A következő címkéjű bejegyzések mutatása: húsvét. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: húsvét. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. április 13., csütörtök

Medvehagymás kocka (vegán)

Akár húsvétra is ajánlom ezt az igazán tavaszias hangulatú sós csemegét.



Tészta: 15 dkg teljes kiőrlésű liszt, 15 dkg fehér kenyérliszt, 1 kávéskanál cukor, 1 dkg élesztő, langyos víz.
Tálba szitálom a kétféle lisztet, mélyedést csinálok bele, rászórom a cukrot, belemorzsolom az élesztőt, kevés langyos vizet öntök rá, picit megkeverem a folyadékot, és megvárom, míg felfut az élesztő. Aztán további langyos víz hozzáadásával összegyúrom. Letakarva kb. egy óra hosszat kelesztem, majd átgyúrom.
Töltet: 12 dkg sütőmargarin, 1 evőkanál sós medvehagymakrém. (Ha nem kell tejmentesnek lennie, akkor 10 dkg vajat használnék.)
Puhára olvasztom a margarint, és hozzákeverem a medvehagymakrémet.
A tésztát enyhén lisztezett felületen téglalappá nyújtom. Középső harmadát vékonyan megkenem a medvehagymás töltettel, ráhajtom az egyik üres szélét, azt is megkenem, végül ráhajtom a másik üres szélét. 90 fokkal elforgatom, és újra kinyújtom. Most 4 felé osztom gondolatban, és a középső két negyedét kenem meg. Behajtom rá a két üres szélet. Ezután megkenem a felét, és összehajtom, mintha becsuknék egy könyvet. Kinyújtom, elforgatom, és megismételem a két hajtogatást - ha minden jól megy, a végére épp elfogy a töltet. (Csinálni sokkal egyszerűbb, mint leírni. Ugyanaz a módszer, mint a leveles vajas tésztánál, csak itt kenem és nem pihentetem közben.) Végül kb. ujjnyi vastagra nyújtom, éles késsel berácsozom a tetejét, és kis (kb. 3x3 cm-es) négyzetekre vágom. Sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatom őket, nem túl közel egymáshoz. Pihentetem, amíg fölmelegszik a sütő, majd pirosra sütöm (nálam 175 fok, légkeverés, 2x10 perc). Rácsra szedve hagyom kihűlni.
Főleg frissen ellenállhatatlan, de másnap is csak annyi volt rá a panasz, hogy miért nincs több :)


2011. április 24., vasárnap

Húsvéti reggeli (lakto-vega)

Első vega húsvétom ez a mostani. Előző években ilyenkor tudtam le éves hús- és tojásfogyasztásomat - nem mintha nem meglettem volna nélküle, csak láttam, hogy a család mennyire fontosnak tarja az ünnepi hagyományok ezen részét. A tojásfestést bezzeg nem - úgyhogy én bizony még soha életemben nem festettem tojást, és ha így folytatódik, nem is fogok. A locsolók elől is mindig kirándulni mentünk egy darabig; utána meg már el se kellett menni otthonról, úgyse jött senki. A böjtről meg Jézusról nemigen esett szó, legfeljebb az iskolában, meg utána felnőttként igyekeztem tájékozódni mindezekről úgy miheztartás végett. Szóval bőven ráfér az újragondolás erre az ünnepre.

Előre megállapodtunk Istivel, hogy most sem a külsőségekről kell szólnia a húsvétnak. Ahogy karácsony előtt, úgy most is az volt a kérése, hogy ne vigyem túlzásba a sütés-főzést, inkább pihenjek én is. Összeszedtünk pár dolgot, ami jó lenne, és majd megvalósítunk belőle annyit, amennyihez lesz kedvünk és időnk, és jóízűen el is fogy.



Íme a szombati reggelink, hús (és húspótlók - mert az sem a mi műfajunk) nélkül: kenyér, vaj, házi füstölt sajt, friss zöldek (retek, saláta, újhagyma), paprikalekvár, ecetes uborka, tea. A kenyér a tejes Graham kifli tésztájából van, de ezúttal csak kétfelé vettem, téglalap alakúra nyújtottam, feltekertem, ferdén bevagdostam a tetejét, és így sütöttem meg. Ez is igazán finom és jó állagú lett, és csinos szeleteket lehet belőle vágni, például szendvicsalapnak. A sajtot a piacon veszem a kedvenc tejesbácsinktól. Ez most natúr, de szokott lenni mindenféle fűszeres is (paprikás, tarkaborsos, kapros a három listavezető szerintünk), sima és füstölt kivitelben egyaránt. A bolti sajtokhoz képest egyáltalán nem drága, és ez garantáltan tejből van. A zöldek is a piacról valók a néniktől. A lekvár és az uborka pedig saját eltevés.

A kekszek most kimaradtak, csemegének a natúr dió meg mazsola az aktuális kedvenc (korábban anyukám volt a nagy kekszfogyasztó, elsősorban az ő kedvéért sütöttem nagy mennyiségben). Valamilyen egyszerű kalácsot még szeretnék, amolyan változatosságként a kenyerek között.

A konyha helyett pedig ezúttal irány a kert, amíg az időjárás engedi. Szóljon ez az ünnep inkább a tavaszról meg a kikapcsolódásról, hogy aztán újult erővel vághassunk neki a hétköznapoknak.
 

2011. január 8., szombat

Birsalmás-diós darázsfészek (lakto-vega)

Még a karácsony előtti ötletelésben merült fel, hogy jó lenne darázsfészket is sütni, persze amolyan "Dulminásan": tojás nélkül, teljes kiőrlésű lisztből gyúrt tésztával, és a cukros-vajas tölteléket is valami kímélőbbre cserélve. Akkor a kamrában nézelődve csak az alap elképzelésig jutottam el, hogy egy darabos birslekvár kerüljön bele darált dióval összekeverve, jó bőven, hogy a tejjel locsolgatás elhagyása ellenére se legyen száraz. Most viszont minden adott volt, hogy meg is csináljam, s teszteljük a Főkóstolóval. Miután kész lett, s melléültünk a gőzölgő tálnak, rekordidő alatt meglett a jóváhagyás, hogy blogba vele (ha már a könyvből kimaradt - ámbár ha így folytatom, akkor ezekből jövő karácsonyra simán meglesz a második kötet :), hadd készíthessék el és élvezhessék mások is ezt a finomságot. Írom máris, hogyan:


Birsalmás-diós darázsfészek
(lakto-vegetáriánus recept)


Hozzávalók (10 adag desszertnek vagy 5 adag főételnek):

A tésztához:
  • 2 dl langyos tej
  • 1 teáskanál barnacukor
  • 2 dkg friss élesztő (vagy egy 7 g-os csomag szárított)
  • 50 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
  • 5 dkg puha vaj
  • 1 teáskanál só
  • 2 evőkanál barnacukor
  • még kb. 1 dl tej
A töltelékhez:
  • 4 dl birsalmalekvár
  • 10 dkg darált dió
  • (tetszés szerinti édesítő ízlés szerint - nyugodtan elmaradhat, ha a lekvár elég édes)
  • 1 marék mazsola
  • (őrölt fahéj vagy mézeskalácsfűszer, ha fokozni akarjuk az illatot)
A kenéshez:
  • 2 evőkanál méz
  • 2 evőkanál víz

Elkészítése:
  1. Meglangyosítjuk a tejet a cukorral, belemorzsoljuk az élesztőt, és félretesszük.
  2. Közben egy nagy tálba szitáljuk a lisztet, majd hozzátesszük a vajat, a sót és a cukrot. Mélyedést csinálunk a közepébe, hozzáöntjük a felfuttatott élesztőt, majd kézzel összedolgozzuk. Szükség szerint további tejet adunk még hozzá, hogy egy lágy, de nem ragacsos tésztagombóc legyen belőle.
  3. Letakarva, langyos helyen a duplájára kelesztjük (kb. 1 óra).
  4. Közben elkészítjük a tölteléket: ehhez egyszerűen összekeverjük a felsorolt hozzávalókat. A cél egy jól kenhető, de semmiképp sem folyós massza; a lekvár sűrűségétől függ, hogy pontosan milyen arányban kell hozzá a dió. Ha a lekvártól nem elég édes, akkor ízlés szerint édesítsük is, például barnacukorral.
  5. A megkelt tésztát enyhén lisztezett munkalapon téglalap alakúra nyújtjuk, majd eloszlatjuk rajta a tölteléket úgy, hogy a két hosszanti oldal mentén egy-egy keskeny sáv üresen maradjon. Az egyik ilyentől indulva feltekerjük, és 20 csigára vágjuk (először félbe, majd még félbe, majd a kapott negyedeket öt-öt részre, így viszonylag egyformák lesznek).
  6. Vékonyan kikenünk egy közepes tepsit vagy cseréptálat (én az Európa-tál alacsonyabb falú részét használtam, ez 23*30 cm-es), és 5*4-es elrendezésben belerakosgatjuk a lefektetett csigákat (a rúd két végéről a kisebbeket két átellenes sarokba téve). Így is kelni hagyjuk még kb. 30 percig, majd 180 fokon 30-40 perc alatt megsütjük, előmelegítés nélkül.
  7. Egy kávéscsészében összekeverjük a mézet és a vizet, majd amikor már majdnem kész a sütemény (láthatóan kezd pirulni a teteje), akkor egy tollkenő segítségével megkenjük ezzel a keverékkel, és visszatesszük még egy kicsit a sütőbe, hogy szépen megpiruljon.
  8. Langyosan tálaljuk, csigákra szedve. De ha netán marad belőle, az a bőséges tölteléknek köszönhetően másnap sem száraz.

Tippek:
  • A tészta dagasztását és kelesztését a kenyérsütő gépre is rábízhatjuk: egyszerűen rakjuk a hozzávalókat az üstbe a megfelelő sorrendben, majd indítsuk el a Dagasztás programot. A tészta összedolgozása közben időnként nézzünk rá, és szükség esetén további tej, illetve liszt hozzáadásával igazítsuk be az állagát.
  • Kerek formában (megfelelő alapterületű és mélységű tűzálló tálban vagy csatos tortaformában) sütve, "virág" elrendezésben is mutatós. Ennél először a szélét rakjuk körbe a tekercs közepéből vágott nagy csigákkal, majd még egy kisebb kört; a közepébe pedig szépen be lehet építeni a végekről a kisebb csigákat (12 + 6 + 2 db). Így remekül illik akár a húsvéti asztalra is.

2010. április 12., hétfő

Húsvéti ételeink 2010-ben

A húsvétfa után az ünnepi ételeket is megmutatom egy gyűjteményes bejegyzésben.


Előzetesen készítettem aprósüteményeket:


Nem maradt el a hagyományos sonka és tojás sem, tejszínes-krumplis kenyérrel és természetesen sok friss zölddel: a szombati piacon finom salátát és retket is sikerült beszerezni. Több felvonásban is ez volt a reggeli/vacsora ünnep során, így a maga egyszerűségében - és nagyszerűségében.

A sonkalé egy részében a tojás főtt, a többi pedig egy paszulyos káposztaleves alapjául szolgált (ami így elkészítve ugyan nem vegán, de a maga nemében ízletes).

Megvolt a tervezett ismétlés a káposztás nyuszikból is (és ezzel a két káposztás étellel el is fogyott a raktáron lévő téli káposzta).


A tojás és később a friss zöldek elfogytával (és az ünnep elmúltával) a sonka alternatív hasznosításba került - bár ezek akár ünnepi fogásként is megállták volna a helyüket:
Lencsesaláta mellé retekkel
Sajtos-sonkás burgonyakarikák zsályával
Sonkás-sajtos kelt muffin

Kalács is utólag volt, nevezetesen a narancsos kalács továbbfejlesztett változata.

2010. április 8., csütörtök

Narancsos kalács v2.0

Egy régebben már kipróbált recept továbbfejlesztett változata:


Kenyérsütőgép keverőedényébe raktam a következőket a felsorolás sorrendjében, majd elindítottam a Dagasztás programot (kenyérsütőgép hiányában kézzel is össze lehet gyúrni):
  • 1 narancs héjából a sárga rész lereszelve
  • 2 narancs kifacsart leve és rostjai (kb. 2 dl)
  • 1 kis pohár (175 g) natúr joghurt
  • 3 evőkanál méz
  • 1 csipet só
  • 50 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt átszitálva
  • 1 mokkáskanál őrölt szegfűszeg
  • 1 dkg friss élesztő
Figyeltem, ahogy a gép összedolgozza a tésztát, hogy szükség esetén tudjak igazítani az állagán (most egy kis víz kellett hozzá; úgy látszik, kissé szárazak voltak a narancsok).

A dagasztás végeztével kivettem a tésztát a gépből, megfeleztem, és az egyik feléhez kézzel hozzágyúrtam 1 púpozott evőkanál holland kakaóport meg 1 evőkanál vizet.

Vékonyan kikentem egy püspökkenyérformát a sütéshez.

A világos tésztát kisebb téglalappá nyújtottam. Kézzel hosszúkásra húztam a sötét tésztát, majd a világosnak a közepére tettem úgy, hogy a két hosszú oldalánál maradjon némi fedetlen rész. Együtt nyújtottam akkorára, hogy a hosszabbik oldal valamivel több legyen, mint a püspökkenyérforma hossza. Megszórtam egy marék mazsolával, majd óvatosan feltekertem, és a formába emeltem. (Így a kakaós rész és az összes mazsola is garantáltan a belsejébe kerül, vagyis nem tud megégni a sütéskor.)

Betettem a sütőbe, amit ezután felmelegítettem 50 fokra, majd elzártam, és benne hagytam a tésztát, hogy kb. a duplájára keljen (egy jó óra kellett neki ehhez). Utána 180 fokra kapcsoltam, és 45 percet sütöttem, majd még 15 percet az elzárt sütőben hagytam.

Melegen is elég jól sikerült szeletelni ezt az illatos, ízletes kalácsot. Most egy finom tea volt a kísérője. Még másnap sem volt száraz, bár akkor már elbírt egy kis citruslekvárt.

Idő: az elkezdéstől kb. 3 óra elteltével lehet enni, de csak kétszer 10 percnyi munka van vele (előbb a tészta összeállítása, aztán meg a formázás)
Pénz: kb. 500 Forint
A narancs és az ízesítők (fűszerek, kakaó, mazsola) kivételével hazaiból.

2010. április 7., szerda

Sajtos-sonkás burgonyakarikák zsályával


Nagy krumplikat körömkefével alaposan megmostam, lecsepegtettem, majd kb. 1 cm vastag szeletekre vágtam (ez most vékony héjú fajta volt, amúgy természetesen hámozni is lehet). Tollkenő segítségével vékonyan bekentem olajjal mindkét oldalukat, és szilikon lappal bélelt tepsibe sorakoztattam őket. A végekből kis hasábokat vágtam, azokat is összeforgattam pár csepp olajjal, és az egyik sarokba ömlesztettem. Enyhén sóztam az egészet. 200 fokon 20 percig sütöttem előmelegítés nélkül, majd átforgattam, és a másik oldalát is sütöttem 20 percig. Közben füstölt-főtt sonkából (húsvéti sonka) vékony szeleteket vágtam, és süteménykiszúróval virág formákat szabtam belőle. Azután sajtot szeleteltem, abból pedig kis pogácsaszaggatóval köröket vágtam. Zsályaleveleket is szedtem, és összeforgattam pár csepp olajjal. Amikor már könnyen járta a villa a krumpliszeleteket, rájuk raktam egy-egy darab sonkát és sajtot, egy-két zsályalevéllel díszítettem, és visszaraktam még 5 percre a sütőbe, hogy az egész összemelegedjen és ráolvadjon a sajt. Utána azon melegében tálaltam. (A sonka és a sajt darabolásakor leesett részek pedig tervem szerint egy muffinban végzik majd, recept később.)


Idő: 1 órán belül megvolt egy nagy tepsivel, ami 2 bőséges adag (lásd a képeken)
Pénz: kb. 600 Ft a fenti mennyiség
Hazai alapanyagokból.

2010. április 6., kedd

Lencsesaláta, kétféle lencséből (vegán)

Ebben a borongós időben jólesett egy ízletes, langyos lencsesaláta, ezúttal a húsvéti sonka utójával kiegészítve:


Éjszakára beáztattam 1/2 bögre (kb. 10 dkg) barna lencsét.

Másnap leöntöttem róla az áztatóvizet, és másfél bögre vízben feltettem főni. Fűszerezésnek került bele 3 kis babérlevél, 3 szem szegfűszeg és kevés só. Miután felforrt, kis lángon, lefedve főztem, 15 percig.

Közben meghámoztam és kis kockákra vágtam 3 répát és 3 petrezselyemgyökeret, valamint kimértem 1/2 bögre (kb. 10 dkg) vörös lencsét. A 15 perc elteltével ezeket is hozzáadtam, ismét megvártam, hogy felfőjön, majd kis lángon, lefedve főztem 3-4 percig. Ezután elzártam alatta a lángot, és lefedve állni hagytam még kb. 5 percig.

Az öntethez egy bögrében kanállal összekevertem 1 evőkanál citromlevet, 2 evőkanál extra szűz olívaolajat, 1 mokkáskanál magos mustárt, 1 csipet sót, 1 csipet gyömbért és pár tekerésnyi frissen darált tarkaborsot.

A lencséből eltávolítottam a darabos fűszereket, majd óvatosan összeforgattam az öntettel, és langyosan tálaltam a kész ételt. (Ez így vegán, és akár egytálételként is fogyasztható.)

Most füstölt-főtt sonkaszeletek és retekcikkek társaságában tálaltam. 2 bőséges adag lett belőle. (Így már nem vegán, sőt, vegetáriánus se; vegyes társaságban célszerű külön tálalni a húsos és a húsmentes részeket, és ki-ki ízlés szerint állíthatja össze a saját adagját.)

A kiinduló receptet Nokedlinél olvastam, én hagymamentesítettem és némileg növeltem a lencse mennyiségét, no meg ügyeltem rá, hogy biztosan ne főzzem túl.

Idő: fél óra alatt megvan, és végig van vele teendő
Pénz: kb. 350 Ft a lencsesaláta (+ 80 Ft volt a csomó retek, + a húsvéti sonka maradékából voltak a hússzeletek)
Ebből most csak a barna lencse, a zöldségek meg a sonka volt hazai.

2010. március 9., kedd

Káposztás nyuszik és pogácsák

Egy ideje foglalkoztat a gondolat, hogy jó lenne valamiféle káposztás pogácsát sütni. Nemrégiben találtam egy igazán szimpatikus receptet, így nem sokat váratott magára a kipróbálás. A sütikiszúrókat tartalmazó zsákban a pogácsaszaggató után kutatva kezembe akadt ez a kedves nyuszi alakú is, és mivel így tavasszal épp aktuális a téma, úgy döntöttem, hogy használom ezt is. Nemcsak szép, hanem finom is lett, így húsvétra ismétlés lehet belőle.


Kenyérsütőgép üstjébe tettem a tészta hozzávalóit a felsorolás sorrendjében:
  • 10 dkg vaj, késsel kisebb darabokra vágva
  • 3 dl langyos víz
  • 50 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt, átszitálva
  • 2 teáskanál tengeri só
  • 1 teáskanál méz
  • 1 csomag (7 g) szárított élesztő
Dagasztás programra kapcsoltam. A tészta összedolgozása közben időnként ránéztem, hogy ha szükséges, akkor további víz, illetve liszt hozzáadásával igazítsak az állagán (most egy nagyon kevés víz kellett még, hogy puha, de nem ragadós tésztát kapjak). Amúgy a gép elvégezte a dagasztást és a kelesztést (gép hiányában kézzel is össze lehet gyúrni, majd letakarva, langyos helyen duplájára keleszteni, ez kb. 1 óra).

Közben összevágtam fél kiló (egy kis fej fele) káposztát: ezúttal nem csak szálasra faragtam a késsel, hanem utána még keresztben is megvagdostam a csomót, hogy egészen apró darabok legyenek. Vastag aljú, mély serpenyőben kevés olívaolajat melegítettem, majd rátettem az összevágott káposztát, és időnként megkeverve puhára pároltam (jóval puhábbra, mint ahogy egyébként enni szeretem), hogy a tészta kiszúrásánál könnyű legyen elvágni és ne okozzon gondot. Időnként egy kis vizet öntöttem alá, de ügyeltem rá, hogy a végére száraz legyen. Ízesítésnek pár evőkanál szójaszószt kevertem hozzá, és hűlni hagytam. (Szójaszósz hiányában lehet a klasszikus só, bors fűszerezést is alkalmazni. Nálam a szójaszószos ízesítés nagyon bevált a káposztás tésztához, azért alkalmaztam ennél is.)

A megkelt tésztát lisztezett munkalapra borítottam, és ujjnyi vastag téglalap alakúra nyújtottam. A 2/3 részén eloszlattam a párolt káposzta felét, majd ráhajtottam előbb az üres harmadot, aztán meg a vele szemköztit. Ismét kinyújtottam ujjnyi vastagra, és a másik két oldal felől is megismételtem ugyanezt. Végül megint kinyújtottam, és formákat szaggattam belőle.

Igyekeztem úgy vágni, hogy minél kevesebb köztes rész maradjon, hiszen abba összegyúráskor már belekeveredik a káposzta és nem lesz réteges. 11 nyuszi és kb. egy-egy tucat nagy meg kis pogácsa lett belőle összesen (az összegyúrt vakarcsból már csak pogácsát akartam, így kinyújtás után bevagdostam a tetejét, hogy igazán pogácsának nézzen ki). Ezeket szilikon sütőlapra raktam, hagyva némi távolságot közöttük. Vízzel megkentem, majd szezámmagot szórtam rájuk, a nyulak szemének pedig egy-egy szem zöldborsot használtam, jól benyomva (ez nem olyan csípős, mint a fekete, ha valaki ráharap; amúgy a tarkaborsból válogattam ki azt a néhány darabot).

180 fokon kb. fél óra alatt sült meg egy-egy adag (2 nagy tepsin fért el minden).

Rácsra szedve hagytam kihűlni, majd két réteg konyharuhával letakarva tároltam, míg el nem fogyott. A káposztás "tölteléknek" köszönhetően másnap sem száraz.


Az Ízek és érzések magazin 2010/1. számában olvasott Káposztás pogácsa receptből kiindulva, kisebb-nagyobb módosításokkal.

Idő: kb. 2,5 óra elteltével lehet enni, de legfeljebb 1 óra munka van vele összesen
Pénz: kb. 500 Forint az egész
Hazai alapanyagokból, a szójaszósz és a díszítés kivételével.

2009. április 18., szombat

2009. április 17., péntek

Tavaszköszöntő

"Mi az?" - kérdezte Vén Rigó.
"Tavasz" - felelt a Nap.
"Megjött?" - kérdezte Vén Rigó.
"Meg ám!" - felelt a Nap.

"Szeretsz?" - kérdezte Vén Rigó.
"Szeretlek!" - szólt a Nap.
"Akkor hát szép lesz a világ?"
"Még szebb és boldogabb!"


Pár napja levelet hozott a postás - egy kedves olvasómtól. Mint a kép mutatja, az írás mellett igazi nyuszis meglepetést rejtett a boríték. Köszönöm!

2009. április 15., szerda

Húsvéti falatkák

Tejszínes-krumplis kenyér, vaj, főtt sonka, főtt tojás és paprikalekvár került egymásra. Friss fejes salátával ettük.

Éves hús- és tojásfogyasztásom letudva :) Ízlett, de elég is volt ennyi.

2009. április 13., hétfő

Ünnepi zsemlekoszorú

Húsvétra készítettem az alábbi pékárut:

1 dkg friss élesztőt felfuttattam 1 dl vízben egy kis nádcukorral. Egy nagy tálba öntöttem 37,5 dkg Graham lisztet, adtam hozzá egy teáskanál sót, a felfuttatott élesztőt meg még vizet, és lágy, de nem ragadós tésztává gyúrtam (kb. 2,5 dl víz kellett hozzá pluszban). Letakarva a duplájára kelesztettem.

Egy marék aszalt paradicsomot ollóval apró darabokra vágtam (ha nagyon száraz, érdemes pár percre vízbe áztatni előbb). Egy marék hántolt napraforgómagot szárazon megpirítottam egy palacsintasütőben (pár perc mindössze, folyamatosan rázogatni kell). Egy kis üveg olívabogyó felét vízzel leöblítettem, alaposan lecsepegtettem, majd késsel összeaprítottam.

A megkelt tésztát 3 részre osztottam. Az egyikbe belegyúrtam a paradicsomot, a másikba a napraforgót, a harmadikba pedig az olívabogyót. Ezután mindegyik fajtát 8-8 darabra vágtam, és kis gombócokat formáltam belőle.

Vizet forraltam egy közepes lábasban, majd beleszórtam egy csomag (50 g) szódabikarbónát. Fajtánként belerakosgattam körbe a gombócokat, aztán átforgattam őket, annak végére érve pedig már szedtem is ki a berakás sorrendjében, és hagytam lecsorogni róluk a vizet.

Vékonyan kiolajoztam egy 26 cm átmérőjű tortaformát, majd a háromféle gombócból vegyesen kiraktam a koszorút. Késsel bevagdaltam mindegyiknek a tetejét.

200 fokra előmelegített sütőben 20 perc alatt megsült.

Azon melegében tálaltam. A maradék másnap is finom volt.

Amit legközelebb változtatni fogok:
A bevonatos forma és a gondos kikenés ellenére is odaragadt itt-ott, de végül sikerült épségben leszedni az egészet. A szomszédos gombócok nem mindenütt ragadtak nagyon össze, így több darabban tudtam csak áttelepíteni a tányérra. A barna liszt ellenére is szépen megkelt, jobb lett volna nagyobb kört rakni (pedig az eredetiben szereplő méretnél ez is nagyobb volt valamivel), illetve számomra egy egyszerű 6*4-es téglalap is szimpatikus elrendezésnek tűnik.

A recept eredetije az aktuális (37. számú) Dr. Oetker receptgyűjteményben szerepel Óriás sós koszorú néven, azt reformosítottam, valamint vega ízesítőket választottam bele (a húsos változatban pedig inkább mellé került a főtt sonka).

2008. március 26., szerda

Easter bread – Would you like it sweet or savoury?

(Magyarul)

Another post in English - for another bloggers' event: BreadBakingDay #8. The theme Susan has chosen: Let's celebrate! Rather topical at around Easter :)

I love trying new recipes, so instead of the good old (and easy to make :) “Swiss cream loaf” I’ve decided to bake something different this year. Fortunately,
I’ve found some promising recipes, added some ideas of my own, and created these rolls. They resemble the nut or poppy-seed rolls, which are traditional Christmas cakes in Hungary (but some people prepare them for Easter, too). However, this dough contains much less butter, and since I do health food, I’ve chosen a recipe which calls for Graham flour, not regular white flour.

Ingredients for the dough:
  • 350 g yoghurt
  • 1 egg
  • 35 g butter
  • ½ teaspoon salt
  • 1 tablespoon unrefined cane sugar
  • 500 g Graham flour, from which I’ve sifted out the bran
  • 7 g dried yeast

Filling – sweet version:

  • a handful of ground walnuts
  • unrefined cane sugar to taste
  • a handful of raisins
  • ground cinnamon
  • unrefined cane sugar and walnut pieces on top

Filling – savoury version:

  • grilled vegetables conserved in oil, drained (this time I’ve had some zucchini, aubergine and green peppers in a jar)
  • salt, freshly ground pepper, herbs to taste
  • grated cheese on top

(Note: if you’re not a vegetarian (like me), feel free to include ham or bacon as well.)

Instructions:

  1. Knead a soft dough from the ingredients, and let it sit until it doubles in size (about one hour). (It can be done by hand, or with the help of a bread machine (Kneading program).)
  2. Overturn the risen dough onto a rolling board, knead it gently, halve it, and roll each half out to a rectangle. Should it stick to the rolling pin or the board, just sprinkle some of the bran on it.
  3. Sprinkle the filling on it, leaving a thin strip empty at the sides.
  4. Roll it loosely, close the ends and put it on a greased baking tray.
  5. Smear the rolls with a little water (so that the topping should stick to it), and add the topping.
  6. Put into the oven, and bake at 200 degrees Celsius for 25-30 minutes (without pre-heating). Leave in the oven for another 10 minutes after turning off the heat.
  7. Cut into slices and serve with tea or fruit juice. It’s best when still warm, but even the leftovers are delicious the next day! Enjoy!

2008. március 24., hétfő

Ünnepi kalács - édes is, sós is

(in English)

Ha van régi, jól bevált recepted, azt most tedd talonba.
Ha már annyi receptet olvasgatsz nap mint nap,
miért ne próbálnál ki egy újat?
Vagy kettőt?
Vagy kettőből egy harmadikat?

Végy tehát két jól hangzó receptet,
egyet a tésztához, egyet a formához,
tedd hozzá eddigi tapasztalataidat,
nézd meg, milyen hozzávalók vannak otthon,
aztán engedd szabadjára a fantáziádat, és alkoss!

Mondjuk így:


Recept: Ünnepi kalács - édes és sós változatban


Kenyérsütőgép keverőedényébe rakom a tészta hozzávalóit ebben a sorrendben (csak a lapát után!):
  • 2 pohár (2 x 175 g) natúr joghurt
  • 1 tojás
  • 3-4 dkg vaj
  • 1/2 teáskanál só
  • 1 evőkanál barnacukor
  • 50 dkg Graham liszt, amiből kiszitáltam a korpát
  • 1 csomag (7 g) szárított élesztő
Elindítom a dagasztás programot. A tészta kidolgozása közben ránézek, s ha szükséges, víz, illetve liszt hozzáadásával igazítok az állagán. Akkor jó, ha összeáll gömbbé, és éppen nem ragad. (Kenyérsütő hiányában persze kézzel is végezhető a tésztagyúrás.)

A megkelt tésztát megfelezem, majd a kiszitált búzakorpával megszórt deszkán külön-külön téglalappá nyújtom. Eloszlatom rajta a tölteléket úgy, hogy a szélén üresen hagyok egy keskeny sávot.
Az édes töltelék: darált dió, barna nádcukor, őrölt fahéj, mazsola
A sós töltelék: olajban eltett grillezett zöldség lecsepegtetve, só, frissen darált bors

Majd lazán feltekerem, és kivajazott tepsire rakom a rudakat. A tetejére jön még egy kis díszítés:
Az édesre: vizes kézzel megsimogatás után egy kanál barna nádcukor, majd diódarabok, picit belenyomva
A sósra: reszelt füstölt sajt

Aztán mehet a sütőbe. (Én előmelegítés nélkül 200 fokon 30 percig sütöttem, majd még úgy 10 percig a forró, de már elzárt sütőben hagytam. Így szépen megpirult és át is sült.) Már sütés közben remek illata van!

Szeletelem, mint a bejglit, és egy finom zöld teával tálalom. Örömmel nyugtázom, hogy tényleg foszlós, és még másnap sem száraz.


Annak eldöntésére viszont nem vállalkoznék, hogy melyik a jobb - mert hát ugye, kinek a pap, kinek a papné :) Neked melyik?

2008. március 23., vasárnap

2008. március 8., szombat

Coconut Carrot Muffins

(Magyarul)

My first post in English :)

And the reason behind: a special bloggers’ event, organized by Zorra, for International Women’s Day. The task: cook or bake something yellow, take photos and write about it.

As soon as I’ve read that, I knew what I was going to write about: those delicious muffins, which are bright yellow in the inside, and which I baked a few weeks ago to "celebrate" my new baking tins. (I’ve already published a post about it in Hungarian.)

Originally, the recipe is for a potcake, but the dough can also be baked as muffins. It is by György Kaldeneker, a Hungarian chef, who publishes lots of great recipes on the Internet (thank you, Gyuri, keep up the habit :). This one is from here, with a video in which he shows how to prepare it. Since I do health food, I've used wholemeal flour instead of regular white flour, and a smaller amount of honey instead of sugar.

Recipe: Coconut Carrot Muffins

Ingredients:

2 big carrots, grated (cca. 250-300 g)
a pinch of salt

60 g honey (or to taste, use a bit more if you have a sweet tooth)
grated rind of 1 lemon
4 eggs
200 ml cooking oil (olive or sunflower)

200 g wholemeal flour, sifted (or 280 g white flour; the wholemeal flour takes up more liquid)
10 g baking powder
100 g shredded coconut

Instructions:

Peel the carrots and grate them into a large mixing bowl. Add the salt, honey, lemon rind, eggs, oil and mix well. Mingle the flour, the baking powder and the shredded coconut in another bowl, then add it to the carrot mix, and stir them together with a wooden spoon. Pre-heat the oven to 150 degrees Celsius. Oil the baking tins, sprinkle them with flour, then portion out the batter (it makes 24 medium-sized muffins). Put into the pre-heated oven, and bake for 20 minutes. To check whether it’s done, insert a toothpick and if it comes out clean, the cake is ready. Serve warm or cold, with tea or fruit juice. Ideal for holidays (Easter is coming! :), or just for a Sunday afternoon tea...


My suggestion for music: 'Yellow Submarine' by The Beatles. Enjoy :)



2008. február 22., péntek

Kókuszos-répás muffin

(in English)

Tegnap vettem ilyen aranyos virágos muffinformákat (a meglátni és megszeretni tipikus esete volt a boltban), ma meg már fel is avattam őket (és ezek után határozottan állíthatom, nem bántam meg a beszerzést).

Tésztát a régóta kinézett receptek közül választottam. Mivel jó sok répa van itthon, és tojásból sincs nagy hiány, Kaldeneker Gyuri Kókuszos répakuglófjára esett a választásom (bátorságnak nem voltam híján :).

Gondoltam, jó lesz az úgy is, ha nem egyben, hanem muffinoknak sütöm meg. A lisztet teljes kiőrlésűre cseréltem, így csak kb. 20 dekányi kellett a megfelelő állagú tésztához, a cukor helyett meg egy kis mézet csorgattam bele (jóval kevesebbet persze). 24 darab lett, de a légkeveréses sütőben megsült egyszerre (igaz, a fentieknek a teteje, a lentieknek meg az alja lett egy kicsit sötétebb, de egyáltalán nem zavaróan), 150 fokon röpke 20 perc alatt. A belsejük nagyon szép sárga, nem is látszik a barna liszt :)

Én most az új formákat ünnepeltem vele, de szerintem húsvétra sem lesz ez rossz!

2007. december 13., csütörtök

Mézes, ami frissen is puha

Azt hiszem, a mézessütemény olyan a műfaj, ahol mindenki a saját receptjére esküszik. Nem vagyok ezzel máshogy én sem :-) Az évek során sikerült családi sajáttá alakítani azt, amit valamikor egy mézeskalácsos nénitől, Juliskától kaptunk. Ő valószínűleg már rá sem ismerne a saját receptjére, szép apránként annyit módosítottunk rajta, de mi azért még a „Juliska mézese” kifejezéssel illetjük, és nagyon szeretjük. Ennek pedig mindenek előtt az az oka, hogy – a sok-sok egyéb kipróbálttal ellentétben – ez a mézes rögtön ahogy kisült és kihűlt, kellemesen puha, és olyan is marad, amíg el nem fogy. Ez utóbbi nálunk sajnos elég hamar bekövetkezik :-)

Recept: Juliska mézese
Hozzávalók: 25 dkg méz, 5 dkg vaj, 3 tojás, 5-10 dkg cukor vagy ennek megfelelő édesítő (por vagy folyékony is jó; nem édesszájúak kihagyhatják), 1 evőkanál őrölt fahéj, 1 teáskanál őrölt szegfűszeg, 2 dkg szalalkáli, kb. 45 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt.
Elkészítés:
  1. A sütés napja előtti este elkészítem a tésztát: Ehhez először a mézet és a vajat vízfürdőn megolvasztom. (Én abba a tálba rakom őket, amelyikben majd az egész tésztát összekeverem, és alárakok egy másik tálat. Az alsó tálba annyi vizet öntök, hogy a fölsőnek kicsit beleérjen az alja, majd az egésznek alágyújtok.)
  2. Közben a tojásokat egy másik edényben jól elkeverem az édesítővel, a fahéjjal, a szegfűszeggel és a szalalkálival.
  3. A megolvadt mézes keveréket leveszem a tűzről, és fakanállal hozzákeverem a tojásos keveréket, majd kisebb részletekben kb. 45 dkg teljes kiőrlésű lisztet. Célszerű gyorsan csinálni, mert lehűlve már nehezebb keverni. Akkor jó, ha még keverhető fakanállal, de száraz kézzel hozzányúlva éppen nem ragad. Összeigazítom egy csomóba, majd letakarva szobahőmérsékleten állni hagyom.
  4. Másnap átgyúrom az időközben kicsit keményedett tésztát, majd lisztezett deszkán 3-4 mm vastagságúra nyújtom, és különféle alakúra kiszaggatom.
  5. Sütőpapírral bélelt, kivajazott tepsire rakom a darabokat, nem túl közel egymáshoz, mert sütés közben eléggé megnőnek. Megkenem őket felvert tojással, majd dióval vagy egyéb olajos magvakkal díszítem. Ezek sütés közben finoman megpirulnak – ezt személy szerint többre értékelem bármilyen cukormáznál.
  6. Forró sütőben barnára sütöm (5-6 perc, nagyon oda kell figyelni, hogy ne égjen meg!)
Nálunk a karácsony és a húsvét szinte elképzelhetetlen a Juliska mézese nélkül. Karácsonykor a fára is szoktunk belőle rakni karikákat: ehhez nagy kör közepét a legkisebb pogácsaszaggatóval kivágom, és díszítésnek kirakom magokkal. Idén az volt az újítás, hogy nem deszkán nyújtottam, hanem a nemrég vásárolt, eredetileg száraztészta készítésére való géppel, az 1-es fokozaton (ez a legvastagabb, amit tud nyújtani, tényleg úgy 3-4 mm). Így sokkal kevesebb liszt kellett hozzá a nyújtáskor, úgyhogy még az összegyúrt és újranyújtott „vakarcs” is jól megnőtt a sütéskor. Graham-liszttel is készíthető kb. ilyen mennyiséggel, fehér lisztből viszont jóval több kell bele (ha jól emlékszem, 60 dkg volt az eredetiben). Vigyázat! Liszt-túladagolás esetén nem érvényes, hogy frissen is puha.
Utólagos kiegészítés: Tojásmentesített változatban is kipróbáltam, ilyen lett.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails