Első találkozásunk a tofuval

Vannak alapanyagok, amelyekről sokat hallottam meg olvastam már, de még sosem próbáltam. Talán meglepő, hogy vega létemre a tofu is ilyen volt, egészen mostanáig. Számomra a vegaság ugyanis nem a megszokott ízek és ételek húsmentesítéséről szól, így kezdettől fogva inkább néztem gyanakvással, mintsem nyálcsorgatva a különféle húspótlókat. Aztán a szejtánnal volt pár kósza találkozásom, látom is benne a lehetőségeket, de nem vonz ez a vonal. Így a tofu se izgatta a fantáziámat. Hiszen körülbelül ugyanazt tudja, csak ráadásul szójából van. Nyilván nem igaz azért minden rossz, amit a szójáról írnak, de minden bizonnyal nem is nélkülözhetetlen még egy vegának sem. Rejtett formában valószínűleg megeszem én a betevő szójaadagomat, nem kell külön is rátenni még egy lapáttal, pláne rendszeresen.

Most féláron jött szembe a natúr tofu a múltkori bevásárlásunkkor. Magyar termék, nem génkezelt, tartósítószermentes. Kóstoljuk meg! - döntöttük el rövid tanakodás után. (Saját bevallása szerint kifejezetten tofut Isti se evett még, csak szójababbal kísérletezett már régebben.)

A csomagolás semleges ízű, tetszőlegesen fűszerezhető valamit ígért, s tényleg az. Sok fűszert kíván, de valóban akármi lehet belőle, mert magában elég semmilyen. Állagra viszont nem olyan "gumis", mint a szejtán, inkább olyan, mint egy keményebb sajt. Megfőzni se muszáj, szóval tulajdonképpen nem rossz ez.

Az első csomagból pástétom lett, főzés nélkül: villával összetörtem, majd ízesítettem őrölt paprikával, köménnyel, sóval, majoránnával, meg öntöttem bele némi hidegen sajtolt olajat, aztán meg vizet, hogy jól kenhető krémmé váljon. Sokat kóstolgattam, s közben azt is megállapítottam, hogy igencsak laktató.

A többit eltettük későbbre, a fagyasztóba. Remekül bírta, felengedés után ugyanolyan volt, mint fagyasztás előtt.

A második csomagból Isti főzött paprikást, főzelékfeltétnek. Így is tetszett, állagra és ízre egyaránt.

A harmadik csomagot szintén Isti készítette el: felkockázás után olajon enyhén átpirította, majd ráöntött egy kis üveg lecsót, fűszerezte, és összefőzte. Finom és laktató vacsora lett belőle.

A negyedikből pedig tofurántottát tervezek csinálni a napokban.

Összességében nem bántuk meg, hogy kipróbáltuk, de azért gyakori tétel sem lesz ezután a bevásárlólistánkon. Alkalomadtán jöhet.