Töltött paszternák (laktovegetáriánus)

Csábító illat, ínycsiklandó látvány, és különleges, gazdag íz jellemzi ezt a tápláló egytálételt, melyet nem csak vegetáriánusoknak ajánlok szeretettel. Főszereplője a téli zöldségkínálat egyik kevésbé ismert tagja, a paszternák, melyet füstölt sajttal és pirított dióval egészítettem ki, némi fahéjjal megbolondítva.

A recept először a Kifőztük karácsonyi különszámában jelent meg tavaly.

Hozzávalók 4 személyre

• 2 nagy paszternák (50-60 dkg)

a töltelékhez:

• 12 dkg füstölt sajt
• 6 dkg dió
• 1 kávéskanál só
• 1 kávéskanál pirospaprika
• 5-6 kakukkfűág levelei vagy 1 kávéskanál szárított kakukkfű
• kb. 1 dl zsíros tej vagy tejszín

a rizskörethez:

• 1 bögre (2,5 dl) barna rizs (1/4 része lehet indián rizs is)
• 1,5 bögre víz
• 1 csapott teáskanál só
• 1 evőkanál szárított zöldségkeverék vagy natúr vegamix
• 1 evőkanál napraforgóolaj
• 6-7 cm-es fahéjrúd

Beáztatjuk a cseréptálat (pataki tálat) a fedelével együtt. Szűrőben átmossuk a rizst, és erre is vizet öntünk egy tálkában.

A paszternákot meghámozzuk, majd alsó, vékony részét levágjuk, a többit pedig hosszában megfelezzük, és karalábévájóval kifaragjuk a közepét úgy, hogy körülbelül 1/2 cm vastag fala maradjon.

A töltelékhez apróra vágjuk a paszternákokból eltávolított részeket. Lereszeljük a sajtot. A dióból néhány szép darabot félreteszünk a díszítéshez, a többit pedig összezúzzuk. Az egészet összekeverjük a fűszerekkel és annyi tejjel, hogy jól formázható masszává álljon össze. Belekanalazzuk a kivájt paszternákokba, és a félretett dióval díszítjük a tetejét.

Kiöntjük a tálból az áztatóvizet, és az aljára terítjük a leszűrt rizst. Felöntjük másfélszeres mennyiségű friss vízzel, beleszórjuk a fűszereket és belecsorgatjuk az olajat. Elrendezzük a tetején a megtöltött paszternákokat, végül ráillesztjük a tál fedelét.

Hideg sütőbe rakjuk, és 200 fokra kapcsolva 60 percig sütjük, majd az elzárt sütőben hagyjuk még 20-25 percig. Ezalatt pergősre párolódik az alján a rizs, átsül a zöldség és megpirul a töltelék teteje a dióval.
 

Padlizsánpástétom télire (vegán)

Valamikor nyár elején igazán megnyerő kinézetű és összetételű padlizsánkrémet találtunk a falu egyik abc-jében, ráadásul a reform- és bioboltok hasonló termékeinél lényegesen olcsóbban. Először csak egy üveggel vettünk kóstolóba, ami annyira bejött, hogy aztán szép apránként kifosztottuk a boltot, hiszen a zakuszkánk már elfogyott, a hozzávalók szezonja meg még távolabb volt, hogy elkészíthessük magunknak. Most azonban már van bőséggel padlizsán és kápia paprika a piacon, és a címkét se dobtuk ki, úgyhogy belevágtunk a házilagos elkészítésbe. Hasznos időtöltésnek bizonyult a dolog, nagyon ízlik a végeredmény.

Hozzávalók 5-6 literhez
3 kg kápia paprika
6 kg padlizsán
1 kg Lucullus paradicsom (vagy 2 kg léparadicsom, aminek csak a sűrejét használjuk fel)
2 dl olaj
7 kis fej fokhagyma
4 teáskanál só
ízlés szerint csípős paprika (elhagyható)

Hosszában kettévágjuk a paprikát és eltávolítjuk a csumáját. Beáztatott cseréptálba rakjuk, és hideg sütőben indítva 200 fokon 1 órát sütjük, majd a lefedett tálban hagyjuk kihűlni (nekem Európa-tálam van, ezt ügyesen "parkettázva" teleraktam, annyira, hogy éppen rá tudjam tenni a fedelét; így elnyelte az összeset egyszerre). Ezután lehúzzuk a héját. (Ha sok levet engedett, az nem kell a pástétomhoz; ételízesítőnek viszont remek, mondjuk egy zöldségpaprikást felengedni. Kifacsarni vagy lecsöpögtetni nem kell, elég csak nagyjából leönteni róla.)

Egy rétegben tepsire rakjuk a megszurkált padlizsánt, és 180 fokon, légkeveréssel 1 órát sütjük, majd a tepsin hagyjuk kihűlni (a tűzhely tepsire meg a második legnagyobb tepsim tele lett a 6 kg padlizsánnal, úgyhogy teljes kihasználtsággal ment a sütés). Félbevágjuk és kanállal kikaparjuk a húsát a héjából, és a levét is fölfogjuk (ennek nem lesz sok).

Forró vízbe mártjuk a paradicsomot, és lehúzzuk a héját. Ha lédús fajta, akkor felcikkezzük és egyet főzünk rajta, majd szűrőkanállal kiszedjük a sűrejét. (A krémhez csak ezt használjuk föl, a vékony léből pedig lehet leves, üdítőital, vagy megfelelő ételbe belerakhatjuk zöldségalaplé vagy víz helyett.)

Húsdarálón áthajtjuk az előkészített paprikát, padlizsánt és paradicsomot (mehet egy edénybe mind, mert egyszerre kellenek majd).

Megtisztítjuk és vékony szeletekre vágjuk a fokhagymát.

Vastag aljú, legalább 6 literes fazékban megmelegítjük az olajat, és kevergetve megpuhítjuk rajta a fokhagymát, de nem várjuk meg, míg elszíneződne. Hozzáadjuk a ledarált zöldségféléket és a sót, és időnként megkeverve jól átforraljuk. Akkor kész, mikor már állandó keverést igényel, azzal leállva rögtön csapkod.

Csírátlanított üvegekbe szedjük, celofánnal bélelt fedővel lezárjuk, öt percre fejreállítjuk, és száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.

Szendvicskrémnek, tésztaszósznak vagy akár pizzafeltétnek is kiváló.
 

Krumpli-kelbimbó egytál árpagyönggyel (vegán)

Kiadós vegán egytálétel, kevés pénzből, kevés munkával, kicsit még a tél jegyében.


Előző este beáztattam 1 bögre árpagyöngyöt, majd valamikor a délelőtt folyamán a pataki tálat is fedelestül.

Alaposan megmostam, majd héjastul felkockáztam 3/4 kilónyi krumplit (vékony héjú fajta, és a rajtahagyott héj kellemes plusz ízt ad neki), és a tál fedelében összeforgattam 1/4 kilónyi kelbimbóval (fagyasztott).

A tál aljába tettem az áztatóvizéből kiszedett árpagyöngyöt, majd felöntöttem 1,5 bögre vízzel. Beleszórtam 1 teáskanál tengeri sót és 2 teáskanál őrölt pirospaprikát, majd ráborítottam a zöldségeket, végül rátettem a tál fedelét.

Hideg (!) sütőben indítva 200 fokon 1 órát sütöttem, majd még 15-20 percig az elzárt sütőben hagytam. Ezalatt az árpagyöngy teljesen felszívta a vizet, és minden finoman megpárolódott. Ez a mennyiség 3-4 adag.

Idő: kb. másfél óra elteltével lehet enni, de csak 10-15 percnyi munka az összerakás, plusz az árpagyöngy és a tál beáztatásról ne feledkezzünk meg
Pénz: kb. 200 Forint az egész
Hazai alapanyagokból, mindössze a só kivételével.

Lecsós árpagyöngy káposztával, pataki tálban (vegán)

Többféle kombinációban készítettem már ételt ezekből a hozzávalókból, s mivel mindegyik ízlett, gondoltam, nem nagy kockázat összerakni őket a pataki tálba és így készre sütni. Valóban, egy egyszerű, ízletes, vegán egytálétel lett belőlük.


Előző este beáztattam 1 bögre árpagyöngyöt, reggel pedig a pataki tálat a fedelével együtt.

Az étel összerakása: A tálból kiöntöttem az áztatóvizet, majd szétterítettem az alján a lecsepegtetett árpagyöngyöt. Megszórtam 1 teáskanál tengeri sóval. Ráöntöttem 1 üveg (720 ml-es) házi natúrlecsót. Végül deszkán, késsel keskeny csíkokra vágtam 1 kis fej (szűk kilónyi) káposztát, és ezzel betakartam az egészet.

A tál fedelének ráhelyezése után beraktam a hideg (!) sütőbe, és 200 fokra kapcsolva 1 órát sütöttem, majd 15 percet az elzárt sütőben hagytam. Ezalatt megpuhult az alján az árpagyöngy a lecsó paradicsomos "levében" (ezért nem kell alá plusz folyadék, ez bőven elég), és a káposzta is finoman megpárolódott a tetején. Ez a mennyiség 3 bőséges vagy 4 normál adag.

Idő: az összerakástól számítva kb. másfél óra elteltével lehet enni, de az előzetes áztatásról (árpagyöngy, tál) ne feledkezzünk meg; ebből csak kb. 10 perc munka összeállítani
Pénz: 300 Forintból lazán kitelik az egész (házi lecsót számolva anyagáron)
Csupa hazaiból, mindössze a só kivételével.

Mediterrán halas egytál

Könnyen elkészíthető, ízletes egytálétel, akár karácsonyra is:

Ezt az ételt fél kilónyi fagyasztott cápaharcsafiléből készítettem, amit előző este áttettem a normál hűtő részbe, hogy felengedjen. (A megvásárolt halból a szép szeleteket félretettem máshoz, és a kisebb, szabálytalan alakú darabokat használtam fel ehhez.)

Másnap előszöris beáztattam az Európa tálat (olyan, mint a pataki tál, csak mázas a belseje). (Ezt elvileg nem kötelező beáztatni, de én jobban szeretem így. Mázatlan testvérében elvből nem készítek húsos ételeket, a mázast szerencsére el lehet mosogatni úgy, hogy következő alkalommal nem köszön vissza az aroma.)

Utána előkészítettem a zöldségeket: meghámoztam és kis hasábokra vágtam 3 közepes répát, 2 közepes petrezselyemgyökeret és 1 kiló krumplit.

Folyó vízzel leöblítettem a halat, majd falatnyi darabokra vágtam.

A tál aljából kiöntöttem az áztatóvizet, majd beleraktam a felkockázott halat. Öntöttem rá kb. 1 dl fehérbort, majd 1 doboz (400 g-os) natúr hámozottparadicsom-konzervet (az egész paradicsomokat felkarikáztam). Eloszlattam rajta 1 evőkanál sós paprikakrémet, valamint fűszereztem néhány ág kakukkfű leveleivel, 3 kis babérlevéllel, 10-15 szem tarkaborssal és 6-7 szem megroppantott borókabogyóval. Ezután ráraktam az előkészített zöldségkeveréket, végül megcsorgattam egy kevés olívaolajjal.

Rátettem a tál fedelét, majd az egészet be a hideg (!) sütőbe. 200 fokra kapcsolva 1 órát sütöttem, majd az elzárt sütőben hagytam még 10-15 percet.

A tálban finoman összepárolódott az egész, és átjárta a bor és a fűszerek aromája. Lett az alján némi lé a borból meg a paradicsomból, de messze nem levesnyi mennyiség. Cseréptál hiányában alufóliával lefedett tepsiben is elkészíthető.

Az Ízek és érzések magazin aktuális (2009. december-január) számában olvasott mediterrán halleves nyomán, átszabva a saját ízlésemhez.

Idő: kb. 2 óra elteltével lehet enni, de csak kb. fél óra munka az összerakás az elején (a hal felengedése igényel némi előregondolkodást)
Pénz: kb. 1000 Ft a fenti mennyiség, ami 2 bőséges adag
A zöldségek és a bor hazaiak voltak, a fűszerekből csak a kakukkfű (saját termés); a paradicsomkonzerv és az olívaolaj stílszerűen olasz, a hal pedig Vietnámból érkezett.

Karfiol-krumpli egyveleg pataki tálban

Annyira ízlett a múltkor a pataki tálban sütött karfiol, hogy megint abban készítettem el. Ezúttal nem gabonaféle, hanem krumpli került mellé szénhidrátnak, és minimális fűszerezésnek egy kis kakukkfű. A kész sültet aztán ízlés szerint lehet vegán vagy tejes változatban, illetve akár húsétel köreteként is fogyasztani.

Előszöris beáztattam a pataki tálat a fedelével együtt.

1 közepes fej (1 kilónyi) karfiolt rózsáira szedtem, a nagyobbakat falatnyi darabokra vágtam. Mivel a torzsája sem volt kemény (ezt vágásnál lehet érezni), ezt is beledaraboltam. Nem meglepő módon ez is karfiolízű, ugyanúgy puhára párolódik, mint az étel többi része, kár kidobni (még akkor is, ha komposztba lesz, nem a kukát tömjük vele).

Kiválogattam 1 kilónyi vékony héjú, apróbb szemű krumplit. Alaposan megmostam, lecsepegtettem, majd cikkekre vágtam, így mindegyik darabhoz jutott héj is. (Kisebb tojásnyi krumplikból 8 cikket kanyarítottam, így ezek is falatnyi darabok lettek.)

Vágtam egy csokor friss kakukkfüvet, és letépkedtem a leveleit. (Friss hiányában szárított is jó.)

Kiöntöttem a tálból az áztatóvizet (jó lesz még kézmosóvíznek vagy virágokat locsolni), majd beleraktam az előkészített karfiolt és krumplit, rászórtam a kakukkfűleveleket, és összeforgattam. Megcsorgattam a tetejét egy kis olívaolajjal, majd rátettem a tál fedelét.

Hideg sütőben indítva (a tál miatt fontos!) 200 fokon 1 órát sütöttem, meg még 15 percig az elzárt sütőben hagytam. Ennyi idő alatt finoman megpárolódott az egész.

Vegán változat: A tányérra szedett zöldségekre kevés citromlevet csepegtettem (1 kis citrom leve elég az összeshez), és így ettem. Sózni se kívántam, inkább élveztem a hozzávalók saját ízét, amit remekül kihozott a pataki tál.

Tejes változat: A darabokat natúr joghurtba mártogattam (vagy tejfölbe is lehetett volna). Természetesen fűszerezni is lehetett volna a mártogatót, ízlés szerint. (Nagyságrendileg 2 kis vagy 1 nagy doboz joghurt/tejföl elég az összeshez.)

Húsos változat: Köretként. (Ezt nem próbáltam ki, de ha úgy jönne ki, simán feltálalnám hús mellé. Így nem kell teljesen külön főzni mindenkinek, és a vágyódás sincs, hogy bezzeg a másik menüváltozat mennyivel izgalmasabb.)

Ez a mennyiség 3-4 adag vegetáriánus főétel vagy 5-6 adagnyi köret.

Idő: kb. másfél óra elteltével lehet enni, de csak 15 percnyi munka van vele az elején
Pénz: Aktuális piaci zöldségárakkal számolva kb. 250 Forint az alap, ahhoz jön a választott kiegészítő és esetleg fűszerek ára (vagyis a teljes mennyiség vegánul kb. 300 Ft, a tejes változatban kb. 400 Ft). Egyszóval: olcsó.

Karfiol árpagyönggyel, pataki tálban

Káposzta helyett ezúttal karfiollal készítettem el ezt a jól bevált fogást:

1 közepes fej (úgy kilónyi) karfiolt használtam fel hozzá, rózsáira szedve. Nagyon finoman megpárolódott az árpagyöngy tetején a tálban, sokkal jobb íze lett így, mint akár főzve, akár serpenyőben párolva. Most a legegyszerűbben, vegán módozatban készítettem, de egy kis (füstölt) sajtot határozottan el tudok képzelni a tetején.

Idő: kb. másfél óra elteltével lehet enni (+ ne felejtsük el az áztatást), de csak negyed óra munka van vele
Pénz: 200 Forint az egész, ami 3 bőséges vagy 4 normál adag
Hazai alapanyagokból.

Birsalmasajt - sült birsből

Több helyen olvastam már, hogy előkészítésként nem megfőzik, hanem megsütik a birsalmákat a sajthoz. Nálam persze az egészben megsütés nem jön szóba, hiszen szinte mindegyik szemnek van kisebb-nagyobb hibája, amit én jobbnak látok még az elején kivágni, nem majd megsült állapotban bányászni belőle (meg így a hulladék helyett is hasznos részt sütök inkább - a komposztba meg nyersen is tökéletes a rossza). Végülis ezeket a kisebb fajta birseket egyáltalán nem nehéz felvágni, még az én nem túl profi késeimmel sem (a töklámpáshoz sokkal több erő és ügyesség kellett). Magában az alapötletben viszont láttam fantáziát, főleg a múltkori sült birs készítése után.

Ezúttal a nemrég kapott Európa tálamat használtam a sütéshez. Ez a pataki tálhoz hasonló, csak belül mázas. Végső soron a pataki tál is jó lett volna a célra, csak a sok egyéb finomság után már alapból van egy zöldséges aromája, az alapos, időnként áztatással is támogatott mosogatás ellenére is. Nem tudom, mennyire vette volna át ezt a gyümölcs, de mivel nem volt muszáj, inkább nem próbáltam ki.

A tálat beáztattam arra az időre, amíg a birsek mosásával és feldarabolásával foglalatoskodtam. Kivagdostam mindegyikből a magházat meg a hibás részeket (meg viszont nem hámoztam), aztán felkockáztam, és a tálba átrakásig egy fazék vízbe raktam. Összesen kb. 4 kilónyi birs végezte a kés alatt (a nem túl hibás fajtából, mint ami a fenti képen is látható - a saját kis jégvert termésemből duplaennyit is meg kellett faragnom, hogy a javával megtöltsem a tálat).

Igyekeztem jól megrakni a tálat, hiszen így éri meg leginkább égetni a sütőt miatta. Mert ennek bizony egy jó óra kell 200 fokon (de a tál megóvása érdekében hideg sütőből indítva!), meg még utána is bent hagytam egy darabig az elzárt, de még meleg sütőben. Ezidő alatt puhára és kellemes vöröses-barnás árnyalatúra sült a tartalma, és közben igen finom illatok terjengtek a konyhában.

Átborítottam az egészet egy nagy fazékba, amiben majd meg lehet főzni, és krumplinyomóval összetörtem. Kóstolás útján megállapítottam, hogy ehhez a kevésnél is kevesebb nádcukor kell (vagy gyümölcscukor, csak az most épp elfogyott), hiszen így előkészítve a birs messze nem annyira fanyar, mint főzve (az egészbe ment 5 evőkanállal - a mennyiség persze ízlés- és birsfüggő; a gyümölcscukor édesebb).

Időnként megkeverve jól átforraltam. Hosszasan nem kell főzni, hiszen már induláskor elég sűrű a massza, a színe pedig a szárítás során sokat mélyül még. Közben összevágtam 2 maréknyi mogyorót, amit a végén belekevertem.

A kész masszát celofánnal kibélelt tepsikbe simítottam bő 1 centi vastagon (2 db 20*30 cm-es lap lett), így fogom megszárítani. (Ha kell a tepsi, akár már másnap át lehet emelni a tartalmát egy tálcára a celofán túllógó szélénél fogva.) Pár nap múlva majd tálcára átborítva megfordítom, lehúzom a celofánt, és megvárom, míg a másik oldal is kellően megszárad. Időnként meg-megfordítom, hogy biztos ne penészedhessen be az alja.

Utána pedig jöhetnek a süteményszaggatók, hogy formákat vágjak belőle.

Másik formázási ötlet: A képen látható korábbi adagnál vastagabbra készítettem a lapot, hogy egyfalatos téglácskákat vágva belőle akár szaloncukornak is becsomagolható legyen (megfelelő méretűre szabdalt sütőpapírból és alufóliából könnyedén elkészíthető a klasszikus, kétrétegű papír is hozzá, erről kép itt.) Ebbe a fajtába nem belekevertem a diót és a mogyorót, hanem a megfordítás után a tetejébe nyomkodtam fél/negyed, illetve egész szemeket úgy, hogy majd ezek között lehessen darabolni.

A sütésnek köszönhetően sokkal szebb színű a massza már a főzés elején, de az igazi színét csak a szárítás során nyeri el a kész birsalmasajt. A birs fantasztikusan puhára és ízletesre sül így, s mivel lé nélkül megy mindez (bár túl alaposan nem csepegtettem le a tálba rakáskor a darabokat), a pektin is benne marad, és hamarabb, könnyebben dermed a sajt (de a szárítást azért így sem lehet megspórolni). Aki nagy mennyiségben készít birsalmasajtot és van megfelelő sütőedénye (cseréptál hiányában az alufóliával jól lefedett mély tepsi is megteszi), annak mindenképpen ezt a készítési módot ajánlom.

Ha a sütés nem megoldható, akkor működik így is, illetve ennek egy különleges, szőlővel kombinált változatáról itt írtam.

Idő: kb. 3 óra, de ebből csak 1 óra munka (fele az elején, fele a végén); plusz a szárítás
Pénz: kb. 600 Ft
A birs természetesen hazai volt, a (finomítatlan!) nádcukor meg Mauritiusról jött.

Krumplis-kelkáposztás egytál

Hétvégén vettem egy kis fej kelkáposztát, különösebb elképzelés nélkül, hogy mi lesz majd belőle. Végső esetben főzelék, de mindig jó ötlet megnézni a korábbi receptjeimet a témában, hátha sikerül valami olyat felidézni a blogból, ami már rég kiesett az emlékezetemből, pedig annakidején igazán ízlett. Gyorsan átfutottam a kínálatot, végiggondolva, hogy melyik esne most jól, és ezek közül melyikhez van itthon minden. Rizs tegnap volt, répa épp nincs itthon, csicsóka most inkább nem, a krumpli tulajdonképpen jöhet. Aztán beindult a fantáziám, ahogy beugrott a nyáron felfedezett újkrumpli-citrom páros, no meg hogy pont van egy felhasználásra váró citromom, aminek a hétvégén lereszeltem a héját egy süteménybe. Szóval kelkáposzta, krumpli, citrom... - körvonalazódott előttem, meglátva a régi VKF!-es bejegyzésemet - magos mustár... valami friss zöldfűszer kéne még: a rendelkezésre álló lehetőségekből a tárkony lesz az! És a pataki tál is kiköltözhet lassan a szekrényből a polcra, hisz ősztől tavaszig gyakran használom. Például most is jól jön.

Előszöris beáztattam a pataki tálat a fedelével együtt. Annyi áztatás elég is volt neki, amíg kényelmesen összeszedtem és előkészítettem a belevalókat.

Ehhez az ételhez vékony, sima héjú krumplit válogattam, mert hámozatlanul akartam beletenni - szeretem a héjasan sült krumpli ízét. Így csak megmostam, majd a szokásosnál valamivel vékonyabb, szűk fél centi széles hasábokra vágtam. Úgy szűk kilónyi krumplit használtam fel hozzá, hogy ne kerüljön erős túlsúlyba.

1 kis fej (úgy kétökölnyi, de elég tömör) kelkáposzta külső leveleit leszedtem, kivágtam belőlük a középső vastag eret, a többit pedig kis, kb. 2*2 cm-es négyzetekre vágtam. A káposzta belső, tömörebb részét nem bontottam szét, hanem felcikkeztem úgy, hogy a torzsa összetartsa az egyes darabokat. Az aprított részt összeforgattam a krumplival, ezeket a cikkeket pedig félretettem az étel tetejére.

Hátravolt még a fűszeres mártás elkészítése. Ehhez kifacsartam 1 nagy citrom levét, és egy müzlistálba öntöttem. Belekapargattam a citrom rostjait is a facsaróból (persze a magok nélkül), majd hozzákevertem kb. a citromlével egyenlő mennyiségű olívaolajat és feleannyi magos dijoni mustárt.

A tálból kiöntöttem az áztatóvizet, majd beleraktam a felaprított zöldségeket. Friss tárkonyleveleket tépkedtem közéjük, majd rácsorgattam a mártás nagy részét, elrendeztem a tetején a káposztacikkeket, és ezekre osztottam szét a többit.

Rátettem a tál fedelét, majd az egészet be a hideg (!) sütőbe. 200 fokra kapcsolva 1 órát sütöttem, meg utána az elzárt, de persze még forró sütőben hagytam kb. 15 percig. Ezalatt finoman megpárolódott az egész, a tetején pedig enyhén meg is pirultak a káposztacikkek.

(Amíg sült, a krumpli mosásához és a tál áztatásához használt vizet szétosztottam szomjas virágaim és fűszernövényeim között, utána meg a munkából is hatékonyan ment egy nekiülésnyi.)

Különleges, kellemesen fűszeres egytálétel lett belőle ebédre. Ráadásul vegán, és szerintem nem is hiányzik belőle semmi, amivel már nem az lenne (itt ugye főleg a sajt a kritikus, és a különféle "pótlók" használata egyáltalán nem az én műfajom). Ez a mennyiség 2 bőséges adag főétel vagy - húsevő szakaszra is gondolva - 3-4 adagnyi köret.

Idő: kb. 2 óra elteltével lehet enni, de legfeljebb fél órányi munka van vele
Pénz: kb. 300 Ft volt a fenti mennyiség
A zöldségek természetesen hazaiak voltak, a fűszeres mártás összetevői viszont nem.

Zöldbab-krumpli egytál tárkonnyal

Szép, zsenge zöldbabot tudtam venni a piacon (másodvetésről az első szedés, vetekszik a tavaszival), abból készítettem ezt az egyszerű, de finom ételt:

Beáztattam a pataki tálat, a fedelével együtt. 1 kg zöldbabot megmostam, a csövek végeit levágtam, majd a többit ferdén 2-3 cm-es darabokra vagdostam. Alaposan megmostam 1 kg vékony héjú krumplit, és kis hasábokra vágtam. Leszedtem 1 csokor tárkonyág leveleit. Kiöntöttem az áztatóvizet a cseréptálból (meglocsoltam vele pár fűszernövényt a kertben), majd beleraktam az előkészített alapanyagokat, és összeforgattam. Megcsorgattam egy kis olajjal, rátettem a tál fedelét, majd az egészet be a hideg (!) sütőbe. 200 fokra kapcsolva 1 órát sütöttem, majd még kb. negyed órát az elzárt sütőben hagytam. Tányérra szedve facsartam rá egy kis citromlevet (egy fél citrom fogyott az összeshez), és enyhén sóztam. Meglepően ízletes volt a maga egyszerűségében - mindehhez nagyban hozzájárult a jó minőségű, friss zöldbab. (Gondoltam arra is, hogy joghurtot vagy kefírt öntök rá a tálaláskor, de végül maradtam a vegán változatnál. Talán majd legközelebb kipróbálom így is.)

Idő: bő másfél óra elteltével lehet enni, de csak 20 percnyi munka van vele az elején
Pénz: kb. 300 Ft a 3 bőséges adag főétel vagy 4 adagnyi köret
Hazai alapanyagokból.

Nyári rakottas, pataki tálban

Továbbra is igen jó a felhozatal a piacon mind paprikából, mind paradicsomból. Most padlizsánnal és krumplival egészítettem ki ezt a kettőst, no meg némi fűszerezéssel, és pataki tálba rétegezve sütöttem készre. Így lett az ebédem ez a könnyed vegán fogás, ami után jólesett egy kis pohár fehérbor.

Idejében beáztattam a pataki tálat, a fedelével együtt (legalább fél órára szoktam, de az sem ritka, hogy reggeli után rögtön, ha ebben tervezek ebédet készíteni - így biztosan nem felejtem el).

Padlizsánt kb. 1,5 cm vastag szeletekre vágtam, és serpenyőben nagyon kevés olívaolajon (tényleg nagyon kevés kell csak, mert szivacsként magába veszi a padlizsán), nagy lángon halványbarnára sütöttem mindkét oldalukat, majd elrendeztem a tál alján. Enyhén sóztam, valamint daráltam rá tarkaborsot, és bőven megszórtam őrölt pirospaprikával (utóbbi két fűszer mehet bátran, sokat felvesz a padlizsán - a sóval viszont csak csínján).

Erre az alapra paprikát karikáztam, majd paradicsomot cikkeztem. Megszórtam egy kis marék friss bazsalikommal, majd befedtem krumplihasábokkal (ezúttal meg se hámoztam, mert sikerült vékony héjú krumplihoz jutnom - más íze van így, amit én igen kedvelek), és ezt a réteget is megsóztam, valamint megcsorgattam egy kis olívaolajjal.

Rátettem a tál fedelét, majd az egészet be a hideg (!) sütőbe. 200 fokra kapcsolva 1 órát sütöttem, majd még az elzárt, forró sütőben hagytam 10-15 percre.

A saját levében nagyon finomra párolódott az egész - persze ehhez kellett, hogy igazán ízletes, friss alapanyagok kerüljenek bele. Körülbelül egyforma mennyiségben raktam bele mind a négy zöldséget; 70-80 dekányi nyers vegyeszöldségből lett 1 bőséges adag.

Idő: másfél óra elteltével lehet enni, de csak 15 percnyi munka van vele az elején
Pénz: így szezonban kb. 90 Ft/adag
Hazai alapanyagokból, az olívaolaj kivételével.

Árpagyöngyös-zöldséges egytál a tél jegyében

Az egytálételes VKF! fordulóra írta Zsu ezt a receptet, minek nyomán a következő volt a mai ebédem:

Még reggel beáztattam a pataki tálat a fedelével együtt, meg 1 bögre árpagyöngyöt is (így érezhetően hamarabb megpuhul).

Az összerakáskor a következőket rétegeztem a tálba: alulra került az árpagyöngy (természetesen az áztatóvíz nélkül), rá 1 üveg hámozottparadicsom-befőtt, aztán 2 közepes pasztinák alaposan megmosva és felszeletelve, és kb. a pasztinákkal megegyező mennyiségű (úgy 20-30 dekányi) kelbimbó (ezúttal fagyasztott; korábban egyszer nem fogyott el frissen, ezért a nagyokat felvágtam, és így előkészítve beparkoltam a fagyasztóba).

Ráraktam a tál fedelét, majd az egészet be a hideg (!) sütőbe. 200 fokra kapcsoltam, és jó 50 percig sütöttem, meg utána még a forró sütőben hagytam egy kicsit.

A paradicsom leve elég nedvességet szolgáltatott ahhoz, hogy megpárolódjon alatta az árpagyöngy. Szándékosan nem fűszereztem semmivel a készítéskor, és ennek nem is éreztem hiányát a fogyasztáskor: a tetején megsült pasztinák és kelbimbó is igen karakteres, és a paradicsombefőtt is visszaadta a nyári paradicsomok ízét. A fenti mennyiség 2-3 adag.

Rakott kel - nagyon másképp

Természetesen nincs benne hús. Meg húspótló sem. Nem kell az abba. A kelkáposzta mellett van benne rizs, meg egy narancsos-mustáros öntet. Az egész egy pataki tálban összesütve. A káposzta cikkekre vágva, így 'valami + köret' formátumban is lehet tálalni a hagyományosabb formát kedvelő népeknek. A tartalom úgyis rendhagyó. Minden bizodalmam az illatában :)

Gyakran főzök úgy, hogy beáztatom a pataki tálat, és ekkor még nem tudom, hogy mi kerül majd bele. De utána kimegyek a sufniba (ami amolyan 'házi zöldségbolt'), szétnézek, berakom a zsákomba, amit gondolok, aztán bejövök előkészíteni az alapanyagokat, és közben azt is kikombinálom, hogy mi kerüljön még melléjük a tálba.

Ezúttal két receptből, ebből és ebből kiindulva lett egy harmadik, az épp fellelhető hozzávalókhoz és az aktuális hangulatomhoz igazítva:

Egy kelkáposzta kicsi (szűk arasznyi átmérőjű), de tömör belsejét (a külsejéből főzelék volt korábban) cikkekre vágtam úgy, hogy a torzsa összetartsa az egyes darabokat.

Kifacsartam egy narancs levét, majd hozzáadtam 4 evőkanálnyi olívaolajat és 2 kiskanál mustárt. Kézi habverővel alaposan elkevertem. (A narancs rostjai is benne voltak a facsaróból, ezért nem lett sima, de amúgy jól elvegyültek a hozzávalók.)

A tál aljából kiöntöttem az áztatóvizet (egy vödörbe, hogy majd másra még tudjam használni), majd elterítettem benne 1 bögre megmosott rizst. Pontosabban ezúttal rizskeveréket, amiben előgőzölt rizs, barna rizs és vad rizs van. Ráöntöttem 1 és 1/2 bögre vizet, majd rásorakoztattam a káposztacikkeket, és meglocsoltam a narancsos öntettel. Nekem most annyi volt, hogy utána még újabb réteg káposzta következett és újabb adag öntet. Rászórtam a szeleteléskor lehullott káposztadarabokat is.

Rátettem a tál fedelét, majd az egészet be a hideg (!) sütőbe. 200 fokra kapcsoltam, és 50 percig sütöttem, majd még kb. negyed óráig az elzárt sütőben hagytam. Ezalatt megsült a káposzta (sőt, a teteje és a széle meg is pirult kicsit), és a rizs is megpárolódott alatta.

Tálaláskor a káposztacikkekből raktam körbe a tányérra, majd középre az apró, lehullott káposztacsíkokkal összekevert rizsből. Az összeállításkor szándékosan nem sóztam, de legnagyobb meglepetésemre ennek fogyasztáskor sem éreztem hiányát. Nem kiabál belőle egyik összetevő íze sem, és szerintem kifejezetten kellemes az összhatás. A vad rizs nagyon feldobta. A színkavalkád helyett helyett ezúttal a meleg, sárgás-barnás árnyalatok gondoskodnak a látványról. Méltó kísérője egy kis pohár fehérbor.

* * *

Úgy látom, ma van a határidő! Akkor ezt az egytálétel-receptet küldöm az aktuális VKF! fordulóra.

Az egyszerűség rajongójaként gyakran készítek egytálételeket, elég csak megnézni, mennyi ilyen szerepel itt a blogomon :) Nem vagyok leveses, ezért alkalomadtán lé nélkülire veszem a figurát, ha az összetétel egyébként szimpatikus. Őszi-téli időszakban szinte el se rakom a mázas cseréptálat és a pataki tálat, de sokszor alkotok a vastag aljú, mély serpenyőmben is. Rendszerint egyetlen egytálételből áll nálam egy ebéd vagy vacsora, némi innivalóval kiegészítve. Nehéz lett volna egyetlen kedvencet kiválasztani - lett hát az, amit épp ma készítettem. Ha ezt túl merésznek érzed, akkor válassz ezek közül kedvedre valót!

"Bableves" pataki tálban

Ez a korábbi receptem ihlette az alábbi egytálételt, melynek igen nagy sikere volt:

Előző este beáztattam egy nagy bögre fehér babot, majd másnap megfőztem. Csak annyi vizet használtam, hogy mindig éppen ellepje. Kevés vegyeszöldséges fűszersóval ízesítettem. Miután feltettem a babot főni, beáztattam a pataki tálat, és hozzáláttam a zöldségek előkészítésének. A csicsóka kivételével meghámoztam őket, majd mindegyiket felkarikáztam (kb. fél centi vastag szeletekre), és az egészet összekevertem. Most a következők kerültek bele, nagyjából egyforma mennyiségben: sárgarépa, petrezselyemgyökér, zeller, csicsóka, krumpli. Hozzátépkedtem a zeller és a petrezselyem kis zöldjét is. A tál aljára a zöldségkeverékből terítettem, majd a megfőtt babból (nem csepegtettem le különösebben, csak kikanalaztam a főzővizéből, de különben nagyon kevés lé volt már rajta). Ezt megismételtem, végül a tetejére ismét zöldség került. Közben kicsit sóztam, a tetejét pedig megcsorgattam kevés étolajjal, majd ráraktam a tál fedelét. A hideg sütőbe tettem, és 1 órán át sütöttem a gázsütő legnagyobb fokozatán. Tálaláskor tejföl és friss petrezselyemzöld került még rá.

Babfőzés helyett talán egyszerűbb lenne a konzerv, de ha nem felejtem el az áztatást, akkor a bab megfőzése egyáltalán nem hosszabbítja az elkészítési időt, és igazán nem nagy fáradság. A tejfölt jobbnak láttam a végén rátenni, mert nem túl nagy mennyiségben csúnyán "belevész" a sütéskor, meg így a vegán alternatíva is könnyedén megoldható növényi tejföllel.

Hajdina káposztával, pataki tálban

Több helyen is olvastam a vega töltött káposztát hajdinás töltelékkel. A töltéssel most sem vesződtem, egyszerűen csak pataki tálba rétegeztem a hozzávalókat (igaz, savanyított káposzta helyett frisset használtam), és az egészet megsütöttem:

Éjszakára beáztattam 25 dkg hajdinát, majd délelőtt, a káposztavágás elkezdésekor a pataki tálat is. A káposztát késsel felaprítottam (pontosabban ezúttal apukám hajtotta végre a feladatot). A tál aljára terítettem a hajdinát, ráöntöttem az eredeti (szárazon mért) térfogatának másfélszeresét vízből, rászórtam 1 teáskanál sót, végül betakartam az összevágott káposztát, és megcsorgattam egy kis étolajjal. Lefedve beraktam a hideg sütőbe, és 1 órán át sütöttem a gázsütő legnagyobb fokozatán. Így ebéd is lett, meg előmelegített sütő is a muffinnak. Ami meg megsült addig, amíg megettük a hajdinás káposztát.

A hajdina íze így némileg visszafogottabb volt, mintha lábasban főztem volna. Akinek még ez is túl erős, helyettesítheti a hajdina egy részét barna rizzsel. A sózáson kívül más fűszert nem igényelt, elég volt a hajdina jellegzetes íze, kiegészítve a kiskerti káposztáéval. Ízlés szerint tejföl kerülhet még rá a tálaláskor.

Csicsókával rakott kelkáposzta

Ma is szedtem fel egy kis csicsókát (sokat azért nem érdemes, mert nem lehet jól tárolni, a földben viszont semmi baja se lesz, még a fagyot is bírja). Örömmel vettem észre, hogy egyre nagyobbak a gumók, és a mennyiségre sem lehet panaszom. Így most már bátran alkothatok olyan ételeket is, amikhez nagyobb mennyiségű csicsóka kell.

A vágott meg az apróbb darabokból például a következőt készítettem ebédre azon frissiben:

Mielőtt kimentem csicsókát szedni, előrelátóan beáztattam a pataki tálat. A felszedett csicsókát jó alaposan megmostam, kiválogattam. A gyors felhasználásra ítélt darabokat felaprítottam: a legtöbbet kb. fél centi vastag karikákra, de a karcsúakat/kicsiket meg inkább hosszában hasábokra (összesen egy literes tál majdnem tele lett a darabokkal). Csak a sötétebb héjszínű gumókat hámoztam meg (azoknak vastagabb a héja), a többit nem (azért volt fontos az alapos mosás).

Kiöntöttem a vizet a pataki tálból, majd az aljára szórtam 1 bögre megmosott barna rizst. Ráöntöttem 1 és 1/2 bögre vizet, ízesítettem 1 teáskanál tengeri sóval. Kettévágtam 1 közepes fej kelkáposztát, majd a torzsáját kikerülve kis cikkeket vágtam belőle, hogy úgy 2 centisek legyenek a külső részen (persze így széthullottak, de pont így volt jó). A rizsre rétegeztem a káposztát és a csicsókát, meg majoránna-leveleket tépkedtem közéjük, és némi (napraforgó)olajjal is megcsorgattam időnként. A hideg sütőbe tettem az egészet fedelestül, majd 200 fokra kapcsoltam, és bő 1 órán át sütöttem. A végén ráreszeltem 10 dekányi füstölt sajtot, és megvártam, míg ráolvad (elhagyható).

Az alján remekül megpárolódott a rizs, és a zöldségek is finomra sültek. A káposzta még meg is pirult a tetején, de szerencsére nem égett meg. A fenti mennyiség felét gond nélkül elfogyasztottam ebédre. A rizzsel kellően tartalmas, de azért könnyű fogás volt.

Ötzöldséges rizs pataki tálban

Egy tál rizs megfőzése miatt biztosan nem égetném a sütőt, bármennyire kényelmes módszer is. No de ha a teljes ebéd elkészül így, az más! Tegnap ez történt:

Beáztattam a pataki tálat, a fedelével együtt. Aztán összeszedtem a zöldségeket, alaposan megsikáltam őket körömkefével (így nem kellett meghámozni), majd felkockáztam őket, és összekevertem a darabokat. A címben ígért öt zöldség pedig, két-két közepes darabot véve mindegyikből: sárgarépa, petrezselyemgyökér, zeller, cékla és pasztinák. Amikor ez megvolt, kiöntöttem a tálból a vizet, majd az aljára terítettem egy bögre megmosott, lecsepegtetett barna rizst. Ráöntöttem másfél bögre vizet, ízesítettem egy teáskanál tengeri sóval, majd rászórtam a zöldségkeveréket, végül ráillesztettem a tál fedelét. Betettem az egészet a hideg (!) sütőbe, bekapcsoltam 200 fokra, és 1 órán át sütöttem, majd a forró sütőben hagytam még egy kicsit. Ezalatt a rizs felszívta a vizet, és a zöldségekkel együtt finoman megpuhult. A tányéromon a zeller zöldjéből tépkedtem rá díszítésnek. Én egytálételként ettem, de természetesen köretként is megállja a helyét.

A pataki tálban sütve sokkal intenzívebb ízűek lesznek a zöldségek, mint serpenyőben sütve/párolva. A pontos összetétel és a rizs-zöldség arány tetszőlegesen változtatható, bár én ennek a színét és az ízét is nagyon rendben találtam. A gabonával dúsítva pedig laktatóbb, mintha csak zöldségek lennének benne.

Káposzta árpagyönggyel, pataki tálban

Egy darabig csak az erdész rakottas és változatainak készítéséhez használtam a pataki tálat, mostanában viszont kezdek ráérezni a további lehetőségekre is. Ezúttal a következőt készítettem benne:

A tálat a fedelével együtt vízbe áztattam úgy fél órára, meg egy másik edényben egy bögre árpagyöngyöt is. Utána az immár üres tál aljára terítettem a gabonát, majd ráöntöttem másfél bögre vizet (a káposzta is enged majd valamennyi levet, meg a tál is jól zár, ezért kevesebb folyadék kell, mintha külön, lábasban főzném). Ízesítettem 1 teáskanál sóval, pár tekerésnyi borssal és 2 teáskanál pirospaprikával. Cikkekre vágtam egy kis fej káposztát (kb. arasznyi átmérőjű, jó kemény fej volt) úgy, hogy mindegyiknek a közepén maradjon a torzsából, ami összetartja. Ezúttal kicsit vastagabb darabokat szeltem, mint a bundás káposztához. Ezeket aztán elrendeztem az árpagyöngy tetején, megcsorgattam egy kis étolajjal (napraforgó), majd rátettem a tál tetejét, és beraktam a hideg (!) sütőbe. Bekapcsoltam 200 fokra, és 1 órát sütöttem, majd még kb. 10 percig az elzárt sütőben hagytam (összesen - valójában közben egyszer ellenőriztem az állagát, miheztartás végett, de ennyi kellett neki). A végére az árpagyöngy felszívta majdnem az összes levet, és a káposztával együtt finoman megpuhult. A szélén néhány káposztalevél kicsit odapörkölődött a tál oldalához - na ez volt a legfinomabb! :)

Tálaláskor legyező alakban raktam a tányérra a káposztadarabokból, meg melléjük szedtem az árpagyöngyöt. A látvány alapján akár megszokott, köretes egytálétel is lehetne ez a finom, egészséges vegetáriánus fogás :)

Rakott patiszon

Kalória- és szénhidráttartalom tekintetében is barátságosabbá tehető a rakott krumpli úgy, hogy a krumpli egy része, vagy akár egésze helyett patiszon kerül bele. Régebben többféle alap rakott krumpliból kiindulva végigpróbálgattam ezt, ma pedig egy extra könnyű, vegetáriánus változatot alkottam. Ebben nincs közé öntött mártás (se besamel, se tejföl), a kolbászból pedig csak a paprika van jelen natúr, grillezett paprika formájában.

Előszöris beáztattam a pataki tálat, amiben az egészet szándékoztam megsütni. Ennek hiányában szerintem sima tepsiben, alufóliával lefedve is működik a dolog. Keményre főztem 3 tojást. 1 nagy patiszont kettévágtam, kikanalaztam a magjait (ha még picik, akkor nem szükséges, ennél már jobbnak láttam), aztán úgy egy centi vastag szeletekre vágtam, és krumplihámozóval lekanyarítottam mindegyiknek a héját (én így érzem legkönnyebbnek hámozni, főleg, ha nagyon cakkos). Meghámoztam és felszeleteltem a 3 tojást. Elővettem a hűtőből egy tálnyi grillezett paprikát (ehhez vastag húsú paprikát sütő felső részén 15 percig, majd átforgatás után még 10 percig grillezek, egy fazékba szedem és lefedve hagyom, hogy langyosra hűljön, majd eltávolítom a csutkáját és lehúzom a héját - nagy tételben érdemes csinálni, olajjal leöntve (lepje el jól!) hűtőben eláll). Kimentem pár kakukkfű-ágért (friss kakukkfű hiányában szárítottal is mehet), meg előkészítettem az olívaolajas üveget. Aztán hozzáfogtam a rétegezéshez: patiszon, paprika, tojás, kakukkfűlevelek, kevés olaj.

Ezt ismételgettem addig, amíg el nem fogytak a hozzávalók (a lyukas patiszonszeletek közepét "befoltoztam" kisebb szeletekkel). Amikor kész volt, rátettem a tál fedelét, majd be a hideg (!) sütőbe. Bekapcsoltam 200 fokra, így sütöttem 30 percig, majd rászórtam bő 10 deka reszelt sajtot (füstölt parenyicát), és légkeverésen még 5 percig sütöttem, immár fedő nélkül. (Így még nem lett nagyon puha a patiszon, egyébként a 30 perc után a közepénél érdemes egy villával ellenőrizni az állagát, és szükség esetén sütni még.)

Tálaláskor még a tálban szétvágtam a kiszedőlapáttal, hogy a keresztül-kasul parkettázott patiszonszeletek miatt ne csússzon szét az egész. Aki akarja, a tányérján picit sózhatja. Egyébként a sült paprika meg a kakukkfű kellemes ízt a kissé jellegtelen patiszonnak. Ez a mennyiség 2-3 adag.

(Eredetileg a (súly)Vesztőhelyen)

Erdész rakottas - Summer Edition

Egyszerűen elkészíthető, de kiadós vasárnapi ebéd volt az alábbi:

A pataki tálat beáztattam, majd előkészítettem a zöldségeket. Most éppen sárgarépa, petrezselyemgyökér, karalábé, újkrumpli, karfiol és zöldbab volt itthon. A répát, gyökeret és krumplit nem hámoztam, csak egy körömkefével jó alaposan lesikáltam. Az összeaprított zöldségeket összekevertem, majd a pataki tálba raktam, időnként megcsorgattam olívaolajjal (ez oldja ki a fűszerek aromáját), és friss zsálya- meg rozmaringleveleket tépkedtem közé. A lefedett tálat beraktam a hideg sütőbe, majd 200 fokra kapcsolva bő háromnegyed óráig sütöttem. Ráreszeltem 20 dekányi füstölt sajtot, majd fedő nélkül visszatoltam még 10 percre a sütőbe.

Az eredeti, téli változatról itt írtam.