almával más terveim vannak, a búzadara elfogyott, a kásákat nem igazán szeretjük, de néhány kenyérmentes nap nem lenne megvetendő. Legyen hát süti, ami csak visszafogottan édes, de amúgy tartalmas, és még finom is. Legyen!

Ilyenkor hasznos a blog. Egyszerűen csak szétnézek a régi bejegyzéseim között, és próbálok találni valamit, ami pont megfelel az aktuális kívánalmaknak. De ha nem is bukkanok ilyenre, legalább ötlet azért akad jó eséllyel.

Most ezt a meggyes lepényt konvertáltam a képen látható barackos muffinná. A tészta poralakú összetevőit még előző este összekészítettem egy tálba, így reggel már csak a befőttlevet meg az olajat kellett hozzákevernem. Ezután kikent, kilisztezett, 12 poharas muffinformába kanalaztam a masszát, majd egy-egy fél barackot nyomtam a tetejükre, ezúttal magházzal felfelé, ahová aztán egy-egy szem barackmag meg csipetnyi sötét barnacukor került. 180 fokon 25-30 perc alatt sültek meg. Langyosan tálaltam, a jó idő tiszteletére kint a teraszon. Bőséges reggeli 2 személyre. (Tipp: Befőtt helyett friss barackból is jó lesz majd szezonban.)
 

Aszaltgyümölcsös-korpás muffin (lakto-vega)

Menő vagy sem, szeretek muffint sütni, mert egyszerű, gyors, változatos műfaj. A legtöbb recept azonban kapásból kiesik, mikor a hozzávalóknál meglátom a tojások számát. Egyet-kettőt még csak el lehet lébecolni őrölt lenmaggal az ilyen kevert dolgoknál, de annál többnél már érdemesebb alapjában új koncepciót keresni. Aztán ott van még a cukor meg a zsiradék, amiből szintén nem csípem a sokat - de ugye ezek mennyiségéből se lehet akármennyivel visszább venni úgy, hogy azért értékelhető mennyiségű és minőségű tészta maradjon nélkülük. A lisztet meg úgyis lecserélem teljes kiőrlésűre, és a porok összekeverése után egyenesen abba a tálba mennek a folyadékok, külön maszatolás nélkül. Amiből ezek után ehető muffin sül ki, azt a receptet gyorsan feljegyzem, mert ismétlésre érdemes. Mint ez itt. Persze könnyű dolgom volt vele, mert több ponton már eredetileg is megfelelt a sajátos igényeimnek, a többi átalakítást meg remekül elviselte.

Aszaltgyümölcsös-korpás muffin

(lakto-vegetáriánus recept)

Kiadós, egészséges reggeli, amit ráadásul gyorsan, egyszerűen elkészíthetünk.


Hozzávalók (12 muffinhoz):
(a méréshez használt bögre 2,5 dl-es)

• 1/2 bögre (vegyes) aszalt gyümölcs (szilva, sárgabarack, meggy, mazsola, stb.)
• 1 bögre zabkorpa
• 3/4 bögre Graham liszt
• 1 evőkanál barnacukor
• 1 evőkanál őrölt fahéj
• 1/2 csomag sütőpor
• 1 teáskanál méz
• 2-3 dkg vaj
• kb. 1 bögre tej

Elkészítése:

1. Szükség szerint összevágjuk az aszalt gyümölcsöket, majd egy nagy tálban elkeverjük a többi poralakú összetevővel.
2. Megolvasztjuk a vajat, és egy tollkenő segítségével kikenjük a muffintepsi mélyedéseit.
3. A maradék vaj a tésztába kerül, a többi folyékony összetevővel együtt. Gyorsan összekeverjük az egészet, annyi tejet adva hozzá, hogy sűrű, de fakanállal jól keverhető tésztát kapjunk.
4. A muffinforma mélyedéseibe kanalazzuk, és 180 fokon tűpróbáig sütjük (20-25 perc, előmelegítés nélkül).
5. Langyosan vagy kihűlve, ízlés szerint vajjal és/vagy dzsemmel fogyasztjuk.
   

A kiinduló receptet Kurma dásza: Ínycsiklandozó vegetáriánus receptek című könyvében találtam. Talán ez az első olyan ebből könyvből, amivel egy kicsit befürödtem első nekifutásra: ugyanis dupla ennyi tésztához írja, hogy 6 muffin lesz belőle. Már olvasásra gyanús volt a mennyiségeket elnézve, de azt azért nem gondoltam, hogy nem kétszer hat, nem is háromszor hat, hanem négyszer hat lesz. Így persze csak két menetben fért be a formába és a sütőbe, esélyt sem adva arra, hogy összekeverés után azonnal megsüssem mindet. A második adagon ez sajnos meg is látszott, nem emelkedett fel olyan szépen, mint az első sorozat. Azóta többször volt már belőle ismétlés, a fenti mennyiségekkel - kettőnknek szerencsére így is kitesz egy kiadós reggelit.

Sárgabarackos pite (lakto-vega)

Eredetileg húsvéti ötletelés céljából vettem elő az Ízek és érzések magazin tavalyi számait (ha már az idei tavaszi-húsvéti szám még nincs a kezemben), aztán megláttam a nyáriban ezt a receptet, s mivel minden akadt hozzá itthon, elkészítettem vasárnap délutáni csemegének. Igaz, a barack természetesen befőtt formájában állt csak rendelkezésre, de ebbe tökéletesen megfelelt így is. A frisset alighanem idén sem fogom sütibe "pocsékolni", ha érett, ízletes, inkább megeszem úgy, ahogy van.

Sárgabarackos pite

(lakto-vegetáriánus recept)

 
Hozzávalók (egy 24 cm-es piteformába):

a tésztához:

• 25 dkg Graham liszt
• 1 evőkanál barnacukor
• 1 kávéskanál szódabikarbóna
• 1 csipet só
• 5 dkg vaj
• 1-1,5 dl víz vagy befőttlé

a tetejére:

• 1 evőkanál teljes kiőrlésű tönkölydara
• 1 üveg (720 ml-es) sárgabarack befőtt (házi, nem agyoncukrozott)
• 2 púpozott teáskanál kukoricakeményítő
• 1,5 dl zsíros tejszín (nálam most házi tej tetejéről leszedve; a bolti 2 dl-es habtejszínt beletenném mindet, hogy ne legyen maradék, és mellé bőven mérném a keményítőt)
• 1 csapott teáskanál őrölt fahéj
• 1/2 teáskanál vanília kivonat
• 1 evőkanál méz

Elkészítése:
A befőttet szűrőbe öntjük, és lecsepegtetjük a levét. Összegyúrjuk a tészta hozzávalóit. Annyi folyadékot használunk, hogy egy puha, de nem ragadós tészta legyen; a szükséges folyadékmennyiség a liszt minőségétől függ. Egy pohárban simára keverjük a keményítőt egy kis tejszínnel, majd hozzáadjuk a többi tejszínt és az ízesítőket is, és jól elkeverjük (az sem baj, ha enyhén habos lesz). Vékonyan kikenünk egy 24 cm-es kerámia piteformát, és kézzel beleigazítjuk a tésztát, jó magas peremet csinálva neki a szélén. Megszórjuk a búzadarával, majd kirakjuk a fél barackokkal, magházukkal lefelé, végül pedig ráöntjük a tejszínes keveréket. Hideg sütőben indítva 180 fokon kb. 30 percig sütjük; akkor van kész, mikor láthatóan pirul a szélén a tészta és a tetején a tejszínes szósz. Langyosan és kihűlve egyaránt finom; hidegen természetesen szebben lehet szeletelni, de langyosan sem folyt szét a teteje.

Tipp: Szezonban friss barackból is készíthető, amit nem szükséges előzetesen megfőzni, elég neki a sütés. Barack helyett más gyümölccsel is el bírom képzelni.

Ötlet: Ízek és érzések, 2010. június-július (mennyiségek és néhol az arányok is átszabva, ahogy szerintem kívánta)

Idő: egy jó óra elteltével lehet enni, és úgy 15-20 percnyi munka
Pénz: kb. 500 Ft
Alapvetően hazaiból.

Almás-baracklekváros morzsasüti

Nagyon egyszerű, nagyon gyümölcsös, nagyon finom :)


5 dkg vajból vékonyan kikentem a kerámia piteformámat, a többit pedig egy műanyag tálba kockáztam. Hozzáraktam 2 evőkanál darált mogyorót, 2 evőkanál vágott mogyorót, 2 evőkanál mézet és 6-7 evőkanál búzapelyhet, és kézzel összemorzsoltam. Akkor jó, ha nem áll össze egybe, hanem morzsalékos, szükség esetén gabonapehely kell még hozzá. Rátettem a tál fedelét, és az egészet be a hűtőbe.

Meghámoztam és egyenesen a piteformába kockáztam egy jó kilónyi almát, majd eloszlattam rajta kb. 2 dl házi sárgabaracklekvárt (kanállal kiszedtem az üvegből, majd késsel kisebb darabokra "szaggattam" a sűrű lekvárt, és ezeket szétszórtam az alma tetején). Végül kézzel rámorzsoltam a hűtőből kivett morzsát.

180 fokon 25 perc alatt sült meg, előmelegítés nélkül. Ezalatt megpuhult az alján az alma és megpirult a tetején a morzsa. Langyosan a legfinomabb, de a maradék kihűlve is el fog fogyni. Ez a mennyiség 4 bőséges adag desszert.

Megjegyzések: A vajat szerintem nem érdemes másra cserélni, ebben kifejezetten kell az íze. A mogyoró helyett viszont nyugodtan mehet dió, mandula, stb., és a darált-vágott kettősséghez sem muszáj ragaszkodni (nekem ezek most maradékok voltak, amúgy ízlés szerinti formában mehet). A búzapehely is lecserélhető tetszőleges gabonapehelyre. Más gyümölcs is kerülhet alá, én kifejezetten kedvelem egy édeskés meg egy savanykás jellegű kombinációját (utóbbi most a sárgabaracklekvár volt, de ha van, természetesen friss gyümölcs is mehet helyette). A lekvár is folyósabb lesz a sütés hatására, a kocsonyásítóval megkötött dzsemekből pedig többé-kevésbé lé lesz, ezt mindenképpen vegyük figyelembe a választásnál.

Idő: 1 órán belül lehet enni, és ennek legfeljebb a fele a munka
Pénz: kb. 250 Forint
Hazai alapanyagokból.

Gyümölcsös köleslepény (vegán)

Vannak olyan receptek, amiket hosszabb-rövidebb nekikészülés után kipróbálok, s bár ízlik az adott étel, valahogy elmarad az ismétlés. Feledésbe persze nem merül, mert bejegyzem ide a blogomba, és a képet meglátva még évekkel később is fel tudom idézni nagy vonalakban (a fő hozzávalókat biztosan, a mennyiségeket viszont csak nagyon nagyjából). Sajnos a kezdetekkor még nem írtam be mindegyik receptnek a saját ízlésemre formált változatát; ha nem sokat módosítottam (és akkoriban még nem voltam ennyire elvetemült ezen a téren), akkor csak hivatkoztam az eredetire, meg a változtatásaimnak szenteltem néhány mondatot. Így mostanában előfordul, hogy kérik tőlem a receptet, mert a hivatkozás már nem működik, a bejegyzésem alapján viszont szimpatikus az étel és el szeretnék készíteni.

Jó esetben segít a jegyzetfüzetem: főzés előtt ki szoktam írni a recepteket egy erre rendszeresített, nagyalakú spirálfüzetbe, hogy ne maszatos kézzel kelljen közben megkérdezni a számítógépet vagy a szakácskönyvet, ha elakadok (a mennyiségeket nem bírom megjegyezni, és emlékezetből gyakran kifelejtenék pár hozzávalót, amit pedig szándékosan nem "cenzúrázok"). Ez persze csak vázlat: a mennyiségeket és a hozzávalókat tartalmazza abban a sorrendben, ahogyan kell velük valamit csinálni, értelemszerűen csoportosítva, ha nem mind egyszerre kell; az elkészítés menetéről pedig legfeljebb szavak, de inkább folyamatábrákat idéző nyilak, meg irányadónak hőfok és idő. No meg hogy honnan való az eredeti recept/ötlet, hogy ha felkerül ide, akkor tudjam, hogy kinek köszönjem meg. A kipróbáltak után pár szavas vélemény, illetve a módosításaim, pontosításaim, megjegyzéseim (ami meg nagyon nem jött be, az pirossal áthúzva, nehogy még egyszer kipróbáljam). Meg külön jelölve, amit már megírtam a blogba is. Néha azonban nem a füzetbe kerülnek az efféle jegyzetek, hanem cetlikre (a boltból elhozott blokkok hátulja a leggyakoribb hordozó) - amik aztán elkallódhatnak, és különösebben nem is teszek ez ellen semmit, hiszen a blogból szinte minden könnyedén visszakereshető, amit az utóbbi években készítettem és ehetőnek ítéltem, ráadásul itt nem is csak vázlatosan van meg, hanem elég részletesen leírva és a saját tapasztalataimmal kiegészítve. S bár vannak dolgok, amikben elég sokat változott az ízlésem, és ma már nem, vagy legalábbis nem úgy készíteném, azért túlnyomórészt jól használható gyűjtemény ez számomra.

Tegnap a Gyümölcsös köles receptjét kérte tőlem egy kedves olvasóm, de sajnos nem volt olyan szerencséje, mint aki a Zabpelyhes kekszek iránt érdeklődött nemrégiben. A régi recept nem lett meg, találtam viszont a neten máshol egy másikat, ami szerintem nagyon hasonló. Ma pedig kedvet kaptam kipróbálni - úgyis régen ettem már kölest. Finom lett, így helye van itt - aztán hogy lesz-e ismétlés, azt egyelőre nem tudom... Mindenesetre most veszem a fáradságot, és mellékelem a (saját ízlésemre formált) receptet is a (réginél némileg jobban sikerült) képhez.


Vékonyan kikentem egy közepes tepsit, majd vékonyan szétterítettem az alján 1 pohár (2 dl) szűrőben átmosott kölest (kevésnek tűnhet, de nagyon megdagad, mire kész lesz). Ráöntöttem 3 pohár vizet. Rászórtam egy marék mazsolát. Meghámoztam és feldaraboltam 2 nagy almát és 1 banánt, és elrendeztem a darabokat a köles tetején (előbb az almacikkeket, aztán a banánkarikákat raktam nagyjából sorba). Vékony, viszonylag egyenletes rétegben megszórtam a tetejét őrölt fahéjjal. Betettem a hideg sütőbe, majd 200 fokra kapcsolva 45 percet sütöttem.

Egy cseréptálas egytálétellel sült társbérletben; 45 percnél elzártam a sütőt, a cseréptál még maradt bent egy negyed órára, ezt viszont már késznek ítéltem ezen a ponton és kivettem (nem akartam, hogy esetleg ráégjen a fahéj a tetejére, mivel a köles már felszívta az összes folyadékot). Kellemesen langyosra hűlt, mire megebédeltem a mellette készített másik fogásból. Kiborítani nem bátorkodtam még a tepsiből, inkább kiskanállal ettem, de már jól látszott, hogy mire kihűl, teljesen összeáll majd (kb. mint egy rizsfelfújt). Nekem a mazsolával és a banánnal így natúr ízlett, de akinek nem elég édes, csorgasson egy kis mézet az adagjára (így nem központilag egyen-édes, és a méz is hőkezelés nélkül kerül rá). Víz helyett fel lehetett volna önteni almakompótlével inkább, de épp nem volt kéznél (a tej viszont nem megy nálam, se az igazi, se a növényi fajta - ez van). A gyümölcs pedig természetesen tetszőlegesen variálható a tetején.

Idő: kb. 1 óra elteltével ehető, de csak 10 percnyi munka van vele az elején, és minimális mennyiségű mosatlan
Pénz: kb. 200 Ft
Ami lehetett, hazai volt, a banán és a mazsola persze nyilván nem, meg a kölesnek is alighanem csak a forgalmazója magyar.

Barnarizsfelfújt szilvával és naranccsal (vegán)

A minap a tejfölös-tejszínes gyümölcskrém kapcsán szóba került a rizsfelfújt is. Akkoriban persze még a hagyományos változat ment, a Horváth Ilona féle recept pontos betartásával. Később ugyan volt még egy reformosított változat, amit szintén többször is elkészítettem (immár csak magamnak), de aztán remekül megvoltam én rizsfelfújt nélkül is. Tulajdonképpen még most se hiányzott olyan veszettül, de eljátszottam egy kicsit a gondolattal, hogy tej és tojás nélkül lehetne-e valami hasonlót összehozni, természetesen barna rizsből. Végülis... miért ne lehetne? Kitaláltam, hogyan, és persze muszáj volt kipróbálnom, hogy tényleg működik-e. Íme a kísérlet eredménye:

A szilvás-narancsos keverék előkészítésével kezdtem, még előző este: 10 dekányi aszalt szilvát (saját aszalású muskotályos szilva még nyárról) összedaraboltam, és egy nagyobb, fedeles tálba tettem. 2 narancs levét kifacsartam, és a szilvára öntöttem, végül a rostokat is hozzákapartam a facsaróból. Így jól ellepte a folyadék a szilvát. Lefedtem, és elraktam a hűtőbe.

Másnap elővettem a narancslébe áztatott szilvát, és hagytam, hogy szobahőmérsékletre melegedjen. Közben elkészítettem a rizsfelfújtat, meg ezt is kiegészítettem még 1 narancs felkockázott húsával. Meg tettem hozzá 1 teáskanálnyit a pálinkába áztatott aszalt szilva levéből is (ízlés szerint elhagyható, ha zavar az alkoholtartalma).

A rizsfelfújthoz 1 bögre barna rizst megmostam, majd 2 bögre vízzel feltettem főni egy vastag aljú lábasban. Forrás után kis lángon, lefedve majdnem puhára pároltam (kb. 20 perc), majd elzártam alatta a lángot, és továbbra is lefedve állni hagytam (még kb. 20 perc). Így a végére szinte teljesen beszívta a folyadékot és meg is puhult a rizs.

Kötőanyagnak pedig az alábbiakat kevertem össze egy tálban: 3 púpozott evőkanál zabpehelyliszt, 2 evőkanál finomítatlan nádcukor, 1 csipet só, 1 teáskanál szódabikarbóna. A porok összekeverése után került még bele kevés víz, végül pedig 2 evőkanál citromlé. Egy sűrű, de kanállal (praktikusan a méréshez használt evőkanállal) jól keverhető massza volt a célom, ennek megfelelően adagoltam a vizet. Ezt az egészet hozzákevertem a lábasban a megpuhult rizshez.

Egy közepes tepsit kiolajoztam, és egy marék zabpelyhet szórtam bele. Rázással elértem, hogy az aljára és az oldalára is zabpehelyszemek tapadjanak, a maradékot pedig a rizses keverékhez forgattam, mielőtt még beleöntöttem a tepsibe. A kanállal elegyengettem a tetejét, majd beraktam a sütőbe. 200 fokra kapcsoltam, és 25 percig sütöttem, majd még 5 percig az elzárt sütőben hagytam. Akkor van kész, mikor körben elválik a tepsitől, és a beleszúrt fogpiszkálóra se tapad semmi (tűpróba).

Rácsra borítva hűlni hagytam. Langyosan már jól lehetett szeletelni, kihűlve meg még jobban. Én nem kedvelem az öntetben úszó dolgokat, ezért kis tálban raktam mellé az aszaltszilvás-narancsos keveréket (amit több narancslével lehet hosszabb lére engedni, és ténylegesen öntetként tálalni, ízlés szerint; de amúgy maga a rizsfelfújt se száraz).

A színe ugyan elárulja, hogy nem a megszokott fehérrizses-tojásos felállás, de állagát tekintve egész közel áll hozzá. Szándékosan csak mérsékelten édesre készítettem, hiszen a hozzá tálalt gyümölcsös keverék igencsak édes a szilvának köszönhetően, és jut is belőle bőségesen. Ha valakinek még ez is kevés, akkor egy kis mézet csorgasson rá inkább a tányérján. (Így a kevésbé édesszájúakra sincs rákényszerítve az "egy álló édes" íz, és ki-ki ízlése szerint beállíthatja a neki épp megfelelőt.) Más gyümölcsökkel is el bírom képzelni, ami épp akad, viszont szerintem mindenképp kár megfőzni, és az aszalvány is jobb így, mint a felfújtba belesütve. (Ha már főtt, akkor legyen inkább egy finom gyümölcsdarabos házi dzsem, azzal már nem is kell semmit csinálni a tálaláson kívül.)

Idő: a rizs felrakásától számítva kb. másfél óra elteltével lehet enni, de a munka csak 10-15 perc vele (és a szilvát vagy egyéb aszalványt ne felejtsük el előzetesen beáztatni)
Pénz: kb. 400 Forint az egész
Narancs, citrom, nádcukor nincs hazai, és minden bizonnyal a rizsnek is csak a forgalmazója magyar (az is valami :) A hazai szilva sokat javít az összképen :)

Pirított dara gyümölcsszósszal

Egyszerű, gyors vacsora:

Az egyszemélyes adaghoz 2 dl teljes kiőrlésű tönkölydarát állandó kevergetés mellett megpirítok kb. 2 evőkanálnyi olajon vagy vajon egy vastag aljú lábasban, aminek megfelelő fedője is van. A tűzről levéve felöntöm 3 dl vízzel (bátran kell önteni, az eleje azonnal felforr és gőzöl, de aztán lecsendesedik), enyhén sózom és összekeverem, majd visszateszem a tűzhelyre. Lefedem egy jól illeszkedő fedővel, elzárom alatta a lángot, és 5-10 percet állni hagyom, hogy a dara felszívja a vizet és megduzzadjon.

Közben elkészítem a gyümölcsös szószt: 1 kis üveg (4-5 dl-es) meggybefőtt levét egy kis lábasba öntöm, és simára keverem 1 evőkanál étkezési keményítővel. Állandó kevergetés mellett addig főzöm, míg besűrűsödik. Ekkor hozzáöntöm a meggyszemeket is, és összemelegítem. Ebből egy jó sűrű szósz lesz, aki folyósabban szereti, egészítse ki a befőttlevet némi vízzel, plusz ízlés szerint állítsa be az édességét.

A tányér egyik felére öntöm a darát, mellé pedig a meggyszószt. Lusta változatban nem befőttből készítek szószt, hanem egyszerűen csak felbontok egy üveg házi dzsemet, amiben jó sok gyümölcsdarab van, és ezt kanalazom a darához (ezt nem érdemes megmelegíteni, mert a kocsonyásító kienged és túl leves lesz az egész). Vagy a hűtőben fellelhető darab dzsemeket sorakoztatom ki, és próbálok minél többet befejezni közülük. (Érdekes módon ha befőttből készítem, szinte mindig meggyre esik a választásom, dzsemből viszont bármilyen jöhet.)

Idő: kb. 20 perc
Pénz: kb. 100 Forint
Hazai alapanyagokból.

Tejfölös-tejszínhabos krém gyümölcsökkel

Ez egy szupertitkos recept... átalakítása :) Első barátom családjában ez volt A Karácsonyi Krém, amit egyszerűsége ellenére csak ekkor készítettek az év folyamán. Már akkoriban is szívesen tevékenykedtem a konyhában, és voltak ételek, amiket mindig én készítettem, igen nagy sikerrel (annyi rizsfelfújtat azóta se sütöttem, mint akkor). Aztán lassanként elkezdték megosztani velem a titkos családi recepteket is, amik még a nagymama specialitásai voltak anno. Elkészítettem, ők meg nosztalgiáztak. Ilyen előzmények után sikerült kiérdemelnem A Krém receptjét is.

Végül úgy alakult, hogy nem lettem családtag, de a receptet nem felejtettem el. Régebben többször is elkészítettem, barbár módon "csak úgy", mezei hétköznap is, ha úgy tartotta kedvem. Az utóbbi években viszont kikopott a repertoárból. Most Benzsi juttatta eszembe, s bár fejből már nem ment, azt azért még tudtam, hogy hol kell keresni az ezzel kapcsolatos feljegyzésemet.

Nem, a titkot nem fecsegem el így jó tíz év elteltével sem, mivel nem az eredetit, hanem a mostani, átalakított változatomat írom le. Aki pedig ismer, tudja, hogy én igazán nem kímélem a kiinduló recepteket, ha átszabásról van szó :)



Sütöttem egy adag vegán piskótát. Kb. felét megettem frissen, dzsemmel, a másik felét pedig valamennyire megszárítottam ehhez a krémhez. Kézzel kisebb falatnyi darabokra tördeltem, ügyelve rá, hogy ne nagyon morzsálódjon.

Tejszínhabot készítettem 4 dl habtejszínből 1 habpatronnal a habszifon segítségével.

Felbontottam 1 üveg szőlőbefőttet és 1 üveg körtebefőttet (720 ml-es üveg volt mindkettő, hozzáadott lé nélkül, natúrbefőtt módszerrel eltéve. A körtében volt egy darabka fahéj is ízesítésnek, amúgy 100% gyümölcs mindkettő.) Egy bögrébe öntöttem mindkettőnek a levét (amit a gyümölcs a dunsztoláskor engedett), a körtét pedig kis kockákra vagdostam.

Egy nagy tálba öntöttem 1 nagy pohár (450 g-os) 20%-os tejfölt (nem érdemes spórolni rajta, light tejföl vagy urambocsá' joghurt nem jó ehhez), majd simára kevertem a 2-3 részletben hozzáadott befőttlével (kb. 2,5 dl, ha hagyományosan eltett, leves befőttből készítjük, akkor értelemszerűen nem kell mindet beleönteni). Ezután hozzáadtam a tejszínhabot, és óvatosan összeforgattam.

Nem volt más hátra, mint hogy összeállítsam a krémet: Egy nagy (kb. 3 literes) üvegtál aljára kanalaztam a tejfölös-tejszínhabos keverékből, majd rászórtam egy marék piskótakockát és egy marék gyümölcsöt. Ezt ismételgettem addig, míg elfogyott minden hozzávaló. A tetejére a fehér keverékből került.

Hűtőbe raktam kb. fél napra (egy éjszakára is lehet), hogy a piskótadarabok megszívhassák magukat nedvességgel, ennek következtében némileg szilárduljon, no meg összeérjen az egész.

Kis tálkákba kanalazva tálaltam. Sajnos nem egy fotogén darab; messze jobb ízű, mint ahogy kinéz :)

Nem mondom, hogy sokszor lesz belőle ismétlés, de ennyi kihagyás után nem is volt rossz ismét - igaz, kicsit másképp. Azt viszont újfent megállapítottam, hogy a hűtő-hideg dolgok nem esnek nekem túl jól.

Idő: maga az összerakás nem egy nagy ügy (kb. 15 perc), viszont a piskóta és a tejszínhab előzetesen készítendő, meg a fél napot is célszerű kivárni a fogyasztás előtt
Pénz: kb. 800 Forintból megvan a fenti mennyiség (a házi készítésű belevalókat anyagáron felszámolva), ami 8-10 nagy adag
Zömmel hazaiból, a habtejszín viszont német volt.

Aszalt gyümölcsös golyócskák

Ünnepi hangulatot idéző finom csemege:

22 dkg aszalt gyümölcsöt (én most 12 dkg mazsolát és 10 dkg aszalt almát, amúgy az eredetiben mazsola, szilva és sárgabarack van egyenlő mennyiségben) egy nagy vágódeszkára halmoztam, és széles pengéjű késsel alaposan összeaprítottam. Lábasba húzva kevés vizet öntöttem rá - kb. félig lepte el, de keveréssel biztosítottam, hogy mindenhol érje nedvesség. Egy jó órát állt, ezalatt felszívta az összes levet. Őrölt fahéjjal és egy kevés őrölt szegfűszeggel ízesítettem, majd alágyújtottam. 1 csapott teáskanál keményítőt feloldottam pici vízben, majd ezt is hozzáadtam. Valamint belereszeltem 1/2 citrom héjából a sárga részt, és kóstolás után úgy döntöttem, hogy 1 evőkanál citromlevet is elbír. Gyakori kevergetés mellett összefőztem, majd hagytam kihűlni. Végül kis, egyfalatos golyókat formáztam belőle (nekem kb. 40 darab lett).

Az íze teljesen rendben van (főleg, hogy a mézet kihagytam - az aszalt gyümölcs bőven elég édes, még áztatva is - és inkább egy kis citromlevet tettem helyette), az állaga viszont nem éppen szaloncukornak való, mint ami az eredeti recept szerint lenne. Ez most csak kísérleti fél adag volt, és eleve nem szándékoztam becsomagolni, de úgy látom, nem is igazán alkalmas arra. Ráadásul szerintem erősen aggályos az eltarthatósága, és nem a falánkságom, hanem a nedvességtartalma miatt. Álltában szikkadt ugyan valamennyit, de természetesen nem becsomagolva.

Forrás: Ízek és érzések magazin, 2009. december-január

Idő: kb. 2,5-3 óra elteltével lehet enni (bár másnapra simul össze igazán az íze), de a munka jóval kevesebb vele, összesen kb. fél óra
Pénz: 250 Ft a fenti mennyiség
Ebben most alulmaradtak a hazai hozzávalók; a mazsola, citrom, fűszerek mind messziről jöttek.

Őszi gyümölcstál

A körte és a szőlő jegyében telt nálam az október. Komoly mennyiségeket voltam képes elpusztítani belőlük frissen, nyersen. Egyre többször esett jól a csak gyümölcsből álló reggeli - de ha mégse, hát nem erőltettem. Mivel igen jó minőségű gyümölcsökhöz jutottam, egyszerűen nem is volt szívem se megfőzni, se megsütni őket. Általában is erősen leszokóban vagyok a gyümölcsök ilyetén felhasználásáról: ha jó, akkor nyersen, natúr messze a legjobb; ha nem jó, akkor igyekszem meg se venni... Ha mégis beleszaladok valami nem túl sikeres beszerzésbe, vagy kicsit túllőttem a mennyiséget, és nem fogyott el jóízűen, mire már nem az igazi az állaga, akkor persze jön a feldolgozás - de csak akkor. Most még mindenképpen igyekszem kiélvezni a friss, hazai nyerseket, hisz aztán úgyis lesz olyan időszak, amikorra inkább a nyáron és ősszel szorgalmasan elrakott befőttek maradnak (vagy egy kis déligyümölcs, de azt igen mérsékelt mennyiségben szoktam csak).

Idő: csak az elfogyasztásé, az viszont nem megy sietősen
Pénz: idén 100-150 Ft/kg volt a szőlő a piacon (és sok volt és finomak), a körtét meg kaptam (az viszont amúgy kevés volt és drága a piacon, úgyhogy idén nem lett belőle ivólé)
Természetesen csakis hazai, kiskerti termésből az igazi!

A túlérett barack

Még a hétvégén készítettem ezt az adag ivólevet, mivel sikerült ugyanannál a néninél, ugyanazt a fajta kopaszbarackot vennem, mint amiből tavaly már bevált:

Utója volt már, olyan érett, hogy gyümölcscukor hozzáadása nélkül is nagyon ízletes lett belőle a lé - a fahéjat meg egész egyszerűen elfelejtettem :) Részletes leírás itt.

Kilátásban van körtéből és birsből is - még ha ez utóbbi biztos nem is lehet ilyen natúr változat.

Idő: bő 2 óra alatt kész volt az egész, persze ehhez kellett, hogy a 10 literes fazékban egyszerre meg tudtam főzni az egészet, az üvegeket pedig már csak átöblíteni kellett, mert alaposan elmosva várták bedobozolva, hogy megtöltsem őket valamivel
Pénz: 650 Ft volt a 6,5 kg barack, amiből némi vízzel felöntve 10 liter lé lett (nem túl híg, hiszen azt az íze bánta volna, csak olyan szívószállal is iható)
Hazai, helyi alapanyagból, sokadszor újratöltött üvegekben.

Egyszerű barackos pite (vegán)

Hirtelen felindulásból dobtam össze egyik este ezt a kis süteményt (és másnap lefényképeztem a maradékot):

A Kókuszos lepény tésztáját használtam alapnak, de ezúttal feleztem a mennyiséget, mivel a tetejére nem szántam tésztát. Kiolajozott piteformába igazítottam úgy, hogy körben a szélén pereme legyen. Megszórtam őrölt fahéjjal, majd kiraktam felcikkezett kopaszbarackkal (de például szilvával sem lehet rossz...), és megszórtam egy evőkanálnyi barnacukorral. 180 fokon 30 perc alatt sült meg, előmelegítés nélkül. Így lett könnyed, ízletes desszert a nyersen nem annyira finom barackokból (az igazán érett, ízletes gyümölcsöt ugyanis inkább megeszem úgy, ahogy van, mindenféle "trükközés" nélkül).

Idő: legfeljebb 10 perc munka + 30 perc sütés
Pénz: kb. 100 Ft az egész, ami 6-8 szeletet kiad
Hazai alapanyagokból.

Gyümölcsös üvegtészta-saláta

Egy nagy lábasban felmelegítettem 2 dl tejszínt, majd beleraktam 10 dkg üvegtésztát, és kanállal összeforgattam, hogy mindenütt érje a nedvesség. Lefedve állni hagytam kb. egy fél órát. Utána megszórtam fahéjjal, megcsorgattam 1 evőkanálnyi mézzel, és jól összeforgattam (ne melegítsük a mézet, ha nem muszáj). Egy nagy marék friss, érett szilvából (de más gyümölccsel is el bírom képzelni) a legszebb szemeket félretettem a díszítéshez, a többit pedig hozzácikkeztem a tésztához. Mivel igazán jól nem sikerült eloszlatni benne a gyümölcsöt, az adagolásnál ügyeltem rá, hogy bőven kerüljön a tészta közé az is, a tetejére pedig még külön cikkeztem egy-egy szemet. Mivel semmit se szeretek hűtő-hidegen, az összeforgatás után már tálaltam is. 4 adag.

Az alapul szolgáló receptet itt olvastam (átalakítás saját felelősségemre :)

Idő: kb. 40 perc a tálalásig, ebből legfeljebb 10 percnyi munka
Pénz: kb. 400 Ft a 4 adag
Ezzel most nem igazán támogattam a magyar gazdaságot, szégyenszemre csak a szilva és a méz volt hazai.

Cseresznyés gyümölcsrizs

1 bögre barna rizst megfőztem 2,5 bögre vízben, amibe egy csipet sót is tettem (kb. 25 perc, sose lesz olyan puha, mint a fehér, és ilyen aránnyal nem is fő el az összes leve). 2 evőkanál kukoricakeményítőt simára kevertem egy kis vízzel, majd hozzáadtam a rizshez, plusz öntöttem hozzá még 1 bögre vizet. Állandóan kevergetve sűrűsödésig főztem (1-2 perc), majd megvártam, míg langyosra hűl. 1 teáskanálnyi vanília kivonattal, csipetnyi őrölt szegfűszeggel, egy kis citromlével és 2 evőkanálnyi mézzel ízesítettem (amúgy meg ízlés szerint), majd hozzákevertem 2 marék kimagozott cseresznyét. Poharakba osztva hagytam kihűlni, és úgy tálaltam. 4 adag.

Az alapötletet ez a recept adta, csak én inkább pohárdesszertté alakítottam, és az éppen meglévő friss gyümölcsből tettem bele.