2009. június 30., kedd

Meggylé és meggylekvár

A tavalyi sikerre való tekintettel idén is akartam sült meggyet eltenni. Aztán úgy alakult, hogy a beszerzett meggy állaga nem volt alkalmas mindehhez. No igen, végülis az íze alapján választottam épp ezt a túlérett, puha gyümölcsöt, mindjárt egy ládányit...

Otthon az alapos válogatást és mosást a magozás követte, egyenesen a legnagyobb felületű tepsimbe, amit elég mélynek tartottam ahhoz, hogy jó sok gyümölcsöt elnyeljen. Mindenféle nyomkodás nélkül is tekintélyes mennyiségű levet engedett, amit lekanalaztam alóla, és némi gyümölcscukorral ízesítve finom itóka volt.

A meggyet pedig beraktam a sütőbe, indulásként 200 fokra. Időnként ránéztem, hogy ha sok levet enged, még időben le tudjam szedni. Minden várakozásomat felülmúlva végül bő másfél liternyi jött le róla, 3 felvonásban. Ez persze friss fogyasztásra már soknak bizonyult, úgyhogy pár kanálnyi gyümölcscukorral összeforralva beüvegeltem, mint az ivóleveket szoktam. Igaz, lehet, hogy töménysége miatt ez inkább szörpként végzi majd a fogyasztáskor.

A többi meggyet pedig addig sütöttem - egy idő után kicsit visszábbvéve a hőfokot - amíg lekvár állagúra sűrűsödött. Kóstolgatás alapján úgy döntöttem, hogy ezt sem rontaná el egy kis gyümölcscukor, úgyhogy a vége felé adtam hozzá pár kanállal. Elég hosszadalmas volt (nem néztem pontos időt, de kb. 5 óra hosszát volt a sütőben), mire elkészült, bár szerencsére a léleszedésen kívül különösebb dolgom nem volt vele közben. A végén egy fél deci rumot kevertem a kész lekvárhoz, majd előkészített üvegekbe töltöttem, pár percre fejreállítottam, aztán visszafordítva szárazdunsztba raktam kihűlni.

Sült meggynek ez azért nem volt alkalmas, mert az elején nagyon sok levet engedett, mire meg már kezdett koncentrált íze lenni, eléggé szétmentek a szemek. Így végül kipróbáltam, hogy milyen is sütőben készíteni lekvárt. Kétségkívül kényelmes, bár nem túl hatékony: a tepsi eleve korlátozza az egyszerre feldolgozható gyümölcsmennyiséget (még akkor is, ha nagy és púpozva meg van rakva - úgyis összeesik elég hamar), és ráadásul ahhoz képest elég kevés lekvár lett belőle a végén - miközben ennyit még szerintem sose égettem a sütőt egyhuzamban. Szóval nemigen fogom megismételni az akciót másféle gyümölccsel.

Nem tévedés, tényleg nincs benne tartósító, és cukor is csak minimális (natúran még nekem is savanyú volt :) A korábbi évek tapasztalatai alapján azonban nem aggódom a tartóssága miatt. A hőkezelés és a tiszta üveg a jól záródó fedővel elég biztosíték.

Költségbecslés:
Felhasználtam hozzá: 10 kg meggyet (1000 Ft) + kb. 25 dkg gyümölcscukrot (kb. 200 Ft) + igencsak nyomtam egy kicsit a villanyszámlán. A befektetett munkából a meggy kimagozása volt a legnagyobb falat.
Ebből lett: kb. 1 liter friss, nyers meggylé, 5 Kubus üveg (330 ml-es) meggyszörp, 4 üveg (370 ml-es) + egy kicsi meggylekvár. Meg maradt egy kilónyi meggy friss fogyasztásra, mert ezeket a szemeket nem tartottam alkalmasnak befőzéshez.

2009. június 29., hétfő

A Nagy Vegetáriánus Kihívás napja


Örömmel csatlakoztam a Vegavarázs által meghirdetett eseményhez. Annyiban ugyan nem volt igazi kihívás számomra a készítendő ételek kitalálása, hogy a felhívás szerint nem használható hozzávalók közül alapesetben is hadilábon állok a hússal, a tojással és a hagymával. Meg persze a gomba és az alkohol sem fogy nálam napi rendszerességgel.

Így több megszokott ételem is előkerült a nap folyamán, de hogy ne csak a régebbi receptjeimet süssem el újra, ebédre kreatívkodtam egyet. Így lett a Krumplivitorlás az alkalomra készített étel, de álljon itt az egész napi menü:

Reggeli: friss gyümölcs (őszibarack)
Tízórai: friss gyümölcs (meggy)
Ebéd: Krumplivitorlás (töltött krumpli)
Uzsonna: Paprikás-magos keksz (délelőtt sütöttem egy adagot)
Vacsora: Tejszínes-krumplis kenyér, vajjal
Innivaló a nap folyamán: Hideg gyümölcstea (a jeget újabban mellőzöm)

2009. június 28., vasárnap

Krumplivitorlás

Általában vegyes méretben veszem a krumplit a piacon, aztán itthon válogatom ki a legmegfelelőbbeket egy-egy adott ételhez. Most a nagyokon volt a sor: töltött krumplit készítettem belőlük. S mivel a töltelékre nem találtam kedvemre való "kész" receptet, amihez ráadásul a hozzávalók is adottak lettek volna itthon, szabadon engedtem a fantáziámat, és egy fetás-joghurtos-zabpelyhes keveréket kanalaztam a kivájt krumplikba. Faragás közben pedig a díszítésre is támadt egy remek ötletem...

6 nagy szem újkrumplit (jó alakú, sima héjú, közel tenyérnyi darabok voltak) körömkefével alaposan megsikáltam, de nem tartottam szükségesnek meghámozni. Hosszában, lapjára kettévágtam őket, majd karalábévájóval kifaragtam a közepüket úgy, hogy kb. fél centi vastag faluk maradjon. A kivágott darabokat egyenesen egy enyhén kiolajozott tepsire szórtam, majd szétterítettem. Erre az alapra helyeztem el aztán a megtöltött krumplikat (így nem volt szükséges egyenesre vágni az aljukat, mert ezen úgysem billegtek).

A töltelékhez összekevertem 1 csomag (250 g) felkockázott feta sajtot, 2 kis doboz (175 g-os) natúr joghurtot, 1 marék összeaprított aszalt paradicsomot, 1 csokor friss kakukkfűág leveleit, valamint annyi apró szemű zabpelyhet, hogy egy éppen nem folyós, de nem is túl sűrű masszát kapjak (kb. egy lágy túrókrém állagút; ahogy a zabpehely veszi fel a folyadékot, keményebb lesz majd). Ezt belekanalaztam a fél krumplikba - enyhén púpozva jutott mindegyikbe.

Nálam 180 fokon 40 perc alatt sült készre (ezúttal az a kiváltság érte, hogy előmelegített sütőbe raktam - merthogy kekszet sütöttem előtte). A végén a krumplit érdemes megvizsgálni egy fogvájóval: ha már belemegy, akkor jó. Eddigre a töltelék is megszilárdult és a teteje szépen megpirult.

Közben a "vitorlákhoz" négybe vagdaltam 3 paprikát, és óvatosan eltávolítottam belőlük a csutkadarabokat. Fogvájóval a kész töltött krumplikra tűztem egy-egy negyed paprikát, és így tálaltam. 4 darab a hozzá tartozó krumpliforgáccsal együtt igen kiadós adagnak bizonyult, tehát ez a mennyiség 3 személyre elegendő főételként (ha menüsor része, akkor nyilván lehet csökkenteni az adagméretet). A maradék szobahőmérsékleten is jó volt, bár azért természetesen frissen volt az igazi.

Nemcsak látványos, de finom is volt a krumpli ezzel a mediterrán jellegű töltelékkel. A feta sóssága kellemesen eloszlott, és az aszalt paradicsom meg a kakukkfű is sokat dobott az összhatáson. És még egy kis nyerset is sikerült beleépíteni :)

Mindezt Max Burgonya hajóiból kiindulva hoztam össze, a Nagy Vegetáriánus Kihívás napjának jegyében kicsit más vizekre evezve :) (Az eseménynek hamarosan egy külön bejegyzést szentelek.)

2009. június 26., péntek

Rakott zöldbab

A tegnap vásárolt zöldbab másik feléből készítettem ma ezt az egyszerű, de ízletes fogást ebédre:

Fél kilónyi zöldbab végeit levagdaltam, majd ferdén 2-3 centis darabokra szabdaltam. Meghámoztam és (hullámos vágóval) vékonyra szeleteltem 6 közepes krumplit. Enyhén kiolajoztam 2 kerámia piteformát (26 cm-esek, és éppen beférnek a sütőmbe egyszerre), és ezekbe rétegeztem az előkészített zöldségeket úgy, hogy alulra és felülre krumpli kerüljön. A rétegek közé kenyérmorzsát (száraz kenyérdarabok húsdarálón áthajtva) szórtam vékonyan (így nem fog lében úszni az egész a megsütés után), valamint fűszeres tejfölt kanalaztam. Ehhez 1 nagy pohár (450 g-os) tejfölt előbb 1 csapott teáskanál sóval és némi frissen darált borssal kevertem össze (a dobozában, hogy kevesebbet kelljen mosogatni utána), majd mikor fele már elfogyott így, a maradékhoz egy evőkanálnyi őrölt pirospaprikát is tettem. Így tarka lett a rakottas belseje. A legfelső krumplirétegre már nem tejföl, hanem egy kis reszelt sajt (füstölt parenyica) került. 180 fokon 40 perc alatt sült készre, előmelegítés nélkül (ezalatt előfőzés nélkül is megpuhultak a zöldségek és rápirult a sajt a tetejére). A piteformákban tálaltam (-2 mosatlan tányér, ráadásul a kiszedéskor nem csúszott szét a meleg rakottas). 2 bőséges adag.

Változatok: Tetszőleges egyéb zöldségekből is készíthető, csak a darabok méretét úgy kell megválasztani, hogy nagyjából egyszerre puhuljanak meg. A választott zöldségekhez illően a tejföl fűszerezése is ízlés szerint variálható.

2009. június 25., csütörtök

Tárkonyos zöldbab

Nem tudtam ellenállni a friss, zsenge zöldbabnak a piacon. S mivel igen nagyot nőtt a kertemben az utóbb időben a tárkony, úgy döntöttem, hogy ideje felhasználni belőle. Ehhez a két hozzávalóhoz kerestem hát receptet, majd alkottam a következő ebédet:

Köretnek párolt barna rizst szántam hozzá, így annak a felrakásával kezdtem. Kevés felforrósított olajon enyhén átpirítottam 1 bögre barna rizst, majd felöntöttem 1,5 bögre vízzel, és felforralás után kis lángon, lefedve pároltam készre (kb. 25-30 perc). Kevés sóval és összevágott tárkonylevelekkel ízesítettem.

Amíg párolódott a rizs, addig kényelmesen volt időm elkészíteni a zöldbabot. Fél kilónyi zöldbab végeit levágtam, majd 2-3 centis darabokra vagdostam ferdén. Megtisztítottam és vékony szeletekre vágtam (a hámozóval "elfaragtam") 2 karcsú répát. Vastag aljú, mély serpenyőben kevés olajat forrósítottam, majd hozzáadtam a zöldségeket, és állandóan kevergetve enyhén átpirítottam. Öntöttem alá egy kis vizet, hogy ne süljön oda (messze nem szükséges annyi, hogy ellepje), és lefedve roppanós-puhára pároltam. Közben kevés sóval, frissen őrölt tarkaborssal és összevágott tárkonylevelekkel ízesítettem. A végén megszórtam 1 evőkanál kukoricakeményítővel, összeforgattam, majd hozzákevertem 1 kis pohár (175 g) kefírt. Időnként megkeverve megvártam, míg besűrűsödik (pár perc).

Tálaláskor a tányér közepére halmoztam a zöldbabot, és körberaktam a párolt rizzsel. Így kiadósabb, de körítés nélkül, inkább főzelék kategóriában is el bírom képzelni ezt az ízletes, kellemesen savanykás zöldbabos ételt. A fenti mennyiség 2 bőséges adag.

Az ötletadó receptet Gabriellánál olvastam.

2009. június 24., szerda

Árpagyöngyös karfiolpaprikás


Beáztattam 1 bögre (2,5 dl) árpagyöngyöt (most csak egy jó órára, amúgy ha időben kitalálom, hogy ezt akarok főzni, akkor éjszakára a legjobb). Az áztatásra azért van szükség, mert így sokkal hamarabb megfő, ráadásul épp egyszerre a karfiollal.
2 pici fej karfiolt rózsáira szedtem; a nagyobbakat még elvágtam, hogy falatnyi darabok legyenek. Mivel a torzsája sem volt túl rostos, azt is hozzákockáztam, meg a zsenge leveleit is összeaprítottam.
Vastag aljú, mély serpenyőben kevés olajat forrósítottam, majd enyhén átpirítottam rajta a karfiolt, gyakran kevergetve. Hozzáadtam a nagyjából lecsepegtetett árpagyöngyöt, majd felöntöttem 2 bögre vízzel. Sóval, frissen darált borssal és őrölt pirospaprikával ízesítettem (előbbi kettőt csak mérsékelten adagoltam, a csemegepaprikát viszont nem sajnáltam belőle). Felforraltam, majd kis lángon, lefedve készre pároltam (kb. 25 perc, az árpagyöngyöt kell nézni).
Tálaláskor összevágott petrezselyemzöldet szórtam a tetejére. Ez a mennyiség 2 adag. Szezámmagos uborkasalátát készítettem még mellé.

Szezámmagos uborkasaláta

Kedvenc uborkasaláta-változatom:

Adagonként kb. negyed kilónyi uborkát uborkát felszeletelek (személy szerint a krumplihámozóval szoktam "elfaragni"). Az öntethez összekeverek 2 evőkanál extra szűz olívaolajat, 1 evőkanál almaecetet (vagy fehérborecetet, vagy bodzaecetet), 1 evőkanál szójaszószt (az enyém Kikkoman; a cukros-karamelles-színezékes változatokat kerülöm) és 1 teáskanál mézet. Az egészet összeforgatom az uborkával, majd megszórom a tetejét szezámmaggal. Bármilyen fajta, de lehetőleg nem túl vastag uborkából, vagy akár zsenge cukkiniből készítve is finom.

A receptet az Egészség-vár Alapítvány oldalán olvastam; én kevésbé sósan szeretem, ezért használok kevesebb szójaszószt hozzá.

2009. június 17., szerda

Cseresznyés pite


A sok-sok nyersen megevett cseresznye mellett süteménybe is jutott a gyümölcsből:

A tésztához összedolgoztam 30 dkg teljes kiőrlésű búzalisztet, 1 teáskanál sütőport, 1 csipet sót, 2 evőkanál mézet, 1 kis pohár (175 g) natúr joghurtot és 5 evőkanál étolajat. A háromnegyedével kibéleltem egy kikent és kilisztezett tortaformát, majd megszórtam 4 evőkanál édes morzsával (megszárított kalácsmaradék húsdarálón áthajtva). Rátettem egy kilónyi kimagozott cseresznyét, majd megszórtam őrölt fahéjjal és 1 evőkanál barnacukorral. A maradék tésztából rácsot készítettem a tetejére (azért ilyen "pókháló" fazonút, hogy majd jó legyen szeletelni). 180 fokon 30 perc sütés kellett neki, előmelegítés nélkül. Csak langyosan vágtam fel, úgy, hogy a sugárirányú tésztacsíkok a szeletek közepére essenek. Könnyű, nagyon gyümölcsös sütemény, nem sok belőle a nagy szelet :)

A kiinduló receptet a Vegavarázs oldalon olvastam.

2009. június 15., hétfő

Cseresznyés-diós morzsasüti


Az alsó tésztához kézzel gyorsan összedolgoztam az alábbiakat:
  • 12 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
  • 3 púpozott evőkanál darált dió
  • 1 evőkanál apró szemcséjű barnacukor
  • 1 csipet só
  • 10 dkg hideg vaj, tökreszelőn gyorsan lereszelve (20 dekás csomagból, így volt hol fogni)
  • kb. 1 dl hideg víz
Fóliába csomagolva betettem a hűtőbe pihenni.

A tetejére a morzsához gyorsan összedolgoztam az alábbiakat (ugyanabban a tálban, hogy kevesebbet kelljen mosogatni):
  • 5 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
  • 5 dkg hideg vaj, tökreszelőn gyorsan lereszelve (még mindig volt hol fogni :)
  • egy marék dió, késsel durvára vágva
  • 2 evőkanál barnacukor
  • 1 kávéskanál őrölt fahéj
Ezt is betettem a hűtőbe pihenni.

Körülbelül egy óra elteltével összeállítottam a süteményt: Kapcsos tortaformát kibéleltem a tésztával, a szélén peremet csinálva neki. Cseresznyét szórtam a közepére, jó bőven (a magozást kihagytam, így nem kellett alá zsemlemorzsa). Végül ráreszeltem a morzsának való tésztát. Gázsütőben kb. 25 perc alatt sült meg, legnagyobb lángon, előmelegítés nélkül. Kicsit hűlni hagytam, majd tányérra csúsztatva torta módjára szeleteltem. Langyosan és kihűlve egyaránt finom csemege volt.

A kiinduló receptet Chili & Vanília blogjában olvastam.

2009. június 14., vasárnap

Cseresznyedzsem

A héten két felvonásban is volt nálam cseresznye-eltevés: pár napja befőttet készítettem a szokásos módon, ma pedig dzsemet. A befőtthöz felhasznált cseresznye érett, de keményebb húsú volt, így alig esett össze és nem is sok levet eresztett a készítés során. A dzsem alapanyaga viszont inkább túlérett volt már, és eleve valami puhább fajta. Mindenesetre így nagyon egyszerűen lett belőle ízletes dzsem, hozzáadott cukor nélkül. A kimagozott cseresznyét ugyanis némi szőlőlével főztem össze (a tavaly ősszel elrakott Othello-mustból az utolsó, eddig elfeledett üveg végezte erre a nemes célra). Az ötlet nem saját; a boltban kapható St Dalfour dzsemek alapvető összetétele ilyen. Korábban a körtéset már sikerült leutánoznom itthon, most pedig a feketecseresznyésre került a sor.

2 kg kimagozott cseresznyéhez tettem 3 dl mustot meg 2 csomag Dr Oetker Dzsemfix 3:1-et, és felforralás után kb. 10 percig főztem időnként megkeverve (sok leve van, nem szükséges állandóan), amíg a cseresznyeszemek megfőttek benne (de még nem szét). Előkészített üvegekbe töltöttem, majd 5 perc fejreállítás után szárazdunsztban hagyom kihűlni. (Két menetben összesen 15 kisebb-nagyobb üveggel lett.)

Utólagos kiegészítés: Szobahőmérsékleten némileg folyós lett, kicsit hűtőbe rakva viszont szépen megköt, és igazi dzsem állagú. Talán érdemes lett volna szűkebben mérni a gyümölcsöt a kocsonyásítóhoz, de mivel amúgy igen finom, biztosan el fog fogyni így is :)

Befektetés: kb. 100 Forint / Nagymama lekváros (370 ml) üveg, és közepesen sok munka (de messze nem annyi, mint amennyit azért kellene dolgoznom, hogy megkeressem a fent említett bolti változatra a rávalót :)

2009. június 9., kedd

Camembert sajtos kenyér zöldfűszerekkel


Lágy, de nem ragadós tésztát gyúrtam az alábbiakból (ezúttal kézzel):
  • 2 bögre Graham liszt
  • 1 evőkanálnyi olaj (napraforgó)
  • ½ teáskanál só
  • 1 evőkanál méz
  • ½ mokkáskanál angol mustárpor (ennek hiányában valami jóféle mustárból tennék egy kiskanálnyit)
  • 1 dkg friss élesztő
  • jó ½ bögre víz
Konyharuhával letakarva langyos helyen a duplájára kelesztettem (kb. 1 óra).

Közben szedtem egy maréknyi friss zöldfűszert a kertben: ezúttal kakukkfű, rozmaring és zsálya került bele. A zsályaleveleket összevágtam, a többit csak letépkedtem a száráról.

A megkelt tésztát elég nagy kör alakúra nyújtottam úgy, hogy a közepét némileg vastagabbra hagytam. A közepét vékonyan megolajoztam, rászórtam a zöldfűszer felét, rátettem 1 egész Camembert sajtot (125 g-os Tihany, natúr), a tetejét szintén megolajoztam egy kicsit, és rászórtam a maradék zöldfűszert (az olajozás azért fontos, mert ez fogja kioldani a fűszerek aromáját). Becsomagoltam az egészet a tésztába: először a két szemközti szélét hajtottam fel lazán (még így is simán átérte a sajtot), majd a másik két széléből az egyiket rá, a másikat meg alá (azt akartam, hogy nagyjából egyforma vastagon legyen alul is és felül is a tészta). Vékonyan kiolajozott és meglisztezett tepsire emeltem, és még kb. 15 percig kelni hagytam. A tetejét éles késsel bevagdaltam, nem túl mélyen.

Nekem most a gázsütőben 25 perc alatt lett kész, a legnagyobb lángon, előmelegítés nélkül.

A kisült kenyeret rácson hűlni hagytam egy negyed óráig, utána vágtam fel. Egyből megcsapott a zöldfűszerek kellemes aromája, és az olvadt sajt is ígéretesen nézett ki a nem túl vastag tésztaburokban. Fényképezés után azonnal tálaltam. 2 adag. Az ízélmény megfelelt az előzetes várakozásnak, és a ropogós külső tésztával remekül lehetett mártogatni a fűszeres sajtot.

Ötlet: Vicki Smallwood: Száz recept kenyérsütő géphez (Alexandra). Több átalakítást is végrehajtottam az eredeti recepten, és nem is bántam meg. Nekem így az igazi!

2009. június 8., hétfő

Cseresznyés gyümölcsrizs


1 bögre barna rizst megfőztem 2,5 bögre vízben, amibe egy csipet sót is tettem (kb. 25 perc, sose lesz olyan puha, mint a fehér, és ilyen aránnyal nem is fő el az összes leve). 2 evőkanál kukoricakeményítőt simára kevertem egy kis vízzel, majd hozzáadtam a rizshez, plusz öntöttem hozzá még 1 bögre vizet. Állandóan kevergetve sűrűsödésig főztem (1-2 perc), majd megvártam, míg langyosra hűl. 1 teáskanálnyi vanília kivonattal, csipetnyi őrölt szegfűszeggel, egy kis citromlével és 2 evőkanálnyi mézzel ízesítettem (amúgy meg ízlés szerint), majd hozzákevertem 2 marék kimagozott cseresznyét. Poharakba osztva hagytam kihűlni, és úgy tálaltam. 4 adag.

Az alapötletet ez a recept adta, csak én inkább pohárdesszertté alakítottam, és az éppen meglévő friss gyümölcsből tettem bele.

2009. június 7., vasárnap

Zsemlemorzsás tagliatelle aszalt paradicsommal és olajbogyóval

Egy villámgyors, de annál finomabb tésztaétel volt az ebéd a minap:

A tésztafőzéssel indítottam (épp aznap sikerült akciósan durumbúzás tagliatelle-t venni a Pennyben, így nem is csak mezei szélesmetélt került a tányérra), közben pedig elkészítettem a rávalót. Ez 2 kis marék aszalt paradicsom ollóval némileg összeaprítva és vízbe áztatva, 1 kis üveg olajbogyó vízzel átöblítve és felkarikázva, valamint 5 evőkanál kenyérmorzsa (ilyen kenyérből, mert sajnos a figyelmetlenségem miatt megszáradt egy része - mondjuk ehhez az ételhez telitalálat volt!) kevés olívaolajon megpirítva (2 adaghoz való mennyiség).

A kiinduló receptet Len blogjában olvastam. (A hagyma részemről mindenképp felejtő, és ehhez a fűszeres kenyérhez és ízletes paradicsomhoz semmilyen plusz ízesítést nem kívántam már.)

Olívabogyós Graham kenyér

Az aszalt paradicsomos változathoz nagyon hasonló, de talán még karakteresebb ízű kenyér, most szintén kenyérsütő gépben készítve.

Hozzávalók, ebben a sorrendben mehetnek a keverőedénybe:
  • 1 bögre víz
  • 2 evőkanál olívaolaj
  • 1 teáskanál só (figyelembe véve, hogy az olívabogyó is elég sós)
  • 3 bögre + 3 evőkanál Graham liszt (kb. ½ kg)
  • 2 teáskanál szárított oregánó
  • 2 dkg friss élesztő elmorzsolva (vagy 7 g szárított)
  • Csipogáskor: 1 kis üveg olívabogyó vízzel leöblítve, lecsepegtetve, felkarikázva
„Teljes kiőrlésű” program. Dagasztáskor érdemes ellenőrizni az állagot, és szükség esetén igazítani rajta. Akkor jó, ha összeállt gömbbé és nem ragad.

Forrás: Vicki Smallwood: Száz recept kenyérsütő géphez (Alexandra). A fehér lisztet persze saját felelősségemre lecseréltem :)

2009. június 6., szombat

Többmagvas kenyerek szerte a világból

Két kihagyott BBD forduló után a múlt hónapban összejött a nevezés nekem is. Ezúttal többféle gabonából készült lisztet kellett használni a pályaműhöz. Azelőtt a tavaszi ízek (összefoglaló itt), még előtte pedig a gyors kenyerek (összefoglaló itt) volt a téma. Nem is kellett sokat gondolkodnom, hogy egy "három az egyben" bejegyzéssel rukkoljak elő, és olyan valamit válasszak, amivel akár ezekre a korábbi fordulókra is nevezhettem volna. Ez pedig a háromlisztes reform palacsinta lett, a tavasz jegyében némi bodzavirággal kiegészítve a tészta egy részét. Az angol nyelvű bejegyzésem itt olvasható, magyarul meg korábban itt írtam róla. Az összefoglaló, további 39 nagyszerű többmagvas kenyérrel itt olvasható.

A következő kör házigazdája az esemény kitalálója, Zorra, és a második évfordulóra kiírt téma a Pizzák. Azt hiszem, már tudom is, hogy melyik receptemmel fogok benevezni! ;)

Sült karfiol és újkrumpli fűszeres tejföllel


Rózsáira szedtem egy közepes fej karfiolt; a nagyobb rózsákat kettévágtam. Mivel ennek most jó ízű és nem kemény rostos volt a torzsája, azt is összeaprítottam és felhasználtam. Hullámosra szeleteltem egy szűk kilónyi megmosott újkrumplit is. Vékonyan kiolajoztam a gáztűzhely tepsijét, majd ráöntöttem a zöldségeket, megcsorgattam őket még egy kis olajjal, és kézzel összeforgattam. Betettem sülni (előmelegítés nélkül, a legnagyobb lángon), és úgy 10-15 percenként egy falapáttal óvatosan átforgattam. Közben 1 nagy pohár (450 g-os) sűrű (20 %-os) tejfölt összekevertem sóval, frissen darált borssal és őrölt pirospaprikával, hogy erőteljesen fűszeres és jó színes legyen. Amikor a zöldségek már megpuhultak (úgy 25-30 percnyi sütés után), összeforgattam őket a fűszeres tejföllel, és visszatettem az elzárt, de persze még jó forró sütőbe összemelegedni (kb. 5 perc). Összevágott petrezselyemzölddel megszórva tálaltam. Ez a mennyiség 2 bőséges vagy 3 normál adag.

2009. június 3., szerda

Májusi gondolatok

Szerencsére egyre több és több friss zöldség-gyümölcs érhető el a piacon, úgyhogy újdonságokból és változatosságból nem volt hiány a hónapban. Igaz, tudom, hogy ezek egy része még nem szabadföldi, de az illatuk és az ízük így is üdülés a télire eltároltak maradékai után. A régebbi, jól bevált receptek mellett újak kipróbálására, illetve régebbiek összekombinálására is sor került igen jó mennyiségben.

Úgy érzem, hogy mindenképpen érdemes írni ezt a blogot, még úgy is, hogy továbbra is csak a receptek leírására koncentrálok, és elmaradnak a kedvcsináló felvezetők, vagy épp személyesebb hangvételű megjegyzések. Egyelőre ennyire telik; nem akarom, hogy negatív kisugárzása legyen az egésznek, és én se szeressek ide jönni.

* * *

Régebbi receptjeim, amikből ismétlés volt a hónapban:

2009. június 2., kedd

Újkrumplis lepény

(in English)


Több jól bevált recept összekombinálásából született a konyhámban nemrég ez a látványos és nem kevésbé finom lepény:
Az alap egy adag gyors pizzatészta, ennek az összeállításával kezdtem a készítést. Aztán egy nagyobb lábasban készítettem egy fél adagot a Góranga-krumpli tejfölös szószából, de a víz nélkül (így nem fogja majd eláztatni a tésztát). Ebbe vékonyan beleszeleteltem annyi újkrumplit (előfőzés nélkül - ez átsül majd így is), hogy jól bevonja a szeleteket a mártás, de ne ússzanak benne. A tésztával kibéleltem egy nagy, kiolajozott tepsit, majd elegyengettem rajta a mártásos krumplit. 180 fokon 30 percig sült, előmelegítés nélkül (akkor jó, ha a tészta elvált a tepsitől és az alja már pirul, a krumpli pedig megsült a tetején). A sütőből kivéve pirospaprikát és összevágott petrezselyemzöldet szórtam rá. Hosszúkás, keskeny szeletekre vágva igen jól nézett ki a tányéron is. 4 adag.

2009. június 1., hétfő

Mustáros sült krumpli


Szűk 1 kg újkrumplit körömkefével megsikáltam, majd megszárítottam, és héjastól kis hasábokra vágtam. Ehhez most egy hullámos vágót használtam, mert így jobban tapad rá az öntet, amivel ezután összeforgattam. Ehhez a következőket kevertem össze egy bögrében: 2 evőkanál magos mustár, 3 evőkanál olívaolaj, 1/2 citrom kifacsart leve, 1 nagy csokor petrezselyemzöld összevágva, pár tekerésnyi frissen darált tarkabors. Enyhén kiolajozott tepsire terítettem vékony rétegben, és 200 fokos sütőben kb. 30 perc alatt készre sütöttem, 20 perc tájékán átforgatva egy lapáttal (a kisült kekszek után tettem be, így kivételesen előmelegített sütőben indult a dolog). A tányéron enyhén sóztam (előre az öntetet azért nem akartam, mert a mustár is tartalmaz sót, és én sózásban is erősen alulról lövöm a közízlést). Főételként tálaltam, így 2 bőséges adag volt.

A No Salty webszakácskönyvben olvasott recept nyomán készítettem, nem is sokat változtatva rajta.

Paprikás-magos keksz

Ezúttal sós ízvilágú kekszet sütöttem, természetesen a keksznyomóval formázva:


Lágy, de nem ragadós tésztát gyúrtam az alábbiakból:
  • 20 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
  • 1,5 evőkanál őrölt pirospaprika
  • 1/2 csomag sütőpor
  • 1 csapott teáskanál só
  • 12,5 dkg margarin
  • 7,5 dkg apróra reszelt sajt (parenyica)
  • 1 kis pohár (175 g) kefír
  • 1 púpozott evőkanál lenmag
  • 1 púpozott evőkanál szezámmag
Kikent sütőlemezre kekszeket nyomtam belőle, majd 180 fokon 15 perc alatt készre sütöttem (amikor kezd barnulni a széle, akkor jó). Kb. 90 db kellemes ízű, enyhén ropogós keksz lett belőle. A paprikának köszönhetően még a barna lisztet is le lehet tagadni :)

A kiindulási alap Zsuzsi receptje volt.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails