Kókuszos-áfonyás müzlikeverék (vegán)

Ameddig tart a télire betárazott alma, addig gyakran egy adag tündér almás a reggelim. Ehhez készítettem az alábbi müzlikeveréket. Az utóbbi időben különösen jólesik az aszalt áfonya (például kekszben), amellé raktam, amit jónak láttam. Ez lett belőle:


Egy nagy tálba öntögettem a belevalókat, és kanállal összekevertem:

• 25 dkg árpapehely (most épp ez volt itthon, de zab-, búza- vagy rozspehely is lehetett volna)
• 10 dkg kókuszreszelék
• 10 dkg aszalt áfonya
• 10 dkg búzacsíra
• 5 dkg durvára tört dióbél
• 5 dkg mazsola

Jól zárható üvegekbe raktam, ezzel a mennyiséggel egy 5 és egy 8 dl-es lett tele.

Természetesen nem csak reszelt almával és mézzel fogyasztható, hanem tetszőleges egyéb formában is.

A keverék összeállításakor szándékosan mellőztem mind a pirítást, mind az édesítést. Szerintem ezt fölösleges hőkezelni, az édességről meg gondoskodnak az aszalványok, meg majd a felhasználáskor mellé kerülő egyebek (friss édes gyümölcs, plusz ízlés szerinti méz, ha szükséges). Egyébként az édesítés az a pont, aminél a legtöbb bolti müzli elbukik nálam: az átlag közízléshez igazított mérték nekem borzasztóan sok, még akkor is, ha barnacukorral érik el, ráadásként esetleg bio kivitelben (a hozzáadott fehér cukor meg végképp nem fér össze azzal, hogy a müzli egészséges, vagy mi). Elolvasom a címkét, magamban elszörnyedek, és lazán visszateszem. Válogatós vagyok, tudom :)

Idő: kitalálni kicsit több, mint megvalósítani, de kb. 10 percből kitelt mindkettő
Pénz: kb. 1000 Forint
Hazaiból, a kókuszreszelék kivételével.

Áfonyás zabkeksz

Érdeklődéssel nézek szét egy-egy új (számomra legalábbis) gasztroblogon, mikor feltűnik a gyűjtőoldal középső sávjában, vagy egyéb böngészés során rábukkanok valahogyan. Az alábbi recept eredetijét is egy ilyen kirándulásom során találtam, s mivel épp minden volt hozzá itthon (éljenek az ünnepi sütögetésből kimaradt hozzávalók), sőt, a vajat már kifejezetten időszerű volt felhasználnom, a kipróbálás se sokat váratott magára.



Egy nagy tálba öntögettem a következőket:

• 6,5 dl zabpehely
• 4 dl Graham liszt
• 1 dl sötét barnacukor (az eredetiben 1 dl sima cukor is volt még, én ezt kihagytam - az áfonyával és a mazsolával elég édes lett így is, de ha mindenképp édesebbre akarnám csinálni, akkor is inkább barnacukorból tennék többet)
• 2 teáskanál sütőpor
• 1/2 teáskanál só

Összekevertem, majd raktam hozzá a továbbiakat:

• 15 dkg puha vaj
• 2 evőkanál méz
• 1,5 dl aszalt áfonya
  
• 1 dl mazsola
• víz (1/2 dl-rel indítottam, de kellett még hozzá (a Graham liszt miatt várható is volt), így bő 1 dl került bele összesen - ennyivel jól összeállt, de a tiszta kezemhez nem ragadt az eredményül kapott tészta)

A tésztát hengerré formáltam - mivel én a kisebb kekszeket kedvelem, így két vékonyabb (4-5 cm átmérőjű) darabba. Betettem a hűtőbe, majd úgy fél óra elteltével elővettem, és kb. 1 cm vastag szeleteket vágtam belőle. Kézzel megigazítottam a szélüket, majd szilikonlappal bélelt tepsire sorakoztattam őket. 68 darab lett, 2 nagy tepsin fért el mind - lehet viszonylag sűrűn rakni, nem sokat nőnek oldalra, nem fognak összeérni. 180 fokon bő 20 perc alatt sült meg egy-egy adag - akkor van kész, mikor láthatóan pirul az alja, és a teteje is kezd. Ízletes, enyhén ropogós, de nem kemény kekszek lettek. Különlegességük, hogy nem olyan szembetűnően zabpelyhesek, mint a kézi ellapogatással formázott zabpelyhes kekszek, mivel itt a megpuhult zabpehelyszemeket a szeleteléskor elszabdaljuk a tésztában.

A receptért köszönet Lucillának. Bár nem tudok svédül, a hivatkozást követve kíváncsiságból ellátogattam a bolti változat gyártójának honlapjára. Meg is találtam ezt a fajta kekszet, meg a család többi tagját is, amiben az áfonya és a mazsola helyett más ízesítő van. Lehet, hogy a változatosság jegyében én is variálom majd ezt a jó alapot, bár az a sejtésem, hogy nálam mégiscsak ez az összeállítás lesz a kedvenc.

Idő: kb. másfél óra elteltével van kész az első adag, és úgy két óra összesen, de ennek csak kb. a fele telik ténylegesen munkával
Pénz: kb. 900 Forint
Hazai alapanyagokból, a mazsola és a barnacukor kivételével.

-------------

Utólagos kiegészítés:
További változatok ugyanerre az alapra:

• Csokis-mogyorós zabkeksz
• Gyömbéres-csokis zabkeksz

Házi szaloncukor variációk

Variációk a klasszikus karácsonyi édességre, leginkább a tipikus karácsonyi hozzávalókból: dióból, mákból, mogyoróból, aszalt gyümölcsökből, mézből, no és persze csokiból. Cukor- és adalékmentes, vegán finomságok kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Ráadásul nem is ördöngősség elkészíteni - akár magunknak, akár ajándékba.


Miután részletesen leírtam a csokibevonat elkészítésének módját, álljon itt néhány javaslatom a beltartalomra is. Én ilyeneket készítettem (illetve készítek, mert a sorozatgyártás még hátravan) az idén:


Kókuszos-áfonyás szaloncukor

2 púpozott evőkanál kukoricakeményítőt simára kevertem 2 dl vízzel (először csak kevesebbet adtam hozzá, majd felöntöttem a többivel). Állandó kevergetés mellett sűrűre főztem, majd a tűzről levéve hozzákevertem kb. 10-12 dkg kókuszreszeléket, 4 evőkanál mézet és 4 dkg apróra vágott aszalt áfonyát. (A kókuszreszelék mennyiségével szabályozható az állag, egy sűrű, nem ragadós, jól formázható masszát kell kapni.) Miután langyosra hűlt, kézzel szaloncukornyi darabokat gömbölyítettem belőle, majd olvasztott étcsokoládéba mártogattam (kb. 5 dkg csoki fogyott el a bevonásához). Tálalható így, vagy becsomagolva, ahogy tetszik. De 3-4 napon belül fogyjon el, mert sajnos nem valami állóképes fajta. Ez a mennyiség kb. 30 darab.


Aszaltgyümölcsös szaloncukor

Felezett muskotályos szilvából csináltam, amit a nyáron aszaltam. Ezek épp szaloncukornyi méretűek, és az alakjuk is igazán csomagolásbarát. De természetesen másféle gyümölccsel is működik a dolog: például nagy (óriás) szemű mazsolával, sárgabarackkal, datolyával, stb. A lényeg, hogy kisebb szaloncukornyi méretű darabok legyenek. Azért kisebb, mert előszöris beáztatom őket valamilyen folyadékba, és mire megszívják magukat, megnő a térfogatuk. A folyadék ízlés szerint lehet víz, gyümölcslé, rum, stb. Én most házi pálinkába áztattam a szilvát, és igen kiváló (bár kétségtelenül csak felnőtteknek való) csemege lett. Az áztatás után alaposan lecsepegtettem, majd leszárogattam mindkét oldalukat, hogy tapadjon rájuk a csokimáz. Ha egy rétegben nem vonta be jól a rücskös felületet, akkor dermedés után meg lehet ismételni a mártogatást; a dupla bevonat már biztosan jól fed. Nagyon egyszerű, kevés munkával elkészíthető, csak az áztatás és a szárítás némi előregondolkodást igényel. Jól eláll, akár a karácsonyfát is lehet díszíteni a becsomagolt darabokkal.


Barackos-diós szaloncukor

Barackon és dión kívül nincs is benne más. A barack házi sárgabaracklekvár formájában értendő, a dió pedig egyrészt darált dió, másrészt pirított negyed diógerezdek. Utóbbinak az elkészítésével érdemes kezdeni, így van ideje kihűlni, amíg elkészítjük a masszát. Tehát veszem a diódarabokat, és egy serpenyőben (palacsintasütőben) csak úgy szárazon, állandóan rázogatva, illatosra pirítom (néhány perc), majd egy tányérra öntöm hűlni (nem érdemes a serpenyőben hagyni, mert a tűzről levéve is pirul még és megéghet). Ezután a darált diót fakanál segítségével összedolgozom annyi sárgabaracklekvárral, hogy éppen összeálljon egy formázható masszává (a szükséges mennyiség a lekvár állagától függ, nekem 1 deka diónként kellett 1 teáskanál lekvár). A vége felé már érdemes apránként adagolni a lekvárt, hogy biztosan ne legyen túl lágy a végeredmény (különben nehézségek adódnak a bevonásnál). Nincs más hátra, mint szaloncukornyi darabokat formázni úgy, hogy egy-egy diógerezd legyen mindegyiknek a közepében. Végül pedig jön rá egy étcsoki-bevonat, és már lehet is csomagolni. Ez is jól eltartható, hiszen semmi romlandót nem tettünk bele. (Ami a mennyiséget illeti: nekem 20 deka darált dióból készítve lett 30 szem szaloncukrom.)


Gesztenyés szaloncukor

1 csomag (25 dkg) natúr gesztenyemasszát kivettem a fagyasztóból, és megvártam, míg felenged. Tálba morzsoltam, majd ízesítettem mézzel (én 1-2 evőkanálnyival éreztem megfelelőnek) és egy fél citrom reszelt héjával. Kézzel megformáztam, majd óvatosan megmártogattam olvasztott étcsokiban (kb. 5 dkg fogyott el rá). Elég lágy volt a massza, de azért sikerült megoldanom (a sűrítéssel nem akartam elrontani az ízét). Ez a mennyiség kb. 25 szem szaloncukorhoz elegendő. Szerintem 3-4 napon belül mindenképpen érdemes elfogyasztani, mert a belseje romlandó.


Idő: Fajtánként és adagonként (25-30 db) kb. fél órával érdemes számolni, de ha többet is készítünk és ügyesen tömbösítjük a teendőket, akkor összességében kevesebb. A csomagolás pedig egy külön felvonás - már ha igényt tartunk rá, és nem csak így simán tálaljuk az elkészült csemegéket.
Pénz: Fajtától függ, nagyságrendileg 15-20 Ft/db, de garantáltan azok a minőségi hozzávalók vannak benne, amiket mi választottunk.
Alapvetően hazai alapanyagokból megoldható, nálam legfőképp a belga csoki és a kókuszreszelék lóg csak ki a sorból.


Egyéb szaloncukorreceptjeim:

• Szaloncukor birsalmasajtból (ízlés szerint erre is kerülhet csokibevonat)
• Zebra szaloncukor (erre viszont nem javaslom, mert épp a lényeget takarja el - persze ha nem zebracsíkosra csináljuk, akkor mehet, megint csak ízlés szerint)
• Kókuszos-áfonyás szaloncukor (ezt jól elnéztem - de legalább blogos stílusban is megvan fent a recept :)
• Csokoládés-mogyorós szaloncukor (ez az egy nem vegán, de attól még finom!)
  

Egy ráadás tipp a végére:

• Klasszikus szaloncukor-csomagolás

Kókuszos-áfonyás csillag

Ma előkészítettem és kimértem a még betervezett sütik és szaloncukrok szilárd hozzávalóit, és műanyag dobozkákban meg újrafelhasznált tasakokban összecsoportosítottam magamnak, kis jegyzetekkel, hogy melyikkel mit kell majd csinálni. Ennyivel is gyorsabb és könnyebb lesz a dolgom, amikor majd eljön a megvalósítás ideje. (Ez tulajdonképpen olyan, mint az üveges sütipor ajándék, csak magamnak, póriasabb elrendezésben és csomagolásban. Vagy mint az előregyártott porkeverékek, csak itt én tettem bele a garantáltan minőségi hozzávalókat az ízlésem szerinti mennyiségben.) Átszitáltam a liszteket, kiválogattam a fél/negyed/apró diót, feldaraboltam az aszalt gyümölcsöket, meg nem mellesleg így az is kiderült, hogy mit és mennyit kell még beszerezni, hogy a végén mindenhez elég legyen, illetve csak kezelhető készletek maradjanak az ünnepek utánra.

Meg úgy esett, hogy akadt "fölösleg" is: A szaloncukorhoz az áfonya apraja is tökéletes, hiszen úgyis össze kell vágni - a nagyját meg félretettem kekszet díszíteni. S mivel egy kis csomag kókuszreszeléknek se volt még meg a helye, adta magát, hogy a jól bevált kókuszos-áfonyás kekszből süljön egy adag. Persze ezúttal a virág helyett inkább a csillag formát választottam.

Kókuszos-áfonyás szaloncukor

Házi szaloncukorkészítésre biztatom a Délmagyarország gasztro magazinjának olvasóit is a ma megjelent lapszámban.


Kedvcsináló ráadásként pedig itt van még egy receptem a témában, ami már nem fért bele a terjedelembe, de sikeres továbbfejlesztése egy régi alapötletnek. Én biztosan készítek ilyet is karácsonyra!

Kókuszos-áfonyás szaloncukor

Hozzávalók:
(kb. 30 darabhoz)
2 púpozott evőkanál étkezési keményítő
2 dl víz
10-12 dkg kókuszreszelék (ebbe felhasználható a zebráshoz átszitált kókuszreszelék nagyja)
4 evőkanál méz
4 dkg aszalt áfonya, apróra vágva
kb. 5 dkg étcsokoládé a bevonáshoz

Elkészítése:
A keményítőt egy kis lábasban simára keverjük a vízzel (először csak keveset érdemes hozzáönteni, majd utána a többit), majd állandó kevergetés mellett sűrűre főzzük. A tűzről levéve hozzákeverjük a kókuszreszeléket, a mézet és az áfonyát. A kókuszreszelék mennyiségével lehet szabályozni az állagát, a cél, hogy egy sűrű, jól formázható masszát kapjunk. Miután langyosra hűlt, kézzel szaloncukornyi darabokat gömbölyítünk belőle, majd olvasztott étcsokoládéba mártogatjuk. 3-4 napon belül érdemes elfogyasztani.

Tavaszváró keksz

A szóban forgó keksz már el is fogyott a héten, de mentségemre szóljon, hogy már vagy két hete sütöttem, nem a napokban, és a felét elajándékoztam. A tavasz meg... azt hiszem, azért már érkezőben: a kertben a legtöbb növény már láthatóan megindult, és az ibolyák után az első nárciszok is kinyíltak. Persze, időnként még elég hűvös van, de egyre gyakrabban van szép idő is, amikor vágyom elmenni biciklizni, vagy legalább odakint ténykedni (legrosszabb esetben kiülök a laptoppal, és ott dolgozom).

Az alábbi bejegyzést eredetileg a Vegán vendéglő című blogban tettem közzé, de úgy gondolom, hogy itt is helye van. Hamarosan pedig két új kekszreceptet is megosztok még (az egyik szintén vegán, a másik pedig azzá alakítható).

* * *

Pár napja sütöttem ezeket a kis virág alakú kekszeket. Az alap egy kókuszos tészta, a díszítés pedig aszalt áfonya. Korábban csokival is készítettem már, de nálunk mindenkinek az áfonyás ízlett jobban. Keksznyomóval formáztam, ezúttal virág alakúra; ennek hiányában a kézi gombócozás-lapogatás is járható út.

Lágy, de nem ragadós tésztát készítettem a következőkből:

• 3 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt
• 1 bögre kókuszreszelék
  
• 1 evőkanál őrölt lenmag
  
• 1 csomag sütőpor
• 3 evőkanál lágy, sötétbarna nádcukor (lehetőleg finom szemcséjű)
• 1 dl étolaj, úgy szemre
  
• bő 1 bögre víz

Kikent tepsire kekszeket formáztam belőle a keksznyomó segítségével. Tetejükre aszalt áfonyát raktam. 180 fokon 15 perc sütés kellett nekik (amikor a szélük láthatóan barnul, akkor jó). Kb. 100 darab lett összesen.

Megjegyzések:
* A keksznyomóhoz érdemes olyan formát választani, aminek elég nagyok a lyukai és nem tömítik el a kókuszreszelék darabkái. Másik lehetőség, hogy előtte apróra kell darálni a tészta összetevőit.
* Édesítés ízlés szerint, én az aszalt áfonya mellé nem kívánom a túl édes kekszet, de mondjuk ezen a téren erősen alulról lövöm a közízlést.
* Aki így száraznak találja, kanalazzon hozzá valamilyen dzsemet, vagy ragassza össze ezzel a kekszeket. Nekem a citruslekvár nagyon ízlik hozzá.

(A recept korábban a Tündérkonyhámban is megjelent már.)

Kókuszos keksz

Tegnap olvastam JD-nél, ma pedig már meg is sütöttem. Közben pedig nem csak aludtam egyet, hanem azt is kitaláltam, hogy hogyan lesz ez vegán. Meg... aki ismer, tudja, hogy még egy mániám van, ha kekszről van szó :)

Ez lett hát nálam a receptből:

Lágy, de nem ragadós tésztát készítettem a következőkből:

• 3 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt
• 1 bögre kókuszreszelék, kávédarálóban finomra darálva
• 1 evőkanál őrölt lenmag (ezt is a kávédarálóval állítottam elő)
• 1 csomag sütőpor
• 3 evőkanál lágy, sötétbarna nádcukor (finom szemcséjű!)
• 1 dl étolaj, úgy szemre
  
• bő 1 bögre víz

Kikent tepsire kekszeket formáztam belőle a keksznyomó segítségével (ezért a gondos darálás). Tetejükre aszalt áfonyát, illetve amikor az elfogyott, pici étcsokidarabokat raktam (emiatt is vettem vissza a tészta édességéből). 180 fokon 10-15 perc sütés kellett nekik (amikor a szélük láthatóan barnul, akkor jó). Ez most a megszokottakhoz képest kb. dupla mennyiség volt, 126 darab keksz lett belőle.

Nagyon finom, enyhén ropogós kekszek; nekem természetesen az áfonyás ízlik jobban :)

Áfonyás-narancsos muffin

Amikor elolvastam Renáta receptjét, egyből tudtam, hogy ezt ki fogom próbálni. S mivel minden volt itthon egy fél adaghoz, gyorsan sort is kerítettem rá. Nem bántam meg!

Kicsit persze alakítottam a recepten: kihagytam a turmixolást, a külön kevergetést, meg az aszalt áfonya melletti plusz édesítést, és muffinformában sütöttem meg.

Fél csomag (5 dkg) aszalt áfonyát deszkára öntöttem, és késsel nagyjából összevágtam. Beleöntöttem egy nagy tálba. Kifacsartam 1 narancs levét, és ráöntöttem az áfonyára. A végén a rostokat is idekapartam a facsaróról (a héjat meg feltettem a cserépkályhára száradni). Hozzáraktam 16 dkg (8 púpozott evőkanál) teljes kiőrlésű búzalisztet, 1 evőkanál keményítőt, 1 evőkanál étolajat, csipet sót, 1/2 csomag sütőport és 5 dkg darált mogyorót. Összekevertem, és vízzel kialakítottam a megfelelő állagot (nekem most bő 1 dl kellett még hozzá, de a szükséges mennyiség nyilván erősen függ a felhasznált narancstól). Kikent muffinforma mélyedéseibe kanalaztam. A tetejére szórtam egy kis barnacukrot (mintegy 3 mokkáskanálnyit a 12 darabra), díszítésnek. 180 fokon tűpróbáig sütöttem (ez nálam előmelegítés nélkül kb. 20 perc volt).

Ízletes sütemény lett a jutalmam. Nekem a narancs, az áfonya és a mogyoró mellé egyáltalán nem hiányzik az édes - de persze ez ízlés dolga. A rászórt barnacukor nagyon finom aromát ad, de elég is ennyi. A muffinosítást pedig azért kedvelem, mert így nem kell szeletelni, és hamarabb meg is sül.

Zabpelyhes-kókuszos-áfonyás keksz

Szerencsére nem csak én rajongok a reform sütikért, hanem Adéle is. Nála olvastam ezt a receptet, és próbáltam ki pár napja. Hogy nekem nagyon ízlik, az nem meglepetés, hogy akiket eddig megkínáltam vele, azoknak is mindnek, az már nagyobb szó! Szerencsére nem is nehéz csinálni, úgyhogy hamarosan ismét kiélvezem az illatokat, amik már a készítés közben is betöltik a konyhát...