2008. március 31., hétfő

Tarhonya or lebbencs

(Magyar változat)

These terms refer both to the shape of the noodles used, and the dishes prepared from them.

Dry tarhonya looks like this:

And lebbencs is the name of these large sheets of dried noodles, which are broken into smaller pieces before cooking:

Depending on the amount of water added, both can be a soup or a main dish. Traditionally, these were prepared in a special pot (called bogrács) on an open fire, using bacon, smoked meat and/or sausages as well, and fewer vegetables. The version I’m going to describe in this post is much lighter and it’s for vegetarians, but the main nature of the dish is the same.

Ingredients for two servings:

2 Tsp cooking oil, 200 ml tarhonya, 2 carrots, 1 parsley root, 1 potato, 1 green pepper, 1 tomato, salt, paprika powder, 400 ml water (for a main dish, add more if you’d prefer a soup).

Preparation:

  1. Peel the carrots, parsley root and potato, then cut into thin pieces. Remove the core of the green pepper and cut it into slices. Divide the tomato into quarters.
  2. Heat the cooking oil, then fry the tarhonya in it for a few minutes, stirring continuously. Add the vegetables, and go on with the frying until the tarhonya gets brown.
  3. Add the water. Season with salt and paprika powder. Bring to the boil, then reduce the heat, cover the pot and simmer until soft.
  4. Serve hot, with home-made bread.

The same dish can be prepared from lebbencs as well.

VKF! XIV - 2. recept: Öregtarhonya reformosan

(English version)


A száraztészta-készítés során egy adag tarhonyát is csináltam, amolyan próbaképp. A vékonyra nyújtott formájúakkal ellentétben ennek a színén nagyon látszik a teljes kiőrlésű liszt, de ízre teljesen rendben van.

Először is megtisztítottam és vékony szeletekre vágtam két répát, egy petrezselyemgyökeret meg egy krumplit. Zeller is jó lett volna bele, csak épp nem volt itthon. Utána kevés olajat forrósítottam, majd állandóan kevergetve elkezdtem pirítani benne 2 dl tarhonyát. Mikor már majdnem jónak ítéltem, akkor hozzáöntöttem az előkészített zöldségeket, együtt is pirítottam még őket egy kicsit, aztán az egészet felöntöttem 4 dl vízzel. Sóval és pirospaprikával ízesítettem, majd amikor felfőtt, kicsire vettem a lángot, és lefedve addig főztem, míg minden megpuhult – eddigre a levét is szépen elfőtte. A petrezselyem zöldjével díszítve tálaltam. Ez a mennyiség két bőséges adagot tett ki.

Ha van, akkor egy felkarikázott zöldpaprikát és egy cikkekre vágott paradicsomot is szoktam tenni bele. Meg nem vegáknak szalonnát is úgy, hogy az elején kisütöm a zsírját, majd kiszedem a darabokat, a kisült zsíron elkészítem az ételt, és a végén teszem vissza a sült szalonnadarabokat – ez azért jó, mert így nem ázott-főtt állagú lesz benne. Persze ha fokozni akarjuk az élvezeteket, akkor füstölt hús vagy kolbász is mehet bele. Több vízzel felöntve levesként is működik, és nem csak tarhonyából, hanem lebbencsből is készíthető.

----------

Kapcsolódó bejegyzések:

1. rész: Magyar ízek

2. rész: Tésztagyúrás, darabolás

3. rész: Kifőtt tészták hagyományosan és egy kis csavarral

1. recept: Diós-almás metélt

(Noodles with apples and walnuts)

4. rész: Tésztaételek

2. recept: Öregtarhonya reformosan

(Tarhonya or lebbencs)

5. rész: Tészták – még!

3. recept: Tojásos nokedli csalamádéval

(Dumplings with eggs and mixed pickles)

6. rész: A mű angol nyelvű összefoglalója

(Hungarian home-made száraztészta)

7. rész: Záró gondolatok

2008. március 30., vasárnap

VKF! XIV – 4. rész: Tésztaételek

Szinte hihetetlen, de a sok kifőtt tésztával még nem merültek ki a lehetőségek. Merthogy remek tésztaételek is készíthetők ugyanabból az alap száraztésztából.

Hagyományos paraszti étel a pergelt leves. A pergelt annyit tesz: pirított – merthogy az egész úgy kezdődik, hogy zsiradékon meg kell pirítani a száraztésztát (összetört lebbencset vagy tarhonyát), kicsit a zöldségeket is (hagyma, krumpli, zöldpaprika, esetleg még sárgarépa, petrezselyemgyökér is) s csak utána felönteni vízzel. A zsiradék hagyományosan szalonna kisütött zsírja, de persze helyettesíthető olajjal (s ha nem akarjuk, hogy a kisült szalonna szétázzon, ki kell venni, s csak a végén, a megfőtt levesbe visszarakni). Kolbász vagy füstölt hús sem rontja el. Fűszerezésnek meg pirospaprika és só. Ugyanez kevés lével készítve tartalmas egytálétel, akár lebbencsből, akár tarhonyából. Krumplis helyett pedig akár lecsós is lehet. Eredetileg bográcsban készült, de azért konyhában, lábasban is megoldható :)

Vega módon is elkészíthető, egyszerűen kihagyva a húsos elemeket, vagy itt van ez a túrós tarhonya, ami szintén nem lehet rossz!

Vagyis változatosan elkészíthető, a rendelkezésre álló alapanyagokhoz igazítva. És nem reménytelen ügy a reformosítás sem.

(Folytatom...)

----------

Kapcsolódó bejegyzések:

1. rész: Magyar ízek

2. rész: Tésztagyúrás, darabolás

3. rész: Kifőtt tészták hagyományosan és egy kis csavarral

1. recept: Diós-almás metélt

(Noodles with apples and walnuts)

4. rész: Tésztaételek

2. recept: Öregtarhonya reformosan

(Tarhonya or lebbencs)

5. rész: Tészták – még!

3. recept: Tojásos nokedli csalamádéval

(Dumplings with eggs and mixed pickles)

6. rész: A mű angol nyelvű összefoglalója

(Hungarian home-made száraztészta)

7. rész: Záró gondolatok

2008. március 29., szombat

Noodles with apples and walnuts

(Magyar változat)


This is a variation on the simple dish you get at the canteen. Instead of simply putting ground walnuts mixed with castor sugar on the noodles, I prepare a spicy sauce of apples, mingle this with the cooked noodles, then put the walnuts on top.

Ingredients per serving:

80 – 100 g dried noodles (szélesmetélt), plenty of water, salt; 1 green apple, 1 Tsp butter, 2 Tsp oat bran, 100 ml white wine or apple juice, ground cinnamon, raisins, ground walnuts.

Preparation:

  1. Bring the water to boil, then add some salt and the noodles. Cook until it comes to the top of the water and gets soft.
  2. Meanwhile, prepare the sauce: Core and peel the apple, then cut it into small pieces. Heat the butter in a large saucepan, add the apple, and fry it for a few minutes, stirring occasionally. Then add the oat bran, sprinkle with ground cinnamon, and pour the wine/juice on it. Cook for a few more minutes, until it thickens. Finally, add the raisins.
  3. Drain the noodles, then put them into the sauce and mingle the two.
  4. Serve immediately, generously sprinkled with ground walnuts. If you have a sweet tooth, you may also dribble some honey on it.

VKF! XIV - 1. recept: Diós-almás metélt

(English version)


Kinéztem egy receptet, de már akkor tudtam, hogy módosítani fogok rajta, és kevésbé édesre veszem a figurát.

Gyümölcsnek az alma jó lesz, ezért (miután felraktam a tészta főzővizét melegedni) behoztam egy zöldalmát, meghámoztam és kis darabokra vágtam. Az egy héttel korábban olvasott receptből ekkor már csak annyira emlékeztem, hogy a gyümölcsből lesz valami szósz-féle, amibe majd ki kell szedni a tésztát. És nyilván nem mézzel fogom elérni, hogy némi sűrű leve is legyen...

A serpenyőt a tűzhelyre téve beugrott, hogy a sült almát is pont így kezdem, csak nagyobb darabokkal. Tehát egy kis vaj kell, meg majd fehérbor és zabkorpa. Semmi sem gátol benne, hogy több lével csináljam, és akkor pont jó lesz. Édesítésnek meg lehet, hogy elég lesz a mazsola – ha mégsem, akkor meg majd a végén csorgatok rá mézet. Így először a vajon sütöttem egy kicsit az almadarabokat, majd felöntöttem fehérborral (akit zavar a bor, almalével is csinálhatja) és szórtam bele egy is zabkorpát, meg dobtam bele egy fél marék mazsolát.

Közben a víz is felforrt, úgyhogy kifőztem benne egy adag szélesmetéltet, amit utána az almás szószba szedtem ki, és óvatosan összeforgattam. A tányéron pedig bőségesen megszórtam darált dióval, és eszembe jutott, hogy a szószba igazán tehettem volna egy kis fahéjat, de ha már így alakult, jó lesz az az egésznek a tetején is. Én nem kívántam rá a mézet, de édesszájúak csorgassák meg nyugodtan.

Evés közben pedig azt is kitaláltam, hogy a gyümölcs egy cserélhető elem benne, meg ennek függvényében a dió helyett is lehet darált mák.

----------

Kapcsolódó bejegyzések:

1. rész: Magyar ízek

2. rész: Tésztagyúrás, darabolás

3. rész: Kifőtt tészták hagyományosan és egy kis csavarral

1. recept: Diós-almás metélt

(Noodles with apples and walnuts)

4. rész: Tésztaételek

2. recept: Öregtarhonya reformosan

(Tarhonya or lebbencs)

5. rész: Tészták – még!

3. recept: Tojásos nokedli csalamádéval

(Dumplings with eggs and mixed pickles)

6. rész: A mű angol nyelvű összefoglalója

(Hungarian home-made száraztészta)

7. rész: Záró gondolatok

2008. március 28., péntek

VKF! XIV – 3. rész: Kifőtt tészták hagyományosan és egy kis csavarral

Bármi is kerül majd rá, ki kell főzni a tésztát. Ehhez bőséges mennyiségű vizet forralok, sózom, belerakom a tésztát, és nem túl puhára főzöm. Aztán leszűröm. A hideg vizes öblítés, majd újramelegítés című tiszteletkört személy szerint ki szoktam hagyni, inkább tányérra rakom a forró tésztát, pici étolajat keverek hozzá, és már jöhet is rá a feltét. Vagy a külön elkészített tartozékhoz keverem a tésztát, és így összekeverve rakom tányérokra.

S mint a címben jeleztem, nem csak a hagyományos lehetőségeket próbálom számba venni, hanem a gyűjtögetés során fellelt „csavaros” változatokat is bemutatok.

Akadnak itt a feltétek között igazi hungarikumok, mint a mák meg a túró, s van, ami továbbfejlesztve lesz magyarosabb. Lehet válogatni ízlés szerint!

Egyszerű, gyors megoldás a diós tészta: csak porcukorral vagy édesítőporral elkevert darált dió kell rá (vagy sima darált dió és egy kis rácsorgatott méz), és már lehet is enni. Vagy legyen extra, mondjuk így, mézzel és gyümölccsel? Vagy azért nem kellene desszertbe átmenni?

Ugyanez működik darált mákkal is, akár az egyszerű, akár az extra. De aki nem idegenkedik az elsőre talán furcsa párosításoktól, az mákos-répás metéltet is készíthet.

Aztán itt a sajtos, amire reszelt sajt meg ízléstől függően tejföl kerül. Van, aki összekeveri, s van, aki inkább rétegenként újabb és újabb adag sajtot szór rá. Csavarjuk meg ezt is? Nem vega, de azért jól hangzik Kicsi Vú receptje. Ő összeaprított kolbászt süt, ahhoz kever tejfölt, s szedi bele a kifőtt tésztát. Végül a tányéron kerül rá a reszelt sajt. Legyen vega? Akkor sült kolbász helyett legyen az alap egy gombapaprikás...

Tejtermékeknél maradva: túrós is lehet. Arról már a környezetemben is megoszlanak a vélemények, hogy túró és tejföl mellett kristálycukor vagy töpörtyű kerüljön rá. Utóbbi elkészítéséhez felkockázott szalonnát kell kisütni. Aki töményen szereti, a zsírjából is locsol rá. De ha egyik út sem igazán vonzó, akkor itt egy ötlet: sült paprikával. Ebbe szalonna helyett kevés olajon megpirított pritaminpaprika kerül. Én talán nem keverném bele az összes paprikát, hanem a tetejére is tennék díszítésnek.

A grízes tészta ki ne maradjon! Persze nem csak úgy rászórva a grízt, hanem megpirítva, és kevés vízzel felöntve, hogy megszívhassa magát. Ezt is lehet édesen, lekvárral és esetleg még cukorral, de akár sósan is, ecetes salátával vagy köretnek. Családunkban ennek mintájára szoktunk olyat is, hogy gríz helyett pirított zsemlemorzsa kerül rá (ami mondjuk gombóc készítésénél kimaradt).

Kifőtt tészta alapból lehet káposztás cvekedli is. Erre összevágott, sózott káposztát kell zsiradékon megpirítani, ehhez keverni a tésztát, majd tálaláskor bors, tejföl, illetve cukor kerül még rá. Van, aki a káposztát is cukorral pirítja hozzá. De ha ez nagyon menzás, akkor itt egy változat dióval és oregánóval: ez a sós változat egy kicsit feldobva. Nem vegáknak pedig például ez a szalonnás-fenyőmagos-mozzarellás változat lehet a megszokottól eltérő.

A granadírmars ki nem maradjon! Az meg a krumplistészta, ha így jobban tetszik. Olajon pirított hagyma, pirospaprika, aztán kinek-kinek hite szerint durvára vagy finomra összetört főtt krumpli, só és bors a külön készítendő tartozék, amibe a tésztát kell keverni. Savanyúsággal tartalmas egytálétel. De meg lehet bolondítani egy kis gombával, majorannával, és a végén egy kis tejföllel is. Nem vegáknak pedig pörkölttel vagy szalonnával.

(Folytatom...)

----------

Kapcsolódó bejegyzések:

1. rész: Magyar ízek

2. rész: Tésztagyúrás, darabolás

3. rész: Kifőtt tészták hagyományosan és egy kis csavarral

1. recept: Diós-almás metélt

(Noodles with apples and walnuts)

4. rész: Tésztaételek

2. recept: Öregtarhonya reformosan

(Tarhonya or lebbencs)

5. rész: Tészták – még!

3. recept: Tojásos nokedli csalamádéval

(Dumplings with eggs and mixed pickles)

6. rész: A mű angol nyelvű összefoglalója

(Hungarian home-made száraztészta)

7. rész: Záró gondolatok

2008. március 27., csütörtök

VKF! XIV – 2. rész: Tésztagyúrás, darabolás

Manapság olyan érzésem van a boltban, hogy a tipikus száraztészta a spagetti. Meg a makaróni, a fusilli, a penne... Szinte vadászni kell a fodros nagykockát, szélesmetéltet vagy épp lebbencset. Pedig utóbbiakat gondolom magyarnak. A liszt mellett sok tojásból, s kézzel gyúrva, mint nagyanyáink idejében. Mikor nyáron végig volt rakva a verandán a sok tészta, hogy száradjon. Aztán vászonzsákokban vagy dobozokban bekerült a spájzba, s lett belőle kifőtt tészta, meg lebbencs, meg tarhonya. Meg persze ott voltak a vasárnapi húslevesbe valók: aprókocka, eperlevél, cérnametélt, csiga... (Ez itt a képen még piaci beszerzés, de mint látható, a készítéshez szükséges eszközt már előástam, úgyhogy hamarosan én is megpróbálkozom a csigatekeréssel :)

Magam is nagy rajongója vagyok amúgy a durumbúzás olasz tésztáknak. De persze formavilágukban és ízükben is más kategóriát képviselnek ezek, mint a leginkább az emlékeimben élő tojásos, magyar tészták. A boltiak persze fehér lisztből vannak, tojást sem igazit láttak (ha láttak egyáltalán...), és sajnos meg sem közelítik „az igazit”, amit még volt szerencsém a dédinél rendszeresen enni.

Nincs mese, házi tésztagyúrás lesz ebből! Persze ha én válogathatom meg az alapanyagokat, akkor teljes kiőrlésű liszt legyen a fehér helyett. Meg természetesen friss, házi tojás. Innen már csak elszántság kérdése a dolog, no meg, mint a megvalósítás kezdetén kiderült, némi karizom sem árt :) (Nem annyira hatékony edzés ugyan, mint az ásás, de azért megérezni...)

20 dekányi liszttel és 2 tojással kezdtem a dolgot, gondolván, hogy ez egy jól kezelhető mennyiség – gyúrni legalábbis mindenképp, s utóbb kiderült, hogy nyújtani és szárítani is. Tehát ebből a két dologból kell egynemű tésztát varázsolni – a tojások méretétől függően elképzelhető, hogy egy pici víz kell még hozzá. De csak apránként, nehogy túl lágy legyen, mert akkor majd ragad a nyújtáskor. Ha egynemű, és majdnem sima gombóc, akkor jó.

A nyújtást szerencsére nem a hagyományos nyújtódeszka és nyújtófa eszközparkkal kellett végeznem, mert még tavaly ősszel vettem egy erre szolgáló remek gépet. Sőt, nem csak nyújtani tud, hanem szeletelni is. Ezzel nyújtottam hát, először négy darabban, majd amikor már nagyon hosszúak lettek az egyes csíkok, feleztem őket, és úgy nyújtottam egyre vékonyabbra. Az első fokozaton többször is átengedtem őket, behajtogatva a keskeny végeket, hogy minél kezelhetőbb alakú tésztadarabjaim legyenek. Mire mindet áthajtottam, pont szikkadt annyit az első, hogy mehetett a következő fokozat.

Aztán jött még a darabolás. Illetve a lebbencset nem is kell darabolni, a szélesmetéltet meg rábíztam a gépre. (Az igazán munkás feladat egyébként a levesbetétnek valók darabolása-formázása: igényel némi gyakorlatot, hogy szép, egyenletes méretű legyen...) A tarhonyát meg reszelni kell, meggömbölygetni egy kicsit kézzel, majd kirostálni belőle a nagyon apró törmeléket.

A megformázott tésztából akár azonnal is lehetetett volna ételt készíteni, de én inkább a szárítás mellett döntöttem. Tálcákon egy rétegben elrendeztem a darabokat, szétraktam őket a házban, hogy nagyon ne legyenek útban, s néha átforgatva őket megvártam, még megszáradnak.

A vászonzsákokig viszont nem jutottak el. Holnap azt is leírom, mi lett belőlük.

----------

Tésztakészítéssel kapcsolatos hasznos linkek:

Hoxa portál cikke

Tésztakészítés részletes leírása

(Folytatom...)

----------

Kapcsolódó bejegyzések:

1. rész: Magyar ízek

2. rész: Tésztagyúrás, darabolás

3. rész: Kifőtt tészták hagyományosan és egy kis csavarral

1. recept: Diós-almás metélt

(Noodles with apples and walnuts)

4. rész: Tésztaételek

2. recept: Öregtarhonya reformosan

(Tarhonya or lebbencs)

5. rész: Tészták – még!

3. recept: Tojásos nokedli csalamádéval

(Dumplings with eggs and mixed pickles)

6. rész: A mű angol nyelvű összefoglalója

(Hungarian home-made száraztészta)

7. rész: Záró gondolatok

2008. március 26., szerda

VKF! XIV – 1. rész: Magyar ízek

Kellemes kihívást jelentő feladatot adott Maci a XIV. VKF! fordulóra: Magyar ízek.

De mi az, hogy magyaros?

  • idősebb családtagok által készített, kedvelt hagyományos ételek:
    lebbencsleves, öregtarhonya, paprikáskrumpli, krumplis rántotta, csülökpörkölt, ...
  • hagyományos ünnepi/alkalmi ételek:
    bejgli, fonott kalács, kocsonya, töltött káposzta, disznótoros, ...
  • amit külhonba szakadt hazánkfiai hiányolni szoktak, hazalátogatáskor kérnek, illetve innen viszik magukkal:
    mák, túró, petrezselyemgyökér, parenyica sajt, csuszatészta vagy nagykocka, szaloncukor, ...
  • aminek az elnevezését idegen nyelvekbe is átvették (más kérdés, hogy pontosan mit is értenek alatta), illetve nincs rá „külföldi” szó, csak leíró jellegű megnevezés:
    gulyás, pörkölt, szaloncukor, kalács, lángos, ...
  • aminek valami magyar kötődésű tulajdonnév van a nevében:
    Dobos torta, szegedi halászlé, Jókai bableves, ...
  • amit valami megmagyarázhatatlan okból annak gondolunk:
    fűszerezésben a só-bors-paprika szentháromság, zsíros-fűszeres ...

No és ezekből mi az, amit reformosan és/vagy vegásan is lehet készíteni, de azért az alap jellege megmarad?

Az elkövetkező napokban kiderül, hogy mire jutottam a kérdést illetően...

(Folytatom...)

----------

Kapcsolódó bejegyzések:

1. rész: Magyar ízek

2. rész: Tésztagyúrás, darabolás

3. rész: Kifőtt tészták hagyományosan és egy kis csavarral

1. recept: Diós-almás metélt

(Noodles with apples and walnuts)

4. rész: Tésztaételek

2. recept: Öregtarhonya reformosan

(Tarhonya or lebbencs)

5. rész: Tészták – még!

3. recept: Tojásos nokedli csalamádéval

(Dumplings with eggs and mixed pickles)

6. rész: A mű angol nyelvű összefoglalója

(Hungarian home-made száraztészta)

7. rész: Záró gondolatok

Easter bread – Would you like it sweet or savoury?

(Magyarul)

Another post in English - for another bloggers' event: BreadBakingDay #8. The theme Susan has chosen: Let's celebrate! Rather topical at around Easter :)

I love trying new recipes, so instead of the good old (and easy to make :) “Swiss cream loaf” I’ve decided to bake something different this year. Fortunately,
I’ve found some promising recipes, added some ideas of my own, and created these rolls. They resemble the nut or poppy-seed rolls, which are traditional Christmas cakes in Hungary (but some people prepare them for Easter, too). However, this dough contains much less butter, and since I do health food, I’ve chosen a recipe which calls for Graham flour, not regular white flour.

Ingredients for the dough:
  • 350 g yoghurt
  • 1 egg
  • 35 g butter
  • ½ teaspoon salt
  • 1 tablespoon unrefined cane sugar
  • 500 g Graham flour, from which I’ve sifted out the bran
  • 7 g dried yeast

Filling – sweet version:

  • a handful of ground walnuts
  • unrefined cane sugar to taste
  • a handful of raisins
  • ground cinnamon
  • unrefined cane sugar and walnut pieces on top

Filling – savoury version:

  • grilled vegetables conserved in oil, drained (this time I’ve had some zucchini, aubergine and green peppers in a jar)
  • salt, freshly ground pepper, herbs to taste
  • grated cheese on top

(Note: if you’re not a vegetarian (like me), feel free to include ham or bacon as well.)

Instructions:

  1. Knead a soft dough from the ingredients, and let it sit until it doubles in size (about one hour). (It can be done by hand, or with the help of a bread machine (Kneading program).)
  2. Overturn the risen dough onto a rolling board, knead it gently, halve it, and roll each half out to a rectangle. Should it stick to the rolling pin or the board, just sprinkle some of the bran on it.
  3. Sprinkle the filling on it, leaving a thin strip empty at the sides.
  4. Roll it loosely, close the ends and put it on a greased baking tray.
  5. Smear the rolls with a little water (so that the topping should stick to it), and add the topping.
  6. Put into the oven, and bake at 200 degrees Celsius for 25-30 minutes (without pre-heating). Leave in the oven for another 10 minutes after turning off the heat.
  7. Cut into slices and serve with tea or fruit juice. It’s best when still warm, but even the leftovers are delicious the next day! Enjoy!

2008. március 24., hétfő

Ünnepi kalács - édes is, sós is

(in English)

Ha van régi, jól bevált recepted, azt most tedd talonba.
Ha már annyi receptet olvasgatsz nap mint nap,
miért ne próbálnál ki egy újat?
Vagy kettőt?
Vagy kettőből egy harmadikat?

Végy tehát két jól hangzó receptet,
egyet a tésztához, egyet a formához,
tedd hozzá eddigi tapasztalataidat,
nézd meg, milyen hozzávalók vannak otthon,
aztán engedd szabadjára a fantáziádat, és alkoss!

Mondjuk így:


Recept: Ünnepi kalács - édes és sós változatban


Kenyérsütőgép keverőedényébe rakom a tészta hozzávalóit ebben a sorrendben (csak a lapát után!):
  • 2 pohár (2 x 175 g) natúr joghurt
  • 1 tojás
  • 3-4 dkg vaj
  • 1/2 teáskanál só
  • 1 evőkanál barnacukor
  • 50 dkg Graham liszt, amiből kiszitáltam a korpát
  • 1 csomag (7 g) szárított élesztő
Elindítom a dagasztás programot. A tészta kidolgozása közben ránézek, s ha szükséges, víz, illetve liszt hozzáadásával igazítok az állagán. Akkor jó, ha összeáll gömbbé, és éppen nem ragad. (Kenyérsütő hiányában persze kézzel is végezhető a tésztagyúrás.)

A megkelt tésztát megfelezem, majd a kiszitált búzakorpával megszórt deszkán külön-külön téglalappá nyújtom. Eloszlatom rajta a tölteléket úgy, hogy a szélén üresen hagyok egy keskeny sávot.
Az édes töltelék: darált dió, barna nádcukor, őrölt fahéj, mazsola
A sós töltelék: olajban eltett grillezett zöldség lecsepegtetve, só, frissen darált bors

Majd lazán feltekerem, és kivajazott tepsire rakom a rudakat. A tetejére jön még egy kis díszítés:
Az édesre: vizes kézzel megsimogatás után egy kanál barna nádcukor, majd diódarabok, picit belenyomva
A sósra: reszelt füstölt sajt

Aztán mehet a sütőbe. (Én előmelegítés nélkül 200 fokon 30 percig sütöttem, majd még úgy 10 percig a forró, de már elzárt sütőben hagytam. Így szépen megpirult és át is sült.) Már sütés közben remek illata van!

Szeletelem, mint a bejglit, és egy finom zöld teával tálalom. Örömmel nyugtázom, hogy tényleg foszlós, és még másnap sem száraz.


Annak eldöntésére viszont nem vállalkoznék, hogy melyik a jobb - mert hát ugye, kinek a pap, kinek a papné :) Neked melyik?

Kertem újabb ékessége

A klasszikus nárciszok mellett kinyíltak ezek a kis apróságok is, hármasával egy-egy száron:

Nem is mondták a piacon, hogy ilyen különlegesség nő majd ki azokból a hagymákból :)

2008. március 23., vasárnap

2008. március 22., szombat

Francia krémes - alakuló reformosítással

Amikor olvastam Sütis néne receptjét, egyből tudtam, hogy ezt nekem ki kell próbálnom. Persze nem egy az egyben, magam miatt se, és az alkalomra érkezett vendégeim miatt se. Egyikőjük a receptet meglátva rögtön észrevételezte, hogy szénhidráttartalomban 1 db olyan krémes neki majdnem egy egész reggeli (!). Siettem megnyugtatni, hogy drasztikus csökkentést kívánok végrehajtani a területen :)

A következőket módosítottam az eredeti recepthez képest:
  • A tésztába teljes kiőrlésű lisztet tettem, és emiatt némileg több tejfölt.
  • A krémben a lisztet zabpehelylisztre cseréltem (így nem lett barna), a cukor egy részét mézre, egy részét meg folyékony édesítőszerre (a szükséges mennyiséget a jól bevált kóstolgatós módszerrel állapítottam meg - összesen úgy 4-5 evőkanálnyi méz volt és 1 teáskanálnyi édesítő). Botmixer hiányában kézi habverővel kevertem simára.
  • A vanillincukor helyett 1 evőkanál vanília kivonatot használtam.
  • A tetejéről lehagytam a mázat.
  • A tejszínhabot habszifonban csináltam natúr tejszínből.
A tapasztalatok:
  • A legfontosabb: FINOM LETT!
  • A megjelenésén viszont van mit javítani... Maga a tészta rendben, de a tetejének a felszeletelése nem ment szépen, mert törtek a sarkok. A krém elég lágy lett, így a töltés és a szeletelés is egy kicsit nehezen ment.
  • Tényleg nem egy bonyolult dolog elkészíteni, úgyhogy bőven megéri a fáradságot.
Legközelebb:
  • A tetejére való tésztát még nyersen felszeletelem, úgy sütöm meg - nem fog zavarni, hogy nincs egyben, mert úgysem rakok rá mázat.
  • A zabpehelyliszt egy része helyett keményítőt használok majd a krémbe, hogy szilárdabb legyen. Remélhetőleg így habosabb is marad.
  • A tejszínhabot és a tetejét csak a tálalás előtt teszem rá - így nem esik össze a hab és ropogós marad a tészta, még az utolsó daraboknál is.
Összességében nem bántam meg az akciót, s ha sikerül a látványt is optimalizálni, akkor képet is készítek majd.

2008. március 18., kedd

Reformosítás – ami az előző részből kimaradt

Ma sütöttem egy újabb reformosított sütit (kép és recept hamarosan), s közben eszembe jutott még egy pár dolog (az előző rész itt olvasható):

  • Egy jó hír az elejére: Tapasztalatom szerint a teljes kiőrlésű vagy Graham lisztből készített tésztákkal könnyebb dolgozni, még lágyan sem ragadnak úgy, ezért például nagyon gyakran ki tudom nyújtani alálisztezés nélkül is. Időnként persze felveszem a nyújtódeszkáról és forgatom, de ha nem tapad oda durván, akkor már nem lisztezem pluszban.
  • Több helyen is olvastam már, hogy csak teljes kiőrlésű lisztből keserű lenne a kenyér: nem tudom, mire alapozza a kijelentést a szerző, nekem még sosem lett az, pedig csak ilyen lisztből szoktam sütni. Valami más lehet ott a baj :)
  • Mint ahogy az sem igaz, hogy barna lisztből nem kel meg olyan szépen a tészta. Elegendő időt adva neki élesztővel és kovásszal is sikerülni szokott. Sőt, még a kenyérsütőgép fénykorában jártam úgy, hogy a normál adag Graham lisztes kalács tésztája kifutott az edényből (tényleg nem kelt meg eléggé :) Ami ezeknél a tésztáknál fontos, hogy búza alapú liszt legyen (amiben van sikér), vagy pedig a rozsliszthez külön kell egy kis sikért tenni. A sütőpor vagy szódabikarbóna meg ugyanúgy lazít bármilyen összetételű tésztát.
  • Ha valamibe zsemlemorzsa kell, azt is házi, teljes kiőrlésű kenyérből készítem. Süteményekbe gyakran jó az „édes morzsa” is, ami meg ledarált kalácsmaradék. Tehát ha úgy látom, hogy nem fog elfogyni a pékáru, akkor szellős helyen, időnként átforgatva megszárítom, aztán ledarálom (avagy mire használja a vegetáriánus a húsdarálót? :)

Nem süti, de "fehér liszt kiiktatása" tárgykör:

Levesek, főzelékek, szószok, krémek, stb. sűrítése liszt nélkül:

  • ha megoldható, egyszerűen nem engedem bő lére, illetve beforralom az ételt, és probléma kikerülve :)
  • amikor tisztított krumplit főzök, a levét nem öntöm ki – ez a keményítős víz remek levesalap, és nem igényel egyéb sűrítést
  • saját anyagával sűrítés: a megfőtt étel egy részét összeturmixolni, majd visszatenni
  • nem túl bő lében főzött hüvelyesek (szárazbab, lencse, stb.) is sűrítik a levet
  • zabkorpával
  • zab- vagy egyéb gabonapehellyel
  • ha a szín is fontos: zabpehelyliszttel

Levesbetét ötletek fehér lisztes tészta helyett:

  • nem csak fehér lisztből, hanem teljes kiőrlésűből vagy zabpehelylisztből is lehet tésztát gyúrni (utóbbi még nem is barna), ugyanúgy formázni, szárítani, használni
  • egyik kedvencem a csurgatott tészta: fehér helyett Graham liszttel folyós nokedlitésztát készítek, belecsurgatom a majdnem kész, forró levesbe, és nem keverem meg azonnal
  • zöldséglevesbe nagyon bevált, hogy inkább valamilyen magot, legtöbbször árpagyöngyöt és/vagy apró szemű szárazbabot rakok bele
  • ha elég tartalmas a leves, akár ki is lehet hagyni belőle a „szénhidrátbombát”

Paradicsomos rakott padlizsán és a varázslatos csokipuding

Tegnap ebédre újabb receptet próbáltam ki a régen kinézettek közül. Az apropót az adta, hogy a hétvégi piacoláskor sikerült beszerezni a két fő hozzávalót. Így csak a sajtnál kellett csalnom, mivel a házból kilépve határozott égzengés jelezte, hogy nem alkalmas az idő egy beszerzőkörútra – maradt tehát a hűtőben fellelhető füstölt parenyica. Mindezt egy üveg házi elkövetésű zöldséges paradicsommártással, és – friss híján – szárított bazsalikommal egészítettem még ki.

Elég sok padlizsánszelet lett, így serpenyő helyett a sütőben oldottam meg a sütést: két tepsire fértek rá kényelmesen; tollkenővel picit megolajoztam őket, majd 200 fokon légkeverésen addig sütöttem, míg egy kis színt kaptak. Közben egyszer meg is forgattam őket.

Amíg sültek, összeraktam a desszertet: Phzs írt a napokban a varázslatos pudingról, és annyira megmozgatta a fantáziámat a dolog, hogy ki kellett próbálnom, legalább egy fél adaggal. Persze teljes kiőrlésű liszttel és mézzel meg barnacukorral, kevésbé édesen. No meg jóféle holland kakaóval. Mire összerendeztem az egészet a tálba, megsültek a padlizsánszeletek, így helycserés támadás következett.

Amíg meg a puding sült, elkészítettem a padlizsántornyokat, hogy majd mehessenek pirulni a sütőbe. Ekkor már elég éhes voltam, úgyhogy az eredeti recepthez képest nagyobb hőfokon és rövidebb ideig sütöttem őket. Végülis igazán nyers rész már nem volt, főképp a sajtnak kellett csak ráolvadnia-pirulnia.

Közben érdeklődéssel vizsgálgattam a pudingot, de azért kibírtam, hogy ne a desszerttel kezdjem az ebédet :) A rendelkezésre álló idő alatt nem sikerült kitalálnom, hogy miért is jön fel a tésztaszerű rész a tetejére, és hogy is alakul át pontosan.

Mikor ugyanis meglett a rakott padlizsán, azon melegében jóízűen elfogyasztottam három tornyot, és megállapítottam, hogy Gyuri most sem hagyott cserben. Utána pedig a puding ideje is eljött: még langyosan, a tálból kanalazgattam a finom csemegét. Utólag jutott csak eszembe, hogy egy kis meggybefőtt és/vagy natúr tejszínhab milyen jó lett volna hozzá. Nem baj, az átalakulás tudományos magyarázatáért úgyis további kísérletek következnek, akkor majd erre is odafigyelek :)

2008. március 17., hétfő

Hagyományos sütireceptek reformosítása

Az adott recepteknél már jópár fogást leírtam, de talán nem árt külön is csokorba szedni, hogy mi mindent módosítok, ha találok egy jónak tűnő, ámde fehér lisztre és cukorra építő receptet. Merthogy ezt a két hozzávalót biztos lecserélem benne, a cukros lekvárokkal és egyebekkel együtt.

A liszt alapesetben teljes kiőrlésű búzaliszt vagy Graham liszt lesz. Számomra úgy tűnik, hogy kekszekhez, linzertésztákhoz inkább a teljes kiőrlésű liszt, kelt tésztákhoz meg inkább a Graham a nyerő – nem tudom, van-e ésszerű magyarázata, vagy csak én érzem így. De ha éppen nincs a megfelelő fajta liszt itthon, akkor sincs tragédia, simán megoldom a másikból.

A fehér liszthez képest azt kell mindenképpen figyelembe venni, hogy ezek a lisztek több folyadékot vesznek fel, így ugyanolyan állagú tésztához vagy növelni kell a folyadék mennyiségét, vagy csökkenteni a lisztét. Emiatt nem is szoktam pontosan méricskélni, mert úgyis a tészta állaga a döntő. Persze korábbi tapasztalataim alapján van némi elképzelésem, hogy milyennek kell lennie mondjuk egy kelt tésztának, egy keksznyomós keksz tésztájának vagy épp egy muffintésztának.

A másik nyilvánvaló különbség a szín, ami mondjuk egy kakaós vagy fahéjas dolognál nem is látszik, de adott esetben zavaró lehet. Ott lép be a képbe a zabpehelyliszt vagy a kukoricaliszt, amit a lisztmennyiség egy része, illetve adott esetben akár egésze helyett használok. Így lesz mégis sárga az, aminek a tojássárgájától annak kell lennie.

De nem riadok vissza a liszt nélküli megoldásoktól sem, amikor például zabpehely, zabkorpa vagy épp darált dió adja a vázat a liszt helyett.

A cukor helyett mostanában már édesítőszert is egyre ritkábban használok, inkább mézzel (esetleg barnacukorral) készítem az ételeket. Ráadásul az évek során úgy alakult az ízlésem, hogy mindent sokkal kevésbé édesen kedvelek, mint ahogy az „átlag közízlés” elvárná (akadnak is emiatt kellemetlen esetek, de már megszoktam). Így nem csak a „porcukorral meghintjük”, „cukormázzal bevonjuk”, stb. című lépéstől tekintek el, hanem a tésztát, illetve töltelékét is sokkal kevésbé csinálom édesre.

Sőt, ha sok aszalt gyümölcs, mazsola vagy alapból édes gyümölcs (mondjuk banán, szőlő, jó érett bármi) van benne, akkor attól sem riadok vissza, hogy egyáltalán ne édesítsem még pluszban. Vagy amibe illenek ezek a természetesen édes hozzávalók, abba inkább berakom ezeket, és ennyit az édesítésről.

A különféle mézek sem egyformán édesek, úgyhogy itt tényleg csak az óvatos adagolás és a kóstolgatás segít. Amíg nincs sütőpor vagy szódabikarbóna a tésztában, addig nyersen is kellemes ízűnek kell lennie.

De ha kétségeim támadnak, akkor inkább alulédesítem, mert ez még mindig könnyebben korrigálható a végén mondjuk egy öntettel vagy hozzá fogyasztott édes lekvárral/itallal, mintha gyári sütiket idézően túl édes lenne. Egyébként is kedvelem az olyan sütiket, ahol utólag, egyénileg szabályozható az édesség (így édesszájú barátaim sem csak udvariasságból esznek nálam egy-egy kis darabot).

Ami biztos: az élesztős tésztáknál nem fogyókúráztatom az élesztőt édesítővel – különben is kevés cukor szokott kelleni beléjük, mézzel helyettesítve teljesen rendben van. A másik, hogy az édesítő nem karamellizálódik, ezért ha ilyesminek kell majd történnie, oda mindenképpen gyümölcscukrot vagy barnacukrot szórok. A gyümölcscukrot tényleg mértékkel, mert sokkal intenzívebben édes, mint a répacukor.

A lekvár, dzsem, befőtt, stb. típusú hozzávalókat is a házi készletből rakom hozzá, amit természetesen „reformosan” készítettem. Ízletes, érett gyümölcsből készítve ezekhez is kevés édesítés kell pluszban, ha kell egyáltalán.

A legtöbb hagyományos recept jól működik így is, amiben meg valami speciális tulajdonság miatt fontos lenne a sok cukor, az az én „elrontott” ízlésemnek amúgy sem vonzó :)

----------

Utólagos kiegészítés: a bejegyzés írása óta sütöttem, közben gondolkodtam, utána meg leírtam, ami még eszembe jutott a tárgykörben: itt olvashatod.

2008. március 16., vasárnap

Vasárnapi reggeli

Ma reggel korán ébredtem, így élőben meg tudtam nézni a Forma-1-es Ausztrál Nagydíj közvetítését. Örültem annak is, hogy a kedvenc pilótám nyert, de leginkább annak, hogy izgalmas versenyt láthattam. Remélem, az egész szezon ilyen lesz.

Közben azért a reggelit is kitaláltam, és leballagva a konyhába megtettem az előkészületeket. Megfőztem két tojást, meg egy tálban 10 dekányi teljes kiőrlésű lisztet simára kevertem úgy 2 deci vízzel. No meg ittam egy bögre finom teát.

Aztán összeszedtem a zacskókat, hogy amint hideg vízbe raktam a megfőtt tojásokat, indulhassak a piacra. Szerencsére nem fújt a szél és nagyon hideg sem volt, úgyhogy kellemeset tekertem.

Aztán meg jól bevásároltam, azt is, amit terveztem, meg olyat is, amit nem, de jó alkalom kínálkozott. A kertbe lett málnavessző meg kardvirághagyma, a konyhába meg szárazbab és egy csomó finom zöldség: zeller, petrezselyemgyökér, padlizsán, paprika, paradicsom, lilahagyma, saláta. Meg az egyik nénitől kaptam egy csokor illatos ibolyát is, mert, mint mondta, olyan sokat szoktam nála vásárolni.

Hazaérve szétrakosgattam a szerzeményeket, aztán visszatértem a reggelikészítéshez. Egy tálban villával összetörtem úgy 15 dekányi feta sajtot, belekockáztam a két főtt tojást, daráltam rá egy kis borsot, majd pár kanál tejföllel krémesre kevertem. Az előkészített lisztes keverékhez adtam még egy kis olajat meg pici sót, majd felforrósított palacsintasütőben lepényeket készítettem belőle. Ezek kicsit vastagabbak, mint a palacsinta. Három darab lett.

Amíg ez sült, megmostam pár salátalevelet meg egy paradicsomot. A lepényeket megtöltöttem a fetasajtos krémmel, majd az egészet elrendeztem egy tányéron.


Készítettem róla pár amatőr képet, majd kényelmesen, jóízűen megettem. Közben pedig elgondolkodtam, hogy legközelebb a változatosság jegyében valamilyen más kencével töltöm majd meg a lepényeket. No meg azt is ki kellene találni, hogy a kertben hová ültessem a málnabokrokat...

(A lepény receptje a HarmoNetről való, a sajtkrémé meg Norbinak A karcsúság receptjei című könyvéből. Természetesen egyiket sem most csináltam először.)

2008. március 15., szombat

Teljes kiőrlésű rozsos kenyér

Kenyérsütő gépes recept már régen volt - pedig a BlogCounter szerint még mindig ez a legnépszerűbb téma nálam. Persze az az igazság, hogy a kenyérsütő gépet magát is elég régen vettem elő, amióta berobbant a konyhámba a dagasztás nélküli kenyér, meg amióta van kovászom és az azzal készült kenyerekkel kísérletezek - no persze már nem kenyérsütőben :)

Viszont úgy láttam, hogy ezt a rozsost még nem írtam meg. Pedig itt a helye, annyira bevált. Ez volt az első olyan rozsos kenyerem a géppel, ami nem lett lapos, így aztán egy időben szinte mindig ilyet csináltam (már ha éppen nem volt valami kísérleti recept, ami izgatta a fantáziámat :)

A dolog úgy kezdődik, hogy összeszitálok 30 dkg Graham lisztet meg 30 dkg teljes kiőrlésű rozslisztet.
Ebből a lisztkeverékből kiveszek egy tálba úgy 3 decit, keverek hozzá 1 csomag szárított élesztőt (0,5 kg liszthez való mennyiség), 1 teáskanálnyi mézet és 1,5 dl langyos vizet. Az egészet lefedve másfél-két órán át állni hagyom.
Utána a kenyérsütő edényébe öntöm, majd ebben a sorrendben hozzáteszek 1 tojást, 1 dl olajat, 2 dl tejet vagy vizet, a lisztkeverék többi részét, 1 evőkanál sót és pár evőkanál tetszőleges magot (lenmag, szezámmag, napraforgómag), esetleg még fűszereket (őrölt köménymag, kenyérfűszer).
Normál programon megsütöm. A dagasztás közben persze ránézek, és ha szükséges, akkor Graham liszttel, illetve vízzel korrigálok a tészta állagán (álljon össze gömbbé, legyen puha, de ne ragadjon).
A kész kenyeret rácsra borítva hagyom kihűlni.

Jó étvágyat!

A fenti recept kiindulópontja Ana rozsos kiflije volt.
További receptjeim a témában a kenyérsütő gép címkénél találhatók.

2008. március 14., péntek

Sajttorta

Egyszerűen elkészíthető és nagyon finom :)

Pár napja bukantam rá Ottis blogjára, és egyből kinéztem néhány sajtos receptet (ez volt az egyik). Ma meg össze is dobtam vacsorára, teljes kiőrlésű lisztből, füstölt parenyicával.
Tényleg forrón az igazi, de azért kihűlve sem rossz :)

2008. március 12., szerda

Sárga ételek a világ minden tájáról


Nemrégiben egy nemzetközi blogos eseményre írtam első angol nyelvű bejegyzésemet. A házigazda Zorra és Fiordisale azt kérte, hogy valamilyen sárga színű ételt készítsünk, és március 8-án tegyük közzé az erről készült bejegyzést a blogunkban. Mindezt a nőnap alkalmából, mert a déli országokban van egy olyan szokás, hogy ilyenkor élénksárga mimóza ágakat adnak a hölgyeknek.

Én a nemrégiben felfedezett-reformosított kókuszos-répás muffin receptet fordítottam le angolra, egy kis bevezető kíséretében. A másik magyar résztvevő, Phzs pedig madártejet készített. De van itt minden a pályaművek között, érdemes megnézni az összefoglalót itt és itt. Én már ki is néztem párat a receptek közül :)

Tavasz a javából

Már a jácint meg a nárcisz is szirmot bontott a ház előtt. Nem túl látványos fajták, de annál illatosabbak :)


2008. március 11., kedd

Kaldeneker & Borbély

Gasztro Darwin-díj osztogatás helyett inkább értelmes, hasznos, élvezetes dolgokat szeretnék összegyűjteni a témában.

Mondjuk egy ilyen főzős műsor miatt szívesen visszaszoknék a tévézésre. És nem csak azért tetszik, mert ebben a részben éppen vega kajákról van szó :)


(Itt van róla egy cikk is, ebben egészben szerepel a film. Meg további videók a mesterszakáccsal.)

2008. március 10., hétfő

Amerikai palacsinta

Hirtelen felindulásból elkövetett tettként ezt is kipróbáltam. Korábban nem igazán foglalkoztatott a dolog, hiszen a palacsinta igenis legyen lapos, és ne négybehajtva meg jó ég tudja hogy töltve, hanem természetesen feltekerve! És az az igazi, ha mindenki maga tekeri a tányérján, a tetszése szerint kiválasztott töltelékkel. Nálam például a házi baracklekváros a tuti befutó.

Ami miatt mégis kipróbáltam az amerikai változatot, az meg az volt, hogy az édes helyett sós ízvilágra hangolt receptre bukkantam. No igen, sósan, az más. Úgy jöhet. Mert úgy nem adja magát az összehasonlítás, hiszen más jellegű a dolog.

Egyébként egy egyszerű, gyorsan elkészíthető ételről van szó, ami kifejezetten jól jön reggelire, mikor épp nem akad itthon kenyér. Én most csak füstölt sajtot tettem rá, de akár meg is lehet rakni, mint egy szendvicset. A tészta ráadásul jól variálható kedv, no és az épp fellelhető alapanyagok szerint.


Ami most került bele: 1 bögre (250 ml) teljes kiőrlésű liszt, 1/2 teáskanál sütőpor, 1/4 teáskanál szódabikarbóna, 1/4 teáskanál só, 1/6 bögre egész mák, 1/4 bögre pirított napraforgómag, 1 nagy tojás, 1 evőkanál olívaolaj, 1 bögre víz, kevés zöldfűszer. Így a szokásos palacsintatésztánál jóval sűrűbb massza lett, amiből tenyérnyi felületű, úgy centi vastag darabokat sütöttem. Hármasával fértek a normál palacsintasütőbe, és ebből a mennyiségből 9 darab lett.

Amit a jövőben megvariálok: magoknak lenmag, szezámmag, tökmag; tojás helyett őrölt lenmag + víz; folyadéknak alkalomadtán joghurt vagy kefír; lisztnek zabpehelyliszt, zabkorpa; pirított pelyhek, a tésztába is egy kis sajt... Igazából az állagot kell eltalálni, a pontos tartalom fantázia kérdése.

Az édes változatot viszont a magam részéről továbbra is pihentetném :)

(Az ihlető Heidi Swanson receptje volt, Heidiről meg Katanyaka írt pár napja itt.)

2008. március 9., vasárnap

Almamuffin

Még a karácsony előtti VKF! fordulóra írta Beatbull ezt a receptet, én meg egyből felvettem a kipróbálandó finomságok listájára. Most meg áthelyeztem a bevált receptek közé.

Lehet, hogy márciusban nem épp aktuális, de ebben a hűvös időben kimondottan jólesett az almás-fűszeres illat, meg aztán egy finom tea mellett a kész mű is. Tényleg nem az a tömény, nehéz gyümölcskenyér ez, amit pont emiatt nem is igazán kedvelek.


A szokásos módosítások (cukor helyett feleannyi méz, a liszt meg teljes kiőrlésű és pár dekával kevesebb) mellett az alakján is változtattam. A múltkor nagyon bevált a kuglóf muffinként, gondoltam, ennek se lesz baja, ha nem egyben, hanem kisebb adagokban sül. Egyrészt számomra kezelhetőbb, másrészt esetleg hamarabb el is készül. Az ötlet jó volt, az alma szépen megpirult az alján, a tetején a mogyoró úgyszintén, mindezt röpke 30 percnyi sütés (előmelegítés nélkül!) és még az elzárt sütőben úgy 10 percnyi várakozás eredményeképp. És még a szeletelést is megúsztam...

2008. március 8., szombat

Ajánló: VegaFood Blog

Jó szívvel ajánlom ezt az oldalt az egészséges életmód iránt érdeklődőknek. Cikkek, receptek, ötletek - csupa lelkesítő olvasmány! Én elsőre ottragadtam :)

Gasztro Darwin-díj

Ízfokozó? Színezékek? Műkaja? Adalékok garmadája? Fűszermentes fűszer? Agyoncukrozott minden? Csodaporok?

S mindazon módszerek, ahogyan ezeket ránk akarják sózni? Megmagyarázzák, hogy hiszen értünk van mindez, mert mi épp így szeretjük. Meg különben is ez most a trendi, irigylésre méltó, miért is akarna hát bárki kimaradni?

Igen, bármelyik kategóriában vannak jelöltjeim, csak győzzem összeszedni őket, s ha nem egy vég nélküli listát akarok összeállítani, akkor kiválasztani közülük azt az egyet, ami mindegyiken túltesz.

Közben pedig az életkedvem is elmegy, és kiszolgáltatottnak érzem magam a globális ipar hálójában. Lassan már kételkedni kezdek abban is, hogy a házilag elkészített, sőt, a házilag termesztett dolgok tényleg mentesek mindezen káros hatásoktól. Mert lehet, hogy nem elég tiszta itt a talaj, meg a víz, meg a levegő. Meg ki tudja? Lehet, hogy amit ma egészségesnek gondolunk, arról holnap kiderül, hogy mégsem annyira az; amiről meg most azt hisszük, hogy káros, holnap az lesz az ügyeletes csodaszer. Minden relatív. Ugyanígy lehet, hogy az is egy nagy tévedés, hogy sokszor azt eszek, amiről úgy érzem, hogy olyan jólesne már, és ezek között még olyan is akad, amit amúgy nem kifejezetten kedvelek. Vagy azt hittem, hogy nem kedvelem, és kiderül, hogy: „de hiszen ez finom!” Legalábbis nekem. Mert ugye, ahogy a népi bölcsesség tartja, ízlések és pofonok. Csak ma már ez az ízlés a legritkább esetben a belső hang, ami az ösztöneinkből szól. Sokkal inkább a trend, meg a globalizált ízlés. „Pont, ahogy Ön szereti” – de könyörgöm, ezt ne a reklám mondja meg, hadd döntsem el én, hogy hogyan is szeretem (momentán nem úgy, ahogy ők hiszik). Ja, hogy már megint kilógok a birka tömegből! Bocs. Ez van.

Nem olyan kényelmes ám emiatt a szűk ösvényeket járni, kutatni, próbálgatni, de megteszem. És még élvezem is. Mert a konyhában alkotok. És ennek van egy öröme – meg annak is, hogy utána élvezhetem a kész alkotást. De már a kutatás is élvezetes tud lenni: recepteket böngészni, ötleteket gyűjteni, gondolkodni, alakítani, vagy épp darabokból összerakni valami újat. Vagy ha elbambultam az elmélkedésben, akkor gyorsan összedobni egy jól beváltat, de esetleg abba is vinni egy kis színt. Hiszen tavaszodik! S ezt szerencsére nem a tévé vagy az internet mondta meg, hanem érzem! Érzem az illatát, a napfényt az arcomon, hallom a madarak dalát, látom az ébredező növényeket.

Kár lenne dühöngésre, rosszkedvre fecsérelni most az időm. (Egyáltalán, mindig kár, ha úgysem lesz jobb tőle.) Inkább megyek, és alkotok valamit a tündérkonyhában. S ha ízlett, megírom Nektek is, hátha kedvet kaptok hozzá, és osztoztok velem az örömben.

Ha pedig vég nélküli listát szeretnék, akkor inkább olyan dolgokat vennék számba, amik ebben az örömteli alkotásban segítenek. Ezt még rangsorolni se kell utána :) Csak boldogan használni...

(Folytatom...)

----------

Kapcsolódó bejegyzések:

Coconut Carrot Muffins

(Magyarul)

My first post in English :)

And the reason behind: a special bloggers’ event, organized by Zorra, for International Women’s Day. The task: cook or bake something yellow, take photos and write about it.

As soon as I’ve read that, I knew what I was going to write about: those delicious muffins, which are bright yellow in the inside, and which I baked a few weeks ago to "celebrate" my new baking tins. (I’ve already published a post about it in Hungarian.)

Originally, the recipe is for a potcake, but the dough can also be baked as muffins. It is by György Kaldeneker, a Hungarian chef, who publishes lots of great recipes on the Internet (thank you, Gyuri, keep up the habit :). This one is from here, with a video in which he shows how to prepare it. Since I do health food, I've used wholemeal flour instead of regular white flour, and a smaller amount of honey instead of sugar.

Recipe: Coconut Carrot Muffins

Ingredients:

2 big carrots, grated (cca. 250-300 g)
a pinch of salt

60 g honey (or to taste, use a bit more if you have a sweet tooth)
grated rind of 1 lemon
4 eggs
200 ml cooking oil (olive or sunflower)

200 g wholemeal flour, sifted (or 280 g white flour; the wholemeal flour takes up more liquid)
10 g baking powder
100 g shredded coconut

Instructions:

Peel the carrots and grate them into a large mixing bowl. Add the salt, honey, lemon rind, eggs, oil and mix well. Mingle the flour, the baking powder and the shredded coconut in another bowl, then add it to the carrot mix, and stir them together with a wooden spoon. Pre-heat the oven to 150 degrees Celsius. Oil the baking tins, sprinkle them with flour, then portion out the batter (it makes 24 medium-sized muffins). Put into the pre-heated oven, and bake for 20 minutes. To check whether it’s done, insert a toothpick and if it comes out clean, the cake is ready. Serve warm or cold, with tea or fruit juice. Ideal for holidays (Easter is coming! :), or just for a Sunday afternoon tea...


My suggestion for music: 'Yellow Submarine' by The Beatles. Enjoy :)



2008. március 7., péntek

Tavasz a tündérkonyhában

Vera meg Cukroskata is továbbította nekem a körkérdést, hogy mit jelent számomra a tavasz a konyhában. Például ezeket:

  • Napsütésre ébredek. Beleszagolok a levegőbe, és érzem a tavasz illatát! Nem kívánom már a télies ízeket – úgyhogy az ilyen jellegű recepteket lassan összecsomagolom és elrakom egy időre. Inkább előkerülnek a gyümölcsteák, a szódásszifon, meg persze a tavaszias receptek.
  • Lassan elfogy a sufniból az ősszel beraktározott krumpli, répa, cékla, petrezselyemgyökér... A polcon is kissé ritkásan állnak már a befőttek. Újabb és újabb dobozokat kell nyitni a kiürült üvegeknek.
  • Újra piacolok! Mert egyrészt nem kell úgy meggondolni, hogy biztos akarok-e biciklizni érte pár kilométert, másrészt pedig a januári kihaltság után kezd élettel megtelni a piactér. Igaz, a zöldségek többsége ilyenkor még üvegházi, de azért kezdenek megjelenni a szabadföldi áruk is.
  • Van kedvem biciklizni csak úgy is, különösebb cél nélkül. Persze ha a kertben fontosabb teendő akad, akkor inkább elő a gereblyével, metszőollóval, vagy épp az ásóval! Púpozva teli a komposztáló, lassan majd meg lehet már nézni, hogy mi van az alján, és elosztani az éhes növények között.
  • Kíváncsian nézegetem a tavaly ősszel ültetett növényeket, hogy mozdulnak‑e már. És persze nagyon örülök, ha látom, hogy igen! Reménnyel tölt el a bodza, a szeder, a ribizli rügyezése, meg azért a csicsókaültetvényben is bízom! És persze mindez bátorítást is ad ahhoz, hogy vessek pár növényt, például babot, borsót, pasztinákot, sütőtököt...
  • Rügyeznek a gyümölcsfák is, meg az utcára ültetett orgonabokrok, no meg előbújtak a hagymás növények is: jácint, nárcisz, tulipán... Sőt, ha minden jól megy, már csak napok kérdése, és virágoznak is. Akkor lesz csak igazi kiülni a teraszra, és élvezni a tavaszt!
  • Lassan kikerülnek a cserepes virágok is, meg a sufniban átteleltetett begóniák, le lehet porolni a kerti bútorokat, kirakni őket, s ha nem is reggelizni, de talán uzsonnázni már ki lehet ülni.
  • Egyre kevesebbet esznek a madarak, úgyhogy nekem kell elfogyasztanom a maradék (nem is olyan sok) napraforgómagot :) Miközben hallgathatom, hogy ők boldogan dalolnak :)
  • Húsvéti recepteket böngészek, és elhatározom, hogy idén tojásfestés is lesz, de tényleg!
  • Meg tortarecepteket is nézek, hogy aki személyesen köszönt fel, annak saját készítésű tortaszelettel köszönjem meg, hogy gondolt rám. A többieknek sajnos csak írni tudok, meg képet mellékelni :)

Kinél nem járt még a kérdés?
Siccike, Katanyaka, Nektek mi jelenti a tavaszt a konyhában?

2008. március 6., csütörtök

Idei első virágaim

A hóvirágokat meg a krókuszokat sajnos csak mások kertjében csodálhattam, ez a szép kis ibolya viszont nálam kezdett virágozni a ház előtt még a múlt héten. Azóta több virágja is van, és úgy néz ki, hogy még több lesz. Az illatából sajnos nem tudok küldeni, és a látványból is csak annyit, amit szerény fotóstudásommal sikerült megörökíteni...

Karcsúságbarát kókuszgolyó

Már évek óta az alábbi recept szerint készítem ezt a népszerű csemegét. Nincs benne fehérlisztes kekszmorzsa, margarin és cukor, így még Norbi szerint is egész nap fogyasztható :)

Meghámozok 2-3 zöldalmát (30 dkg), apróra reszelem, majd kanállal hozzákeverek 10 dkg zabpelyhet, 6 dkg kókuszreszeléket, 1-2 teáskanál holland kakaóport (nem cukrozott!), 1 teáskanál rumot vagy pár csepp rum aromát, őrölt fahéjat és folyékony édesítőt ízlés szerint (vagy mézet, de akkor picit több zabpehely kell bele). Most még lágynak tűnhet a keverék, de ez nem baj, mert pár órát állni hagyom a hűtőben (akár egy éjszakára is be lehet rakni), hogy a zabpehely megszívhassa magát nedvességgel. Utána falatnyi golyókat formázok belőle, meghempergetem őket kókuszreszelékben, és akár tálalható is. Ha netán nem fogy el azonnal, hűtőbe rakom a maradékot. Ebből a mennyiségből 20-22 darab szokott lenni. Extraként meggyet is lehet a közepébe rakni.

(Forrás: Schobert Norbert: A karcsúság receptjei)

(Eredetileg a (súly)Vesztőhelyen)

Utólagos kiegészítés: Kreatív olvasóim így és így is készítették már.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails