2011. november 18., péntek
Téli csemegekosár
Édes és sós kekszek, aprósütemények, kevert sütik, kelt tészták, piték, torták, szaloncukrok... Te mit vennél belőle?
Hogy nem ehetsz akármit? A diétád nem válogat hétköznap s ünnep között? Vagy egyszerűen csak ilyenkor is fontos számodra, hogy egészséges ételeket fogyassz?
Akkor is vegyél bátran, ezek mind reformos finomságok! Hogy nem látszik rajtuk? Igyekeztem, hogy legyenek legalább annyira íncsiklandozóak, mint hagyományos társaik. A kóstolóim szerint sikerült is!
Pedig tényleg nem használtam egyikhez sem fehér lisztet, fehér cukrot, tojást, zselatint, sőt, többségükhöz tejet, tejterméket sem. Inkább természetes, finomítatlan alapanyagokból dolgoztam: különféle teljes kiőrlésű lisztek, természetesen édes friss és aszalt gyümölcsök, méz, barna cukor, olajos magvak, télies hangulatú fűszerek kerültek a kosaramba a bevásárláskor. Semmi extra, beszerezhetetlen, aranyárban mért dolog, csak tisztességes, teljes értékű hozzávalók, no meg egy jó adag kreativitás.
Vannak hagyományos, népszerű dolgok, amiket kár lett volna kihagyni. De amíg az élvezeti értékük nem csorbul, nem árt, ha egészségesebbek. Például mézessütemény, ami sütés után rögtön puha, és kihűlve is olyan marad. Püspökkenyér, több változatban is, hogy biztosan mindenki találjon kedvére valót. Szaloncukrok, melyeket még elkészíteni is élvezet, nem csak elfogyasztani.
Meg vannak kissé szokatlanabb, de nem kevésbé finom dolgok, amik szintén illenek ehhez a sötét, hideg, várakozással teli időszakhoz. Illatos, melengető piték, ízletes teasütemények, gyors, egyszerű desszertek, amik még kellemesebbé teszik az adventet, de később, a januári-februári hétköznapokon is jóleső érzéssel töltenek el.
Ötven ilyen recepttel töltöttem meg a kosarat, melyek között mindenki találhat kedvére valót. A receptek teljes listája itt olvasható: Tartalomjegyzék. Különösen ajánlom laktovegetáriánusoknak, vegánoknak, tejcukor-érzékenyeknek, tejfehérje-allergiásoknak, cukorbetegeknek, és persze mindenkinek, akinek fontos, hogy ízletes és tápláló ételek kerüljenek az asztalára ünnepekkor és hétköznapokon egyaránt.
A finomságok egész oldalas fotóját részletes leírás követi, mely alapján kezdő konyhatündérek is bátran hozzáfoghatnak elkészítésükhöz - a siker garantált! Az e-könyvet úgy szerkesztettem meg, hogy lehetőség legyen csak a recepteket kinyomtatni belőle. A gyűjtemény a tavaly kiadott Tündérkarácsony című összeállításom javított, átdolgozott, felújított kiadása; a benne található recepteket nem egyszerűen a blogomból válogattam össze, hanem kifejezetten a könyvbe készítettem, tökéletesítettem.
50 csodálatos recept és fotó, rengeteg tippel, változtatási lehetőséggel, ötlettel kiegészítve. Jobb bele se gondolni, hogy mekkora munka volt kitalálni, majd sütni-főzni, kiválogatni a legjobbakat, fotózni, pontosan leírni a recepteket, majd igényes, praktikus kivitelű könyvvé szerkeszteni. Szívesen csináltam, de azért alaposan elfáradtam benne.
A mai világban nem meglepő, hogy leginkább ingyen szeretné mindenki megkapni, és én is szíves-örömest adnám csak úgy, ha tehetném, de ez most nem megy. Viszont azt találtam ki, hogy mindenkire rábízom, mit ad érte, mi az, amit neki megér az alkotásom. Ez az ajánlatom november végéig él, tehát van idő végiggondolni, de azért nem túl sok. Már csak azért sem, mert nemsokára kezdődik az adventi időszak, amikorra már remek receptek, ötletek vannak a könyvben, és mind csak arra várnak, hogy kipróbáld, használd őket!
Ha felkeltette érdeklődésedet az e-könyv, szívesen vennél nem csak virtuálisan, hanem valóságosan is a téli csemegekosaramból, írj egy e-mailt a dulmina (kukac) citromail (pont) hu címre, és megbeszéljük a részleteket.
December 7-től a könyv a Zsibvásáron rendelhető meg. Ez az ajánlat visszavonásig érvényes.
Címkék:
ajánló,
karácsony,
karácsony+vegán,
recept nélkül
2011. november 16., szerda
Gesztenyés sütőtökkrém (vegán)
Jó termés volt nálunk idén sütőtökből, úgyhogy gyakran kerül az asztalunkra ez az ízletes, igazi őszi-téli zöldség. Egyszerűen megsütve is nagyon szeretjük, de a maradékot szívesen továbbalakítom, beépítem valami más ételbe. Ezúttal egy nagyon harmonikus ízű szendvicskrém lett belőle, melynek lelke a kiváló minőségű Tokaji borecet.
Hozzávalók
25 dkg sült tök
12,5 dkg natúr, darált gesztenye
1 kávéskanál finomszemcsés tengeri só
1 kávéskanál natúr vegamix
1 kávéskanál őrölt fahéj
1 teáskanál Tokaji borecet furmintból
1 teáskanál extra szűz olívaolaj
Elkészítése
Villával összetörjük a héjából kikapart tököt és a felengedett gesztenyét, majd hozzáadjuk az ízesítőket. A megadott mennyiségek csak hozzávetőlegesek, kóstolással állítsuk be a számunkra épp kellemes ízt. Barna kenyérre kenve, tökmaggal díszítve tálaljuk.
A felhasznált borecetért köszönet a Tokaji Borecet Manufaktúrának!
Hozzávalók
25 dkg sült tök
12,5 dkg natúr, darált gesztenye
1 kávéskanál finomszemcsés tengeri só
1 kávéskanál natúr vegamix
1 kávéskanál őrölt fahéj
1 teáskanál Tokaji borecet furmintból
1 teáskanál extra szűz olívaolaj
Elkészítése
Villával összetörjük a héjából kikapart tököt és a felengedett gesztenyét, majd hozzáadjuk az ízesítőket. A megadott mennyiségek csak hozzávetőlegesek, kóstolással állítsuk be a számunkra épp kellemes ízt. Barna kenyérre kenve, tökmaggal díszítve tálaljuk.
A felhasznált borecetért köszönet a Tokaji Borecet Manufaktúrának!
2011. november 15., kedd
Sajttal rakott krumpli (laktovega)
Nagyon szeretjük a krumplit, főleg valamilyen módon sütve. Rengeteg változatot kipróbáltam már (ezek közül többet rendszeresen is készítek), de mindig van újabb, ami szintén ígéretesnek néz ki. Ezúttal sajttal rétegezve került a tepsibe.
Hozzávalók 2-3 adaghoz
1 dkg vaj
1 kg krumpli
10-15 dkg karakteres ízű sajt (füstölt, borsos házi sajtot használtam)
3-4 kávéskanál VegaNatura ételízesítő
6-7 dl zsíros tej
Elkészítése
Vékonyan kikenünk egy közepes tepsit. Meghámozzuk és 1/2 cm vastag szeletekre vágjuk a krumplit, lereszeljük a sajtot. A tepsi alját kirakjuk egy réteg krumplival, megszórjuk sajttal és fűszerrel. Ezt addig ismételjük, míg el nem fogynak a hozzávalók. A tetejére sajt kerüljön. Ráöntjük a tejet, ami éppen ellepi a krumplit. Hideg sütőben indítva 200 fokon egy jó órát sütjük. Ezalatt puhára párolódik a krumpli és ízletes szósszá sűrűsödik a tej és a sajt. Eleinte takarjuk le alufóliával, később vegyük le róla, hogy megpiruljon a teteje.
Hozzávalók 2-3 adaghoz
1 dkg vaj
1 kg krumpli
10-15 dkg karakteres ízű sajt (füstölt, borsos házi sajtot használtam)
3-4 kávéskanál VegaNatura ételízesítő
6-7 dl zsíros tej
Elkészítése
Vékonyan kikenünk egy közepes tepsit. Meghámozzuk és 1/2 cm vastag szeletekre vágjuk a krumplit, lereszeljük a sajtot. A tepsi alját kirakjuk egy réteg krumplival, megszórjuk sajttal és fűszerrel. Ezt addig ismételjük, míg el nem fogynak a hozzávalók. A tetejére sajt kerüljön. Ráöntjük a tejet, ami éppen ellepi a krumplit. Hideg sütőben indítva 200 fokon egy jó órát sütjük. Ezalatt puhára párolódik a krumpli és ízletes szósszá sűrűsödik a tej és a sajt. Eleinte takarjuk le alufóliával, később vegyük le róla, hogy megpiruljon a teteje.
Címkék:
egytálétel,
krumpli,
sajt,
tejes
2011. november 13., vasárnap
Magos-lecsós egytál (vegán)
Amikor legutóbb pakoltam a konyhaszekrényben, nyitottam egy dobozt mindazoknak az alapanyagoknak, amik valamikor jól ottmaradtak, feledésbe merültek, talán már le is jártak, de még teljesen használhatónak néznek ki látvány és illat alapján. A dobozt aztán úgy helyeztem el, hogy jól szem előtt legyen, és ennek köszönhetően rendszeresen fogyasszak a tartalmából. Így annyi étel sem megy kárba, és annyival is kevesebbet kell most venni.
Ehhez a tartalmas egytálételhez több ilyen maradékot is felhasználtam. Na persze nem eszetlenül beleöntögetve mindent, ami a kezem ügyébe akadt, hanem kiválogatva az összeillőeket; a többi majd máskor, máshoz kerül sorra. Főzés közben pedig kicsit elmosolyodtam rajta, mikor eszembe jutott, hogy jó pénzért készen is lehet venni hasonló magkeverékeket, ami nálam időről időre összejön önmagukban már semmire se elegendő maradékokból.
Hozzávalók 4-5 bőséges adaghoz
Szűrőben átmossuk a magokat, majd beáztatjuk egy éjszakára. Másnap feltesszük főni annyi friss vízben, amennyi bőven ellepi. Beleszórjuk a zöldségkeveréket, és forrás után kis lángon, lefedve főzzük; időnként ellenőrizzük és szükség esetén pótoljuk a levét. Amikor már majdnem puha a bab (azért azt nézzük, mert az puhul meg legkésőbb), hozzáadjuk a lecsót és a sót is, és együtt főzzük készre. Langyosan tálaljuk, kevés olajjal megcsorgatva. Aki szereti, csípős paprikát is keverhet bele. Körülbelül 3/4 óra alatt fő meg, de minimális munkát igényel az elkészítése.
Ehhez a tartalmas egytálételhez több ilyen maradékot is felhasználtam. Na persze nem eszetlenül beleöntögetve mindent, ami a kezem ügyébe akadt, hanem kiválogatva az összeillőeket; a többi majd máskor, máshoz kerül sorra. Főzés közben pedig kicsit elmosolyodtam rajta, mikor eszembe jutott, hogy jó pénzért készen is lehet venni hasonló magkeverékeket, ami nálam időről időre összejön önmagukban már semmire se elegendő maradékokból.
Hozzávalók 4-5 bőséges adaghoz
- 2 bögre magkeverék, nálam most gyöngybab, barna lencse, sárgaborsó és árpagyöngy
- 1 üveg (330 ml) lecsó-szósz (ez meg a 2009-es évjáratból volt az utolsó)
- 1-2 evőkanál szárított zöldségkeverék
- 1 teáskanál só
- hidegen sajtolt napraforgóolaj
- csípős paprika (elhagyható)
Szűrőben átmossuk a magokat, majd beáztatjuk egy éjszakára. Másnap feltesszük főni annyi friss vízben, amennyi bőven ellepi. Beleszórjuk a zöldségkeveréket, és forrás után kis lángon, lefedve főzzük; időnként ellenőrizzük és szükség esetén pótoljuk a levét. Amikor már majdnem puha a bab (azért azt nézzük, mert az puhul meg legkésőbb), hozzáadjuk a lecsót és a sót is, és együtt főzzük készre. Langyosan tálaljuk, kevés olajjal megcsorgatva. Aki szereti, csípős paprikát is keverhet bele. Körülbelül 3/4 óra alatt fő meg, de minimális munkát igényel az elkészítése.
Címkék:
árpa,
árpagyöngy,
egytálétel,
lencse,
sárgaborsó,
szárazbab,
vegán
2011. november 12., szombat
Csicseriborsós rizskása (vegán)
Egyszerű, kiadós, igazi késő őszi-téli ebéd:
Hozzávalók 4-5 személyre
Éjszakára beáztatjuk a csicseriborsót, majd reggel néhány órára a kétféle rizst is. Leszűrjük, és friss vízben főni tesszük. Forrás után kis lángon, lefedve főzzük. 20 perc elteltével hozzáadjuk a meghámozott, felkarikázott répát, a mozsárban összetört koriandert, az őrölt köményt és a sót. További 10 perc elteltével beletesszük a kelbimbót is, és még kb. 10 perc alatt készre pároljuk az egészet. Időnként ellenőrizzük és szükség esetén pótoljuk a levét, valamint a vége felé egyszer-kétszer meg is keverjük. Miután megfőtt, lefedve állni hagyjuk még 5-10 percig. Melegen tálaljuk, adagonként egy-egy teáskanálnyi olívaolajjal megcsorgatva.
A receptet az Ízek és Érzések magazin nemrég megjelent, 2011. november-decemberi számában találtam. Hagymafélék nélkül, zöldbab helyett kelbimbóval készítettem el. Jó párosításnak bizonyult a csicseriborsó és a rizs, bár utóbbinak ez a pirítás nélküli, kissé szottyosra főtt változata Istinek nem annyira jött be.
Hozzávalók 4-5 személyre
- 1/2 bögre száraz csicseriborsó (egy 2,5 dl-es bögrét használtam a méréshez)
- 1 bögre barna rizs
- 1/4 bögre vadrizs - helyett nálam most vörös rizs
- 4-5 bögre víz
- 2 sárgarépa
- 1 kávéskanál koriander
- 1 kávéskanál őrölt köménymag
- 1 teáskanál só
- 20 dkg kelbimbó
- 2-3 evőkanál extra szűz olívaolaj
Éjszakára beáztatjuk a csicseriborsót, majd reggel néhány órára a kétféle rizst is. Leszűrjük, és friss vízben főni tesszük. Forrás után kis lángon, lefedve főzzük. 20 perc elteltével hozzáadjuk a meghámozott, felkarikázott répát, a mozsárban összetört koriandert, az őrölt köményt és a sót. További 10 perc elteltével beletesszük a kelbimbót is, és még kb. 10 perc alatt készre pároljuk az egészet. Időnként ellenőrizzük és szükség esetén pótoljuk a levét, valamint a vége felé egyszer-kétszer meg is keverjük. Miután megfőtt, lefedve állni hagyjuk még 5-10 percig. Melegen tálaljuk, adagonként egy-egy teáskanálnyi olívaolajjal megcsorgatva.
A receptet az Ízek és Érzések magazin nemrég megjelent, 2011. november-decemberi számában találtam. Hagymafélék nélkül, zöldbab helyett kelbimbóval készítettem el. Jó párosításnak bizonyult a csicseriborsó és a rizs, bár utóbbinak ez a pirítás nélküli, kissé szottyosra főtt változata Istinek nem annyira jött be.
Címkék:
csicseriborsó,
egytálétel,
kelbimbó,
répa,
rizs,
vegán
2011. november 10., csütörtök
Kifőztük Karácsony 2011.
Megjelent a Kifőztük gasztromagazin karácsonyi különszáma, mellyel adományokat gyűjtünk két gyermekotthon javára. Az akcióval kapcsolatos információk: http://www.karacsony.kifoztuk.hu/
Segíts, hogy segíthessünk!
2011. november 6., vasárnap
Figyelj a vásárlásra!
Martinelli felhívásához csatlakozva mesélek egy kicsit.
Az utóbbi években igencsak tudatos vásárló vált belőlem. Köszönhető ez egyrészt annak, hogy a túl sok cukor, túl sok só, túl sok adalék kerülése jegyében rászoktam a címkék végigolvasására, még akkor is, ha ez beletelik néhány percbe (az első alkalommal legalábbis). Másrészt szűkebb keretből gazdálkodva egyre inkább meg kell néznem, hogy miért adok pénzt és mennyit.
Nagyon sokat vásárolok környékbeli kistermelőktől a piacon (zöldséget, gyümölcsöt, tejet csakis itt), de bizonyos jellegű dolgokért (liszt, zabpehely, fűszerek, stb.) időnként a multiknál is tiszteletemet teszem.
Sőt, van, amikor nem is csak egyedül megyek, hanem Isti is velem tart - például ha várhatóan sok dolgot kell majd cipelni. Szerencsére nagyon türelmesen viseli, hogy nem csak végigrohanunk és gyorsan bedobálunk a kosárba ezt-azt, hanem adott esetben megállunk végiggondolni, hogy mivel járunk legjobban. Ha pedig ő megy egyedül vásárolni, és esetleg nem tud pont azt venni, ami fel van írva, ő is igyekszik megtalálni a legjobb megoldást a megváltozott körülmények között.
Néhány kis színes az utóbbi időből, amikor csak azért nem jártam meg, mert rászántam azt a kis figyelmet, mielőtt beraktam (vagy beraktam volna) ezt vagy azt a terméket a kosaramba.
Az utóbbi években igencsak tudatos vásárló vált belőlem. Köszönhető ez egyrészt annak, hogy a túl sok cukor, túl sok só, túl sok adalék kerülése jegyében rászoktam a címkék végigolvasására, még akkor is, ha ez beletelik néhány percbe (az első alkalommal legalábbis). Másrészt szűkebb keretből gazdálkodva egyre inkább meg kell néznem, hogy miért adok pénzt és mennyit.
Nagyon sokat vásárolok környékbeli kistermelőktől a piacon (zöldséget, gyümölcsöt, tejet csakis itt), de bizonyos jellegű dolgokért (liszt, zabpehely, fűszerek, stb.) időnként a multiknál is tiszteletemet teszem.
Sőt, van, amikor nem is csak egyedül megyek, hanem Isti is velem tart - például ha várhatóan sok dolgot kell majd cipelni. Szerencsére nagyon türelmesen viseli, hogy nem csak végigrohanunk és gyorsan bedobálunk a kosárba ezt-azt, hanem adott esetben megállunk végiggondolni, hogy mivel járunk legjobban. Ha pedig ő megy egyedül vásárolni, és esetleg nem tud pont azt venni, ami fel van írva, ő is igyekszik megtalálni a legjobb megoldást a megváltozott körülmények között.
Néhány kis színes az utóbbi időből, amikor csak azért nem jártam meg, mert rászántam azt a kis figyelmet, mielőtt beraktam (vagy beraktam volna) ezt vagy azt a terméket a kosaramba.
- Szupermarket, tízféle liszt legalább, a sajátmárkástól az egészen flancosig, aminek az összetétele ugyanaz, a csomagolása színesebb, az ára meg az egekben. Mivel tartalomra megyek (zacskó van otthon elég), becélzom az olcsó kategóriát. Nem egészen egyértemű, melyik ár mire vonatkozik, ezért három jelölt jön velem a vonalkódellenőrzőhöz (gondoljanak a polcfeltöltő fiúk arra, amire akarnak - különben meg foglalkozzanak csak a saját dolgukkal). Sejtésem beigazolódik: nem ám a sajátmárkás a legolcsóbb, pedig a másik kettőről se hirdetik öles betűkkel, hogy akciós! Azokból már persze a hazai kerül a kosaramba, a másik kettő vissza a polcra.
- Ugyanaz a szuper, ezúttal a tisztasági betétek polca. Akciós termék, kettesével összecsomagolva, a doboz szerint 2x20 db, a kiírás szerint 50 db; egységár is utóbbi szerint kiszámolva. Mellette egy másik, simán csak 40 db-os jóval kedvezőbb áron, még ha a kiírt egységár szerint nem is. Rövid gondolkodás után ez utóbbit vettem meg, de eszembe jutott, hogy vajon hányan beugorhattak már az "akciónak", és sajnos hány embernek tán nem is gyanús a 2x20=50... (mert hát AKCIÓS!)
- Másik bolt; vajak, margarinok. S egy érdekes hibrid: Vajacska (ez a neve), mely összetétele szerint inkább margarin, mint vaj, bár utóbbit is tartalmaz egy keveset. Ára meg jóval közelebb a vajéhoz, mint a margarinéhoz. Csak megnéztem. (Nálunk a Vajacska a kiváló minőségű, ízletes belga vaj volt a múltkor, amit féláron lőttünk az egyik szuperben, mert aznap járt le. Így persze megérte, főleg, mert a pénztárnál nem teljes áron számolták. Erre érdemes nagyon odafigyelni, főleg, ha nincs átragasztva a vonalkód, vagy ha a kisasszonynak kell külön benyomnia egy gombot az engedmény miatt.)
- A vaníliás cukor is rablás (házilag sokkal olcsóbban kijön, aroma helyett igazi vaníliarúddal), de lehet ezt még fokozni: így az ünnepek közeledtével mit szólnánk egy kis fahéjas cukorhoz? Ugyanolyan kiszerelés, mint a vaníliás, összetétele: cukor, 1% fahéj (viszont itt vége, nincs ízfokozó - már az is valami). Ha lemondunk az egydekánkénti zacskózásról meg a kis mennyiségről, akkor a töredékéért kijön külön-külön megvett cukorból és őrölt fahéjból. Még akkor is jóval olcsóbb, ha répacukor helyett beruházunk nyírfacukorra (ami sokkal egészségesebb). (De valaki biztos megveszi ezt is... - aztán meg panaszkodik, hogy drágaság van.)
- +1, ami viszont csak itthon tűnt fel: Natúr Vegamix ételízesítő helyett VegaNatura ételízesítőt vettem. Ez is jó zöldséges, ezért nem volt gyanús a megjelenése (átlátszó zacskóban van), de amikor már a krumplira szórva ettem, csak furcsa volt, hogy sós. Mindegy, legalább aroma meg ízfokozó nincs benne; tulajdonképpen semmi baj az összetételével, nem műanyag, el fog fogyni. Átejtett a nagyon hasonló kinézet és a nagyon hasonló név.
Címkék:
beszerzés,
háttér,
recept nélkül
2011. november 5., szombat
A befőzési szezon záróakkordjai
Idén ősszel már vagy háromszor elraktam a szárazdunsztos plédeket, hogy nem kellenek azok már, majd csak jövőre. Aztán úgy alakult, hogy akadt még pár eltennivaló.
A fagyok előtt leszedtük odakint a zöld paradicsomokat. Elég sok lett, ezért kétféle eltevés is kitelt belőle. Az apraját (koktélparadicsom) megsavanyítottam. Egészben töltöttem üvegekbe, majd a szokásos módon fűszereztem és kidunsztoltam (ez sokkal kevesebb főzést igényel, mint az uborka, érdemes résen lenni és nem túldunsztolni). A többit pedig összeaprítottam, és némi paprikával kiegészítve pikáns szószt főztem belőle. Ezt Isti nagyon szereti kenyérhez. Jövőre egy másik változatot, Ottis receptjét is ki fogom próbálni!
Paradicsompaprikából idén is lett kétféle ételízesítő: sós és natúr. Utóbbit most csípős paprika hozzáadása nélkül készítettem (Isti kedvéért), és ezúttal ivóleves helyett kicsi dzsemes üveg is jutott neki. Mivel úgyis daráltam, a csúnyácska alakú, apró, de egyébként egészséges paprikákat vettem meg hozzá a piacon, fillérekért. A boltban mindig ledöbbenek, hogy ezek a paprikakrémek milyen drágák, pedig nem nagy dolog elkészíteni (a paprikalekvár meg a sült paprika a munkás, nem ezek) - megint igen jó órabérrel tekertem a húsdarálót! :)
A gyümölcsivólé-készlteinket is feltöltöttük. Alkalmi vétel volt a körte a piacon, abból lett egy jókora adag. Birsalma pedig nekünk termett igen sok, és nem annyira kukacosak, hogy ne lehetett volna nagy részét hasznosítani. Ráadásul ez a gyümölcs annyira rostos, hogy több vizet is elbír, hacsak nem ketchup sűrűségű lére vágyunk (ami már inkább szósz). Ezeket mi nem italként, hanem müzlivel szoktuk leginkább fogyasztani. Az ivólékészítés rejtelmeit a Kifőztük magazin 2011. szeptemberi számában részleteztem.
Éljen a reális önmérséklet! Minden van, ami kell, egyedül a savanyúság lett sok (ennél annyit tudok felhozni mentségemre, hogy ingyen volt az alapanyag, mert megtermett, és képtelenség lett volna annyit más módon elfogyasztani). Szép apránként összejött a tisztes mennyiségű kamrábavaló, úgyhogy lesz mit felbontogatni a következő szezonig.
A fagyok előtt leszedtük odakint a zöld paradicsomokat. Elég sok lett, ezért kétféle eltevés is kitelt belőle. Az apraját (koktélparadicsom) megsavanyítottam. Egészben töltöttem üvegekbe, majd a szokásos módon fűszereztem és kidunsztoltam (ez sokkal kevesebb főzést igényel, mint az uborka, érdemes résen lenni és nem túldunsztolni). A többit pedig összeaprítottam, és némi paprikával kiegészítve pikáns szószt főztem belőle. Ezt Isti nagyon szereti kenyérhez. Jövőre egy másik változatot, Ottis receptjét is ki fogom próbálni!
Paradicsompaprikából idén is lett kétféle ételízesítő: sós és natúr. Utóbbit most csípős paprika hozzáadása nélkül készítettem (Isti kedvéért), és ezúttal ivóleves helyett kicsi dzsemes üveg is jutott neki. Mivel úgyis daráltam, a csúnyácska alakú, apró, de egyébként egészséges paprikákat vettem meg hozzá a piacon, fillérekért. A boltban mindig ledöbbenek, hogy ezek a paprikakrémek milyen drágák, pedig nem nagy dolog elkészíteni (a paprikalekvár meg a sült paprika a munkás, nem ezek) - megint igen jó órabérrel tekertem a húsdarálót! :)
A gyümölcsivólé-készlteinket is feltöltöttük. Alkalmi vétel volt a körte a piacon, abból lett egy jókora adag. Birsalma pedig nekünk termett igen sok, és nem annyira kukacosak, hogy ne lehetett volna nagy részét hasznosítani. Ráadásul ez a gyümölcs annyira rostos, hogy több vizet is elbír, hacsak nem ketchup sűrűségű lére vágyunk (ami már inkább szósz). Ezeket mi nem italként, hanem müzlivel szoktuk leginkább fogyasztani. Az ivólékészítés rejtelmeit a Kifőztük magazin 2011. szeptemberi számában részleteztem.
Éljen a reális önmérséklet! Minden van, ami kell, egyedül a savanyúság lett sok (ennél annyit tudok felhozni mentségemre, hogy ingyen volt az alapanyag, mert megtermett, és képtelenség lett volna annyit más módon elfogyasztani). Szép apránként összejött a tisztes mennyiségű kamrábavaló, úgyhogy lesz mit felbontogatni a következő szezonig.
Címkék:
befőzés,
tartósítás
2011. november 4., péntek
Kifőztük 2011/11.
Megjelent a Kifőztük magazin 2011. novemberi száma. Ősz, sütőtök, gesztenye, alacsony szénhidráttartalmú ételek....
Az én konyhámban ezúttal Csicsókás Graham-zsemle sült, melyet vegánok és cukorbetegek is fogyaszthatnak.
Az újság átlapozásához, letöltéséhez kattints ide.
Címkék:
ajánló,
Kifőztük,
recept nélkül
2011. november 2., szerda
A tél ízei - új, vegán szakácskönyv
Nálam nem roskadozik a polc szakácskönyvektől, mert gyakorlatias ember lévén nagyon megválogatom, hogy mit vegyek meg (vagy mit kérjek ajándékba). Szakácskönyvből csakis olyat, aminél reális esély van rá, hogy használjam is, vagyis süssek-főzzek belőle. Ideális esetben élvezve azt a kényelmet, hogy a szerző mindent kipróbált, pontosított, érthetően leírt, én pedig megbízhatok a munkájában, könnyedén utánacsinálom, és az esetleg mellékelt képen láthatóhoz hasonló ínycsiklandó fogást tehetek az asztalra. Annyiból mondjuk kétségtelenül nehéz eset vagyok, hogy nem fogyasztok húst és tojást, nem vagyok édesszájú, valamint a természetes, finomítatlan alapanyagokat kedvelem, a került dolgokat pedig nem akarom pótlókkal kompenzálni minden áron. Így aztán nem lehet levenni a lábamról pusztán egy jó címlappal vagy gyönyörű képekkel, igényes megjelenéssel, szép formátummal. Persze, nem hátrány egyik sem, de ha úgy látom, hogy számomra csak porfogásra használható, akkor köszönöm, nem kérem.
Nemrég jelent meg A tél ízei című vegán szakácskönyv, melyet jó szívvel ajánlok a hozzám hasonló "válogatós" embereknek. Csinos formátum, gyönyörű kivitel, remek fotók - és még remekebb receptek! Nem is kevés: 184 oldalon 100 étel leírása, valamint az alapanyagokkal kapcsolatos érdekességek találhatók. Végre egy könyv, amelynél az első átlapozás után én is a bőség zavarával küzdök, hogy mit is próbáljak ki belőle először, mert számtalan olyan van, amit szívesen megennék, és az elkészítése sem ütközik akadályokba.
A könyv ide kattintva rendelhető meg a kiadónál.
Nemrég jelent meg A tél ízei című vegán szakácskönyv, melyet jó szívvel ajánlok a hozzám hasonló "válogatós" embereknek. Csinos formátum, gyönyörű kivitel, remek fotók - és még remekebb receptek! Nem is kevés: 184 oldalon 100 étel leírása, valamint az alapanyagokkal kapcsolatos érdekességek találhatók. Végre egy könyv, amelynél az első átlapozás után én is a bőség zavarával küzdök, hogy mit is próbáljak ki belőle először, mert számtalan olyan van, amit szívesen megennék, és az elkészítése sem ütközik akadályokba.
(nagyításhoz katt a képre)
A töltött fekete retek receptjével pedig én is hozzájárultam a kiadvány tartalmához. A könyvet kiadó Nyitott Szemmel magazin receptpályázatára küldtem, amelyet meg is nyertem vele. A Vegetár Kft. bőkezű ajándéka mellé kedves ráadás a könyvből kapott tiszteletpéldány - ezúton köszönöm mindkettőt!
A könyv ide kattintva rendelhető meg a kiadónál.
Címkék:
ajánló,
karácsony,
karácsony+vegán,
retek,
szakácskönyv,
vegán
2011. november 1., kedd
Töklámpás
Már a tökbetakarításkor kinéztem ezt a kicsi, alig arasznyi tököcskét arra, hogy majd amikor eljön az ideje, lámpást készítsek belőle. Miután levágtam a tetejét, karalábévájóval kifaragtam a belsejét és mindenhol kb. 1 cm-esre vékonyítottam a falát. Utána pedig ceruzával felvázoltam rá az arcot, majd hegyes, éles késsel óvatosan kivágtam a lyukakat. (Könnyen, gyorsan ment az egész, és nem igényelt több kézügyességet, mint a karalábé és hasonló zöldségek előkészítése töltésre.) Végül teamécsest raktam bele, meggyújtottam, és villanyoltás után nem maradt más hátra, mint élvezni a hangulatvilágítást.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)